"nem lehet elfogadni azt a 20. század végén megfogalmazott elméletet, mely szerint már a 10. század elején vannak a honfoglalókhoz kapcsolható nagyméretű sírmezők (pl. a sokszor említett Püspökladány esetében egyértelműen kiderült, hogy a 10. század második felétől keltezhető!). A régészeti adatok alapján a válasz nemleges: egyetlen esetben sem tudunk kimutatni a 10. század elejétől működő nagyobb, letelepedett közösséghez köthető temetőt!"
Gáll Erwin: "A 10. század első kétharmadára keltezhető Kárpát-medencei magányos sírok, sírcsoportok, kis temetők nagyon nagy aránya arra enged következtetni, hogy ebben az időszakban a medence központi részein valószínűleg nem éltek letelepedett közösségek."
Vagyis alig nyújtották ki csápjaikat a Dunántúl felé (kb. 970-es évek), 3 évtizeden belül az ottani területek fölött már össze is tűztek. Egy másik, Bulcsú hadjáratait tekintve fontos szempont: ezeket a hadjáratokat a Kárpát-medence keleti harmadából irányították. A 970. évi arkadiupoliszi vereséghez szokás kötni a "kalandozó" hadjáratok végét.
Herwig Wolfram Közép-Európa születése c., 1987-ben megjelent könyvében egyenesen Morávia, a morva hatalom kialakulásának előzményeit véli felismerni Ljudevit frankellenes küzdelmeiben. A 818. évi heristalli követjárás idején Ljudevit még a friauli herceg vazallusa volt, az épp Pannonia inferior néven futó Dráva--Száva közének kormányzását bízták rá, az Avar Kaganátus elszigetelésére 811-ben Aachenben megálmodott korabeli "kisantant-körzetek" egyikét. Heristallban feltehetően közvetlen felettesével, Cadolah friauli gróffal szemben igyekezett bizonyos további autonóm jogokat kiharcolni, illetve a meglévő jogosultságainak próbált nagyobb érvényt szerezni. Hogy ez nem sikerült, azt jelzi a 823-ig, Ljudevit haláláig elhúzódó nagyszabású rebellió -- annak mértékét pedig az, hogy miután Codolah elesik az ellene folytatott hadjáratban, Jámbor Lajos 820-ban birodalma számos tartományát mozgósítva három irányból, Itáliából a noricumi Alpokon át, másodsorban Karantánián, harmadrészt pedig Felső-Pannónián át küld hadseregeket Ljudevit ellen, ugyanazokon a felvonulási utakon, melyeken Nagy Károly seregei vonultak az avarok, majd pedig Arnulf hadai a morva Szvatopluk ellen. A háborúskodás jelentőségét szintén mutatja a DAI 10. századi adata Codolah (=Kotzilisz) elestéről. Nem teljesen jelentéktelen csetepaték voltak tehát ezek az avar--horvát--morva összecsapások.
Jámbor Lajos (820)
Arnulf (892)
Gyermek Lajos (907)
Három útvonalon vezetett hatalmas birodalmi sereg a mai Horvátország nagy részét és a Dél-Dunántúlt magában foglaló hatalmas területi komplexum ellen.
Gáll éppen Bulcsú apjával kapcsolatban fejtegeti azt, amivel errefelé már régóta foglalkozom: "Bogát (Bugat) neve alapján joggal gondolhatunk (bogat = „gazdag”) arra, hogy szláv főnökökkel együtt szláv nyelvű harci egységek is részt vehettek a nyugati vállalkozásokban. Ezt megerősíteni látszik az a tény, hogy Theotmár salzburgi érsek 900-ban azt vetette a morva püspökök szemére, hogy híveik magyar módra nyírják a hajukat
Ezeket a déli szláv hatalmi tényezőket (főnököket / fejedelmeket) Kál és Bulcsú fogják be a fényesen jövedelmező rablóhadjáratokba (már Krumnak sem volt nehéz rávennie az avarokat Bizánc ostromához).
Ők verhetik tönkre a frank hadakat "Braszláv váránál".
Ahol nem tudjuk, ott volt-e Árpád, de ugyanabban az évben halt meg (907). Ha ott esett el, vajon melyik oldalon harcolt? A DAI-ban említett közös határvédelmi egyezménynek a gyakorlatban, több mint fél évszázad múltán vajon mennyiben sikerült érvényt szerezni?
Kopasz Zerind és Koppány pedig lényegében Kál és Bulcsú örököseként lép fel kilenc évtized múlva.
828-ig a Dráva--Száva közét nevezik Pannonia inferiornak a frankok archaizálóan, a translatio imperii jegyében. Ezt még Erich friauli gróf szervezi meg, s élére azt a szláv Vonomirt nevezi ki, akivel 795-ben az avarok hringjét kiraboltatta. Utódai Alsó-Pannónia élén Ljudevit és Ratimir.
Géza feleségénél Thietmar miért említené meg annak szláv elnevezését, a Belekneginit (=szép úrnő), ha környezetében a szláv nyelv nem volna meghatározó?
Aligha vitás, hogy Kál és Bulcsú a 9. század végi honfoglalók képviselője, méghozzá sanszosan kavar / kazár, de a Balatontól a Balkánig a frankok se véletlenül ültettek szláv helytartókat a "mocsárvárakba" (Ljudevit, Braszláv, Pribina, Kezil). A 8-9. század fordulóján miattuk kérhetett védelmet és új területet Sabaria és Carnuntum környékén az avarok egy része (sopronkőhidai régészeti csoport).
Ez viszont még ilyen terjedelemben nem szerepelt itt, ráadásul teljesen ontopik, hiszen Bulcsú apjáról esik benne szó. 14 évvel a Braszláv váránál vívott csata után, 921-ben Bogát már Itáliában jár, s Berengár számára kézre kerít pár ellenséges arisztokratát, köztük Giselbert lotaringiai grófot, nem is akármilyen körülmények között.
Kezdetben vala Siscia, a menekülés a Dráva mentén Moosburg (Másik neve Blatográd még a 19. században is) irányába a Glan folyó völgye ma Zollfeld korábban Salafeld...(Márton forrása, Maria Saal, Sabaria)
900-ra a teljes Dunavölgy a turkoké és hungároké (kavarok/székelyek).
Én végsősoron Árpád székhelyének Nyitrát tenném meg nem Braszláv vizivárát.
A 907-es csata után AEthele [Ítélő/Isten ostora] városánál [Hainburg] mellett a kikövezett meleg patak forrásánál temetik el (Tumulus/Németóvár)
Braszláv egy karantán származású karoling-helytartó volt, aki Sziszekből kormányzott. Állítólag ennek neve is mocsárral, nádassal kapcsolatos, ha igaz, hogy kelta eredetű.
Ilyen pl. az a svédországi Bosarvéban előkerült PHANUS REX és RESLAVVA CIV feliratú érem, amelyen a király nevét a hamisító egy másik hibás utánveret nyomán készíthette, és a bajor REGINA CIVITAS feliratot értelmetlenül eltorzította.
Az első simán lehetett egy [B]RESLAVVA CIV veret (BREZALAUS latinul) míg a második (a nagyharsányi lándzsás) egy Otto korabeli német pénz.
Esetünkben, meg máskor is a helyszín meg az idő nagyon fontos.
Mint írod; Az arab nyelven író zsidó kereskedő, Ibrahim ibn Jakub szerint a cseh Boleszláv országa 965-ben "hosszában Prága várostól Krakkó városig 30 napi útra terjed, s ez hosszában a turkok tartományaival szomszédos"
Gondolom vonalzód van, tudsz egy vonalat húzni a két város között. E vonaltól délre találhatók a turkok tartományai. 10 évvel Bulcsú halála után. Nem egy elrugaszkodott nézet az, hogy Árpád székhelye Brezalaus Purch a 896-ban említett Braclav vizivára.
Az egy másik kérdés, hogy mi lesz 80 év múlva, hogy három morva herceget is említenek azon a vidéken. De honnan jött az a sok Uhorska nevű helység azon a tájon, hiszen mint írod az egyesült szlávok (lengyelek, morvák csehek 1030 körül már a Dunánál vannak.
Gáll éppen Bulcsú apjával kapcsolatban fejtegeti azt, amivel errefelé már régóta foglalkozom: "Bogát (Bugat) neve alapján joggal gondolhatunk (bogat = „gazdag”) arra, hogy szláv főnökökkel együtt szláv nyelvű harci egységek is részt vehettek a nyugati vállalkozásokban. Ezt megerősíteni látszik az a tény, hogy Theotmár salzburgi érsek 900-ban azt vetette a morva püspökök szemére, hogy híveik magyar módra nyírják a hajukat. Mindez azt jelentené, hogy a 10. századi steppeállam bonyolult hálózatépítése nemcsak a hódító közösségeket, hanem a meghódítottakat is érintette (pl. Gyulafehérvár-Mentőállomás, Hortobágy-Árkus), méghozzá a betagozódás vonzó lehetőségét kínálva, e mikroközösség elitjeinek (vagy felkapaszkodó egyéneinek) strukturális integrálásával. E hálózatépítésnek, hálózatépülésnek tehát – a 10. századi magyar hadigépezet Nyugat-Európába és Bizánc irányába irányuló támadássorozatával egy időben, erre a források is egyértelműen utalnak – volt egy békésebb változata is, vagyis strukturális integráció révén a helyi vezetők behódoltatása, behódolása, meggyőzése is zajlott. E belső folyamatokat éppen a nyugati és délkeleti magyar támadások igazolják: Kárpát-medencei belső konfliktusok esetén a romantika korában „kalandozások”-nak elnevezett hadjáratokra aligha kerülhetett volna sor."
Gáll Erwin a Kárpát-medence 10. századi régészeti leleteiről: "az akkulturáció nem végződik szükségszerűen asszimilációval ... legmagasabb szintje, végső eredménye a kulturális asszimiláció! A korszak temetkezési szokásai, jellegzetességei alapján (pontosabban: amit ezekből régészetileg dokumentálhatunk) e folyamat elsősorban, de nem kizárólagosan, egyirányú lehetett (vagyis a hódítók temetkezési szokásaira nem hatottak a meghódítottak temetkezési szokásai (!) – legalábbis régészetileg nem rendelkezünk erre utaló adatokkal)"
Kitárgyaltuk már, hogy nem azonos a 907-es csata színhelyével. Braszláv dux igazgatási területe, centruma sokkal délebbre volt. De hogy megnyugodj, foglalkoztam vele:
