"Tudod, az őszintén bennünk rejlő lélek olyan mint a feszes víztükör, a legapróbb fuvallat, a benne rejlő élet mozdulása felkavarja, és már másnak látszik, mint való arca. De mindennek oka van."
Tükörképed
Válaszoltam a másik topicon, és oly szeretettel fogadtam, ahogyan az nekem szántad.
Hozzon a szellő orgonaillatot ablakod alá, ezen a szép vasárnap délutánon
Miatyánk Istenünk, bennünk van országod. Előttünk Szent Neved, s törvény akaratod. Mindennapunk gondját magadon viseled, Vétkeinket mint mi is másnak- nekünk elengeded. A te kezed vezet kísértéseken át, s lefejti rólunk a gonosz járomát. Tiéd a nagyvilág össz hatalma, üdve Mindöröktől kezdve, legyen mindörökre!"
Pártus Szkíta Jézus - Arámi miAtyánk Kozmosz Anyja-Atyja
Te teremtettél mindent, ami a Fényben mozog. Gyűjtsd egy pontba fényedet mibennünk! Teremtsd most meg egységed uralmát, tüzes szívünk s készséges kezünk által ! hogy a Te Egy-Vágyad a miénkkel cselekedjék, miképpen minden fényben, akképpen minden alakban is! Minden nap add meg nekünk, amire szükségünk van kenyérben és szellemi látásban! Oldd ki hibáink szálait, melyek kötve tartanak minket, amiként mi is eloldozzuk azokat a kötelékeket, melyekkel másokat tartunk! Egyesítjük a Mennyet és a Földet. Teljesítjük igazi célunkat: a Szeretet hatalmát megcselekedni, amely korról korra megújul. Hittel és bizalommal megpecsételve egész lényünkkel megerősítjük mindezt. Legyen így most!
Tanuld meg ezt a versemet mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tiéd, kölcsönveszik, A közkönyvtárban elvesztik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég- és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv sem lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet ,akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó- memóriából szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz ,hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed , az embert leöld s megegyed- hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elhagyott, mihelyest a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet , hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még ,míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet!
"Nem bocsájthatsz meg apádnak és anyádnak! Ők a szüleid, az élet általuk jött hozzád! Te tovább adhatod. Sosem leszel a felettesük. Pont fordítva van! Te lettél rájuk bízva és úgy láttak el, ahogy tudtak. Az életeden kívül, annyit adtak amennyire képesek voltak. Nincs jogod felelősségre vonnod őket. Nekik köszönheted, hogy láthatod Isten Napját. Kettőjükből és mintáikból vagy összerakva, tehát ha bármelyiket elítéled, Magadat ítéled el! Soha nem tudsz békességben élni ekkor és ha kitartasz emellett. Nem megbocsájtani, hanem megérteni és elfogadni őket, ez a megoldás. Ők is emberek, mint Te és arra voltak képesek, amire voltak. Te egyet tehetsz: tovább mész a megkezdett úton, nem lenézve, megvádolva őket, hanem megköszönve, hogy létbe segítettek és amit jónak élsz meg vedd át tőlük, vidd tovább, amit nem érzel jónak azt haladd meg. MINDEN ÍTÉLKEZÉS NÉLKÜL."
"Még senki nem látta a saját arcát. Még a tükör is fordított képet ad. Még a fényképen is a pillanatokkal vagy évtizedekkel korábbi arcom látom. Tulajdonképpen nincs más választásom, mint a tükörképem és a mások állítása alapján elhinni a képnek, hogy én vagyok rajta. Ez a hit mégis rendíthetetlenebb
"A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent, ami rejtve van. De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: kifelé is tükörként működik. Azt is visszatükrözi, aki belenéz."
Mint tisztulni nem akaró, Zavaros felszínű tó, Lopott pillantásokkal pusztító, Barna bársony, Mihez foghatót sosem láttam, S csak akkor tűnt föl szépsége, Mikor már megégetett közelsége.
