Hogy a kavar lázadásra és kiköltözésre egyetlen forrásunk a DAI, azt jól megmagyarázhatja, hogy egy kavar fejedelemtől (Bulcsú) és egy kavar előkelőtől, Árpád-fitól (Termatzu) szerezte információit a császár. De megmagyarázhatja azt is, miért csak a kabarok méltóságait ("első" arkhón, gülasz, karkhasz) sorolja fel név szerint az említett mű.
"Ebből, valamint a többi turk fennhatóság alá tartozó távolsági kereskedőtől (vö. az Esztergom környéki zsidók történetével) lefölözött hasznonból meg a mindenfelől összerabolt értékekből bőven futotta hadsereg tartására, s ez a jómód, fényűző gazdagság vonzhatta oda a harcedzett, mindenre elszánt ifjakat, avarokat, szlávokat, onogurokat, turkokat, akik a hadi zsákmányból és a feneketlen jólétből a maguk verejtéke, hadakozásai árán részesedni akartak"
Ez volt tehát Bulcsú gazdagságának alapja. S mint Uhrman Iván is leszögezi: "Ibrāhīm ibn Ya'qūb arabul író zsidó szerző beszámolója ... rendkívül fontos forrás: nemcsak azt bizonyítja, hogy a 10. század derekán Magyarországon igenis éltek zsidók, de azt is, hogy maguk a magyarok éppúgy kereskedtek, mint ők, tehát nem állt még fent a későbbi nyomasztó életmód- és foglalkozásbeli elkülönülés".
A szélesebb rétegek mindenesetre nemigen követhették a zsidó vallást, hiszen mint Haraszti György írja: "A 12. század végén a feltehetőleg prágai születésű, később Speyerben és Regensburgban működő Eliézer ben Jichák feljegyzi, hogy a magyarországi zsidó közösségek túlnyomó többségében nincsenek zsidó hittudósok, az ottaniak az útjukba kerülőértelmesebb embereket fogadják fel, hogy rabbijuk, előimádkozójuk, gyermekeik tanítója legyen. A magyarországi zsidó közösségek még a 13. század elsőfelében is szűkölködtek olyan rabbinikus szaktekintélyekben - amint azt az ez idő tájt Esztergomban és Budán is megfordult bécsi rabbi, a könyvéről Ór záruának (Terjedőfény) nevezett Jichák ben Móse tanúsítja - akikhez háláchikus kérdésekkel lehetett volna fordulni."
Ibn Ruszta is csak a vezető réteg zsidó hitre téréséről beszél a kazároknál: "A nagyfejedelem zsidó vallású, ugyanúgy az '.j.sád is és azok, akik a vezérek és a nagyok közül, őhozzá hasonlóan, hajlandóak erre. A többiek vallása hasonló a türkökéhez."
Herényi István: "A chorezmi származás mellett szól ... az a körülmény, hogy a Vérbulcs nemzetség másik neve, Lád, szintén iráni eredetű. (Kiss Lajos 1988. II. 653.)"
"Abū-Hāmid al-Andalusī al-Garnāti szerint az itt élőhvárezmiek utódai nyilvánosan keresztények, de titkolják az iszlám vallását"
Szent István apja még akár kriptozsidó is lehetett, Thietmar legalábbis azt jegyezte fel róla: "Mikor kereszténnyé lett, indulatosan lépett fel tusakodó alattvalóival szemben e hit megerősítéséért, és a régi bűnt az Isten iránti buzgalomtól felbuzdulva elsöpörte. Ez a mindenható Istennek, de [más] istenségek különféle hiú képzeteinek is áldozott, s midőn főpapjától szemrehányást kapott ezért, magáról azt állította: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy ezt megtehesse."
"Gyóni Mátyás Kazárok, kabarok, magyarok című könyvében és a Magyar Nyelv 1928. évi évfolyamában hivatkozik egy héber forrásra a XV. századból. Ez Bulcsu horkát golc-nak (káliznak) mondja"
A DAI szövegéből kibontható egy olyan verzió is, miszerint a legelső génoszok rangjára emelt kavaroknál, a három kavar génosz felett az uralkodói tisztet az Árpádok töltötték be, de volt mellettük két bírói méltóság is, a gyuláé és a karkháé. A Dzsajháni-féle közléseket figyelembe véve a kabar génoszok közül a gyuláké lehetett a m.dzs.gh.r, de a nép- és államelnevezés XI. századi hódításokkal történő kiterjesztése arra utal, hogy maguk az Árpádok is ide tartoztak, sőt Aba Sámuel is "de gente Corosmina" származott.
Pálóczi Horváth András: "A szintén iráni nyelvűkhorezmieket (hvárezmieket) Magyarországon káliznak nevezték, emlékük a Kalász, Káloz, Kálozd, Koroncóhelynevekben maradt fenn, valamint krónikáink szerint egy honfoglalás előtt csatlakozott magyar nemzetség nevében (de gente Corosmina). A források egybehangzó véleménye szerint a khorezmiek jelentős szerepet töltöttek be a Kazár Birodalomban, és már a VIII. század óta mohamedánok voltak. Magyarországon az Árpád-korban a katonai segédnépek között szerepelnek, az ország különbözővidékein megtaláljuk őket, jelentős településcsoportjuk volt Nyitra és Szerém megyében. A XII. század közepén Magyarországon járt arab utazó, Abū-Hāmid al-Andalusī al-Garnāti szerint az itt élőhvárezmiek utódai nyilvánosan keresztények, de titkolják az iszlám vallását."
Ezek szerint a kavarok közül is a magyar génosz emelkedett uralmi helyzetbe a XI. század közepére, pontosabban az Esztergom központtal megtelepedő kavarság, hiszen az még a Dzsajháni-hagyományban ugyancsak magyarnak mondott gyulák államát is leigázta.
"foglalkoztunk az elhíresült kijevi héber nyelvű levéllel, melynek aljára a következőt jegyezték fel rovásírással: HWQWRWM (hoqurüm) 'olvastam'. Valószínűleg a kancellária valamelyik alkalmazottja vagy egy másik hivatalnok vezette rá a széljegyet a X. század elején. Az aláírók egy része (Manasz, Gosztata) magyar/kazár, másik része (Jicak, Sinai, Jehuda) héber nevet viselt"
Kulcsár: "Teológiai szempontból azért feltűnő ez a név, mert Hágár neve Szent Pál (Gal. 4.21—31.) óta a zsidó közösségek megjelölésére szolgált, méghozzá kifejezetten a Sára nevével jelzett keresztény kollektívákkal szemben (Remigius Autissiodorensis, Migne PL CXXXI. 87.). A kabarok (részben) zsidók, vagy inkább zsidózók voltak. Az agarénus név az általuk hozott hagarból származott 'magyar' jelentésben a zsidóságra."
A kavarok a kazárok nemzetségeiből valók, tehát kazárok. A Hagar peding a Hungar szóalakra vezethető vissza. A kazár haderő jelentős részét képezték a khorezmi muszlimok, tehát nem ők voltak, akit pártot ütöttek a kormányzat ellen, hanem ők voltak, akik a kavarokat kiverték Kazáriából.
Ugyanis ha a DAI szerint a turk génoszok szövetkeztek egymással a közös határvédelemre, az elővédet pedig az "első génoszok" – a három kavar génosz – alkották, akkor azt lehet várni, hogy a turkok "első feje" a legelső sorokban tüsténkedjen, ami nem kis veszélyekkel járó feladat egy roppant német támadás esetén. Mindenesetre úgy látszik, Árpád a kabarok vezéreként életét áldozta a hazáért, ha azt vesszük: a leszármazottai által később meghódított turk földek egészéért.
A harcok súlyosságára tekintettel, jó esély van arra, hogy Árpád a kavar elővéd vezéreként esett el a nagy véráldozatokat követelő 907. évi, Braszláv váránál vívott csatában. Jócskán kivette tehát a részét a honvédő harcokból, melyre a DAI szerint a turk génoszok, hatalmi körzetek, államocskák egymással szövetkeztek egymással.
Megköszönheted, hogy bokros teendőim közepette is szakítok időt a felvilágosításodra, és fél szemmel nyomon követem a szakirodalmat. Mint Kulcsár Péter említett tanulmányában kifejti, az agarenus (=Hágár fiai) elnevezést a nyugati források a kabarokra használják, akik tehát a turkok segédcsapataiként vehettek részt a "kalandozásokban": "Tekintve, hogy a kazár birodalom területén nagy számban éltek khorezmi menekültek, akik ott a vezetést is átvették, és a judaizmust államvallássá tették, ez a kvar nem lehet más, mint a Khorezm név első tagja. A Khwarazm (a VIII. századi khorezmi érmeken Khwrzm) név származtatása, jelentése számos komoly és komolytalan
megoldási kísérlet után ismeretlen maradt. A kutatók többsége csak abban jutott egyetértésre,
hogy a szó két — egyenként szintén megfejthetetlen - tagból áll össze: khwar és z.m, ami talán a khwar nép földjét jelentené. A var-kovar–kavar-kabar nevet eszerint maguk a kabarok hozták Khorezmből, és ezzel jelölték származásukat az európai publikum előtt is. Konstantinos mondja, hogy ezek – mármint a kabarok – pártot ütöttek a kazár kormányzat ellen, vereséget szenvedtek, és egy részük elmenekült a türkök közé, akik kabaroknak nevezték őket. Azt is mondja továbbá, hogy részt vettek a honfoglalás idejebeli csatározásokban, sőt, a harcban az első sorokat alkották. A magyarokat a szerecsenekkel aligha tévesztették össze, ezért bizonyos, hogy a kabarokat jelölték latinul az Agarenus szóval. Feltűnő, olykor önálló részét alkották a magyar seregnek, érthető tehát, hogy nevük az egészre átszármazott ... Kohn Sámuel írja, hogy Magyarország héber irodalmi neve gyakran Hagar, a magyaroké hagri. Az első kétségtelen adatot 1250/60 tájáról hozza (»a Hagar országban fekvő Buda és Esztergom városok«), de a név már 1200 körül, sőt 1070-ben is előfordul, bár akkori magyar vonatkozása nincs igazolva."
