Semmi értelme nem lenne a hitelek megadóztatásának.
1. A jelenlegi világgazdasági válság egyik alapvető problémája, hogy a világ mélyen a termelési lehetőségek határa alatt termel, mert a jövedelmek túlzottan egyenlőtlenül oszlanak el a világban, és a szegényeknél , sőt az átlagembereknél sem képződik elegendő jövedelem hogy fogyasztóképes keresletet generáljanak, a hitelbuborékok pedig kipukkadtak.
Az antiszociális jövedelemeltolódások nem növelnék, hanem csökkentenék a válságot.
Az állampapirok megadóztatásának a topicnyitásban emlitett feltételekkel viszont racionális nemzetgazdasági hozadéka lehetne.
Tudom akik nem tanultak meg gondokodni, és még mindig hibás paradigmák foglyai azok azok nehezen tudnak kilépni a bemagolt közgazdasági sablonokból, és nehezen értik meg az újszerű gondolatokat.
Célszerűbb lenne a hiteleket megadóztatni, abból több van mint megtakarításból. És a hitelfelvevőnek sem okozne sok plusz problémát, eddig csak a hiteltörledsztést nem tudta fizetni, ha most a hiteladót se tudja kifizetni - akkoris csak ugyanannyira marad hitelképtelen.
Szó sincs arról hogy duplázzuk meg a fizetést, és hogy kevesebbet kelljen dolgozni.
Sőt még azt is elfogadom, hogy a jelenlegi struktúrában ha csökken a külföldiek által jegyzett állampapirok mennyisége akkor csődközeli helyzetbe kerül a gazdaság.
Azt azonban be kell látni, hogy ez a struktúra hosszabb távon finanszirozhatatlan és buborékként kipukkad.
Alapvető paradigma váltásra van szükség a pénzügypolitikában.
A korábbi paradigma azon alapult, hogy a magyar gazdaság tőkeszegény és forrásokat , külföldi tőkét kell bevonni a gazdaság fejlődése érdekében.
Az általam vázolt paradigma:A magyar gazdaság nem elsősorban tőkeszegény, hanem profitban szegény. Arra kell koncentrálni, hogy a termelőszférában több legyen a profit, ha van profit akkor a tőke az magától is odamegy, sőt elkezd hemzsegni.
A pénzügypolikikának elsősorban nem forrásokat kell keresni, hanem sokkal inkább a nyelőket kellene megszüntetni.
Az egyik ilyen nagy nyelő az állampapirokon és kamatain keresztül kiáramló pénzmenyiség, ha ennek döntő hányadát eurokonform módon adók formájában visszaforgatjuk a gazdaságba, akkor sokkal kevésbé leszünk rászorulva hogy államkötvényeket bocsássunk ki.
Nyilván az állampapirok megadóztatásának a topcinyitásban felvázolt koncepciója csak egy átfogó reformprogram keretein belül hoz ésszerü eredményt.
A társadalmi igazságosság tekintetében is jelentős előrelépés lenne ha a jövedelemtulajdonosok közül az állapapirok külfüldi tulajdonosai is adók formájában nagyobb részt vállalnának a válság terheiből.
Ez a jövedelemtulajdonosi szfére eddig ugyanis szinte egyaltalán nem adózott szemben a lakossággal és a belföldi vállalkozásokkal.
A 300 %-os jegybanki alapkamat rémétől talán nem kellene tartani. A jegybanki alapkamat mértékét az MNB határozza meg.
Azt nyilván valószinüsithetjük hogy a külföldi befektetők nem fognak tolongani a magyar állampapirokért, ez esetben az MNB-nek olyan kamatpolitikát lenne célszerü meghatározni amely a reálgazdasághoz igazodik, azaz hogy a vállalkozások milyen kamatterhet képesek kitermelni.
Az MNB devizaéhsége is jelentősen csökkenne, mert az adósságtörlesztés 95 %- adók formájában visszafolyna a gazdaságba.
Abban van igazság hogy a forint árfolyamában elképzelhetők hektikus ingadozások. Lehetséges hogy a külföldi befektetők pánikreakció miatt átmenetileg forintfelesleg jelenne meg a picon. Úgy gondolom, hogy mután már elég sok negativ hir terjedt el a magyar gazdaságról, a spekulativ befektetők többsége már valószinüleg kisöpörte a forint készleteit.
A forint árfolyamát hosszabb távon a folyó fizetési mérleg alakulása befolyásolhatná. Az általam vázolt sokak számára szokatlanul újszerű reformal jelentősen csökkenne a nettó adósságteher, a kormányzat kevésbé kényszerülne az adók növelésére, sőt adócsökkentéssel a reálgazdaság versenyképessége növelhető lenne, ami a folyó fizetési mérlegre és az árfolyamokra is kedvező hatást gyakorolna.
Korábbi válaszomban is jeleztem, hogy valószinüleg jelentősen csökkenne az állampapirok iránti kereslet, különösen az külföldi befektetők részéről.
De egyáltalán nem kellene túlmisztifikálni ennek a jelentőségét. A jelenlegi gazdasági világválság is nem kis részben annak a következménye, hogy ezek a pénzügyi folyamatok túl voltak misztifikálva, és most buborékként kipukkadtak.
A külföldi befektetők pénzei eddig is nagyobb adósságkötelezettség növekedést eredményeztek, mint gazdasági növekedést. Ez a luftballon igy is úgy is kipukkad.
Elsősorban a reálgazdaságra kellene konccentrálni.
Már majdnem komolyan vettem a cikket. De eljutottam a végéig. "Early mathematicians thought that the idea of negative numbers was absurd. Today, these numbers are commonplace. Even children can be taught that some problems (such as 2x + 6 = 0) have no solution unless you are ready to invoke negative numbers."
A szerző valószínüleg azt már el sem tudja képzelni, hogy komplex számok is vannak.
Te egészen idióta vagy. Ha nem tudnád, van 20% kamatadó az állampapírokon. Akkor, amikor gyakorlatilag csődben az ország, a kutya nem vesz állampapírt.
A levezetés is brilliáns! Ha a külföldi hitelezők nem kapnák vissza a pénzük 95%-át, attól nemhogy államcsőd nem lenne, hanem még stabiilzálódna is a gazdaság! Zseniális.
pont most olvasom Mankiw cikkét a NYTimes-ban, ahol olyan szcenárióval elmélkedik, hogy kihúznak egy egyjegyű számot egy kalapból, oszt onnantól kezdve az erre a számra végződő bankjegyek nem érnek :DDD
lehet hogy a külföldi befektetők (spekulánsok ) egy darabig valóban nem jegyeznének magyar értékpapirokat, de ez nem vezetne szükségszerüen államcsődhöz.
Sőt, azáltal hogy a külföldi hitelek törlesztésével arányos összeg 95 %-a adóbevételként befolyna az államkincstárba, a költségvetés jelentősen stabilizálódna.
Másrészt a magyar gazdaság fejlődése inkább reálgazdasági mint spekulativ alapokra helyeződne, ami segitené egy egészségesebb struktúra kialakitását.
