Mindenki tudja, hogy aki alapvetően optimista beállítottságú (mint pl. én, merthogy szerintem: "Sohasem lehet annyira rossz a helyzet, hogy ne lehetne még sokkal rosszabb!"), az kiválóan érzi magát társaságban is, meg egyedül is. (Ámbár én bizonyos társaságokba kerülést inkább kerülöm, de ez most részletkérdés.)
a bulvárújságírás gyöngyszeme ez. ki más, mint a velvet tudna egy komplett cikket írni, aminek tanulsága egyetlen tömör hiányos mondat: "fasztudja"?
lehet, hogy a magány okozza a de lehet hogy fordítva de lehet hogy nem. mindenesetre egyedül lenni nem jó, de az is lehet, hogy ki tudja. és ismét nem nőtt össze a szánk pár percig, és a klaviatúra se porosodott be. taps.
De az internet terjedésével egyre kevésbé fenyeget a magány. És mennyivel kényelmesebb az olyan társ aki után nem kell takarítani, mosogatni, nem horkol, bármikor kikapcsolható.
Fellapoztuk a Sciencedailyt a legfrissebb tudományos hírekért, és tessék, megint tanultunk valamit. Most azt, hogy randizni muszáj, és nemcsak a társadalmi nyomás miatt, hanem mert az ember agyának és egészségének bizonyítottan rosszat tesz a magány.
A ventrális striátum az agy jutalmazási folyamatában vesz részt, ez a rész felelős azért is például, hogy kellemes bizsergés, kalandvágy fog el bennünket valami izgalmas újdonság láttán vagy hallatán. A vizsgálatok szerint a magányos emberekben ugyanez a zóna nehezebben vagy kevésbé aktiválódik, ha boldogságot (együttlétet, jólétet) ábrázoló képeket, vagy éppen nehéz helyzeteket, együttérzésre vágyó személyeket mutatnak az alanyoknak. Azaz az együttérzésre képtelen emberek magányosak lesznek, illetve a magányos emberek képtelenek az együttérzésre, és a cikk azt sugallja, hogy ez a dilemma egyelőre tyúk-tojás-problémának számít.
Ami biztos, az az, hogy a kevésbé aktív ventrális striátummal bíró emberek magányosak, és az ő egészségük általában rosszabb, mint azoké, akik nem érzik úgy, hogy a társadalmon kívül rekedtek volna. Vagy akár azoké, akik dohányoznak vagy túlsúlyosak. A Telegraph cikke hosszabban részletezi, mi vár azokra, akik egyedül maradnak: magas vérnyomás, magasabb stressz-szint, depresszió és Alzheimer kór. A fentiek természetesen nem feltétlenül vontakoznak minden szinglire, csak azokra, akik magányosnak érzik magukat, ami elvileg kapcsolatban is elképzelhetető. A kutató szerint mindenesetre a hagyományos családmodell hanyatlásával a magukat kitaszítottnak érzők aránya növekedni fog, és a statisztikák azt mutatják, az embereknek manapság kevesebb közeli barátjuk és bizalmasuk van, mint egy generációval ezelőtt.
