A téma szóljon a különböző márkájú, típusú, formátumú objektívek és előtétlencsék teszteléséről, használati tapasztalatokról és tanácsokról. Off hozzászólásokat kéretik mellőzni!
Ez most dupla teszt, mert egyrészt objektív teszt, másrészt azt tesztelem, hogy hogyan néz ki az irományom a fórumban, mennyire kuszálja össze a tördelést.
= Megjegyzések =
- A gépváz Panasonic GX7, mindegyik teszt kép ISO 400 -on készült.
- Az oroszlános (DoF) képeknél automatikus volt a fehéregyensúly, de a könyvespolcos (light és speed) képeknél fix 2500 Kelvin, mert a sólámpától csúnya horror-piros volt minden.
- Tárgytávolság: Géptől az oroszlánig: 1 méter. Oroszlántól a falig: 1 méter. Az oroszlán kicsit nagyobb mint egy ember feje.
- Az f~1.7 jelentése: nincs jelölve, ezért csak cirka odatekertem ahol nagyjából lennie kéne. (Tudom, nem lineáris.)
= Első benyomások =
- Pici. Ezzel nem lehet menőzni, senki nem fogja azt gondolni, hogy: "Na! Megjött a Fényképész Mester Úr!", amikor meglátják ezt nálad, szóval csajozásra ez nem jó.
- Kivéve ha hobbyfotós a csaj, és elalél a 0.95 felirattól, de valljuk meg, az ilyen ritka és drága lányok többnyire már elkeltek... :-)
- Illik a mérete a Pana GX7 -hez, könnyű vinni, könnyű rajta kezelni, jól illik a Micro 4/3 filozófiájához. (A méret és tömeg csökkentésre, és a hordozhatóságra gondolok.)
- Tömör. Jó súlya van, egyáltalán nem üres-gagyi kínai piacos vacaknak érződik. Ha vakon veszed kézbe, akkor olyan érzeted van, hogy biztos valami drága műszer van a kezedben.
- Pontos. A gyűrűk nem lötyögnek, olyan szépen csúsznak, mintha mézzel olajozták volna meg. Egy kicsi induló ellenállás és utána sima csúszás, végig szorosan siklik. Tökéletes.
- Csomagolás: Szubjektív dolog, de örültem, hogy nem a netről ismert világos, bőr utánzatú állati giccses dobozban érkezett.
- Helyette egy minimalista, fekete erős vastag kocka alakú karton doboz, amiről lehúzható a szintén teljesen kocka teteje, így dupla oldalfallal van védve a tartalma.
- Benne kemény szivacságyban egy kis, övre akasztható, zippzáras tetejű tároló szütyő, mégpedig az a belül vastagon bélelt fajta. Plusz védelem, és jó a szütyő is, örülök neki!
- Az objektív tárolóba az objektív egy plusz műanyag zacskóban, első-hátsó lencsevédő kupakokkal ellátva került bele.
- Árnyékoló nem jött hozzá, de ez pár dolláros tétel az aliról, szóval nem zaklatott fel mélyebben a hiánya. Az objektív tároló szütyő mindenért kárpótol szerintem. :-)
= Használat közbeni tapasztalatok =
- Idegesítő, hogy reflexből pont fordítva tekerném a fókuszt, mert a Pana obikon a zoomot pont fordítva kell tekerni az előre-hátra viszonylatában.
- Még gyakorlatlan vagyok a MF terén, de legalább fejlődőképes, ez matematikailag kimutatható az első és az utolsó képcsoport között mérhető hibás képek számának a különbségből.
- A Focus Peaking sokat segít, kevés a rontott kép ha lassú a téma.
- Amikor a két kölyök nagy köveken "sziklát mászott", talán két-három kép nem ott volt éles ahol szerettem volna, a cirka két tucatból.
- Amikor a 4 éves fiam egy (nem használt) vasúti vágányon páros lábbal ugrált felém talpfáról-talpfára: 9 képből egy sem sikerült.
- Az ilyen gyors helyzetekre nem vagyok elég rutinos, jól jött volna az Auto Focus, de az ugye nincs.
- Még nem próbáltam ki, de lehet, hogy beválik az, hogy nem egy, hanem hármas sorozatot lövök, hátha pont belesik az egyik képen a gyerek a fókuszba.
- Néha fel kellett tekerni magasabb f értékre, mert a két gyereknek hiába mondom, hogy légy szíves maradjatok egy mélységélességi síkban, tojnak a fejemre. Elvégre gyerekek. :-)
- Nagyon jó az f0.95, mert jól ki lehet vele emelni egy-egy szereplőt a társaságból.
- Például amikor családi összejövetelen ahol közel ülnek egymáshoz, és ferdén oldalról fényképezel.
- Vagy valaki mögött közel áll másvalaki, akiről szeretném elterelni a figyelmet, mert az adott kép "nem róla szól".
- Sokat fotózok beltérben, kevés fényben, így jó a nagyobb nyílás, de nem katartikus élmény, mert eddig magasabbra vett EV értékkel szoktam megoldani a sötétebb helyeket.
- A gépészkedést még szokni kell, hogy rutin legyen a két gyűrű állítása.
- Ha mondjuk fél év múlva is ilyen béna leszek, az szomorú, mert akkor kérdéses, hogy megérte-e az árát számomra.
- Ha viszont fél év múlva már flottul mennek ezek a dolgok, akkor egyértelműen jó vétel volt hosszú távra tekintve.
= Benyomások az elkészült képekről =
- A közeli portré jellegű képek jobban tetszenek ezzel mint a Pana 25/1.7 essel.
- Nehezen tudom megfogalmazni, hogy miért, talán az "életszagúbbak" szó írja le a legjobban azt amit érzek. Vagy ez csak az újdonság varázsa? Fene tudja... :-)
- A természetes képeken, f0.95 értéken fellépő él lágyulás és vignetting abszulút nem zavaró, mert a téma középen éles és szépen kiemelt, odavonza a szemet.
- Csak akkor válik zavaróvá, ha az ember kifejezetten kritikusan, hibákat keresve vizsgálja a képet. Ha csak nézed a képet, nem rontja el a hatást.
- A bokeh némelyik képnél nagyon zavaró, némelyiknél viszont "csak" kifejezetten karakteres képet eredményez.
- Az apró mintás kontrasztos háttér esetén zavaró a vonalak szétesése, duplázódása, időnként túl agresszív a háttér az én szépérzékemnek.
- Kevésbé kontrasztos háttér esetén nem zavaró, kevésbé látszik, vagy egyáltalán nem látszik a vonal duplázódás az elmosás miatt.
- Függ a háttér távolságtól is, példa: P1180442_two-trees_different-bokeh_cut.jpg
A háttérben a baloldali kis fa lombja rendben van, de a jobb oldali (világosabb) fa nekem nem tetszik, túl harsány, éles, bántó.
- Itt is igaz, hogy ha az ember egymás után nézegeti a képeket, a tartalmukat, rajtuk az embereket, akkor nem szúrja ki a szemét a csúnya mosás
- De ha nem a kép tartalmát, hanem magát a képet vizslatja, akkor hamarabb megakad a szeme az ilyen egyenetlenségeken mint a Pana 25/1.7 -el készült képek esetén.
- Csak a teszt képeknél lépett fel eddig flare, a rendes hétköznapi használat során még nem. Árnyékolót nem használtam, mert még nem érkezett meg.
- Sokkal jobbak a gyerekekről közeli háttérrel készült fotók (például a szobában, a szekrénytől fél méterre) mint a Pana 1.7 -el, mert erősebben mos, kiemeli a gyereket.
- Szerencsére az ilyen közeli háttérnél (a tárgy mögött kevesebb mint egy méter) nagyon ritka a csúnya mosás, pech kell hozzá, például megfelelően vékony/vastag könyvek sorozata.
- Nagyjából ez volt a fő cél, ez volt az ok amiért megvettem, így jelenleg örülök, hogy megvan, és nem szándékozom (veszteséggel) eladni, ami a B terv volt, ha nem válna be.
Ez most dupla teszt, mert egyrészt objektív teszt, másrészt azt tesztelem, hogy hogyan néz ki az irományom a fórumban, mennyire kuszálja össze a tördelést.
= Megjegyzések =
A gépváz Panasonic GX7, mindegyik teszt kép ISO 400 -on készült.
Az oroszlános (DoF) képeknél automatikus volt a fehéregyensúly, de a könyvespolcos (light és speed) képeknél fix 2500 Kelvin, mert a sólámpától csúnya horror-piros volt minden.
Tárgytávolság: Géptől az oroszlánig: 1 méter. Oroszlántól a falig: 1 méter. Az oroszlán kicsit nagyobb mint egy ember feje.
Az f~1.7 jelentése: nincs jelölve, ezért csak cirka odatekertem ahol nagyjából lennie kéne. (Tudom, nem lineáris.)
= Első benyomások =
Pici. Ezzel nem lehet menőzni, senki nem fogja azt gondolni, hogy: "Na! Megjött a Fényképész Mester Úr!", amikor meglátják ezt nálad, szóval csajozásra ez nem jó.
Kivéve ha hobbyfotós a csaj, és elalél a 0.95 felirattól, de valljuk meg, az ilyen ritka és drága lányok többnyire már elkeltek... :-)
Illik a mérete a Pana GX7 -hez, könnyű vinni, könnyű rajta kezelni, jól illik a Micro 4/3 filozófiájához. (A méret és tömeg csökkentésre, és a hordozhatóságra gondolok.)
Tömör. Jó súlya van, egyáltalán nem üres-gagyi kínai piacos vacaknak érződik. Ha vakon veszed kézbe, akkor olyan érzeted van, hogy biztos valami drága műszer van a kezedben.
Pontos. A gyűrűk nem lötyögnek, olyan szépen csúsznak, mintha mézzel olajozták volna meg. Egy kicsi induló ellenállás és utána sima csúszás, végig szorosan siklik. Tökéletes.
Csomagolás: Szubjektív dolog, de örültem, hogy nem a netről ismert világos, bőr utánzatú állati giccses dobozban érkezett.
Helyette egy minimalista, fekete erős vastag kocka alakú karton doboz, amiről lehúzható a szintén teljesen kocka teteje, így dupla oldalfallal van védve a tartalma.
Benne kemény szivacságyban egy kis, övre akasztható, zippzáras tetejű tároló szütyő, mégpedig az a belül vastagon bélelt fajta. Plusz védelem, és jó a szütyő is, örülök neki!
Az objektív tárolóba az objektív egy plusz műanyag zacskóban, első-hátsó lencsevédő kupakokkal ellátva került bele.
Árnyékoló nem jött hozzá, de ez pár dolláros tétel az aliról, szóval nem zaklatott fel mélyebben a hiánya. Az objektív tároló szütyő mindenért kárpótol szerintem. :-)
= Használat közbeni tapasztalatok =
Idegesítő, hogy reflexből pont fordítva tekerném a fókuszt, mert a Pana obikon a zoomot pont fordítva kell tekerni az előre-hátra viszonylatában.
Még gyakorlatlan vagyok a MF terén, de legalább fejlődőképes, ez matematikailag kimutatható az első és az utolsó képcsoport között mérhető hibás képek számának a különbségből.
A Focus Peaking sokat segít, kevés a rontott kép ha lassú a téma.
Amikor a két kölyök nagy köveken "sziklát mászott", talán két-három kép nem ott volt éles ahol szerettem volna, a cirka két tucatból.
Amikor a 4 éves fiam egy (nem használt) vasúti vágányon páros lábbal ugrált felém talpfáról-talpfára: 9 képből egy sem sikerült.
Az ilyen gyors helyzetekre nem vagyok elég rutinos, jól jött volna az Auto Focus, de az ugye nincs.
Még nem próbáltam ki, de lehet, hogy beválik az, hogy nem egy, hanem hármas sorozatot lövök, hátha pont belesik az egyik képen a gyerek a fókuszba.
Néha fel kellett tekerni magasabb f értékre, mert a két gyereknek hiába mondom, hogy légy szíves maradjatok egy mélységélességi síkban, tojnak a fejemre. Elvégre gyerekek. :-)
Nagyon jó az f0.95, mert jól ki lehet vele emelni egy-egy szereplőt a társaságból.
Például amikor családi összejövetelen ahol közel ülnek egymáshoz, és ferdén oldalról fényképezel.
Vagy valaki mögött közel áll másvalaki, akiről szeretném elterelni a figyelmet, mert az adott kép "nem róla szól".
Sokat fotózok beltérben, kevés fényben, így jó a nagyobb nyílás, de nem katartikus élmény, mert eddig magasabbra vett EV értékkel szoktam megoldani a sötétebb helyeket.
A gépészkedést még szokni kell, hogy rutin legyen a két gyűrű állítása.
Ha mondjuk fél év múlva is ilyen béna leszek, az szomorú, mert akkor kérdéses, hogy megérte-e az árát számomra.
Ha viszont fél év múlva már flottul mennek ezek a dolgok, akkor egyértelműen jó vétel volt hosszú távra tekintve.
= Benyomások az elkészült képekről =
A közeli portré jellegű képek jobban tetszenek ezzel mint a Pana 25/1.7 essel.
Nehezen tudom megfogalmazni, hogy miért, talán az "életszagúbbak" szó írja le a legjobban azt amit érzek. Vagy ez csak az újdonság varázsa? Fene tudja... :-)
A természetes képeken, f0.95 értéken fellépő él lágyulás és vignetting abszulút nem zavaró, mert a téma középen éles és szépen kiemelt, odavonza a szemet.
Csak akkor válik zavaróvá, ha az ember kifejezetten kritikusan, hibákat keresve vizsgálja a képet. Ha csak nézed a képet, nem rontja el a hatást.
A bokeh némelyik képnél nagyon zavaró, némelyiknél viszont "csak" kifejezetten karakteres képet eredményez.
Az apró mintás kontrasztos háttér esetén zavaró a vonalak szétesése, duplázódása, időnként túl agresszív a háttér az én szépérzékemnek.
Kevésbé kontrasztos háttér esetén nem zavaró, kevésbé látszik, vagy egyáltalán nem látszik a vonal duplázódás az elmosás miatt.
Függ a háttér távolságtól is, példa: P1180442_two-trees_different-bokeh_cut.jpg
A háttérben a baloldali kis fa lombja rendben van, de a jobb oldali (világosabb) fa nekem nem tetszik, túl harsány, éles, bántó.
Itt is igaz, hogy ha az ember egymás után nézegeti a képeket, a tartalmukat, rajtuk az embereket, akkor nem szúrja ki a szemét a csúnya mosás
De ha nem a kép tartalmát, hanem magát a képet vizslatja, akkor hamarabb megakad a szeme az ilyen egyenetlenségeken mint a Pana 25/1.7 -el készült képek esetén.
Csak a teszt képeknél lépett fel eddig flare, a rendes hétköznapi használat során még nem. Árnyékolót nem használtam, mert még nem érkezett meg.
Sokkal jobbak a gyerekekről közeli háttérrel készült fotók (például a szobában, a szekrénytől fél méterre) mint a Pana 1.7 -el, mert erősebben mos, kiemeli a gyereket.
Szerencsére az ilyen közeli háttérnél (a tárgy mögött kevesebb mint egy méter) nagyon ritka a csúnya mosás, pech kell hozzá, például megfelelően vékony/vastag könyvek sorozata.
Nagyjából ez volt a fő cél, ez volt az ok amiért megvettem, így jelenleg örülök, hogy megvan, és nem szándékozom (veszteséggel) eladni, ami a B terv volt, ha nem válna be.
Ez most dupla teszt, mert egyrészt objektív teszt, másrészt azt tesztelem, hogy hogyan néz ki az irományom a fórumban, menniyre kuszálja össze a tördelést.
= Megjegyzések =
- A gépváz Panasonic GX7, mindegyik teszt kép ISO 400 -on készült. - Az oroszlános (DoF) képeknél automatikus volt a fehéregyensúly, de a könyvespolcos (light és speed) képeknél fix 2500 Kelvin, mert a sólámpától csúnya horror-piros volt minden. - Tárgytávolság: Géptől az oroszlánig: 1 méter. Oroszlántól a falig: 1 méter. Az oroszlán kicsit nagyobb mint egy ember feje. - Az f~1.7 jelentése: nincs jelölve, ezért csak cirka odatekertem ahol nagyjából lennie kéne. (Tudom, nem lineáris.)
= Első benyomások =
- Pici. Ezzel nem lehet menőzni, senki nem fogja azt gondolni, hogy: "Na! Megjött a Fényképész Mester Úr!", amikor meglátják ezt nálad, szóval csajozásra ez nem jó. - Kivéve ha hobbyfotós a csaj, és elalél a 0.95 felirattól, de valljuk meg, az ilyen ritka és drága lányok többnyire már elkeltek... :-) - Illik a mérete a Pana GX7 -hez, könnyű vinni, könnyű rajta kezelni, jól illik a Micro 4/3 filozófiájához. (A méret és tömeg csökkentésre, és a hordozhatóságra gondolok.)
- Tömör. Jó súlya van, egyáltalán nem üres-gagyi kínai piacos vacaknak érződik. Ha vakon veszed kézbe, akkor olyan érzeted van, hogy biztos valami drága műszer van a kezedben.
- Pontos. A gyűrűk nem lötyögnek, olyan szépen csúsznak, mintha mézzel olajozták volna meg. Egy kicsi induló ellenállás és utána sima csúszás, végig szorosan siklik. Tökéletes.
- Csomagolás: Szubjektív dolog, de örültem, hogy nem a netről ismert világos, bőr utánzatú állati giccses dobozban érkezett. - Helyette egy minimalista, fekete erős vastag kocka alakú karton doboz, amiről lehúzható a szintén teljesen kocka teteje, így dupla oldalfallal van védve a tartalma. - Benne kemény szivacságyban egy kis, övre akasztható, zippzáras tetejű tároló szütyő, mégpedig az a belül vastagon bélelt fajta. Plusz védelem, és jó a szütyő is, örülök neki! - Az objektív tárolóba az objekív egy plusz műanyag zacskóban, első-hátsó lencsevédő kupakokkal ellátva került bele. - Árnyékoló nem jött hozzá, de ez pár dolláros tétel az aliról, szóval nem zaklatott fel mélyebben a hiánya. Az objektív tároló szütyő mindenért kárpótol szerintem. :-)
= Használat közbeni tapasztalatok =
- Idegesítő, hogy reflexből pont fordítva tekerném a fókuszt, mert a Pana obikon a zoomot pont fordítva kell tekerni az előre-hátra viszonylatában.
- Még gyakorlatlan vagyok a MF terén, de legalább fejlődőképes, ez matematikailag kimutatható az első és az utolsó képcsoport között mérhető hibás képek számának a különbségből.
- A Focus Peaking sokat segít, kevés a rontott kép ha lassú a téma. - Amikor a két kölyök nagy köveken "sziklát mászott", talán két-három kép nem ott volt éles ahol szerettem volna, a cirka két tucatból. - Amikor a 4 éves fiam egy (nem használt) vasúti vágányon páros lábbal ugrált felém talpfáról-talpfára: 9 képből egy sem sikerült. - Az ilyen gyors helyzetekre nem vagyok elég rutinos, jól jött volna az Auto Focus, de az ugye nincs. - Még nem próbáltam ki, de lehet, hogy beválik az, hogy nem egy, hanem hármas sorozatot lövök, hátha pont belesik az egyik képen a gyerek a fókuszba.
- Néha fel kellett tekerni magasabb f értékre, mert a két gyereknek hiába mondom, hogy légyszives maradjatok egy mélységélességi síkban, tojnak a fejemre. Elvégre gyerekek. :-)
- Nagyon jó az f0.95, mert jól ki lehet vele emelni egy-egy szereplőt a társaságból. - Például amikor családi összejövetelen ahol közel ülnek egymáshoz, és ferdén oldalról fényképezel. - Vagy valaki mögött közel áll másvalaki, akiről szeretném elterelni a figyelmet, mert az adott kép "nem róla szól".
- Sokat fotózok beltérben, kevés fényben, így jó a nagyobb nyílás, de nem katartikus élmény, mert eddig magasabbra vett EV értékkel szoktam megoldani a sötétebb helyeket.
- A gépészkedést még szokni kell, hogy rutin legyen a két gyűrű állítása. - Ha mondjuk fél év múlva is ilyen béna leszek, az szomorú, mert akkor kérdéses, hogy megérte-e az árát számomra. - Ha viszont fél év múlva már flottul mennek ezek a dolgok, akkor egyértelműen jó vétel volt hosszú távra tekintve.
= Benyomások az elkészült képekről =
- A közeli portré jellegű képek jobban tetszenek ezzel mint a Pana 25/1.7 essel. - Nehezen tudom megfogalmazni, hogy miért, talán az "életszagúbbak" szó írja le a legjobban amit érzek. Vagy ez csak az újdonság varázsa? Fene tudja... :-)
- A természetes képeken, f0.95 értéken fellépő él lágyulás és vignetting abszulút nem zavaró, mert a téma középen éles és szépen kiemelt, odavonza a szemet. - Csak akkor válik zavaróvá, ha az ember kifejezetten kritikusan, hibákat keresve vizsgálja a képet. Ha csak nézed a képet, nem rontja el a hatást.
- A bokeh némelyik képnél nagyon zavaró, némelyiknél viszont "csak" kifejezetten karakeres képet eredményez. - Az apró mintás kontrasztos háttér esetén zavaró a vonalak szétesése, duplázódása, időnként túl agresszív a háttér az én szépérzékemnek. - Kevésbé kontrasztos háttér esetén nem zavaró, kevésbé látszik, vagy egyáltalán nem látszik a vonal duplázódás az elmosás miatt. - Függ a háttér távolságtól is, példa: P1180442_two-trees_different-bokeh_cut.jpg - A háttérben a baloldali kis fa lombja rendben van, de a jobb oldali (világosabb) fa nekem nem tetszik, túl harsány, éles, bántó. - Itt is igaz, hogy ha az ember egymás után nézegeti a képeket, a tartalmukat, rajtuk az embereket, akkor nem szúrja ki a szemét a csúnya mosás - De ha nem a kép tartalmát, hanem magát a képet vizslatja, akkor hamarabb megakad a szeme az ilyen egyenetlenségeken mint a Pana 25/1.7 -el készült képek esetén.
- Csak a teszt képeknél lépett fel eddig flare, a rendes hétköznapi használat során még nem. Árnyékolót nem használtam, mert még nem érkezett meg.
- Sokkal jobbak a gyerekekről közeli háttérrel készült fotók (például a szobában, a szekrénytől fél méterre) mint a Pana 1.7 -el, mert erősebben mos, kiemeli a gyereket. - Szerencsére az ilyen közeli háttérnél (a tárgy mögött kevesebb mint egy méter) nagyon ritka a csúnya mosás, pech kell hozzá, például megfelelően vékony/vastag könyvek sorozata. - Nagyjából ez volt a fő cél, ez volt az ok amiért megvettem, így jelenleg örülök, hogy megvan, és nem szándékozom (veszteséggel) eladni, ami a B terv volt, ha nem válna be.
M42-re? Arra tudod hogy a használtpiacon nagyon jó kis pentaconokat, tair-okat, jupitereket kapsz itthon is? Soós Fotó oldalán nézted már? Nekem van M42-ben mind 300/5.6, mint 200/4, éa nagyon jók. Én nem biztos hogy kísérleteznék ezzel a nem túl ismert márkával.
Üdv! Japán objektív (egyszer már láttam egy japán oldalon is, de már nem találom) 5.6/300-ast láttam a vaterán. Madárfotózásra kellene, de csak M42 lenne jó. Drága obik vannak, de nekem költségbarát kellne a feleségem gyese miatt....
Hm, köszi. Meggyőző. Én 4/3-ra gondoltam. Nikonra már nem veszek DX-es obit. Gondolom 4/3-on a képszélek még kevésbé számítanak a kisebb érzékelő miatt.
Kettőnyolcas fixet nem biztos, hogy vennék. A 17-40-edhez képest mindössze egy blendényi a különbség. Se mélységi élességet, se komoly ISO-csökkentést nem nyersz vele.
Tux egy Canon 28mm F1.8-at használ(t), az még jó alternatíva lehet, ő meg van vele elégedve.
Másikban pont most tettem fel (másodszor) is a kérdést többek között erre az obira vonatkozóan is, elég meggyőző a kép. A Canon 20, 24, 28-asai közül van valakinek esetleg tapasztalata? Köszi.
Nikonon használtam, szerettem. Nagy előnye, hogy már nyitott rekeszen is bőven vállalható volt az élessége (jobb, mint az 50 F1.4-é). Ugyan a tesztek szerint nyitott blendénél sarkokban hulladék a feloldóképessége, de ugye általában annyira szélre ritkán komponáljuk a főtémát - bokehnek meg nagyon jó volt úgy is. :)
Valami régi gyártású cucc lehet, ahol az ebayen találtam róla leírást ott így hirdették (vintage). Talán lengyel a cucc. 8-as kezdő fényerővel láttam 500-as telét. Hát nemtom. Szerintem pénzkidobás, de ez szubjektív.
A téma szóljon a különböző márkájú, típusú, formátumú objektívek és előtétlencsék teszteléséről, használati tapasztalatokról és tanácsokról. Off hozzászólásokat kéretik mellőzni.