Lejterjakabból átemelt téma: két állítás logikai kapcsolatában mit fejez ki a "de" az "és"-hez képest? Vagyis: Mit jelent, hogy "szőke, de okos", ahhoz képest, hogy "szőke és okos".
Azonban azt kijelenteni, hogy a "de használata olyankor, amikor állításokat kapcsol össze logikailag", az a "de" szó túlzottan leegyszerűsített használata, hááát...
Marmint amikor logikai allitasokat kot ossze es kizarolag arra vagy kivancsi, hogy a kijelentes egesze igaz vagy hamis . Igen, ez tulzottan leegyszerusitett hasznalat.
Erre bizonyitek, hogy ha nem lenne tulegyszerusites, akkor a "de" szo tobbe-kevesbe szinonim lenne az "es"-sel. Mivel nem az, nagyon nem, ezert minden olyan modell, ami szerint az, tulzottan egyszerusito.
Latod, itt erheto tetten ismet a hibas hozzaallas.
Mert mit bizonyitana egy ilyen teszt eredmenye azt leszamitva, hogy a te tulegyszerusitett logikai modelled nem irja le megfeleloen azt, ami a valosagban tortenik? Meg egy nevetsegesen leegyszerusitett es a valosagtol teljesseggel elrugaszkodott teszt keretein belul sem.
Miert probalod mindenkepp ugy beallitani a dolgokat, mintha a te helyierdeku logikai modelled az egyetlen abszolut modell kene legyen, amit mindenkinek minden esetben _kotelezo_ kovetni?
2. Az egesz csak a "de" szonak egy tulzottan leegyszerusitett hasznalatakor igaz.
Hát, a "de"-nek tényleg van sok más, itt nem releváns használata, pl. "de. 11 óra", "de Morgan szabály", meg persze amikre gondolsz, hogy "De gyere át!" meg "De jó a mákostészta!"
Azonban azt kijelenteni, hogy a "de használata olyankor, amikor állításokat kapcsol össze logikailag", az a "de" szó túlzottan leegyszerűsített használata, hááát...
Na jó, angyalhentes most nem ezt mondja, hanem hogy ez egy érdektelen tétel. Szerintem egy nekünk triviális tétel, de azt a lentebb felvázolt tesztet elvégezném emberekkel, mielőtt kijelenteném, hogy érdektelen kijelenteni...
"Mert a valosagban ha azt mondod, hogy "a fejem kerek, de esik az eso", akkor nem csak azt a valaszt kaphatod, hogy igaz vagy hogy hamis, hanem azt is, hogy "mi a franc koze van a kettonek egymashoz?".
Hoppá!! Ez nagí bakugrás volt. A szűkénél vanösszefüggés, Csak az egyik negátio!
Azt hittem, azon már túlvagyunk, hogy logika diszciplínája szerint vizsgálva nincs különbség.
Csak nem az igaz-hamis kétértékű logikában kell vizsgálni és azonnal kiderül, hogy mely esetekben helyénvaló a de használata az és helyet és mely esetekben nem.
Amúgy van egy olyan érzésem, hogy de helyett ést mondani mindig lehet, esetleg némi információvesztéssel, de olyan eset nyilván van, amikor és helyett de nem mondható.
a logikai megközelítéső itt nem általános értelemben volt értve, hanem az argumentációelmélet egyik megközelítési módját nevezik annak, van pl. retorikai pragmatikai stb. ezt a közelítést nevezik informális logikai közelítésnek is
általános értelemben minden elmélet szükségszerűen logikai közelítésű, nyilvánvalóan
Ezért olyat mondani, hogy "prímszám, de páros", az logikailag teljesen értelmezhetetlen ahhoz képest, hogy "prímszám és páros".
Na, azota mar eljutottunk oda, hogy
1. Nem teljesen ertelmezhetetlen logikailag. 2. Az egesz csak a "de" szonak egy tulzottan leegyszerusitett hasznalatakor igaz.
Te megis egy altalanos kijelentest tettel, mintha ez valami abszolut es globalis igazsag lenne, ami a nyelv valamint a logika egeszere vonatkozna.
Mert a valosagban ha azt mondod, hogy "a fejem kerek, de esik az eso", akkor nem csak azt a valaszt kaphatod, hogy igaz vagy hogy hamis, hanem azt is, hogy "mi a franc koze van a kettonek egymashoz?".
Na, pont ezt nem irja le a modelled, talan nem veletlen, hogy pont ebben all a "de" szo legfontosabb jelentese is. Tehat amit mondasz a "de" szorol az annyira irrelevans egy nyelvi topikon, mintha azt mondanad egy csillagaszati konferencian, hogy "Kerem szepen, a csillagokat nem lehet rendfesen megnezni, mert meglehetosen messze vannak."
Minden (praktikusan használt) elmélet és modell "logikai megközelítésű", azaz tartalmazza azokat az alapvető logikai szabályokat, amikről szó van; ilyen értelemben természetesen bárhogyan modellezzük úgy a nyelvet, hogy le tudja írni az "és" és a "de" közti különbséget, az is "logikai megközelítésű".
Itt értelemszerűen arról van szó, hogy a logika diszciplínája szerint vizsgálva nincs különbség. Az a nyelvi finomság, hogy a de egy konnotációt hordoz, nem tárgya a logikának.
Ki akart a nyelv egészéről mondani valamit? Nem mond továbbá semmit a húrelméletről sem, szóval persze, nyilván kár vele foglalkozni.
Azt mondhattad volna, hogy trivialitás -- a tapasztalatom nekem nem ez (már hogy másoknak az lenne). Legtöbben úgy képzelik, hogy "A de B" nem ugyanakkor igaz, vagy hamis, mint "A és B", sőt, valami fordított relációt képzelnek. Egyébiránt ezt le lehetne tesztelni..
Ön szerint, ha "A és B" igaz, akkor "A de B"
- igaz
- hamis
- nem tudható
stb..
Meglepődnék, ha ilyen értelemben trivialitás lenne.
Ugye egyetértünk abban, hogy akkor ez ellenpélda? (már semmiben sem vagyok biztos :-).
Ettől még kétségtelenül van valami f~>g , amit a de kifejez, szerintem logikai formalizmusokkal ez nem lesz definiálható (nyelvileg igen: ahol a nyelvi beszélő indokoltnak tartja a "de" használatát...);
A másik gondom, hogy az f~>g (akármit is jelent az f/g viszonyról) nem &-sel kapcsolódik az f&g-hez, ahogy angyalhentessel már átrágtuk. Ugyanis azt az állítást, hogy "a toll kicsi, de könnyű" senki nem tekintene hamisnak attól, hogy ott láthatóan nem áll fenn az a viszony, ami a "de" használatát indokolná, azaz !(f~>g), és mégis "igaz" (pl. a lenti definícióm alapján). Valódibb példa a "van szőke, de okos nő" -- bármely szőke feminista rávágja, hogy "igaz", majd legfeljebb külön megemlíti, hogy lám a "de" eleve milyen prejudikatív.
Ezért állítottam, hogy modellezni lehet persze, hogy egy ilyen típusú nyelvi mondat áll egy állításból, meg egy konnotációból, de ez már túlmutat a logikán.
Jo, hat szerintem meg tulszukitettuk, es amit mond a nyelv egeszerol, az annyira irrelevans, hogy emlitesre se erdemes. Kb. tenyleg egy szinten van a Sicc-ben olvashato "erdekesseg"-ekkel.
Es amint arra probaltam ramutatni a magam szereny eszkozeivel, minimalis pluszmunkaval sokkal relevansabb modellek alkothatok.
Mintha lenne elég sok köze. A nyelv ezen nem kicsi részhalmazának nagyon tömör és pontos modellje. Bár a nyelv többi részére lenne ilyen szép egyszerű modell.
Mondjuk lévén hogy a modell született a létező nyelvi konstrukció pontos absztrahálásából, úgyhogy nem csoda, hogy jól modellezi azt :-)
Amikor azt mondtam, "asszem nem szűkítettük túl", az azt jelenti, hogy nem csak úgy konstruáltunk valami idióta részhalmazt, amire sikerült egy ilyen ekvivalenciát kimutatni, hanem a részhalmaz egy fontos, magátólértetődő valódi tartalmas része a nyelvnek, így a modell és az állítás tartalmilag is mond valamit a nyelvről, konkretice az 'és' és a 'de' szavakról...
A páros de néggyel nem osztható az még az elöbbi valószínűségi logikában értelmezetthez képest is pongyola. Fokozhatnánk úgy hogy hárommal igen, de kilenccel nem osztható. Vagy úgy, hogy néggyel igen, de 100-al nem osztható, hacsak nem 400-al is osztható. És ez ugye nem légbőlkapott példa.
Lehet, de ha a logika diszciplinaja felol vizsgalod oly modon, hogy egy az egyben megfelelest feltetelezel a szavak es a muveletek kozott, valamint a mondatok es a propoziciok kozott, akkor hulyeseget kapsz. Aztan persze lehet azzal jonni, hogy a nyelv logikus, de ez kicsit olyan szamomra, mint az autopalyan forgalommal szemben meno autos.
Mit csinálsz azzal, hogy "páros, de néggyel nem osztható"? Ide nem jó a modell (bár valószínűségi mezőt kicsit macerás csinálni, de azért lehet, és akkor 50%-nak vehetjük -- pláne, ha "páros, de néggyel nem osztható négyjegyű szám")
Jelölje A~>B azt hogy (a E A)=>P(a E B)>>P(a E !B)
Vagyis jelölje A~>B azt, hogy ha a eleme A-nak, akkor jelentősen nagyobb a valószínűsége annak, hogy a eleme B-nek, mint annak, hogy a eleme B komplementerének.
Legyen továbbá f: a E A g: a E B
Ebben az esetben kijelenthetjük:
P(f de !g) << P(f és g)
A valószínűségi logikában a de és az és jól megkülönböztethető értelemmel bír.
En akkor csak azt kerdezem, hogy ennek mi koze van a nyelv egeszehez es a "de" szo "logikai" jelentesehez altalaban?
Nyilvan sokkal jobban hangizk es sokkal izgibb egy altalanos, Sicc-jellegu kijelentes, hogy "hehe, nincs is logikai kulonbseg", mint azt mondani, hogy "gyerekek, en tudok mutatni egy olyan reszhalmazt a nyelvben, aminek van olyan nulladrendu modellje, amiben a ketto ekvivalens".
Ha ez utobbit mondtad volna, egy szavam nem lett volna.
Az alkalmasat az előbb definiáltam. Mit nevezek nyelvi állításnak, és mikor nevezem az "és", "de", "vagy" szavakat nyelvi műveletnek. Asszem nem szűkítettük túl.
Ez a 100-ból 100 nem is kell, mindenkinek adott mondatra más lehet a kiértékelése, ezeket ne zárjuk ki a vizsgálatból. 100-ból 100 tartsa "eldönthető állításnak", utána elég az, hogy minden nyelvi beszélőnek megvan a maga határozott elképzelése arról, hogy az az adott állítás igaz, vagy hamis. Ekkor már vizsgálhatjuk a szabályképzést, minden beszélőtől meg lehet kérdezni A-t, B-t, és (A és B)-t meg (A de B)-t.