Azért az élsportoló mégiscsak azt csinálja, amihez tehetsége van, szívesen is teszi, és ezt nem lehet az élet tönkretételének nevezni. Épp csak arról van szó, hogy ha nagy ritkán egy élsportoló meghal, annak nagy híre van a tömegtájékoztatásban... Ilyen alapon azt is híresztelni lehetne, ha valaki a házasságba hal bele, és kiderülne, hogy az milyen gyakori. Ugyanis azok a házasságok, amelyek nem válással végződnek, elkerülhetetlenül halálba torkollanak az életünk végén, és az esetek többségében nem válik közismertté, hogy mennyire játszott szerepet a házastárs, meg az anyós, netán az após idegölő és egészségrongáló viselkedése, meg a rengeteg gyötrődés, amivel egy házasság jár, és ami miatt egyszer csak feldobja a talpát a fiatal, vagy középkorú, vagy idős férj, aki kellemesebben gondoskodó légkörben esetleg 125 évig is élhetett volna!!!
Egyszer egy férfi meztelenre vetkőzött és beugrott egy kaktuszba. Mire megkérdezték tőle miért csinálta. /És?/ Azt mondta pillanatnyilag jó ötletnek látszott! (A hét mesterlövész)
Csak a célszerűség okán történik úgy, hogy inkább olimpiai bajnokokról, mint alkoholistákről neveznek el utcákat. Mert több utca van, mint olimpikon, de több alkoholista, mint utca. Nem jutna mindenkinek, és akik a nevet adják az utcáknak, nem akarnak veszekedést.
Azért ne túlozzunk! Az élsportolók közül talán minden ezredik lesz a túlhajszoltság áldozata. És nem csak a sportolók, de a művészek, az írók, a mérnökök, a tudósok, a piackutatók, postások, a kéményseprők, a bélyeggyűjtők, a vécésnénik, a bankárok, a politikusok, meg mindenki más is annak áldozata, hogy valamilyen szakterületet választ, és annak él, abba fekteti szellemi és fizikai erejét. A sportoló is szabadon választ, ha csak nem gyerekkorában erőltetik a szülei egy bizonyos pályára. Az emberek többsége egyoldalúan terheli magát, egy bizonyos témakörrel, mert nem lehet mindenki olyan sokoldalúan kiművelt és kisportolt, mint a Tisztelt Topiknyitó!
Ahhoz, hogy sok pénzt hozzon, el kell hitetni az eccerű emberek tömegeivel, hogy a sportsiker nagyon nagy dolog, a NEMZET dicsősége múlik rajta. A beetetésben part- ner a média, hiszen neki is üzlet. Partnerek a politikusok, mert rájuk is sugárzik vala- mi a dicsőségből. Partnerek a sportszer gyártók, a sportorvosok, edzők, sportveze- tők, edzők, gyógyszergyárak.
Ha a sportsiker ilyen nagy dolog, akkor akik ezt NEKÜNK kivívják, hősök. Hősöket pedig apró gyarlóságaikért nem bírálgatunk.
a valósícsd + önmagad ( +váltáselmélet ) és a "közért" való élés vagy feloldódás....+semmisülése az egónak a közért témát,de hangsújozom,hogy ez cCSAK mellékága a felvetett témámnak.
"a csúcstechnika, fiziológiai, biológiai, kémiai, fizikai, egyéb kutatások eredményeinek alkalmazása is kiszolgálja, kényelmes cipő, ruha, gépek, vitaminok, stb...."
Ez a lényeg, és az is, hogy a kutatások eredményeit idővel a sportvilágon kívüliek is hasznosíthatják, amiképp az űr- és haditechnika terén végzett kutatásokét is.
Persze, hogy szebb ("etikusabb") lenne, ha az új termékek és eredmények nem kerülőúton szolgálnák a "jónépet", de úgy látszik, hogy a jelenlegi emberi civilizációban ez nem megy. Amiképp a napfényt sem tudja hasznosítani az emésztőrendszerünk, csak kerülőúton: a Nap élteti a növényt, azt legeli a marha, azt meg megeszi az ember...
És a legfontosabb: csak az élsportolók hajtják túl a képességeiket, az átlagos szabadidő- és hobbisportolók nem kifejezetten, sőt, leginkább az egészségük javul.
Úgy van! És miért dicsőítjük Dobó Istvánt? Az a seggfej képes volt nem elszaladni, és nem feladni Eger várát, pedig ebbe az ostoba ötletébe simán bele is halhatott volna. Ráadásul még mondták is neki, hogy veszélyes. Az a másik barom, a Dugovics Titusz, az is sokat ugrált, csak az meg bele is halt. Pedig az is tudta, hogy veszélyes dolgokat csinál.
Á, egyiknek sem volt egy csöpp esze sem, tisztán látszik.
Nos az élsportolók koszolásainak szokásairól, hatásairól ugye nem illik beszélni, sem az élelmiszerek adalékanyagairól amelyek sokkal veszélyesebbek az emberre, mint gondolnánk! Nem mindent kellene a dohányzásra és az alkoholra fogni, hisz jó lehet, hogy egyes megbetegedéseknél ezek szerepet sem igen játszanak!
A rizikófaktorról meg az a véleményem, hogy ne általánosítsunk, mert egyik szervezet sem egyforma!
Sajnos az orvosok elég magas százalékban nem alkalmas a pályára, legalább is arra, amiben "kénytelenek" dolgozni..., a sok műhiba...., mellébeszélés, a betegségek fel nem ismerése...
Az élsportolókról jut eszembe....., vannak olyan egyszerű munkások, akiket az úgymond élsportolók fizikailag sem tudnának bírni....., kérdés persze az, hogy ki milyen körülményeket teremtett, vagy kénytelen elviselni...
Az élsportolókat jóformán a csúcstechnika, fiziológiai, biológiai, kémiai, fizikai, egyéb kutatások eredményeinek alkalmazása is kiszolgálja, kényelmes cipő, ruha, gépek, vitaminok, stb...., amit egy nagyon megterhelő fizikai munkás soha, legalább is itt ebben az országban, ahol senki meg nem becsüli őket!Míg a fizikai munkás szervezete tönkremegy, addig az élsportólokét igyekeznek ráncravarnni, mert dől a lé..., de ki fizeti meg a vájárt, a kohómunkást, a gyári robotost, a rabszolgának tekintett munkást, akitől az adót is kipréselik, míg az élsportosoknak, politikusoknak, orvosoknak, ügyvédeknek, elitistáknak semmijük nincs a vagyonnyilatkozat adásakor, az adóbevalláskor... meg szinte semmi adójóváírásuk, akkor ne csodálkozzunk azon, ha ez az ország is már a rabszolgatartók közé sorolhatjuk!
A fizikai munkás ugyan úgy iszik, mint az élsportoló....., avagy az orvosok, ügyvédek, politikusok, miniszterek..., az alkoholban is van különbség, drága és olcsó..... A politikus, az akadémikus, az értelmiség java részének telik a drágábbra, míg a fizikai munkásoknak az olcsó lötty jut, ami sokkal károsabb, mint a drága..... finom nedű..., ennek arányában is osztják a fizetéseket..., a fizikai dolgozókból kipréselik az adót, hogy még gazdagabbak legyenek az élsportolók, a kamu diplomások, akik munkájukkal nem igazán járulnak GDP-hez!
A pórnép lelkesedésének oka, hogy ők is szívesen lennének bajnokok, csak épp nincs rá lehetőségük. Ezért a bajnokok dolga, hogy a pórnép helyett (a nevükben) is foglalkozzanak azzal, amire adottságuk van.
"Mé dicsőittyük azokat akik tönkre teszik az életüket ?"
"Miért dicsőítjük azokat, akik tönkreteszik az életüket?"
Azért a "dicsőítés" és az "elismerés" között jelentős fokozatbeli különbség van. Az élsport csak néhány, szélsőséges esetben jár sorsrongálással, többnyire épp ellenkezőleg: értelmes célt és határozott életvitelt ad, ami az emberek többségére (pl. a semmilyen sporttal sem foglalkozók társadalmilag jelentős részére) nem áll fönn...
