Ugyan kinek lett volna dollárja, pláne aranya azokban az időkben? Mikor tudjuk jól, hisz tanultuk, milyen szegénységben is éltek az emberek a Horthy korszakban!
Egy borsodi, szabolcsi faluban élő idős ember mégis sokkal szívesebben félne a csendőrségtől, mint mondjuk az utazó közösség tagjaitól (member of a travelling community).
A-valóban anakronisztikus és rövidlátó-osztálypolitika csupán egyik,és nem a legfontosabb feladata volt.Amúgy a munkásosztály nevében működő ávó még végzetesebb elnyomást-sőt felőrölést-végzett más osztályokkal:a nemességgel,papsággal,polgársággal szemben.Megkockáztatom:a nemzet gerincével.Meg is törték rendesen.Eddig minden rendszer folytatott osztályelnyomást,csak mást szemelt ki.A mostani már egy egész szűk,zömében külföldi gazdasági réteget szolgál,amire még nem volt példa,tehát hosszú távon ez a leggonoszabb.A lényeg,hogy a csendőrség az általad felhozott csúf feladatot is megbízható gépezetként végezte,tehát minőségi volt.Ma már nyilván másféle csendőrségre van szükség,modernizáltabbra.
Hősökre nemcsak gyakorlati okból van szükség-bár az is egyre aktuálisabb-hanem önmagukért!A saját szellemünknek tartozunk azzal,hogy próbáljuk magasabbra emelni,hogy ne csak anyagi dolgokra koncentráljon.Önmagunk iránti igényesség kérdése tehát,ugyanúgy,mint a testünkkel szemben is pl. az edzettség sport,gyúrás vagy bármi által.Veszélyben az a nép,akik közt nincsenek hősök.A testi-szellemi eltunyulás igénytelenség önmagunkkal,a szeretteinkkel,teremtőnkkel(vagy a természettel,kinek mi tetszik) és a társadalommal-hazánkkal szemben.És könnyen magával vonja az erkölcsit is.Nem hiszem,hogy ez jó.
