Metafizikával, idealizmussal, valamint materializmussal és naturalizmussal "komolyan" foglalkozó embereket kérek, írják miért gondolkodnak úgy a világról, ahogy, mik az érveik a saját álláspontjuk mellett. Vallási fanatikusok kíméljenek...
Nem vitás, hogy Pallasz Athene ez az isten, hiszen Parisz királyfinak ő ajánlotta, hogy az emberek közt a legokosabbá teszi. De az mégis inkább a szexet választotta. Jó kis szappanoperát lehetne írni belőle, például Sopranos Odüsszeusz címmel, végeláthatatlan folytatásokkal.
Sajnos Platon az ideáljaival nagyot rombolt az emberiségben! Arisztotelész már kevesebbet...., Ágoston a kereszténység félrevezetője lett, míg Kálvin pl. a kereszténység megcsúfolója!
Az ószövetség nem idealista szemléletről tanúskodik, míg az újszövetség már ideák nélkül meg se lenne!
A metafizika eredetileg a természetben keresendő dolgokat, jelenségeket jelentené, de valahol elrugaszkodik a valóságos tényezőktől holmi képzelményeletek felé!
Ha tényleg azt akartad írni, hogy a topik kedvel téged, akkor "likes" Ha te kedveled a topikot, akkor "I like this topic" Ha a topik kedvelve van általad, akkor "this topic is being liked by me"
Minden a metafizika iránt érdeklődő ember számára ajánlom Kozma Szilárd író, asztrológus, metafizikus munkásságát.
Kozma Szilárd az ősteremtésről, annak okáról és mikéntjéről, egyetemes létről, egyéni rendeltetésről, karmáról, általános életfeladatokról beszél a you tubre-ra feltöltött videókon.
Ha tényleg azt akartad írni, hogy a topik kedvel téged, akkor "likes" Ha te kedveled a topikot, akkor "I like this topic" Ha a topik kedvelve van általad, akkor "this topic is being liked by me"
Na végre, hogy látlak. Képzeld, mikor a Megbukottba írtál, akkor tisztára azt hittem, hogy Neked létezik egy másik nicked, amin ismerünk valamennyien itt a fórumon. És el is tűntél valahogy egyből. No annyit arról, hogy én böcsületes leszek, feltárom a köztudott titkot (I' m Metafizikus, and this topic like me) Hiszen az én nevem van benne.
Annyit még elárulnék, hogy a tudattalanban lévő dolgokról szóló vitánkban, Neked másik oldalról is nagy szereped volt, mert annak hatására és többek közt (bolond szájtép nickkel és opti71 nickkel) összeállt egy adekvát konzisztens Isten érv összefoglaló. Nem erőltetem Rád, de ha érdekel, akkor belenézhetsz
Kissé összefüggéstelen, de azért volt, amit ki tudtam hámozni belőle, ha megengedsz enyhe kritikát.
Nos, én maholnap fizikus leszek, ha minden igaz, tehát illene nemcsak szeretnem ezt a témát, hanem jártasnak is lennem, egy szó mint száz, ahogy bemutatkozásomban is írom, szeretem a logikus vitákat, ezért, ha időd is engedi, kíváncsi lennék, hogy miként is képzeled (logikusan levezetve) a tudomány által fölállított axiómarendszerek kapcsolatát.
Rég láttalak, s lám itt bújsz meg, mondhatni egy filozófust vesztettünk eltűnéseddel a Megbukott az ateizmus? c. topikban, ahogy itt elnézlek. (Azt teljesen kizártnak gondolom, hogy ne emlékezz rám, hiszen már utolsó kínai paraszt tudja, ki az az Auréliusz, :)) )
Tehát, csak annyit akarok mondani, hogy történelmi fordulatot vettek az események, ugyanis a topikomban az atejjisták hinni kezdtek a rendszerelméleti emergenciában, amiről régebben oly sokat vitatkoztunk mi is, bár akkor többet használtam a kevésbé népszerű "logikai töréspontok" kifejezést, mely az angol nyelvű írásokban már többször fordul elő, mint breakpoint. Persze az ottani Emesének, RumBardnak még nem sikerült megszülnie, hogy mi a jó ég törik ott.
Sajnos Platon az ideáljaival nagyot rombolt az emberiségben! Arisztotelész már kevesebbet...., Ágoston a kereszténység félrevezetője lett, míg Kálvin pl. a kereszténység megcsúfolója!
Az ószövetség nem idealista szemléletről tanúskodik, míg az újszövetség már ideák nélkül meg se lenne!
A metafizika eredetileg a természetben keresendő dolgokat, jelenségeket jelentené, de valahol elrugaszkodik a valóságos tényezőktől holmi képzelményeletek felé!
Szerintem az általános képzavar elkerülése érdekében érdemes néhány fogalmat tisztázni. A metafizikusok és idealisták közé nem tennék egyenlőségjelet, bár lehetnek közöttük összefüggések. Hitről, meggyőződésről, majd vitáról és érvelésről beszélsz. Szerintem ezeket is szét kell választani, ugyanis más a személyes meggyőződés és annak kinek-kinek egyéni kritériumai, szintén más pedig az egymás meggyőzése és a mások felé való érvelés szabályai és lehetőségei.
Fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy nem elhanyagolható különbség van két alapvető felfogás között, amelyeket én úgy nevezek, hogy a kizárólagosság és az elfogadás. A kizárólagosságot tartók - és ezek vannak túlnyomó többségben - egyetlen rendszerben hisznek és minden más ellen harcolnak. Ebben az esetben csak a vitafelek egyikének lehet igaza. Az elfogadást gyakorlók számára több különböző, vagy akár egymásnak ellentmondó világnézet is létjogosultsággal bír. Itt nem cél, hogy egyik embert áttérítsük a másik hitére vagy fordítva.
A kérdésed: "Miért hinnék bármilyen abszolút igazságban, értékekben, fennsőbbrendű elvben, akartban, ha egyszer azt látom magam körül, hogy nem csak a jó és a rossz fogalma, de még a tér és az idő is relatív, és ha semmi jel nem mutat arra, hogy a világban lenne valami 'több"
Hogy te, illetve a kérdést felvető mi alapján hisz vagy nem hisz, az szerintem teljesen egyéni lehet. Leírom, hogy én mi alapján tartok valamit elfogadhatónak, vagy legalábbis megfontolásra méltónak. Számomra ha egy világnézet, egy rendszer rendelkezik a tudományos alaposság azon kritériumaival mint, logikai ellentmondás-mentesség, megismételhetőség és ellenőrizhetőség, akkor azt érdemesnek tartom közelebbi megismerésre.
Másrészt a feltett kérdés eleve tartalmaz egy kóros szemléletet, amelyet úgy hívok: "elrelativizálódás". Aki nem érti meg, hogy minden dolognak van érvényességi területe és határai amin túl nem működik vagy nem értelmezhető, aki megakad a jó, a rossz, a vallások, világnézetek, stb. korlátosságán és relativitásán, az könnyen beleeshet az elrelativizálódás csapdájába. Az ilyen emberek úgy gondolkoznak, hogy ha minden relatív, akkor végül semmi sem igaz, ha semmi sem igaz, akkor már semmi sem számít többé. Szerintem minden relativitásban és minden mulandóságban ott van az érték.
Úgy gondolom, hogy először talán definiálni kellene azt a hatókört, amelyet a metafizika tárgyához sorolunk.
Illusztrációként:
"Azt azonban nem állíthatjuk, hogy a XX. és a XXI. század fordulóján a filozófusok teljesen egyetértenének abban, hogy melyek azok a problémák, amelyek a metafizika tárgykörébe tartoznak. Az elmúlt évszázadban ugyanis nemcsak a tudomány, de a filozófia is egyre specializáltabb lett. Számos új filozófiai diszciplína jelent meg: a tudományfilozófia, a nyelvfilozófia, az elme- (vagy tudat-) filozófia, hogy csak néhányat említsünk. Ezek a diszciplínák részben olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek korábban a metafizika témakörébe tartoztak. Ezért az átfedések ellenére van némi eltérés a tekintetben, hogy a kortárs filozófusok közül ki mit tekint metafizikai problémának. Egyesek szerint vissza kell térni a már Arisztotelész által is vizsgált kérdésekhez. Mások szerint az új filozófiai diszciplínák megjelenése ugyan új színt hoz a metafizikai kérdések tárgyalásába, de mindaz, amit a korai modern korban metafizikai kérdésnek tekintettek, ma is az.
Miután tehát jelentős eltérések vannak azt illetően, hogy manapság ki milyen problémát tekint metafizikainak, nem árt rögtön az előszóban tisztázni, hogy miként gondolkodik erről e könyv szerzője. A fentiekből ugyanis az következik, hogy a tárgyalandó témák kiválasztása bizonyos mértékig mindig önkényes. Minthogy nem létezik kánon, ez alighanem elkerülhetetlen. Remélem azonban, hogy ha a témák kiválasztása, illetve a hangsúlyok egyéniek is, azért jól követhetı az a rendszer, amely a választás alapjául szolgált."
"irányultság" - mit jelent az irányultság? Talán olyasmi, mint Arisztotelésznél a "cél"
"megfelelő tájékozotság kell a valóságnak nevezettről.." - milyen a megfelelő tájékozottság, az "átlagemberé" miért nem az?
"Ez ugyan ellent mond a ma ismert ismereteknek" - amennyiben? Mármint pontosan milyen pontokon mondanak ellent a mai ismeretink annak, hogy a világot valamilyen "fennsőbbrendű" lény teremtette (hogy mikor, milyen formában, az mellékes)
nem kategorizálnám magam csak leírom a gondolatom... tér kitöltése ötletszerűen, lehet lehetőség vagy hatalom.... az élet szerintem, szerveződés a tér struktúra, véletlenszerű változását, felválthatja az irányultság, de ehez nyilván megfelelő tájékozotság kell a valóságnak nevezettről.. az irányultság fenntartása a tudatos -értelmesedő lények feladata..volt és lesz.. egyben biztos vagyok értelmes lény, értelmes lényen nem kisérltezik...hanem kifejlesztik a kommunikációt.... ez akár lehetne semmi ként sem metafizikai probléma, ha a valóságról mint tapasztalható jelenségről völna valami meghatározás,... ennek legkielégítőbb magyarázája az "Teremtet világ"mint tudatosan kontrololált idő töltése 1 teremtőnek.. Ez ugyan ellent mond a ma ismert ismereteknek, de gondolat formáló ereje mélyen beivódott a köztudatba s a társadalom, ill. a tudomány logikai okfejtésébe... .. így a magam részéről, sok sikert kívánok a metafizika értelmezői részére, hisz egy az emberszámára alkalmasabb fizikát kell kidolgozniuk, a faj fen maradása érdekében, is. ... kritikát nem gyakorolnék, egy lábra állni akarón...
Szeretném, ha végre nem hitről és meggyőződésről beszélnénk, hanem valódi, érdembeli vitát folytatnánk erről a témáról. Elvégre az idealistáknak Platón óta van mivel érvelniük az abszolút igazságok és Isten mellett, a másik tábornak pedig szinte ugyanattól a ponttól van okuk kételkedni is.
Kíváncsi vagyok, hogy ma a metafizika hívei milyen "észérvekkel" (már ha ilyesmiről beszélhetünk metafizikában) rendelkeznek saját álláspontjuk mellett (túl azon, hogy "ez van a Bibliában"), és a materialistáknak, naturalistáknak ellenük (túl azon, hogy "ez nincs benne a fajok eredetében)
Tehát mindjárt az első, értelemszerűen felvetődő kérdés az idealistához: "Miért hinnék bármilyen abszolút igazságban, értékekben, fennsőbbrendű elvben, akartban, ha egyszer azt látom magam körül, hogy nem csak a jó és a rossz fogalma, de még a tér és az idő is relatív, és ha semmi jel nem mutat arra, hogy a világban lenne valami 'több'"
P. S.: Ez a kérdés nem az én kérdésem, tehát az én érveim ellenében erre ne hivatkozzunk, csupán vitaindítónak szántam
