Talán az év végére elkészülnek a szakemberek a neandervölgyi ősember géntérképével. Még az se lehetetlen, hogy néhány év múlva egy béranya kihordjon egy neandervölgyi magzatot. Ezzel a nagyszerűnek ígérkező lehetőséggel kapcsolatban is, akárcsak a klónozási és a génmanipulációs kutatások ügyében, ellenvetés merült fel, „etikai problémákra” hivatkozva, konkrétumok nélkül.
Kíváncsian várjuk a részletes felsorolását, ismertetését és elemzését azoknak a „problémáknak”, amelyek miatt néhány túl óvatos kívülálló szerint jobb lenne elállnunk ezektől, a jövőnk szempontjából alighanem alapvető kutatási területektől.
A molbios bizonyítékok meg elég pontosak, és ott csak az van, hogy csak egy Y kromiból származik minden Y kromi. Az Afrikát elhagyó csoport a Pápuák, indiánok, indiaiak, közelkeletiek, ausztrál őslakók, európaiak, kínaiak, japánok, thaiföldiek, polinézek Y kromija és az Afrikában maradottak között egy mutációs lépéses elválási pont van. Ezt találták az egész Földön.
A Toba vulkán kitörés után az egész Földön rövid ideig tartó időjárás rosszabbodás történt. A Földön élő Homo fajok és alfajok létszámcsökkenéssel reagálták le, így a Homo Sapiens neanderthaliens is. A Homo sapiens sapiens csoport kb 1000 fő körüli számra csökkent. Ilyen számoknál egy Y kromoszóma maradjon fenn az bizony előfordulhat. A mitokondrionális DNS-t meg már több éve kivonták a neander csontokból és ott sincs keveredésre utaló nyom. Marad az általam felvetett mechanizmus.
Érdekes pápuák, indiaiak, kínaiak, polinézek, japánok közelebbi rokonok vagyunk mint a San, pigmeus, feketeafrikai csoport. De ezt már az Y kromoszómákból és a mitokondrionális DNS-ből is tudtuk korábban. A Toba szupervulkán kitörés volt az elmult 200000 év legnagyobb vulkánkitörése kb 74000 évvel ezelőtt, az azt követő rövid ideig kb 20-50 évig tartó időjárás rosszabbodást a homo fajok vagy kihalással vagy hatalmas egyedszám csökkenéssel vészelték át. Az Y kromi és mitokondrionális DNS nem mutatja a keveredést, de kis egyedszám keveredésnél (Toba után) előfordulhatott olyan, hogy Homo sapiens neanderthalis férfinek csak lányai születtek,(vagy a fiának lettek csak lányai) a ki Afrikából csoport Homo sapiens sapiens nőtől így az esetleges keveredés a testi kromikban történt. És a crossing over jól összekeverte a testi kromiban maradt neanderthali géneket később. A Portugáliában talált gyermekcsontváz keverék jegyei is ezzel bizonyítottá vált. És aminek örülök én mindig Homo sapiens sapiens Homo sapiens neanderthaliens-ekről írtam és az alfaj koncepciónál tettem le a garast. Ez külön elégtétel.
"Szenzációs genetikai felfedezés, hogy nagyon sok emberben megtalálhatók a neandervölgyi génjei. A tudósok meglepődtek, mert korábban úgy vélték, hogy az ősi rokon nagyon kis mértékben, vagy egyáltalán nem járult hozzá a Homo sapiens fejlődéséhez.
Nagyon sok embernek a neandervölgyiek is az ősei, derült ki a lipcsei Max Planck intézet vezetésével zajló kutatásból. A tudósok megfejtették a neandervölgyi ember örökítőanyagának jelentős részét, a kutatás során hat neandervölgyitől származó csontok sejtmagjait szekvenálták.
Az eddigi elemzések csak a mitokondrium örökítőanyagát érintették, és nem támasztották alá a modern ember és a 30 ezer éve kihalt neandervölgyiek közötti rokonságot. A legújabb eredmények viszont azt mutatják: az ismert ősember a mai európai és ázsiai lakosság génjeinek 1-4 százalékát hordozta.
"Most már világos, a neandervölgyiek mégiscsak elődeink voltak" - fogalmazott Ralf W. Schmitz, a kutatás egyik vezetője, a Bonni Egyetem munkatársa. Messziről jött emberek
Az viszont még a szakemberek számára is meglepetés volt, hogy a neandervölgyiek génjeit kínai és pápua-új-guineai emberekben is kimutatták, noha ezeken a távoli tájakon soha nem fordult meg az előember.
Az anatómiailag modern ember Afrikából származik, és a Közel-Keleten keveredett a neandervölgyiekkel. A két emberfaj - archeológiailag is bizonyítottan - ötvenezer évvel ezelőtt találkozott, és majd 30 ezer évig élt egymás mellett. A neandervölgyi ember genetikai öröksége innen indult további vándorútjára Európába és Ázsiába.
"Közülünk mindenki, aki nem Afrikában él, hordoz magában egy kevés neandervölgyi örökséget" - mondta Svante Pääbo, a lipcsei Max Planck Intézet evolúciós genetikával foglalkozó részlegének igazgatója. Leporolták a régi kódokat
Egy már kihalt faj genomjának elemzése különösen nehéz kihívás elé állítja a tudósokat - mutattak rá a kutatásban részt vevők. Az idők folyamán a DNS parányi részekre esik szét, egy részük kémiailag meg is változik. Emellett a szennyeződés is komoly gondot jelent.
Ennek ellenére a lipcsei szakemberek az elkövetkező években DNS-analízis révén szeretnének többet megtudni a neandervölgyiek anyagcseréjéről, agyuknak fejlődéséről vagy éppen beszédképességeikről."
Jelenleg és is kötve vagyok és el is vagyok havazva néhány hónapra valóan.
Megnéztem, kellemes összeállítás. Eszembe jutott róla, hogy valaha mit nem adtunk/adtam volna ilyen képösszeállításokért (akkor persze még a diavetítés volt a szemléltetés csúcsa). Ma meg, gigabájt szám kallódnak a gépemen is ilyen lélegzetelállító, inspiráló képek, de ma sem látok gyakrabban ilyeneket mint régen, mert most meg időm nem sűrjen engedi.
Természetesen "keletkezett". Azért ennyire nem írok helytelenül, csak ez a billentyűzet öregszik, és ugyanaz a gomb túl gyorsan megütve egymás után, nem reagál mindig, miközben némelyikhez csak hozzáérni szabad, különben többbb leütésnek érzi.
Ezen a héten nagyon lefoglalnak a bentlakásos növendékek, bár az időjárás miatt inkább csak elméletezésre lesz mód. Amíg fölvesszük ismét az etikáról eszmecserélés fonalát, kikapcsolódásképpen egy kis nosztalgia az "Őshazáról", ahol a testünket alkotó anyag keletkezet:
Meghívásod igazán kedves és megtisztelő. Alkalomadtán (ha lehetőségeim is megengedik) esetleg szívesen élek vele (persze nem derült égből villámcsapásként). Köszönöm.
Addig is itt és/vagy más topikokban még biztos összefutunk.
A lezárásban .ZsL.-el értek egyet, bár szerintem valóban nem hoztunk egy ideje új érveket. De a téma (és ezzel a kérdés is) nyitott, és bármikor történhet olyan esemény (hír), mely új szempontokat és/vagy érveket vet fel. És még akár a mi véleményünk is változhat. Maradhat akár függőben is.
OFF: Minden esetre akár példa is lehet arra, hogy még (részben vagy egészben) eltérő vélemények esetén is lehet tárgyszerűen, személyeskedés és sértegetés nélkül megvitatni dolgokat, feltételezve és tiszteletben tartva, hogy a másik véleménye/gondolata/álláspontja is érték, melynek megismerése és figyelmes végiggondolása egyben saját véleményünk/álláspontunk mélységét és komolyságát erősíti, körbejárását segíti.
Folyamatosan olvasok, amikor van egy kis időm. Mostanában pl. a Szukits-féle "Lem összes" 3. kötetét olvasgatom, de nem kapkodom el, mert elég nagy könyv és ráérős, miután a szerzője már három éve meghalt. Apránként rágom át magam Jókai könyvén, "A jövő század regényén", meg amikor olyan kedvem van, a Darwin-féle "Egy természettudós utazásai" című köteten. És időnként előveszem egy-egy lassan emésztendő fejezet erejéig Wheeler "Kozmikus katasztrófák" című anyagát. A Frankensteint tavalyelőtt olvastam, természetesen szomorú história, de aligha lehet köze egy kihalt emberfaj esetleges feltámasztásának történetéhez. Egyébként is: majd meglátjuk! Ha netán valahol valakik belekezdenek, bizonyára híre megy, mire jutnak vele.
A tengeri vontatóernyő se rossz, de az egész más. Szívesen látlak vendégül bármikor egy "próbanapra", vagy akár egy komplett tandíjmentes képzésre, vizsgáztatással együtt!
Ugyan már! Korai lenne lezárni, csak mostanában sok a teendőm, ezért nem szakítottam időt további "neandervölgyi" etikai érdekességek sorolására. Ám ami késik, nem múlik. A Te "Élő óriásbolygók" című topikod sincs lezárva, pedig néhány éve nem írt bele senki. Nekem azonban rokonszenves az a téma, és majd alkalomadtán...
Bizonyára nem ártana, sőt biztos árnyalná véleményem, de kénytelen vagyok besorolni őket korlátos kapacitásom és meglévő prioritásaim okán. Nézeteimre gyakorolható hatásukat nem szeretném eltúlozni, de feltehetően árnyalhatnák azt egyes kérdésekben. Azért nagyon köszönöm ajánlásod.
Megismétlem mert az írásomból csak valami "kivonat" ment át.
Szóval, örülök, hogy a "helyeden" érzed magad, tudom ez milyen fontos, kellemes és kreatív állapot. (én is így érzem magam)
Sok sikert a siklóernyőzőkhöz, egyszer talán nekem is kedvem (és időm is) lesz hozzá. Eddig csak "húzott" változatban próbáltam néhányszor, főleg tengeren.
Hogy is mondjam... Az esetem speciális, mert nem csak azért költöztem egy "istenhátamögötti" pici faluba, mert elegem lett a nagyvárosi nyüzsgésből (korábban másfél évtizedig voltam népművelő-ismeretterjesztő, és aki dolgozott már művelődési házakban, tudja, hogy az a maga módján bolondok háza...), hanem ezen az eldugott helyen találtam meg fél év alapos keresgélés után, az ország legalkalmasabb kopasz dombjait a mostani munkámhoz, a kezdő siklóernyősök oktatásához. Ha ezek a dombok nem ennyire félreeső helyen lennének, már alkalmatlanok lennének erre a célra, mert rég felparcellázták volna mind hétvégi telkeknek, és tele lennének vityillókkal, kerítésekkel és gyümölcsfákkal.
Nem hogy két író, de az eddig a témában (klónozás) olvasott/végighallgatott sok tucat publikáció, vita, előadás sem tudott meggyőzni, ha ez alatt az "egybites" meggyőződést érted. De mint látod nem zárkózom el semmilyen további érv, gondolat végiggondolásától, megvitatásától sem. Pedig nem is kapcsolódom direkt módon közvetlenül a téma egyetlen gyakorlati/érdekeltségi köréhez sem.
Ha így gondolod, akkor már csak megköszönhetem az érvelésedbe és hozzászólásaidba fektetett energiád. Megtisztelt.
Üdv,
BB
Ui: .ZsL. gondolatait is megfontolandónak tartom, mégha én jelenleg évente csak néhány napra érzem szükségét a "vidéki idillnek". (De azt maximálisan élvezem :)
Nem szabadna hagyni magad ennyire befolyásolódni a szépirodalmi meséktől. Azért, mert 2 írónak kedve volt (és persze tehetsége is), hogy szerény természettudományi és műszaki ismeretei ellenére hatásos rémtörténetet írjon, még semmi okunk annak realitását is elhinni nekik, és a rémmesék intelmei alapján rendezni be életünket. Amiképp Jancsi & Juliska meséje se befolyásolja a mézeskalács-készítőket. Az írók, és általában a klasszikus művészlelkek félnek a technikától és a tudomány útjaitól és eredményeitől. Legszívesebben egy messzi vidéken rejtőzködő házikóban élnének, kerekes kúttal és kecskenyájjal, muskátlikat gondozva... És én ezt nagyon is megértem, nem véletlenül költöztem el a fővárosból egy lehetőleg minél kisebb faluba. Csakhogy ezt a többség nem teheti meg. Az írók nagyobbik felének szemléletmódjával ellentétben az emberiség ma már nem nélkülözheti a kutatásokat (mindenfajta kutatást), mert azok közvetett eredményei teszik elviselhetővé az életet ezen a túlnépesedett bolygón.
2. Semmilyen szándékom nincs (és nem volt) veled szemben megfogalmazni bármely állítást. Elnézésed kérem, ha így volt érthető bármely megnyilvánulásom. A véleményeddel szemben ugyanakkor voltak meglátásaim.
3. Az alacsony létszám az ebből eredő kockázatot azért igen alacsony szinten tartja (legalább is egyelőre). A biodiverzitás nővekedése viszont szerintem hatalmas evolúciós előny számunkra (is).
4. Az evolúció nem szavaz (nincs célja és érdekeltsége). A faji konkurenciát a fejlődési lehetőségeink új esélyei messze fölülmúlhatják. Márcsak maga a technológia kidolgozása és birtoklása is azt jelenthetné, hogy fajunk "katasztrófa tűrése" hatalmasat nő. (Gondolj a létesített növénybankra. Mit jelentene egy marsi emberi génbank a megfelelő technológiával például kihalási szintű katasztrófák esetére?)
5. Nem szeretnék, de a "fajlagos" etika sértést azért e tény negligálhatóvá teszi (mármint visszatartó erőt).
Mj. Azt persze látom a saját jelenlegi hozzáállásomon, hogy én feltehetően nem fogom a dolgot tevőlegesen elősegíteni, de el tudom fogadni, hogy vannak akik ennek elsősorban az előnyeit és vannak akik a kockázatait látják/hangsúlyozzák. Ha rajtam múlna, akkor a "vizsgáljuk még" kategóriába tenném.
Véleményem bizonytalanságát természetesen az okozza, hogy összes eddigi ismeretem alapján a "mérlegem" még nem tért ki elsöprő mértékben egyik irányba sem, azaz még ezek alapján nem tudok a magam számára végleges döntést hozni.
Ezen sajnos (többek közt .ZsL. véleményével is egyezően) Vonnegut olvasása (csakúgy mint a többieké) sem segít. Kétségeimet nem formalingőzös és/vagy cirkuszi csillogás okozta ábrándok motiválják, hanem általam ezeknél fontosabbnak gondolt elvek.
A véleményeddel szemben tudomásom és meggyőződésem szerint az evolúciónak nincs célja (szemben például velünk), így ebből nem vezethető le semmilyen kitüntetett viszonyítási pont és/vagy irány. Így (gyarló módon) kénytelen vagyok a saját egyéni és faji (mindkét értelemben emberre gondolok) érdekeim (a túlélési esélyek növelése) szempontjához viszonyítani. Ebből a szempontból mindenképp hasznos lehet egy ilyen kísérlet, és nem tekinthető megalapozottnak egy olyan kijelentés, miszerint ennek "semmi haszna". Hivatkozhatnék például a viselkedés, egészség, genetika, gondolkodás, alkalmazkodó képesség és még számos terület kutatásaival kapcsolatosan feltehető ide vonatkozó kérdésekre, de mégis inkább azzal vetem el ezt az állítást, hogy ez nem bizonyítható (még akkor sem, ha most esetleg senki nem tudna akceptálható hasznot felmutatni).
Másfelől arról sem vagyok meggyőződve, hogy az így "létrehozott" egyed(ek) egyedfejlődése csak és szükségszerűen a felsorolt csapdákat, buktatókat és torzulásokat mutatnák vagy hogy ezek valóságos és elkerülhetetlen csapdák egyáltalán léteznek. Ilyen alapon a természetes módon sokszorosan hátrányos helyzetben/környezetben született emberek milliói még ennél is sokkal jelentősebb torzulásokat kénytelenek és képesek elviselni. Biztos, hogy ugyanazon etikai mércét alkalmazzuk ezekben az esetekben? És ha nem, akkor mit is etikánk?
Úgy gondolom az egyed fejlődésében, képességei és tehetsége kibontakoztatásában a társadalmi környezetnek igen jelentős, nem kizárólagos, de meghatározó szerepe van.
A mérleg másik serpenyőjében szerepelnek azok az aggodalmak melyeket részben itt is olvashatok, melyek döntően persze a "születendő" egyed fejével, érzéseivel, (ön)tudatával és társadalomban elfoglalandó vélt helyével, lehetséges szerepével és potenciális konfliktusaival próbálják elképzelni az elképzelhetetlen.
Ami bennem az ambivalens érzéseket elsődlegesen generálja, az a fenti (és további hasonló) felvetések súlyozásával és ennek összegzésével "a lehetséges előnyök és kockázatok alapján megéri-e, és ha igen akkor mikor és milyen (perem)feltételekkel?" kérdés megválaszolása (elsődlegesen a magam számára).
"Javaslom a topicban felbukkant irodalmi művek áttanulmányozását. Én két művet javasoltam: az egyik a Frankenstein történet, a másik pedig Vonnegut-tól a Börleszk. Mindkettő ezt a témát járja körbe. "
A sci-fi irodalom olvasása hasznos lehet, és a jó sci-fi nem is a szórakoztatást szolgálja, hanem az elgondolkoztatást. Azonban tankönyvnek mégsem való. Pusztán két irodalmi alkotásból okulni pedig dőreség, hiszen van mellettük sok száz másik, amelyikben nem az alkotó ember balfogása a mondanivaló. Ha épp nem került a kezünkbe olyan regény, vagy novella (vers vagy grafika), amelyik egy szokatlan terv, vagy fura ötlet kivitelezésének eredményeit ragozza, attól még lehet, hogy van olyan, talán nem is egy. Továbbá: közismert, hogy az irodalmárok többsége híján van a természettudományi és műszaki ismereteknek (gyakran még az egészen hétköznapiaknak is), kivéve néhányat, mint pl. Verne, Clarke vagy Lem, ezért a szakterületekről és azok emberi viszonylatairól alkotott képük eléggé torzít.
A neandervölgyiek "feltámasztási" projectje, mint kutatási terület, a mai emberfaj számára, a nem is túl távoli jövőben hasznosítható eredményekhez vezethet. Hiba lenne kihagyni egyetlen irányát is a génmanipulációs kutatásoknak, ha idővel majd szeretnénk túllépni a szervdonorok alkalmazásán, és eljutni odáig, hogy a hibás vagy elvesztett szerveink regenerálódni legyenek képesek. Márpedig ez fontos forradalom lenne az ember egészségügye terén, és természetesen nem "az egyéni halhatatlanság felé vezető út"-ra gondolok, hiszen az szamárság.
Az "ember" (mint faj) valóban képes (többségében és többnyire utólag) felismerni tettei következményét, azonban ez az egyének szintjén szerintem erős kisebbségben van. És még ritkább, hogy az ilyen felismerésből megelőző cselekvés legyen. Az általad igényelt felismerést (és tömeges meggyőződéssé válást) ezért gondoltam túlzott optimizmusnak.
A "nincs haszon, csak gond" felvetésed pedig azért gondoltam idealizmusnak, mert azt sugallja, hogy ebből valóban SENKINEK nem lenne haszna. Bárki, aki ilyenbe vág, minden bizonnyal valamilyen komoly haszon érdekében fogja tenni (anyagi, hírnév, ...) Gondolj bele, én is szeretem (mert számomra hasznos) ha tiszta az utca, de nem szeretném ha nekem kéne takarítani (kellő tőke, kapcsolat, ismeret vagy más előny birtokában ezt a társadalomból ki is tudom "kényszeríteni".
Harmadszor, az itt elhangzott érvek megismerése és mérlegelése után a magam részéről még nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez merénylet lenne akár az emberiséggel, akár a létrehozandó/létrehozható "neandervölgyivel" szemben. Igaz, még arról sem, hogy ennek van értelme.
A száz kilós Józsi bácsi részegen beleesik a kútba. A felesége észreveszi, kötelet dob, jönnek a szomszédok, egy tucatnyian húzzák kifelé. Amikor a feje a kútkáva fölé ér elkezd nevetni. - Min röhögsz, Te szerencsétlen, épp most mentettünk meg! - ripakodik rá a felesége. - Azon, hogy ha elengedném a kötelet, mekkorát esnétek hanyatt!
