Nekünk azért nem kellett korábban kicsekkelni a szállóból, mert a recepciós is magyar volt :-) Nem mintha számított volna felkelésnél az az egy-két óra, de a kedvessége jól esett.
A múltkor az uramat magyarul köszöntötte a svájci határőr a reptéren. Volt meglepetés.
De amúgy - a kérdésre felelve - előbb hallgatózunk, aztán üdvözlünk másokat. Sosem lehet tudni :-) vagyis inkább :-((
Jobban belegondolva marha nehéz általánosítani, mert annak például örültem, amikor egy kedves magyar család verte fel a sátrát a mienk mellé egy görög kempingben. Velük még este borozgatni is leültünk.
Közeli uticéloknál, ahol sok magyar van (pl. Horváto.), nem igazán. Ilyen helyen volt párszor, hogy haverral inkább egymás közt is angolra váltottunk, mert némely nyaraló honfitársunk közelében ciki volt magyarul beszélni. :-(
Én meg tudok ellenpéldát a bolti eladókra,mivel én is az vagyok.A kedves vásárló sem nagyon méltat köszönésre,azt meg,hogy kérek vagy köszönöm ,igen csak kevesen ismerik.
Visszatérve a témához:Mi tavaly busszal voltunk Görögbe és egy parkolóban megállt a busz,már Görögbe és ott gondoltuk megkérdezzük az éppen ott parkoló magyar rendszámú autóst,hogy mennyi idő alatt ért le.A buszon azt beszéltük a férjemmel,hogy jövőre,vagyis most autóval megyünk,és gondoltuk érdeklődünk.
Hát nem kell mondanom,hogy amikor megszólítottuk őket,pedig kedvesen tettük,a férfi olyan bunkón válaszolt,hogy csak néztünk egymásra a férjemmel.Ráadásul kiderült,hogy egy városból valók vagyunk az igen rövid beszélgetés alatt,erre meg még bunkóbb lett.Szóval nem nagyon van jó véleményünk sok honfitársunkról és ezért utálnak bennünket lassan mindenhol.
Svájcon keresztül utazva megálltunk egy kisvárosban , talán Interlaken környékén, uton a Hun-völgy felé . ( http://mek.oszk.hu/01500/01522/ ) Bizonytalanoknak tűntünk, alig ocsúdtunk föl, megállt mellettünk egy gyönyörű lány , és megkérdezte magyarul, hogy tud-e segíteni... Kiderült, hogy oda ment férjhez. Nagyon megható volt(meg szép :)
Valóban érdekes nézni a másik magyart, ahogy kínlódik külföldön. És én se érzek mindjárt honfiúi szerelmet irántuk. Sajnos sokan reménytelenül bunkók. Persze mindig segítek, mert ugye, csak magyarok vagyunk. De az a mély lenézés, és komment, ami néha lejön, arra inspirál, hogy Evzoniig rugdossam a honfitársat. Könyörgök!!! Ha már ideutaztunk, ne nézzük se hülyének, se barbárnak a házigazdáinkat. Magyar szokás jó hangosan kibeszélni a másikat. Nem szeretném Ágit látni, amikor meghallja, hogy a háta mögött bunkó görög macának titulálják. Bár asszem, ezt ő izomból helyretenné. Szóval, akkor baj, ha előbb meghallgatom a honfitársamat pár méterről, és csak azután váltok magyarra...? És én kérek elnézést minden bunkó homfitársam miatt...!
Az attól függ. Mármint pl. Firenzében velünk szemben jött egy hangoskodó, amúgyis eléggé ellenszenves csapat. Nem is kellett mondanom semmit se a férjemnek, automatikusan kussban maradtunk. Isten őrizz, hogy szóba kelljen elegyedni velük!
Egyébként ilyen dolgokat könnyen be tudunk tartani, mert általában olyan helyekre járunk( nem flancosságra gondolok!), ahol szinte esély sincs arra, hogy honfitársakkal összefussunk. Pl. Most 2 hét alatt( Toszkána-Umbria kisvárosai) egyetlen magyar lakóautót láttunk és magyar hangot nem is hallottunk.
De amikor Izraelben hangosan kerestük a kocsit, mert hogy elfelejtettük, hogy hol is hagytuk és egy taxiból kiszólt magyarul egy öreg bácsi, annak nagyon megörültünk. 40 éve ott él és azt kérdezte, hogy még mindíg olyan szép-e Budapest.
ÉN első amerikai utam alkalmával jártam úgy, hogy vártam, hogy a bevándorlási tisztviselőhöz kerüljek... Üdvözöltem (angolul), ő is, majd útlevelem kézbe véve és átnézve közölte, hogy "Üdvözöljük az Egyesült Államokban" (magyarul...
Az ott töltött két hét alatt pedig vagy 50 (kint élő) magyarral futottam össze, egynek sem kerestem a társaságát (ezt úgy értem, hogy nem úgy mentem ide-oda, hogy magyar embereket keressek)...
irorszag, vilagvegetol picit odebb, hotel radisson. megyek becsekkelni, mondom ekes angolsaggal, hogy ize, megerkeztem. Erre a ket recepcios csaj magyarul, hogy udvozoljuk a hotelben... :))) All a foldig, dobbenet on. :) A nevem alapjan kiszurtak h "hazai" vagyok, mar szamitottak ra h jovok.
Én szoktam köszönni, ha magyarul hallok valakit beszélni. Söt segíteni is szoktam, ha esetleg kell. Ez szerintem természetes. (Igaz azt nem tudom, hogy otthon mi a mostani szokás, már 28 éve élek külföldön. Az itteni emberek (Vzuela) ha felszállnak egy buszra akkor is hangosan köszönnek, lehet, hogy ez nekem normális jelenség.)
Kékszemű: azt írtam, hogy találkoztok. Amit úgy értettem, hogy két méterre álltok, és ők megszólalnak egyszer csak magyarul. Ekkor már tudod róluk, hogy magyarok.
Évek óta nyaralok egy kis Dunántúli gyógyfürdőn. Reggel megyek be a medencébe, köszönök, Jó reggelt kívánok ! A németek, mind visszaköszönnek 'morgen, honfitársaimnál ez nem szokás.:(
Persze. Írországban élek vannak magyarok is A tapasztalatom az hogy ide nagyrészt rendes emberek jöttek Magyarországról Sok barátom van köztük
Bár van olyan is aki a saját kollégájára ment hazudozni a főnöknek hogy az nem szereti a lengyeleket holott éppen ő mesélte ezt fűnek fának Egy kis fiatal lány az illető
Viszont az arány nem rossz az itteni magyarok között, szerintem sokkal jobb, vagyis több a jóindulatú becsületes ember az itteni magyarok közt mint otthon azonos lélekszámban Sanyi,,,
Nem szoktam megszólalni magyarul, ha hallok magyar szót, kivéve persze ha megkérdeznek(nem szoktak,miért is tennék?) Az első ilyen esetig köszöntem, megszólítottam őket, de volt egy csapar, akik már messziről rém ostoba bunkók voltak, közelebb érve kiderült, hogy magyarok. Azóta figyelek és nagyon érdekes dolgokat lehet megtudni emberekről, ha azok azt hiszik senki nem érti a nyelvüket. Néhe szégyenpír fut le az arcomon, ez az esetek 98%-ában így van. Persze biztosnsok magyart nem ismerek fel, hiszen nem beszélnek, de akik társaságban vannak, azok azt hizsik, nem értik őket. Tehát a válasz röviden: nem, nem szoktam felfedni magyarságomat a magyarok előtt külföldön :)
Szóval a kérdés, hogy ha nyaralásotok során találkoztok külföldön egy honfitárssal, akkor köszöntök-e nekik, vagy inkább elfordultok (elkerülitek)? Erre várnám a válaszokat?
