Fogadd el, hogy az élet titkait feszegető kérdések némelyike meghaladja a képességeiteket. Miért nem tartjátok szentnek a titkot ? És miért nem hagyjátok, hogy a szent szent maradjon ?
Az ima egyre magasabbrendű fokozatai: indulatok elhagyása; gondolatok elhagyása; szemléletek elhagyása; végül a szellemi valóságok elhagyása – végső soron a teljes kiüresedés (kenósis) és reflexió nélküliség. (Evagriosz)
„Az imádság a szellem felemelkedése Istenhez;” (Evagriosz)
Evagrios rövid életrajza.
A IV. század nagy szerzetes teológusa, Evagrios Pontikos a Fekete-tenger partvidékéről, Iborából származott, valószínűleg nemes, tehetős keresztény családból. Feltehetőleg már ifj úkorában találkozott Nagy Szent Vazullal; Nazianzosi Szt. Gergely konstantinápolyi püspöksége alatt (379- 382) pedig annak diakónusa volt. Gergely kísérője volt a 2. egyetemes zsinaton is (Konstantinápoly, 381). Konstantinápolyi tartózkodása egy szerencsétlen szerelmi ügy miatt félbeszakadván, Palesztínába, közelebbről Jeruzsálembe utazott, ahol Melania nővér és az Órigenést fordító Rufi nus testvér kolostorában telepedett meg, és szerzetesi fogadalmat tett. 383-ban innét is továbbköltözött az alsó-egyiptomi sivatagban élő szerzetes atyák közé, a „monasztikus élet korabeli középpontjába,”1 Nitriába. 384 táján ezt is elhagyta, hogy a még távolabbi Kelliába települjön át. Itt Nagy Makarios tanítványa lett, és élete végéig itt maradt, maga is a hésychasta hagyomány egyik alapító atyjává vált. Sohasem szentelték pappá. Alsó-Egyiptomban lett tanítványa a latinul író, de görögül is jól beszélő neves misztikus, Johannes Cassianus (360 k.–435 k.), aki „az egyiptomi szerzetesség kultúráját közvetítette” a nyugati keresztény hagyománynak.2 Evagrios számos levél, értekezés és aforizma-gyűjtemény (kephalaia) szerzője.
"Az imádság a szemlélődő lélek beszélgetése az Istennel." (Evagriosz apát)
"Evagriosz Pontoszban született, a kisázsiai Kappadóciában. Nagy Szent Vazul és Kazianzi Szent Gergely tanításán nevelkedett. Életének utolsó 20 évét remeteként töltötte az alsó-egyiptomi szkétei sivatagban. Itt tanítványa lett a nagy Makáriosz remetének (†390). Evagriosz volt az első, aki mondások formájába öntötte tanítását. Ezzel kora filozófiai irodalmának a nyomán járt. Az egyiptomi sivatag legtermékenyebb lelki írója. Írásainak Kelet kolostoraiban nagy hatása volt, mely még ma is érezhető. Origonosz és Nisozai Gergely mély gondolatait terjesztette szélesebb körben."
"Egy tanítvány megkérdezte Makáriosz apátot: „Hogyan kell imádkozni?” Makáriosz így válaszolt: „Ne vessz el a szavakban. Elég, ha felemeled a kezed, és ezt mondod: Uram, amint Neked tetszik, és tudásod szerint könyörülj rajtam! Ha tombol a harc körülötted: Uram, segíts! Ő tudja, mi válik üdvösségedre, és megkönyörül rajtad.” (Filokália- a lelki szépség szeretete, az "Erények szépségének szeretete”)
"Akik méltónak bizonyulnak hogy egyesüljenek az isteni jósággal, azok attól megkapják a Szentlélek működése által az Istennel való, kimondhatatlan szeretetben történő lelki beszélgetés kegyelmét." (Egyiptomi nagy Makáriosz)(†390)
"A Szentlélek erejének van meg ugyanis az a hatalma, hogy a szívet, melyet szétzilál az egész világ, egyesítse az Isten szeretetében, hogy így az örökkévalóságra irányítsa." (Egyiptomi nagy Makáriosz (†390))
"Aki állhatatos Isten előtt, és az ima által kitart a benne való bizalomban, többet kap annál, amit remélt és sokkal többet, mint amit érdemelne." (Matta el Meszkin)
dehát ez FÓRUM aminek épp ez a lényege hogy sokszereplős :))
Mellesleg a sivatagi remeték tanitása is csak része a globális méretü intellektuális tulmermelésnek aminek a jelenidős változatai sem jobbak ám.Én mindenféle noszogatást tisztelek..... messziről
ne érts félre, nem vitázni akartam, hanem a tapasztalásokról beszéltem..., no meg arról, hogy könnyű jóllakottan az éhségről tanácsokat adni, főleg olyanoktól, akik semmi mást nem tapasztalgatnak, mint a sivatagi atyák... Olvastam dögivel tőlük, a sorozat is megvolt..., de van egy határ...
Az sem mindegy, ki milyen lelkiállapotban pusztul. Van, akinek segít a hit, mikor épp meghal is. Szerintem eltévedtél:) Ezt itt egy kis uncsi topik:) Még vitatkozni sem nagyon lehet velem:)
ja a sivatagban ott akkor, ki tudja mikor és ez írta e, vagy nevesített, de a lényeg itt el is sikkadt a szólengetés a szélben, vagy komolyan kell ezt venni, őszintén az elmúlt kéát évezred alapján?
A letünk kezedeteinél Aranykor avagy édeni kert lám a Jelenések Könyve szerint ÉGI VÁROS lesz a végén Uj Jeruzsálem : van fejlődés falutol városig amik ugye nem földrajzi kategoriák hanem a HOZAM igérete.
Megéri. Lám az ember elöl elzárt ÉLET FÁJA gyümölcsei ehetők lesznek számunkra.
Bésszarion abbáról jegyezték fel a Bölcs Öregek könyvében:
Máskor ismét útban voltunk egy bizonyos öreghez, amikor a nap már elérte a látóhatár szélét. Az öreg erre így imádkozott: " Könyörgök, Uram, álljon meg a nap, amíg el nem érek szolgádhoz!" Így is történt.
A Bibliát, vagy a sivatagi atyák tanítását, valamint ezekhez fűzött kommentárokat olvasva nekem a következő hasonlat jutott eszembe az Édenkert, a letűnt Aranykor kapcsán:
Meglátsz egy szép piros almát a fán. Ízre, illatra érett, zamatos, egészséges, tápláló. Megeszed. Tökéletes világ. Ilyen a színtiszta, egyértelmű tanítás. Szó szerinti, egyértelmű. Mint a tízparancsolat. Mint az atyák bölcsessége.
De mert ebben a világban jelenvaló a bűzös rothadás, a rossz energia, száz arcban, száz alakban: Isten elrejtőzik. A misztikus, gnosztikus, aszketikus bölcsesség, életmód segít megtisztulni és eljutni az evilág förtelmeitől Ostenhez a hit, imádság és a jócselekedetek erejével.
Péluszioni Iszidórosz abba mondta: „A szótlan életnek nagyobb lehet a haszna, mint az élettelen szónak. Amaz ugyanis hallgatva is hasznot hajt, míg emez kiáltva is csak akadályoz."
Péluszioni Iszidórosz abba mondta: „A szótlan életnek nagyobb lehet a haszna, mint az élettelen szónak. Amaz ugyanis hallgatva is hasznot hajt, míg emez kiáltva is csak akadályoz. Ha pedig találkozik a szó az élettel, a kettőből a bölcselet tökéletes szobra formálódik ki."
