Ez itt egy forrás a különböző témába vágó topikokhoz, kérlek benneteket, ne írjatok bele. Előre is köszönöm.
A szlovákiai magyar kisebbség a szlovák nemzetállamban - MIROSLAV KUSY
A Dunától északra élő magyarok éppúgy őshonos lakói az országnak, akár a szlovákok: több mint ezer éve élnek együtt ezen a tájon. E térség a történelem folyamán különböző államokhoz tartozott, s különböző határok tagolták. 1993 óta a Szlovák Köztársaság keretébe tartozik. A terület szlovák, magyar s más nemzetiségű lakói ennek az országnak az állampolgárai. Sajnos, nem egészen egyenjogú polgárai, mert a szlovákok az egész államot kisajátították, nemzeti államukká, magukat pedig
államalkotó nemzetté nyilvánították. S hogy e tekintetben ne merüljenek fel kétségek, mindezt
Függetlenségi Nyilatkozatukban és
Alkotmányukban is megfogalmazták. Nemzeti szimbólumaikat és jeleiket állami rangra emelték, nemzeti nyelvüket állami nyelvvé nyilvánították, nemzeti kultúrájukat és identitásukat pedig az állam védelme alá helyezték. A Szlovákia területén élő, nem szlovák nemzetiségű emberek ily módon nem államalkotó nemzeti kisebbségek tagjaivá, korlátozott polgárjogokkal rendelkező állampolgárokká váltak.
Megbízható szakértői vélemények szerint e kisebbségek Szlovákia lakosságának mintegy 20%-át képezik. Az ország minden ötödik lakosa magyar (600 ezer fő), roma (250-500 ezer fő) vagy egyéb, nem szlovák nemzetiségű (100 ezer fő). Minden kilencedik lakos magyar: ők a mi legnépesebb, kompakt településterülettel rendelkező, politikailag legöntudatosabb kisebbségünk.
A balkáni példa
1993. január 1-jétől csak albérlők ebben az országban, s ezt minden úton-módon a tudtukra is adják: a helynévtáblákról és a megjelölésekről, a családi és az utónevekről veszekednek velük, alternatív iskolákat kényszerítenek rájuk, lényegesen csökkentik kulturális egyesületeik, újságjaik és folyóirataik állami támogatását... Maholnap pedig nyelvi komisszárokat ültetnek a nyakukra.
Nincs semmi új a nap alatt: az etnikailag öntudatos nemzetállam általában így viselkedik kisebbségeivel szemben. A Balkánon is ugyanilyen volt a kezdet. E véres tapasztalatból azonban a világ levonta a következtetést: Az etnikai autonómia kérdése legálissá vált, s attól tartok, hogy ez nem csupán a szerbek problémája lesz. A közvélekedéssel ellentétben az autonómia iránti igények nem jelentenek szakadárságot: az egyetlen lehetséges választ jelentik a nemzetállam fogalmára. Közép- és Kelet-Európa posztkommunista országai nemzeti államokként határozták meg magukat. Ott, ahol a nemzeti államok tiszteletben tartják a politikai pluralizmus fogalmát, ha tetszik, ha nem, el kell ismerniük a nemzetiségeknek az autonómiához való jogát, s hatalmuknak a nemzeti identitást érintő részét a kisebbségi önigazgatásra kell átruházniuk... Ha az állam túlságosan is kisajátítja a nemzeti lét alakításának jogát, arra kell számítani, hogy ugyanezt teszik majd az autonómiák. A nemzeti eszmék olyan mértékben veszítenek jelentőségükből, amilyen mértékben a szabadság és az egyenlőség eszméi megvalósulnak."
Nehéz szívvel olvassa nálunk az ember ezeket a tanulságokat. De mi egyéb marad magyarjainknak, akiknek a nemzeti identitását egyre nagyobb nyomás fenyegeti a szlovákok részéről? Az autonómia iránti igényeik fokozatosan nőnek, előbb csak az iskolaügyre vonatkoznak, majd a kultúrára, s végül nemzeti válaszként a nemzeti nyomásra megjelenik a területi autonómia követelménye: ez a válasz azonban nem agresszív, hanem inkább önvédelmi jellegű.
Tabu témák
Csakhogy Szlovákiában nem ajánlatos erről beszélni. Az
autonómia szó hallatán nem csupán a nemzethű, hanem a demokratikus szlováknak is kinyílik a bicska a zsebében. Hiszen mindenki tudja, hogy a szlovákiai magyarok miféle autonómiára törekszenek. Alattomosak, az elszakadást készítik elő. Lehet sorolni a különböző sikeres és tartósnak bizonyult autonómiák példáit. Mi csak elutasítóan legyintünk a kezünkkel: miféle Dél-Tirol, miféle Katalónia? Ezt az autonómia-trükköt mi már 1938-ban kipróbáltuk a cseheken. Szlovákiában ez így járja!
A kollektív jogok terén nincs nagyobb rém, mint a területi autonómia eszméje, amelyről egyetlen szlovák párt sem hajlandó tárgyalni. Pedig a területi autonómia a kisebbségi kérdés egyik lehetséges és teljesen legitim megoldási módját jelenti, írja a tekintélyes szlovák újságíró, Ondrej Dostál.
Ez a kérdés mindezidáig afféle tabu téma volt, amelyről csak a magyarok és a szlovák nacionalisták beszéltek, miközben a demokratikusan gondolkodó szlovák újságírók, publicisták és politikusok figyelték a fentebb említettek szópárbajait. Nem volt okos dolog a hallgatás, mert még nehezebbé teheti az amúgy is súlyos problémát.
Autonómia és önkormányzat
Az autonómia fogalma
Az autonómiát, ezt a görög eredetű szót többféle összefüggésben és értelemben használják. A filozófiába Kant vezette be az ember belső erkölcsi szabadsága értelmében, amely saját törvényeket ír elő. Bennünket ezúttal a szó politológiai és államjogi tartalma érdekel, amely szorosan kapcsolódik a filozófiai tartalomhoz, de nem azonos vele.
A szakirodalom értelmezése szerint ez a fogalom nem jelenti az állam területe egy részének leválasztását, elszakítását. Az autonómiát azonban a szlovákok időnként sajátságosan értelmezik. Több olyan fogalmat is találunk, amelyeknek megvan a maguk különös, szlovák színezete, de ebből korántsem következik, hogy deformált alakjukban is akceptálnunk kellene őket. Ellenkezőleg: vissza kell adnunk valódi jelentésüket.
Az autonómia mindenekelőtt önigazgatást, önkormányzatot jelent. Közigazgatási szempontból a helyi önkormányzat képezi a legalapvetőbb alkotóelemét. Bizonyára egyetérthetünk Sartorival abban, hogy a helyi autonómia ellentéte a centralizáció... a helyi autonómiák a központi hatalommal szembeni bizalmatlanság szülöttei, s ily módon a centralizált állammal szembenálló szabadság kifejezői.
Elsősorban valamely község, városrész vagy város önigazgatásáról van szó. A formát a
területi önkormányzat jelenti. Bizonyos körülhatárolt területen valósul meg, melynek lakossága az egész térség igazgatásának különböző, alapvető fontosságú kérdéseit maga oldja meg. Ezáltal különbözik az önigazgatás egyéb formáitól, például a
kulturálistól és az
iskolaügyitől, amelyek csak bizonyos specifikus tevékenységi területeket érintenek, vagy az
intézményitől, amelynél például egy egyetem önigazgatásáról van szó, s végül az
etnikaitól, amely a többségi etnikumot egy adott területen döntő tényezővé teszi.
Az etnikai önigazgatás
Az etnikai önigazgatás tehát annyit jelent, hogy a fentebb felsorolt önigazgatási formák valamelyikénél az etnikai elv érvényesül. Teljesen jogos és legitim, hogy az összes többi csoport mellett a pluralista demokrácia viszonyai között az etnikai csoportoknak is megvannak a maguk szervezetei és intézményei, s hogy ezekben az etnikai önigazgatás elve érvényesül. Senki nem követelheti, hogy a Matica slovenská irányítása részben a magyarok kezében legyen, vagy hogy a Csemadokot részben szlovákok igazgassák: ilyen esetekben nem beszélhetnénk önkormányzatról vagy etnikai intézményről. Ebben az összefüggésben vitán felül jogos és legitim a magyar kisebbség képviselőinek az iskolai önkormányzat kivívására irányuló törekvése. E törekvésükben a Szlovák Köztársaság Alkotmányának negyedik fejezetére támaszkodhatnak (
A nemzeti kisebbségek és az etnikai csoportok jogai), nevezetesen a 34. cikkelyre, amely biztosítja sokoldalú fejlődésüket, kiváltképp a jogot arra, hogy a kisebbség vagy a csoport más tagjaival együtt fejlesszék saját kultúrájukat, információkat terjesszenek és fogadjanak be az anyanyelvükön, nemzetiségi egyesületekben tömörüljenek, s művelődési és kulturális intézményeket hozzanak létre és tartsanak fenn. Az etnikai önigazgatás elvének érvényesítése nélkül ennek a jognak nem volna értelme.
A területi önigazgatás
A területi önigazgatás elvét a Szlovák Köztársaság alkotmánya is konkrétan megfogalmazza, amelyben kifejezetten a területi önigazgatásról van szó, s amelynek a negyedik fejezete is ezt a címet viseli, jelentéstartalmát pedig a 64-68. cikkely definiálja. Az alkotmány az egyes területek esetében sajátságos jogi vagy politikai szisztémával számol: a 64/3. cikkely szerint a nagyobb területi egységek önkormányzatáról és azok orgánumairól a törvény rendelkezik. Zavart keltő és megtévesztő tehát, ha a területi autonómia és a területi önigazgatás kifejezéseket különböző módon értelmezik.
Mindazonáltal néhány szlovák publicistában kételyek támadtak e két fogalom identitását illetően, sőt egymást kölcsönösen kizárónak tekintik őket. Peter Zajac szerint például az etnikai elven alapuló területi autonómia Szlovákiában ott kezdődik, ahol a területi önigazgatás véget ér.5 Ezt a kijelentést több értelmező szótárban, enciklopédiában és tankönyvben is ellenőriztem: az autonómiát úgy értelmezik, mint nagyobb egységen belüli önigazgatást, az ország egy bizonyos részének önálló döntési jogkörét regionális és főleg nemzeti ügyekben az ország egységének megőrzése mellett.
Nem politológiai vitáról van itt szó, hanem az egyértelműen politológiai fogalom és annak valamiféle intuitív, szlovák értelmezése közötti ellentétről. De nem a szavak fontosak, hanem a dolog lényege: hogyha az etnikai autonómia nem más, mint a területi önigazgatás egyik formája, akkor Szlovákiában is törvényes módon, az alkotmánynak megfelelően követelhető; ellenben ha a két fogalom kizárja egymást, követelése törvénytelen.
Az önigazgatás értelmezésében néha még mindig a totalitárius, kommunista felfogásmód hatása érvényesül. Csakhogy az erős állam, a központosított hatalom viszonyai között és az úgynevezett demokratikus centralizmus következetes érvényesítése mellett nem lehetett szó valódi önigazgatásról.
A szubszidiaritás elve
Az igazi önigazgatás alapja a szuverén polgár és a szuverén község. Az úgynevezett demokratikus centralizmus elve helyett a
szubszidiaritás elve a meghatározó, ami annyit jelent, hogy a községen belül döntenek el mindent, amire annak szuverén jogköre van, s ugyanez érvényesül a régiók esetében is. Az állam döntési joga csak a maradék esetében jut érvényre.
Az önkormányzatok rendszere decentralizált, egyetlen önkormányzati szerv sincs alávetve semmiféle magasabb szintű orgánumnak (ez esetben már nem volna önkormányzati!). Az államigazgatás ettől eltérő módon centralizált marad, a központi kormány irányítja, amely azonban nem sértheti az önkormányzati szervek illetékességi körét. A közös, országos hatókörű törvényhozás csupán megállapítja a mindenkire vonatkozó játékszabályokat, de az államot nem ruházza fel az önkormányzat szabályozásának jogával. Az állam, az államigazgatás és szervei csakis azt tehetik, amit a törvény kifejezetten engedélyez nekik. Az önkormányzat mindent megtehet, amit a törvény kifejezetten nem tilt meg neki.
Önkormányzati jogok
Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy minden egyes önkormányzat esetében sajátságos jogi szisztémával számolunk, amely kifejezi azok specifikumait. Mindegyik eurorégiónak megvannak a maga különlegességei, amelyek más eurorégióban nem találhatók, ezért saját statútummal, közigazgatási rendszerrel, prioritásokkal, a partnerek közötti viszonyt meghatározó szabályokkal kell rendelkezniük. Az ő példájuk különösen jól mutatja ezt, hiszen az eurorégiók túllépnek a határokon, meghaladják az egyes államok törvényhozási kereteit.
Nincs nyelvi akadálya annak, hogy ez a községek tekintetében is érvényesüljön. Az élet elvezet majd önkormányzataik, önkormányzati szabályrendszereik diverzifikációjához, s a demokratikus, plurális társadalmakban senki sem akarhatja tőlük, hogy mind egy követ fújjanak.
Területi önkormányzat etnikai alapon
Nem igaz tehát, hogy az önkormányzatok szemben az autonómiákkal egységesítettek, s felülről jövő egységes előírás alapján működnek, míg az autonómiáknak diverzifikáltaknak kellene lenniük. A sajátságos jogi rendszer nem az autonómia valamiféle definíciós differentia specificája, és Szlovákiában sem az. Ezért az autonómia nem ott kezdődik, ahol az önkormányzat véget ér, hanem valóban önkormányzat; s a területi autonómia is valóban területi önkormányzat. Ennélfogva az etnikai alapú területi autonómia valóban a területi önkormányzatok legitim formái közé tartozik. Bármely területi önkormányzatokhoz hasonlóan szuverén képviselőtestülettel és szuverén végrehajtó szervekkel rendelkezik. Ez a szuverenitás lehet korlátozottabb (például a mi községeink esetében), lehet kiterjedtebb (mint például az olasz regionális önkormányzatok), s lehet nagyon széles jogkörű (mint például a svájci kantonok). A maximális mértékben érvényre jutó önkormányzatot politikai autonómiának szokták nevezni (de még mindig csak a területi önkormányzat egy bizonyos formájáról s nem annak ellentétéről van szó).
Etnikai autonómia
Ha az etnikai elv a domináns, etnikai autonómiáról vagy etnikai alapú területi önkormányzatról beszélünk. A polgáritól oly mértékben különbözik, amennyire a polgári állam különbözik a nemzetállamtól, melynek az etnikai autonómia logikus produktuma, az önkormányzat szintjén pedig partnere. A nemzetállam domináns nemzetének a megfelelője az etnikai autonómia domináns etnikuma. Ez utóbbi is lehet gyenge, erős, vagy maximális mértékű. De még mindig nem több, mint a területi önkormányzat egy fajtája.
S éppen itt rejlik a viszály gyökere. Arról van szó, sikerül-e a szavakkal való manipulálás révén az etnikai autonómiát a területi önkormányzattal szembeállítani s ezáltal illegitimmé változtatni, vagy pedig elismerjük, hogy a területi önkormányzat egyik legitim változata. Ettől függ, hogy a szlovák politikai élet demokratikusan gondolkodó képviselői miként viszonyulnak a mi magyar kérdésünkhöz. A nem demokratikus rész viszonyulása már régóta ismert.
Az önkormányzatok egyesülése
Az etnikai alapú területi önkormányzatról a Szlovák Köztársaság alkotmányának negyedik fejezetében esik szó. Az alkotmány kifejezett elutasítást nem tartalmaz, a 64/69. cikkely megfogalmazásai szerint a polgári és az etnikai elv egyaránt érvényesíthető, s Dél-Szlovákia vegyes lakosságú területein mindhárom alternatíva (vegyes összetételű, tisztán szlovák vagy tisztán magyar képviselőtestület) megjelenik. Ami az etnikai alapú területi önkormányzatoknak egy nagyobb régióban való érvényesülését illeti, e lehetőség megvalósulása attól függ, miként értelmezik az alkotmány 64. cikkelyének 3. bekezdését, amely szerint a nagyobb területi egységek önkormányzatáról és annak szerveiről a törvény fog majd rendelkezni. Az alkotmány tehát a priori ezt a lehetőséget sem zárja ki: épp erre az eshetőségre gondolunk, amikor az etnikai autonómia problémájáról vitázunk. A szlovák-magyar alapszerződés csupán azzal egészíti ki a kérdéskört, hogy míg a Szlovák Köztársaság alkotmánya nem tartalmazza az etnikai autonómia kifejezett tiltását, az alapszerződés kifejezetten lehetővé teszi (miután a szerződéshez alkalmazták az Európa Tanács 1201. sz. ajánlását, különös tekintettel annak 11. paragrafusára).
A polgári elv érvényesülése
Szlovákia szóban forgó régiójának etnikai viszonyait ismerve én sem tartom szerencsésnek és perspektivikusnak, hogy a magyar kisebbség helyzetét ily módon rendezzék. A szlovák nemzetállam a szlovákokat az egész ország uralkodó etnikumává tette, az etnikai alapú területi autonómia pedig a magyarokat tenné meg az adott régió uralkodó etnikumává. A mindkét fél számára üdvös megoldást az jelentené, ha a regionális közigazgatásban és az államigazgatás egészében is a polgári elv érvényesülne.
A fennálló nemzetállam viszonyai között azonban ez aligha lehetséges, s amíg ebben az országban a nemzetállam nacionalista, kisebbségellenes politikája lesz a meghatározó, a kisebbségektől sem lehet elvárni, hogy szó nélkül tudomásul veszik, s nem fognak védekezni ellene.
A nemzetállam és az etnikai autonómia
Jozef Moravcík, volt miniszterelnök és a Demokratikus Unió jelenlegi elnöke arra keres választ, miképp lehet megakadályozni, hogy a magyar kisebbség érvényesítse az etnikai autonómia iránti igényét: pártjának képviselőivel együtt e tárgyban törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé. A témát a
Polgári állam és az etnikai autonómia című cikkében is kifejtette. Csakhogy itt nem rólunk van szó: Szlovákia ugyanis ma nem polgári, hanem
nemzetállam, melynek az etnikai autonómiához való viszonya alapvetően eltér a polgári állam viszonyulásától. A polgári államban az etnikai autonómia kétségkívül idegenszerű képződmény, miközben a nemzetállamban való létrejötte természetes következmény.
Az etnikai autonómia a nemzetállam hű másolata: amit az előbbi bevezet nagyban, az utóbbi végrehajtja kicsiben. A domináns nemzet államnyelvével szembeállítja az autonóm területen domináns kisebbség nyelvét, a domináns nemzet identitásával a nemzeti kisebbség identitását szegezi szembe. Az országban uralkodó többségi elvvel az autonóm területen érvényesülő többségi elv dacol.
A nemzetállam megvalósítása
A nemzetállam létét nemcsak az alkotmány preambulumának már idézett balszerencsés megfogalmazása tanúsítja, hanem mindenekelőtt a nemzetállam eszméjének következetes megvalósítása a ma hatalmon lévő politikai garnitúra által. A társadalmi élet valamennyi területén a domináns, államalkotó és uralkodó szlovák nemzet koncepciója érvényesül: ennek megnyilvánulása a kisebbségi identitás ellen támadó nyelvtörvény, a kisebbségi kultúra diszkriminálása (az állami támogatás radikális csökkentése révén), a kisebbségi iskolák visszaszorítása (az alternatív iskolák bevezetésével, az iskolai önkormányzat elvének megsértésével, igazgató cserékkel stb.), s végül az államigazgatásban és a közügyek irányításában való részvétel folyamatos korlátozása.
A másodosztályú polgár
Az etnikai elkülönülés nem az autonómia követelésével kezdődik, hanem a nemzetállam létrejöttével. Az államalkotó nemzet kijelölésével a priori meghatározták a nemzetállam polgárainak másodosztályát is, amely az autonómia révén csak a polgári egyenlőség ily módon megsértett elvének helyreállítását akarja elérni.
Szlovákia mostani politikai képviselete egy nemzetállamot hozott létre, s következetesen érvényre juttatja a szlovák nemzeti princípiumot, de a kisebbségektől azt követeli, hogy a polgári princípiumhoz tartsák magukat. Ám ez egyszerűen lehetetlen! Megismétlődik az első Csehszlovák Köztársaság alapvető hibája, amely többek között a bukásához vezetett. Akkor létrejött az ún. csehszlovák nemzet állama, amely a kisebbségeket a polgári elvvel kecsegtette. Csakhogy a németeket és a magyarokat az államalkotó politikai nemzetből kizárta, s így nem is csodálkozhatunk azon, hogy ezt az államot sosem fogadták el sajátjuknak ž hiszen az sem fogadta el őket a sajátjának. Amikor Benes rádöbbent, hogy ez hova vezet, etnikai alapú területi és személyi autonómiát kínált fel a németeknek, de már késő volt. Tanuljunk ebből a tapasztalatból, amíg nem lesz késő a Szlovák Köztársaságban is!
Az autonómia joga mint kollektív jog
Semmi kétség, az autonómiához való jog érvényesítése egy kollektív jog érvényesülését jelenti. Jozef Moravcík szerint a kollektív jogok feltételezik a polgárok felosztását polgárokra általában, s olyan polgárokra, akik bizonyos jogokat elkülönülve, autonóm módon gyakorolnak.
Véleményem szerint ez nem hiányosság, hanem ellenkezőleg: a plurális és demokratikus társadalom előnye. A totalitárius rendszer az ország valamennyi nem privilegizált lakóját gleichschaltolta, létrehozta belőlük a dolgozók, a nép monolit tömegét, s csupán úgy ismerte el őket, mint polgárokat általában; a plurális rendszert a különböző kisebbségek sokfélesége és tarkasága jellemzi.
Ha azt akarjuk, hogy a szlovákiai magyarok is községük és államuk büszke képviselői legyenek, egyenjogúsítani kell őket a szlovákokkal mind a községen, mint az államon belül, mégpedig oly módon, hogy mindkettőt éppúgy magukénak tekinthessék, mint a szlovákok.
Egyetértek Moravcík úrral abban, hogy az autonómia joga egy kollektív jog érvényesítése, amely azonban véleménye szerint a polgárok és a polgári közösség kettészakadását jelenti. Ehhez csak azt kell hozzátenni, hogy a kollektív jogot először a szlovák nemzetállam megalakulásakor érvényesítették, s létrejötte vezetett a polgárok és a polgári közösség elsődleges megoszlásához. Az autonómia csupán e helyzet elkerülhetetlen következménye.
A Demokratikus Unió törvényjavaslata
A Demokratikus Unió képviselőinek igazuk van, amikor azt állítják, hogy az alkotmány nem zárja ki az etnikai autonómia lehetőségét. L. Cernák szerint az alkotmányban lévő kétértelműségről van szó, melynek alapján el lehet jutni a területi autonómiához. A kérdés csak az, hogy mit tegyünk ezzel? A Demokratikus Unió nemrégi törvényjavaslata arra irányult, hogy ezt a törekvést törvénytelenné tegyék, megcsonkítva ily módon az alkotmányt, amelyből eltűnne egy fontos politikai jog, s éppen az, melynek révén az etnikai kisebbség hatékonyan védekezhetne a nemzeti identitását érő támadások ellen. Most nem arról van szó, hogy az etnikai alapú területi önkormányzat esetünkben nem éppen a legszerencsésebb megoldást jelentené. Mindenekelőtt azonban az okok, nem pedig a következményeik ellen kell harcolni, tehát a magyar kisebbséget létében fenyegető szlovák nemzetállam agresszív nacionalizmusa ellen, s nem a fenyegetés kiváltotta természetes magyar reakció ellen.
A Demokratikus Unió javaslatai tehát éppen arra irányultak, hogy a nemzetállam igényei és logikája sértetlenek maradjanak, ám a nemzetiségi kisebbségek kívánalmaiban arányos módon ne érvényesüljenek: Quod licet Iovi, non licet bovi. Ezért ez a javaslat mélységesen antidemokratikus és egyoldalúan nacionalista.
Ha tehát Moravcík úr valóban ki akarja zárni a jogrendünkből a kollektív jogok érvényesítését, miként a
Nemzetiségi kisebbségek és jogaik. Kollektív vagy individuális? című cikkében írja, a változtatást logikus módon azzal kellene kezdenie, hogy javasolja a Szlovák Köztársaságnak nemzetállamból polgárivá való átalakítását. S ugyanígy kellene tennie a nemzetállami alkotmánnyal is.
Az alkotmányjogok korlátozása
A Moravcík úr által védelmezett alkotmánytörvény azonban súlyos veszélyeket rejt magában, mert megindíthatja a meglévő alkotmányos jogok korlátozásának folyamatát: ma megakadályozzuk a magyarok kollektív jogainak érvényesülését, holnap a nem állami karitatív szervezetekre és az egyetemekre kerülhet sor (ennek érdekében már folyik a munka!), holnapután pedig a szakszervezeteket veszik elő. A kormány mindig talál majd nyomós érveket annak bizonyítására, miért is kell a társadalom érdekében vagy a szlovák nemzet érdekében a különböző csoportosulások autonómiáját korlátozni. De bárkiét csorbítjuk is, mindenkiét sérelem éri, s ez a lépés előbb-utóbb mindannyiunkon megbosszulja magát.
A demokraták viszonya a magyar politikához
A Szlovákiában élő magyar politikus jól tudja, milyen érzelmeket kelt a szlovákokban, amikor területi autonómiát akar, mely alatt etnikai autonómiát ért ž emeli fel figyelmeztetően az ujját Peter Zajac.
Először is: a magyar politikusnak törvény adta joga van erre, s nem akarjuk megfosztani tőle. Inkább legyünk a segítségére abban, hogy olyan körülmények alakuljanak ki, amelyek között fölösleges lesz népcsoportját ilyen radikális módon védelmeznie. Másodszor: ezek az érzelmek az adott kontextusban irrelevánsak. A szlovákok is jól tudták, milyen érzéseket keltenek a csehekben az autonómia kihirdetésével, s egy pillanatig sem törődtek a csehek érzelmeivel. Harmadszor: korántsem mindegyik magyar politikus azonosítja a területi autonómiát az etnikaival. Amennyire én tudom, a demokratikus gondolkodású magyar politikusok túlnyomó többsége a területi autonómia fogalmán pontosan és kizárólag a helyi és a regionális önigazgatást érti ž ne tulajdonítsunk hát nekik a priori rossz szándékokat.
Inkább annak van itt az ideje, hogy mi, szlovák demokraták összefogjunk velük a Szlovákia valamennyi lakosát és régióját szolgáló területi önigazgatás érdekében. Általa nemcsak a magyarok oldhatnák meg kisebbségi problémáikat: mindnyájunknak szükségünk van rá, akár egy falat kenyérre, mert egyedül így lehetséges a demokrácia alulról történő kiépítése, csak így teremthető meg a központi kormány s a tőle eredő centralizációs törekvések, a pozsonycentrizmus hatékony demokratikus ellensúlya. Néhány hivatal, esetleg minisztérium Besztercebányára való áthelyezése nem jelenti a hatalom igazi decentralizálását. A kormány által beterjesztett és a parlament által jóváhagyott új közigazgatási rendszernek sincs köze a demokratikus regionalizációhoz, sőt lényegében épp ellene irányul.
A kialakult, jól működő területi önigazgatásra azonban mindannyiunknak szükségünk van, nem csak a magyaroknak. A területi autonómia (önkormányzat) nem igazán fejleszthető oly módon, hogy csak a szlovák községeket, városokat és járásokat érinti, s kihagyjuk belőle a magyarokat. Az ország demokratizálását nem lehet szétparcellázni.
A politikai nemzet
A fokozódó etnikai feszültség és a magyar kisebbség védelmi reakcióinak az oka egyértelműen a mi centralisztikus nemzetállamunk nacionalista, a kisebbségekkel szembeni ellenséges politikája. Nacionalista agresszivitása ellen csakis a szlovákokat, a magyarokat és az ország minden lakosát magába foglaló civil társadalom kiépítésével és fejlesztésével védekezhetünk, a
politikai nemzet tudatos megteremtésével, melynek az összes itt élő etnikum (a szlovákokat is beleértve!) egyengjogú alkotórésze lesz. A centralizmusnak egyedül a decentralizáció és a regionalizálás, az önkormányzati demokrácia építése lehet az ellenszere, mégpedig a polgári elv alapján. Nem az etnikai, hanem a polgári elvnek kellene érvényre jutnia mind az államban, mind az önigazgató területi egységekben. A szlovák többségűekben éppúgy, mint ott, ahol a magyarok vannak többségben.
Az ország demokratikus erőinek a mi magyar kérdésünket illetően két elvi jelentőségű állásfoglalásban kéne megegyezniük:
1. Amíg a jelenleg hatalmon lévő politikai garnitúra a nemzetállam keményen nacionalista politikai irányvonalát érvényesíti, a magyar kisebbség képviseletének az etnikai kiegyensúlyozottság megteremtésére irányuló kísérletei vitathatatlanul törvényesek és demokratikusak. A szlovák nemzet kollektív jogainak érvényesítésével szemben csak a magyar kisebbség kollektív jogainak képviselete révén lehet hatékonyan védekezni; a nemzetállam koncepciójával csak az autonómia különböző formái szegezhetők szembe.
2. Mindazonáltal az etnikai elv alkalmazása nem szerencsés megoldás, jobbra kell törekedni. Egy olyan multietnikus országban, mint amilyen Szlovákia, csakis a polgári elv érvényre juttatása jelenthet jó megoldást mind a magyarok, mind a szlovákok számára. A polgárok állama csak akkor jöhet létre, ha túllépünk a nemzetállam koncepcióján. Ezzel kell kezdenünk.
(G. Kovács László fordítása)
