Valahogy úgy vélem, hogy a szavak már csak a tenger felületén lévő hullámzás, ami különböző formációban és sokszor nem tökéletesen fejezi ki a bennsőt, viszont a konverzió (ami kisgyerekkorban tanul meg az ember) olyan gyors, hogy sokan úgy gondolják: "szavakkal gondolkodunk", de ha ez így van, hogy lehet ugyanazt egy másik nyelven mondani (gondolni) és ha pl. arra gondolok tegnap mit vacsoráztam, nem kell magamban kimondanom szóval, mert tudom mit ettem. :) Persze ezt azonnal leforgatja az emberi agyban lévő beszédközpont az általam ismert szóra (pl virslit) de elsőre a képe "jelenik" meg a fejelmben :)
A szavak jelentései pszichés konnotációs mezők. A témának jelentős pszichológiai irodalma van, de nem hivatkoznék rá. Nem tudományos, hanem introspektív bizonyosság, hogy alapfokú meditációs gyakorlat is egyértelművé teszi a gyakorlónak, hogy a szóhasználat nagyon felületes jelensége a tudat működésének.
Azt a témát vetem fel megvitatásra, hogy szavakkal gondolkodunk e (azaz gondolataink szavak e), vagy gondolataink önmagában létezők és nyelvünk deklarált szavaival fejezzük ki őket, de ez konverzió olyan gyorsan történik, hogy úgy tűnik szavakkal gondolkodunk? (én utóbbi mellett fogok érvelni)
1. Altéma, hogy az különböző nyelvek deklarált szavai (címkéi) tartalmaznak e többletjelentést, amelyek gazdagítják egy fogalom/tárgy/dolgok jelentését, vagy esetleg szűkítenek e. Ha így van, akkor a különböző nyelvek különböző látásmódot, vagy metszetet adhatnak a valóságról.
2. Altéma, hogy mi az oka, hogy még egy adott nyelveken beszélők is néha nehezen értik meg egymást, mert mást és mást értenek egy szó (azaz fogalomra használt címke) alatt? Miért van az, hogy többen összemosnak, egynek vesznek különböző fogalmakat, sőt különböző szavakkal kifejezett különböző fogalmakat, mikor ezt a nyelv megkülönbözteti? (újabb félreértéseket szül, amit nagyon sokszor tapasztalok a fórumos vitákban is, hogy elbeszélnek egymás mellett e miatt)
