Azt látom hogy Báthory Erzsébet (1560 - 1614) grófnő igen ismert a nyugati világban okkultisták, sátánisták, a black/death metalos szubkultúra köreiben, mint olyan történelmi személy, aki szűz lányok vérében fürdött hogy fiatalságát megőrizze az idők végezetéig illetve áldozatait a legválogatottabb és legkegyetlenebb kínzásokkal juttatta a túlvilágra. Áldozatainak számát több százra is becsülik. Ezzel szemben régebben olvastam történetét más szemszögből a Rubicon című történelmi folyóiratban. A grófnő mind korabeli nemes asszony, vagyonbeli helyzetéből adódóan karitatív tevékenységet folytatott, kastélyában vagyonát nem sajnálva próbált segíteni az elesett, beteg embereken. A kor orvosi módszerei és elterjedt betegésgei miatt - fertőzések, üszkösödés - gyakori eset volt, hogy a beteg túlélésének biztosítása miatt amputálni kellett valamely testrészét. Az ilyen beavatkozások nem éppen fájdalommentesek lehettek - üvöltés, sírás, ordítás - és így keletkezett e tézis szerint az a legenda a köznép körében, hogy a Báthory kastélyban kínozzák és gyilkolják az emberket. A történet később elnyerte mai mitikus formáját, holott az igazság lehet épp az ellenkezője, Báthory Erzsébet nem egy vérszomjas gyilkos, hanem egy nemes lelkű, másokon segíteni akaró személy volt.
Viszont Coligny volt a hugenották között a legbefolyásosabb ember, ráadásul a németalföldi, angol és német bankok, illetve kereskedelmi társaságok bármikor olyan összeget biztosítottak volna rendelkezésére, amennyit megnevez.
"Van erről Szádeczky-Kardoss Irmának egy könyve, Báthory Erzsébet igazsága."
Ez egy nagyon alapos és érdekes könyv. Számos tudományágat von be a vizsgálódásba (pl. orvostan), a szerző pedig maga, ha jól emléxem, jogász. Következtetései alapjaiban nem újak. B. E. koncepciós per áldozata lett.
minden idők legtehetségesebb francia admirálisával, akinek minden bűne mindössze az volt, hogy nem volt hugenota... Kellett a pénze, és sokat zavart a befolyása.
Hát, azért az tegyük hozzá, hogy Coligny csak címzetes admirális volt:) És nem csak az volt a "vétke" hogy hugenotta volt, hanem az, hogy szembement a királyi udvari politikával - ami az álmoskönyv szerint soha nem jelent jót... Ja, és nem is volt túl gazdag:)
Ez mind szép és jó, csak kevés hasznot hajt. Látom ahogy tömegek vonulnak Vlad Tepes várában és az idegenvezető sorolja: - Itt élt a vajda, aki igen szigorú törvényeket hozott, sokat tett a közbiztonságért, de a nagy román király Mathias börtönbe vetette. - Ezután megtekintenek egy rozsdás karikát, amin állítólag egy tolvaj lógott anno. Miután mindenki elnyomott egy ásítást, tovább haladnak...
Az apa példáját követte, Nádasdy Ferenc (1555-1604), a híres törökverő ,,fekete bég’’, a nádorfi.7 Első nevelői között találjuk Szegedi Mátét, a Kálmáncsáról Sárvárra került prédikátort, Bejthe Istvánt a későbbi püspököt, majd Bécsben Sibolti Demetert. Fiatalon ott találjuk a kor politikai küzdelmeiben, hamarosan a magyar nemesi ellenzék egyik vezéralakjává vált. A Vasvármegye főispánja és a királyi főlovászmesteri címet betöltő Nádasdy Ferencet 1598-ben aranysarkantyús vitézzé, lovaggá avatják Győrött. Ez évben nevezte ki az uralkodó dunántúli főkapitánnyá is. 1601-ben helytartói tanácsadói feladatot kapott.
Hatalmas apai örökségével, valamint a Báthory Erzsébettel kötött házassága révén szerzett birtokokkal 1601-re a magyarországi bárók sorában a harmadik helyre küzdötte fel magát. Ki is volt valójában Nádasdy Ferenc, a híres ,,fekete bég’’? Elfogadhatjuk a két világháború közötti írófejedelem, Herczeg Ferenc jellemzését: ,,A fekete bég sereget tartott a maga zsoldján, amely sűrűn csapott át a török végekre, fejeket szedni. A száguldozásokat Nádasdy uram maga vezette és ahol a hadizászlóit meghordozta, ott ámulatot keltett a mindent merő vitézségével és rémületet a kegyetlenségével. Bár a mezei munka (ti. a portyázás) volt úri kedvtelése, azért sok más mesterségben is jeleskedett. Szerette a lantosokat, és a képírókat… idegen nyelveket tanult, külhoni tudósokkal levelezgetett, aranyon vásárolta a szép könyveket, és Sárváron könyvsajtót tartott. Az urasága dúsabb volt a bécsi királyénál.’’8 A ,,fekete bég’’ Nádasdy Ferenc igazán a harctereken érezte otthon magát, így vált a török elleni küzdelmek egyik kiemelkedő személyiségévé. Elkötelezettségét, a magyarság, a kereszténység iránti felelősség-érzetét több mint ötven, többnyire győztes csatája bizonyítja.
Nádasdy Pál (?, 1598. – ?, 1633. okt. 15.) ev. vallású főúr. Atyjának, a →csepregi colloquiumot létrehozó →Nádasdy Ferencnek (1555. okt. 5. – 1604. jan. 4.) halála után Vas vármegye főispánja, 1622-ben a dunántúli részek főkapitánya és kir. főudvarmester lett. 1625-ben grófi rangot kapott. – A →Bethlen Gábor szabadságharcaiban ő is részt vett hitfelei oldalán. Vallásos buzgóságának legemlékezetesebb jele „Áhítatos és buzgó imádságok” c. műve (Csepreg, 1631.).
Meg azt sem értem teljesen, az anyja grófi rangú volt és Nádasdy Ferenc? Pál eleve miért nem kapott grófi rangot?
Mert őket is szépen eltették láb alól. Nézz utána a Báthory és Nádasdy családok akkori történéseinek, bőven akadnak ott is merényletek, őrültnek kikiáltások, ,,furcsa" halálok, stb... Erzsébet már csak hab volt a tortán...
Viszont azt nem értem, hogy "bebörtönzése" után élete hátralévő 4 évében miért nem segítettek kiszabadításában a Báthory vagy Nádasdy rokonok, például a fia Pál?!
De. Nagyon. Még akkor is zörög, ha semmi oka. Ugyanis az akkori magyar területek LEGGAZDAGABB és LEGBEFOLYÁSOSABB családjáról van szó.
Hasonló ,,vérvádas" baromságokkal akkoriban Európában több befolyásos családot tettek el láb alól. P.l. a Szent Bertalan napi mészárlásnál a franciák - egy szuszra - leszámoltak minden idők legtehetségesebb francia admirálisával, akinek minden bűne mindössze az volt, hogy nem volt hugenota... Kellett a pénze, és sokat zavart a befolyása.
A rokonok elleni vád hasonló, mint Báthory esetében: ,,őrültség, emberáldozatok, eretnekség, boszorkányság, kegyetlen gyilkosságok (,,felvágta az admirális a fogságba eső matróz mellét és egy másik fogollyal megetette annak a még dobogó szívét"..." egyéb baromságok... A cárok birodalmában ugyan így tették el láb alól az ,,egyházi reformok" (Nikon-féle) ellenzőit, szintén eretnekség és különböző bűnök vádjával (Sujszkij, Romadanovszkij, Ipatyjev, Repnyin, Trubeckoj családokat).
Nem volt egyedülálló eset abban a korban, éppen ezért két lábra sántít a ,,Véres Erzsók" mese.
Én is azt olvastam több helyen (de ne kérj hivatkozást! :-), pár éve már legalább), hogy korabeli koncepciós ügyek voltak, amik ilyen rossz hírbe hozták.
Van erről Szádeczky-Kardoss Irmának egy könyve, Báthory Erzsébet igazsága. Ha valakit érdekel a téma olvassa el. Szlovákok most forgattak róla egy filmet, kíváncsi vagyok bemutatják-e nálunk.
