Az utóbbi 2 évtized progresszív rockzenéjének egyik emblematikus alakja, aki számos formációban megállta már a helyét. Megérdemel itt is egy saját topikot. Várjuk ide a vele kapcsolatos érdekességeket, híreket, infókat, adalékanyagokat, élményeket, tapasztalatokat, mindent.Kellemes beszélégetést kívánok.
Nekem mondjuk az átemelésre választott témák minőségével sincs bajom, és nagyon szeretem a Testimony I-et is. Átkötésre meg nem is biztos hogy a legmarkánsabb témákat kell felhasználni.
Nehéz megmondani hol az önismétlés hol van a saját stílus megnyilvánulása, szerintem Nealnél messze jobban működik ez mint a Dream-nél, bár alapvetően náluk sem ez a bajom, csak kicsit lapos lett az új album.
Sean Filkins lemeze egyébként nekem kimondottan tetszik, de azért szerintem sincs egy ligában a Testimony II-vel.
A Spock's Beard-et meg tényleg érdemes időrendben végighallgatni, sőt a Neal utáni korszakra is érdemes figyelmet fordítani (ott főleg a 2 utolsó albumra.)
Bocs a belepofázásért: szvsz a Snow-t hagyd az ismerkedés végére, ha "save the best for last"-típusú ember vagy. :9) Egyébként meg időrendi sorrendet javaslok, érdemes megfigyelni a változásokat is.
"egyetlen problémaként a Testimony I megidézését hozva fel, amitől meg koherensebb lesz az egész mű..."
A kettő nem függ össze: az új anyag hátránya szerintem, hogy a Testimony 1 legkevésbé fogós témáit használta fel újra Morse (tehát nem az újrafelhasználás tényével, hanem az átemelésre választott témák minőségével van bajom), ám előnye, hogy önmagában (tehát nem a Testimony 1-gyel való összefüggésben!) koherensebb, tömörebb, mint elődje. Ezt próbáltam érzékeltetni, de lehet, hogy rosszul fogalmaztam.
"Adott egy senki mással nem összetéveszthető stílusa, amitől nem hiszem hogy valaha el fog már térni."
Ezzel nincs baj, sőt. Akkor van probléma szerintem, amikor már annyira otthonosan érzi magát az alkotó a saját stílusában, megszaporodnak a manírok, az előzőekre gyanúsan emlékeztető zenei fordulatok, témák.
Véleményem szerint Morse szólópályájának egyértelmű csúcsa a One, mellé talán még a "?" ér fel. Ehhez képest én már fáradtabbnak, önismétlőbbnek érzem az új lemezt, de a mezőnyt tekintve (ahogy írtam is) ez is kiemelkedő. (Nemrég hallgattam Sean Filkins debütáló albumát, na hát az elbújhat Morse barátunk dolgozata mellett...) Van ilyen. (Idevágó példa: a Dream Theater összes friss lemeze 10 éve óhatatlanul kb. ilyesféle státuszba kerül.) Ezért érzek indokoltnak egy hosszabb szünetet, több érleléssel, megrágással. Dehát nem kell velem egyetérteni, a kritika arra való, hogy vitatkozzanak vele. :-)
És igen, az új Crying-albumhoz én is sok reményt fűzök. :-)
szabad visszakérdeznem? Most ismerkedek a Spock's Beard Morse-os korszakával (eddig nagyon jó benyomásaim vannak), Te mely lemezeket ajánlanád főleg?
Kicsit önellentmondónak érzem a kritikát. Gyakorlatilag csak elismerően szólsz az albumról, egyetlen problémaként a Testimony I megidézését hozva fel, amitől meg koherensebb lesz az egész mű...Szerintem ettől is zseniális ez a lemez, de persze ez csak az én véleményem. Nekem a Lifeline-nál jóval jobban bejön ez az album, sőt az egész eddigi év terméséből sem nagyon találok sok olyat ami labdába rughatna mellette. (Remélem az új AC albumnak azért lesz rá sansza).
A pihenésre buzdításnak meg mi értelme van? Van Neal annyira tudatos, hogy érezze milyen munkatempora van szüksége. Adott egy senki mással nem összetéveszthető stílusa, amitől nem hiszem hogy valaha el fog már térni.
Hát szerintem a Sola Scriptura már zavaros (nemcsak zeneileg, hanem tematikailag is - az elbeszélés színvonala sok kívánnivalót hagy maga után), a Lifeline szellősebb (ez mondjuk tetszett), a Whirlwind a 2001-es albumhoz képest nagyon lagymatag, a Testimony 2-t pedig épp az előd legkevésbé fogós témáiból sikerült felépíteni. Én azért várom, hogy NM valami nagyot durrantson a közeljövőben.
Örülök, hogy rátaláltam erre a topicra. Neal Morse munkásságából egyelőre a szólópályáját ismerem, s bár az utóbbi két-három produktuma kicsit megfáradtabb, mindig szívesen hallgatom. Mi a véleményetek az újabb dolgairól? (Transatlantic, Testimony 2)
TRANSATLANTIC'S THE WHIRLWIND - Coming in October!
26th August 2009 For Immediate Release August 26th 2009
TRANSATLANTIC'S THE WHIRLWIND Coming in October!!
TRANSATLANTIC - the Progressive Rock Supergroup featuring DREAM THEATER's Mike Portnoy, MARILLION's Pete Trewavas, THE FLOWER KINGS' Roine Stolt and Neal Morse (Ex-SPOCK'S BEARD) – will release their long-awaited third album in October 2009.
THE WHIRLWIND is a 77-minute piece of music that is sure to satisfy the band's legions of fans that have patiently waited almost the entire decade for the reunion of these 4 musicians.
THE WHIRLWIND will be available in two formats: A Regular Edition Single CD of the entire 77 minute Epic as well as a 2-CD Special Edition containing a Bonus Disc with 8 newly recorded Studio Tracks. (4 new Transatlantic compositions and 4 Cover Songs)
The Track Listing for the Special Edition is:
Disc One: THE WHIRLWIND
Disc Two: SPINNING LENNY JOHNSON FOR SUCH A TIME LENDING A HAND THE RETURN OF THE GIANT HOGWEED (Genesis) A SALTY DOG (Procol Harum) I NEED YOU (America / The Beatles) SOUL SACRIFICE (Santana)
Némileg csak offként - hiszen a topik felütése mégiscsak eszerint történt -, azért legszebb gitárszólóként nálam több, mint három évtizede felülmúlhatatlan a Genesis Firth Of Fifth-jében Steve Hackett dallama. De ez tényleg ízlés (és bizonyos pillanatok találkozásának és emlékének) kérdése.
Üdv! Nálam a ? az abszolút favorit tőle. Emellett a Sola Scriptura is nagyon bejövős. A Lifeline hallgatása közben néha úgy érzem, hogy kissé kifogyott az ötletekből Neal, de mégis gyakran szól, mivel élvezhető, jó zene.
A ? és a Sola Scriptura nagyon tetszett, a mai napig meg szoktam őket néha hallgatni, de a Lifeline-t tényleg csak egyszer hallgattam meg, becsületből.
Nem tudom, nekem ha 2-3 évenként hoz ki egy előadó új stúdióalbumot, plusz néha ezek közé beszúrkodva egy-egy élő felvétel, az bőven megfelel. Valahogy az ennél gyorsabb tempó mellett kissé súlyát veszti számomra a dolog egy idő után. Még akkor is, ha az egyes kiadványok amúgy magas színvonalúak.
Nem hiszem, hogy ez túlvállalás - ez nála alaptempó. Az Inner Circle tagságot havonta ki kell szolgálni, permanens alkotásban van a pali, van, akinek ez kell az ihlethez.
Mit sokalsz nála mostanában? Én csak egy fél éve megjelent albumáról tudok, előtte meg a soláról. Tudom, hogy kijött egy koncert dvd meg cd is, dehát azt egyszerűen meló közben felvették, ha már úgy is koncertezik, hiszen mit is csinálna 8-4-ig egy zenész. Az igaz, hogy ezek a kiadványok olyan mély nyomot bennem sem hagytak. Bár dvd-t ugyebár nem néz olyan sokat az ember amúgy sem, mint amennyit cd-t hallgat, a Lifeline új stúdió meg szerintem direkt könnyedebb. És a két hosszú tétel azért ott van azon is. Vagy?
Hát akkor kezdem is, talán kicsit érdektelen gondolattal: számomra az eddig hallot gitárszólók közül azt hiszem életem legszebbje, ütősebbje stb. a művész 2007-es, Sola Scriptura című albumákat első tételében a 20. perc körül felhangzó.
