Hogy ki számára mit jelent "szabadon dönteni" az megérne egy misét. Mindenesetre nálam van TV és nem nézem (a nejem nézi). De tulajdonképen az huszadrangú kérdés, hogy nekem van-e és én nézem-e abból a szempontból, hogy amennyiben számodra dilema, akkor semmit nem segítene ha kiderülne hogy tévézek. Ha zavar, akkor egyetlen megoldás nem nézni. A legtöbb embert nem zavarja a tévé mentális hatása, engem pedig nem zavar, hogy őket zavarja vagy nem zavarja.
Ki tudhatja manapság, mifelől dönt "szabadon"? Elkezdi a gyerek: emendemet, emendemet kélek. Pár nap múlva látom csak a műsort, megy a reklámkampány.
Magamat is tettenértem már sörválogatás közben. Sokszor veszem le a polcról a legtöbbet hirdetettet. Kérdezem magamat: miért éppen az ilyen lakásbelső tetszik? Rájöttem, gyerekkoromtól kezdve áhitattal néztem a nyugati szappanoperákban. De megoldás lenne ha kivágnám a TV-t a lakásból?
...szélsőség lenne csupán, vagy a vallásosság következménye?
Feltétlenül a vallásosság következménye. Én például - hogy a magam háza táján söpörjek - már több, abortuszt végző nőgyógyászt is lelőttem, és már össze van írva a következő névsor is. Szóval igen - ilyen a vallásosság....
Nálunk ez úgy van, hogy az élet sorsfordító fontos kérdéseiben én döntök, apró-cseprő ügyekben pedig az asszony. De fontos kérdések eddig még nem voltak.
Látom, ez a hír nagyon megfeküdte a gyomrodat. Harmadik helyen találkozom az általad betett hírrel. Persze anélkül, hogy a hátteret komolyan ismernénk vagy ismertetnéd.
Valójában sajnos elég sok területen beleszólnak az ember életébe. A vallás ezek közül itt európában csak a sokadik. Nálunk inkább állam bácsi szopatja a mezei állampolgárt, az épp aktuális adójogszabályok alakulása illetve más az államnak a polgárai életét keserítő intézkedései sokkal jobban érintik az átlagembert mint a vallási fanatikusok. Iránban persze más lehet a helyzet, ahogy az USA-ban is. Hogy mennyire azt persze innen nem annyira látni, az tény hogy innen nézve mintha több vallásos agyament lenne ott is a kelleténél.
Valahol olvastam, hogy tán a XIX. sz-ban a Róm. Kat. Anyaszentegyház irányelveket adott ki, melyben meghatározta az egyébként erkölcsileg el nem ítélhető - azaz há- zastársak közötti, gyermeknemzést célzó - nemi érintkezés során alkalmazható po- zitúrákat. Azóta gyanakszom, hogy bele akarnak szólni az életembe. :-)
Én mint életvédő, magzatvédő és vallásos ember azt mondom, bárki tette, bármiért is tette, rosszul tette, és tévedett, amikor ezt tette. Szerintem egy vallás sem tanít agresszióra, ölésre, esetleg a vallások kiforgatói tanítanak ilyesmit, vagy hisznek ilyesmiben.
Igen, előfordul, hogy mások hatására döntünk, és olyan is, hogy agresszió hatására döntünk, vagy kiszolgáltatottságból döntünk, de a döntés végül mégis a miénk. A körülmények megmagyarázhatják döntéseink okát, hathatnak a lelkismeretre, arra, hogy ki hogyan számol el döntéseiről, de a döntéseink következménye épp úgy a miénk marad, mint egy jól, vagy rosszul meghozott döntés.
