Nagyjából az 1970-es évek óta széles körben közismert tény, hogy a világ fosszilis energiahordozó-készletei nem csak elméletileg végesek, hanem történelmi léptékkel mérve nyugtalanítóan hamar elfogynak, illetve kitermelésük aránytalanul megdrágul. A korábbi paradigma szerint a világ olajkészletei mindig negyven évre voltak elegendőek, mert a feltárási és kitermelési technológiák fejlődése lépést tudott tartani az igények növekedésével. Ebben az időben az árakat inkább olyan tényezők mozgatták, mint a nemzetközi biztonság, vagy az olajpiacokhoz való szabad hozzáférés egyéb körülményei.
A folyamatosan és kiszámíthatóan olcsó szénhidrogének szépen-lassan nyomasztó fölényre tettek szert a globális energiaellátásban és civilizációnk fejlődésének, fenntarthatóságának kulcstényezőjévé váltak. A hetvenes évek óta a helyzet kiszámíthatatlanabbá vált, társadalmunk „erőforrás korlátos” lett, az innováció a „gyorsabbat, nagyobbat,” helyett a „kisebbet, takarékosabbat” felé fordult. A kétezres évek a szénhidrogének piaci árának korábban elképzelhetőnél nagyobb ingadozását hozta, ami sokakban felvetette a kérdést, hogy társadalmunk lépést tud-e tartani ezzel a trenddel, vagy a tartós és nagymértékű áremelkedés olyan fundamentális változásokat hoz, amelyek feszegetik, vagy egyenesen lerombolják a társadalom hagyományos gazdasági és politikai kereteit.
A változások világszerte félelemmel töltik el az emberiség egy részét, a nem mindennapi körülmények életre hívták az ’armageddonista-vallást’, amely a világ pusztulásáról szóló ősi mítoszoknak a nagy monoteista világvallások megváltástanának modern keveréke. Az armageddonisták az antiglobalisták és más antikapitalisták nyomdokain járva megkérdőjelezhetetlenül hisznek az emberi civilizáció mai formájának pusztulásában. Dogmáik vitatását a vitapartner ostobaságával, elemzésre való képtelenségével, ellenérdekeltségével, vagy kulturális tradícióival, szélsőséges esetben származásával magyarázzák. Sokak értékelése szerint az ’armageddonista-hit’ megjelenése a válságról való párbeszédet vakvágányra viszi, az érvelést irracionális, emocionális síkra tereli, a konstruktív gondolkodni vagy tenni akarást destruktívizmusba fullasztja, vagy a legjobb esetben is arra ösztönöz, hogy lokális látszatmegoldásokkal is megnyugtathatjuk magunkat, ugyanis a hitelvek szerint a globális megoldások feleslegesek, mivel szerintük a globalizált világ amúgy is halott rövid időn belül.
A hajdan értelmes, konstruktív eszmecsere színteréül szolgáló Peak Oil topik mára az armageddonista vallás megvallásának és vitatásának helyévé redukálódott, így többen, akik a problémáról való racionális párbeszéd hívei, létrehozták ezen klubtopikot. Ebben a topikban az innovációról, mint a túlélés kulcsáról, illetve az ennek hatására szükségszerűen átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyokról lesz szó, ahol a civilizáció estleges leépülése csak mint vitatható hipotézis szerepelhet, aminek elutasítása semmiképpen nem indukálhat kirekesztést, személyeskedést, illetve semmiképpen nem alakulhat ki olyan párbeszéd, ahol a megoldás irányába mutató műszaki, energetikai, gazdasági, stb. tárgyú javaslatokat ideológiai alapon feleslegesként próbálják lesöpörni.
Ebben a topikban nincs ranglista, de sokan jobbak bizonyos területeken, mint a másik, ezt kérem, tartsuk tiszteletben és ne álljon le a matematikus vitatkozni a modern közgazdaságtudományról az azt oktató egyetemi tanárral, legfeljebb kérdezzen, ahogy ez fordítva is elvárható. Ez a téma komplikált, energetikai, gazdaságtudományi, politikai, stb. megközelítéseket kíván, így próbáljuk egymás tudását kiegészíteni és nem megkérdőjelezni.
A témák közt természetesen hasonló prioritással rendelkezik a gazdasági világválság, mint az olajcsúcs, miután a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Amennyiben van rá igény, nyitunk külön gazdasági topikot.
"Erőművek völgyüzemét, vagy alternativ (nap, szél) erőforrásokat lehetne jobban kihasználni vele, és elég lenne egy olyan is ami max két napi energiaigényt (mondjuk 20kWh-t) tud tárolni."
Az ilyen felhasználáshoz ez szvsz még mindig nagyon drága, de az irány nem rossz.
"Ez a találmány elodázhatná az olajcsúcsot, évtizedekkel is akár, ha lehetséges lenne kellő mennyiséget gyártani belőle."
Ha lenne valóban olcsó, valóban kis térfogaton és tömegen nagy energiát tároló rendszer, akkor akkor tényleg sokkal közelebb kerülne - nem csak az olajcsúcs elodázása - de az olaj (és a többi szénalapú dolog) teljes kiváltása.
Nem a tv-ék fogyasztanak sokat, hanem az, hogy egy átlag jenki házban sehol nem használnak energiatakarékos világitást és ahová mennek a kégliben ott mindenhol felkapcsolják a villanyt. Január elsején. És december 31-ig ég..."
Ez nem ered másból, mint abból, hogy az amerikai jövedelmekhez képest az energia nagyon olcsó. De egyben azt is jelenti, hogy a rendszerben komoly tartalékok vannak. Sokkal rosszabbul állna a világ, ha a peak szempontjából ugyanitt tartanánk, de Amerika úgy fogyaszana ennyit, hogy lakosai sötétben fagyoskodnának. Amint drágulni kezd az energia, az amerikai megtanul spórolni, ugyanúgy, ahogy a nagy SUV-ok kihalnak.
A pénzkiobocsájtó központok közötti kapcsoaltok megtörése okozhatja csak a rendszer törését.
Az ami papírokat a jegybank röhögve fogja vásárolni,és még az inflát is kordába marad,mert a széles tömegekhez nem fog elérkezni a pénz (más kérdés hogy ez már közép távon is sulyos szerkezeti károkat okoz) A kínaiak meg max a dollár alapú eszközök között végezhetnek el átcsoportosításokat,anélkül hogy a peget ne oldják fel. Mivel a vásárolt mennyiség nem a szándékukkal,hanem a piac jüan iránti igényével függ össze. Ami pedig a merkantilista politika miatt hatalmas.
én a válság folytatódását, vagy kiújulását pénzügyi megfontolásból vagy idén valamikor tavasz-vége nyár eleje körülire teszem, vagy lehet hogy csúszik tovább is, akár 2011-re
a dolog annak a függvénye, hogy a FED/USA mikor lép ki a likviditást piacra hajigáló, költségvetési hiányt pumpáló politikából, attól kezdve újra megindul lefelé minden, csökken a kereslet etc
Kínában túltermelési válság lenne, ha nem nyomtak volna 2009 során irtózatos állami pénzeket mesterséges kereslet élénkítésre, aminek az egyik következménye, hogy az így elköltött pénzből újabb felesleges kapacitásokat építettek, szerintem előbb utóbb utoléri őket is a túltermelés, és akkor ott is válság lesz, valószinűleg, átmenetileg a nyugatit meghaladó visszaeséssel, viszont ők ki tudnak majd kászálódni a válságból hamarabb, mert egészségesebb szerkezetű a gazdaságuk, nincs túlsúlyban a fogyasztást kiszolgáló értékesítés/banki szektor
a gazdasági visszaesés, és csökkenő olajár mellett viszont simán lehetséges a kitermelés visszaesése is, bár megjegyzem ez nem a kínálati oldal, hanem a keresleti oldal árérzékenységének a következménye lesz, és a felütközés majd akkor jön, amikor kikeveredne a világgazdaság a válságból, és akkor fog fájdalmasan hiányozni az olajkitermelési kapacitás, de ez még legalább 4-5 év
Előre bocsátva, hogy semmilyen adatot nem néztem meg hozzá, teszek egy tippet én is. Csúcsár 100 USD felett, átlag 85-90 között, felfelé kúszva. Van egy rakás OPEC-tartalék, de nem minden mozgósítható gyorsan. Kezd visszatérni az USA fogyasztása, Kína töretlenül menetel (az egész BRIC töretlenül menetel). Az EU nem fog kimászni a válságból idén (jövőre igen), világszinten a 2008-as kereslethez hasonlóra számítok éves szinten (azaz a tavalyi felett 2-3%-kal). Hangsúlyozom, hogy erre létezik a kínálati fedezet, az ár mégis mozoghat felfelé, mert a spare capacity piacra dobása nem feltétlenül azonnali.
Ezt nagyon előzetesen mondom, ne vegyétek komolyan, nem néztem adatokat hozzá -- megérzés.
Nagyjából két hétig nem is lesz időm/energiám alaposan ránézni az olajra (mással vagyok elfoglalva, konkrétan: árammal), a kérdést is azért tettem fel, mert az érdekel, mit láttok ti.
Hosszabb távra: ha nem jön hirtelen nagy visszaesés a következő 2 évben (szerintem nem jön), akkor 2012-ben óriási különbség lesz a kereslet és kínálat között: a kereslet javára. Akkor tehát árrobbanásra számítok (és idén sem zárok ki egy pár hétig tartó, a 147-es csúcsot el nem érő, de 120-ig felugró-visszaeső fluktuálást). 2012-2013 nagyon húzós lesz, akkorra várom az igazán nagy recessziót, nagy ársokkal, nagy pénzügyi válsággal, nagy bedőlésekkel (plusz nyugdíjba mennek a baby boomerek, hasal a TB).
No, különösebb adatok és utána járás nélkül most ennyi, várom a többi választ -- ha lesz.
Az euró is mozoghat, egyetlen valuta sem lehet ilyen "mérés" kiindulópontja, lehetne aranyhoz mérni, de ott meg lehetséges hogy aranyspekuláció indul be, tehát ahoz sem
legjobb lenne talán valami kosarat eszkábálni, amiben vannak fémek, és más energiahordozók, pl szén, földgáz, vas, réz, és ezek relatív árát nézni az olajhoz képest, ha együtt mozognak az olajjal is, és egymással is, akkor ott csak a valuta ment el, nincs kínálatszűke (vagy az a többiből is pont akkora)
átlagár 80 dollár, csúcsár 85-90 között, és nem biztos hogy ez év végén lesz, hanem lehet hogy csak tavasszal
de a dolog annak is a függvénye, hogy a dollár ára relatív az olajhoz képest hogyan fog változni, mivel a dollárárfolyam mindkét irányba nagymértékben változhat;
vagy azért mert beüt a válság W második lefelé tartó szára, és ez dollárerősödést okoz, visszaviszik a sok pénzt az USA-ba, ez gyakorlatilag a befektetők megszokásból cselekvése, aminek a központi eleme hogy az USA-t tartják az abszolút biztonságos befektetésnek (de ez illúzió)
vagy azért, mert a FED által kiszort pénz, plusz a hozzá csatlakozó, dollárkötényeket kiszóró jegybankok olyan dollárkínálatot hoznak létre, amit a piac nem tud felszívni, és ekkor viszont jelentős dollárgyengülés lesz, ami 1 körrel később inflációt gyűrűztet be az USA-ba, ami meg kamatemelésre kényszeríti a FED-et, a kamatemelés hatására meg esetleg elszáll az USA államadósság, mert elkezd nullánál nagyobb kamatokkal ketyegni
szerintem az olajárakat az elkövetkező 4-5 évben nem a kínálat fogja meghatározni, ennek a negatív (?) oldala, hogy így nem lesz elég magas az olajár ahoz hogy a beruházásokat megtérülővé tegye, így nem is lesznek beruházások, azok nélkül meg valóban csökkenni fog a kitermelés
de ez átmeneti állapot (sajnos), mert a W utolsó felívelő szakaszában, amikor beindulna a növekedés, elfogynak a kitermelési tartalékok, és hirtelen nagyon gyors, a kínálat szűkössége által meghatározott áremelkedés lesz, ami vagy túlterheli az akkori beruházási kapacitásokat, vagy szerencsésen áttereli az energiahasználatot alternatív (itt most az olajjal szemben) erőforrásokra
Miután ayantaqe jóvoltából kaptam hozzáférést ide, valamint beletelik egy időbe, mire felépítem azt, ahova valójában írni szeretnék majd alaposabb dolgokat (mindenkit várok szeretettel [majd]), szóval arra gondoltam, hogy bemelegítésként játsszunk egyet!
A kérdésem egyszerű, rögtön kettős:
1) milyen csúcsárat vártok idén olajra (WTI, spot)? 2) milyen átlagárat vártok idén olajra (WTI, spot)?
gy.k.: a WTI spot az, amit 'mindenhol' kapásból írnak 'olajár' néven. Kérem, tegyétek meg tétjeiteket!
Erőművek völgyüzemét, vagy alternativ (nap, szél) erőforrásokat lehetne jobban kihasználni vele, és elég lenne egy olyan is ami max két napi energiaigényt (mondjuk 20kWh-t) tud tárolni.
Vagy a házi CHP-k elterjedését is segitené. Ezek amúgy Japánban eléggé divatosak állitólag.
Ez a találmány elodázhatná az olajcsúcsot, évtizedekkel is akár, ha lehetséges lenne kellő mennyiséget gyártani belőle.
Nem a tv-ék fogyasztanak sokat, hanem az, hogy egy átlag jenki házban sehol nem használnak energiatakarékos világitást és ahová mennek a kégliben ott mindenhol felkapcsolják a villanyt. Január elsején. És december 31-ig ég...
Nem ismerik vazze a villanykapcsolót, és néznek rád hüjjén, ha mész utánuk és lekapcsolgatod. Számitógépet pl megint nem kapcsolják ki, hűtőszekrényt köbméterre mérik, és üresen is járatják, ruhát villannyal száritják, sőt sok helyen villannyal fűtenek.
Usákia a fogyasztásról szól, nagyon nehéz lesz ott az embereket takarékosságra ösztönözni...
Elképesztő szinten pazarolnak, nem véletlen vezetnek energiafogyasztásban a világon.
egy kis érdekesség: Alexej Miller Bulgáriában járt és megállapodott formálisan a bolgárokkal a Déli-Áramlatról. Ezzel lőttek a Fehér-Áramlatoknak (Tbiliszi-Burgasz).
300 oldal, minden létező aspektusból vizsgálja a témát. Szerintünk (911-el) ez az egyik szűk keresztmetszete a peak oil témakörének.
Emellett a veszteség kérdése is érdekes, csak egy példa: az oroszok egy 5000km-es gázvezeték szakaszt felújítottak, így éves szinten 4milliárd m3 gáz elszökését akadályozták meg. ez a mi éves fogyasztásunk egyharmada. az orosz gerinchálózat (!) 160ezer km hosszú. (persze a nyomás-átersztőképesség nem mindegy, arról nincs adatom, h az 5ezer km-es szakasz melyikből volt)
nincs időm utánanézni, de ennél lényegesen több megy el fáklyázva pl. az olajkitermelésnél.
Én erről azt gondolom, hogy Amerika arra fókuszál, hogy a szűkülő erőforrások a minél nagyobb arányban a világpiacra kerülhessenek, ahol a gazdaságilag erősebb, fizetőképesebb vásárlók juthassanak hozzá azokhoz. Már az évtized elején láthatóak voltak annak az ellenirányú folyamatnak a csírái, ami mára elég szépen kibontakozott, miszerint bizonyos nagy hatalmú, autoriter rezsimek, elsősorban Oroszország és Kína piacon kívüli különalkukat kötnek nyugatellenes nyersanyagexportőr országokkal, és azok termékeihez a világpiaci ár alatt jutnak, cserébe nem is elsősorban pénzért, hanem haditechnikáért és nemzetközi jogi támogatásért. Az ilyen mini KGST-k kialakulása és nagyra növekedése veszélyezteti elsősorban azt, hogy az energia- és nyersanyagellátás zavartalen és mindenki által egyaránt hozzáférhető legyen, ami az USA fő célja.
"a három legígéretesebb iraki projektet az oroszok és a kínaiak happolták el az országot "kipucoló" koalíciós cégek elől. a szép új világrend első hajtása, talán nagyobb veresék az USA számára, mint Vietnam volt. míg ők dollármilliárdok árán fenntartják a rendet az országban, addig a fő célt, az olajat majd megvehetik orosz és kínai cégektől. nevetséges. tényleg ennyire töketlen bagázs az Obama-kabinet, vagy egyszerűen nem maradt mozgásterük?"
Én mindig is azt a kisebbségi véleményt képviseltem, hogy az iraki háború célja nem az olajkészletek megszerzése volt, hiszen akkor nem is lennének tenderek, csak Washington kijelölné a koncessziók jogosultjait.
"December közepén újabb kétnapos tendert rendeztek a világ harmadik legnagyobb bizonyított kőolajkészletével rendelkező Irakban [...] Az előző tender során, november elején a térség legtöbbet emlegetett lelőhelyéért, a Nyugat-Kurna-1. és a Nyugat-Kurna-2. mezőiért másfél évtizede állhatatosan küzdő Lukojl még kínos vereséget szenvedett az Exxon és a Shell által alapított konzorciummal szemben. [...] A Lukojl, amely a norvég Statoillal 85:15 százalékban alapított konzorcium nevében pályázott, Vagit Alekperov másfél évtizedes érdekérvényesítő tapasztalatait is felhasználhatta. [...] Ilyen előzmények után a Lukojl 2009 decemberében már biztosra akart menni. Napi 1,8 millió hordó kőolaj kitermelését ígérte, az efölötti mennyiség után pedig hordónként plusz 1, 15 dollárra tartott igényt - s ez valóban a legjobb ajánlat volt a bagdadi tenderen. Az orosz nagyvállalat 2020-ig szerzett jogot a kitermelésre, amelynek eredményeképpen a most nyilvánosságra került számítások szerint 4,8 milliárd hordó kőolajhoz és 56,4 milliárd köbméter földgázhoz jut."
"A december 12-én szintén "dobra vert" másik iraki lelőhely, a Halfaya egyik mezőjének kitermelésének jogát, amelyet a Lukojl ugyancsak a norvégokkal közösen akart megszerezni, a China National Petroleum Company (CNPC) vezetésével pályázó konzorcium nyerte el. Orosz siker született ugyanakkor a Badra település mellett található mező licencének odaítélésekor: az ötödik legnagyobb oroszországi kőolajvállalat, a Gazprom nyefty (az egykori Szibnyefty) jutott kitermelési lehetőséghez. A Gazprom "leánya", amelyben az anyavállalat 95,68 százalékos tulajdonnal rendelkezik, három év múlva reméli kitermelni az első hordó olajat. Ehhez még kétmilliárd dollár értékben kell befektetnie - ami érthetővé teszi a Gazprom hét végi bejelentését, miszerint legalább két évvel elhalasztják a hírekben korábban gyakran szereplő, mintegy 3800 milliárd köbméter földgázt rejtő, 1988-ban felfedezett Stockmann lelőhely pokolian bonyolult feltárását a Barents tenger 320-340 méter mélységében. "
hoppá-hoppá. a három legígéretesebb iraki projektet az oroszok és a kínaiak happolták el az országot "kipucoló" koalíciós cégek elől. a szép új világrend első hajtása, talán nagyobb veresék az USA számára, mint Vietnam volt. míg ők dollármilliárdok árán fenntartják a rendet az országban, addig a fő célt, az olajat majd megvehetik orosz és kínai cégektől. nevetséges. tényleg ennyire töketlen bagázs az Obama-kabinet, vagy egyszerűen nem maradt mozgásterük?
a másik érdekesség, hogy a Stockmannt leállítják. újabb pofon az orosz keleti gázbővítésnek és nekünk, hogy illene már kapkodnunk magunkat alternatív források felé, mert kurvára nincsen alátámasztva az orosz gázimport.
