Selay azt állítja, hogy a Biblia alapján az üdvösség nem veszíthető el, pl. a tudatos bűncselekvés sem elvesztési ok. Ezt szeretné egy külön topikban megbeszélni másokkal.
Máté Evangéliuma:3:16 És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.
Mellesleg a jel Jánosnak adatott ----- János látta a "galambot ".
János ev.1.fejezet : 32 És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta. 33 És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
Ha már itt tartunk , Jézus küldi a Szent lelket , vagy az Atya ? Ebben az Igében Jézust mondja Lélekkel keresztelőnek az evangélista .
A másik érdekes dolog , hogy nem Jézusnak volt szüksége az Atya hangjára , hanem a sokaságnak volt szüksége rá . ( erről is írtam már neked )
János Evangéliuma:12:30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
Lásd az előtte lévő Igéket is ! ( János ev.12,27-31 )
+++++++++++++++++++++
János Evangéliuma:11:42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
Mellesleg a jel Jánosnak adatott ----- János látta .
János ev.1.fejezet : 32 És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta. 33 És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
Ha más itt tartunk , Jézus küldi a Szent lelket , vagy az Atya ? Ebben az Igében Jézust mondja Lélekkel keresztelőnek az evangélista .
A másik érdekes dolog , hogy nem Jézusnak volt szüksége az Atya hangjára , hanem a sokaságnak volt szüksége rá . ( erről is írtam már neked )
János Evangéliuma:12:30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
Lásd az előtte lévő Igéket is ! ( János ev.12,27-31 )
+++++++++++++++++++++
János Evangéliuma:11:42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
A Topik témájához szollva pedig bizony el lehet veszíteni az udvosséget,ha vaklaki ellent mond az Igének és antikrisztusi tanokat vall. Ugyanis maga az ur Jézus figyelmeztet,hogy akik az antikrisztus bélyegét felveszik,azok bizony vele egyutt a gyehenna tuzére kerulnek.
Ami látható lett a Lélekből , azt Jézusban megmutatta Magáról !
Természetét és hatalmát .
Jézusban látszott az Atya , az Isteni Szellem természete , ugyanakkor Minden hatalma Istennek . ( démonűzés , csodatevés , halottak feltámasztása , víz borrá alakítása , stb. )
Úgy gondolom , hogy sok embernek sokkal jobban át kellene gondolnia a vízkeresztségét .
Róma levél 6.fejezet : 6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: 7 Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. 11 Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. 12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: 14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. 15 Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. 18 Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.
Ézsaiás könyve:35:8 És lesz ott ösvény és út, és SZENTSÉG ÚTÁNAK HÍVATIK : tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
Én meg még annál is jobban szigorú vagyok! És nagyon örülök ennek a felvetésnek, mert jó ha terítékre kerül az efféle arrogáns "keresztényi" felfogás, mint a "üdvösségem van, tehetek amit akarok." Bár az igaz, hogy tehetek, amit akarok, de kérdés az, hogy mit akarok tenni? Tiszta-e a motívumok kútja? Az újjászületettekről tudjuk, hogy Istentől/Szentlélektől tanítottak lesznek, aki elvezet minden igazságra. Vajon Ő tanítana-e olyasmit, hogy vétkezhetünk, amikor emiatt kellett Jézusnak meghalnia? Hát a bűnökről nem Jézus Krisztus kínhalála jut eszünkbe? Hogyan szeretem én az Úr Jézust, ha ennek tudatában vétkezem? Erre nem a Szentlélek tanít, hanem a sötétség Fejedelme, az ilyen embereknek arra van szükségük, hogy leesvén a magas lóról, első eszmélésük a megtérés legyen. Az újjászületéssel jár elménk megújulása általi megváltozásunk is: tehát, aki úgy véli, hogy vétkezhet, mert úgyis üdvössége van, az sötétségben van még.
Bocsánat , I.Kor.6.fejezet helyett II.Korinthus levél 6.fejezet .
Az üdvösség nem veszíthető el , viszont Isten Lelke kiszorulhat az életünkből , "elhagyhat" , így a kegyelem sem tapasztalható meg , aminek következménye a "világba" történő visszatérés .
Efézusi levél:4:30 És meg ne SZOMORÍTSÁTOK az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.
( + az Ef. 4,30 szomszédos Igéi )
Amikor Isten Lelkét szomorítom meg , Istent Magát - Krisztus Lelkét szomorítom meg személyesen -------------- tehát szinte kárnak veszik , amit előtte Ővele nyertem meg .
( Tudjuk elhitetni magunkat , tudunk színészkedni , saját maszek evangéliumot kreálni bizonyos bűnökre ---------------- de az Ő türelme sohasem véges ? )
Pár éve komoly vitám volt olyan személyekkel , ( velem volt bajuk ) akik meg voltak győződve az el nem veszíthető üdvösségről és így olyan hit nézetet alakítottak ki , amely megengedő volt a testi bűnökkel szemben , mondván a szellemük újjá van születve és tehetnek amit akarnak ...
Én inkább szigorúbb vagyok ebben a kérdésben .
I. Thessalonika levél:5:23 Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
Az I.Kor.6.fejezet utolsó Igéit folyamatosan tovább olvasom az 7,1 - el , igen fontos értelmezést találok : 16. Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, az mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. 17. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, 18 . És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.
Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.
Az élet könyvében minden ember benne van sorsától függetlenül.(Zsolt.69;29.) Az utolsó ítéletkor Isten nem beírni fog személyeket, hanem kitörölni fogja azokat, akik kárhozatra jutottak. Az utolsó ítéletig be van pecsételve a könyv. Mikor mondja az Úr Jézus, hogy nem törlöm ki az Élet Könyvéből? A menyegzőkor. (Jel.3;5.fehér ruhában!) Nem mondana ilyesmit az Úr, ha a földi életben elveszíthető volna az üdvösség. Csak az utolsó ítélet idejére vonatkozóan olvassuk(Jel.20;12.), hogy kinyittatnak könyvek, azok, amik Dániel szerint be vannak pecsételve a végső időkig. (Dán.12;4.)
Amikor eljön a menyegző, a Bárány felsége hogyan készítette el magát? Nemde azt írja az általad idézett vers, hogy "adatott neki", a tiszta fehér gyolcs, amibe méltón felöltözzön. Ugyan mibe öltözne, ha nem kapott volna tiszta fehér ruhát? Azt olvassuk, hogy ez a tiszta fehér gyolcs az igazságos cselekedetek. Tehát ezeket is Isten készítette, hogy azokban járjunk:
"Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." (2.Tim.3;16)
Semmink sincs, amit ne úgy kaptunk volna! Hogy senki se dicsekedhessék.:-)
Nagyon igyekszem, hogy minden kérdésedre válaszoljak, ami kimarad volna azt pótolom.
A 2.Pét.2, és Júd.1.-re azért nem tértem ki külön, mert már többször is leírtam a vélekedésemet a kétszer meghaltakról. Az, hogy előre beírattak az ítéletre, pont azt jelenti, hogy készen volt a terv felőlük. Azok az "egyesek" akiknek ítélete régtől fogva nem szünetel, akik Urukat aki megváltotta őket hirtelen megtagadják" hogyan vonatkozna újjászületettekre? Az Úr Jézus nemde az egész világért meghalt? A szántóföldbe rejtett kincs példája: megvette az egész földet, hogy a földbe rejtett kincs az övé lehessen. Jézus is, az egész világért halt meg, hogy mi, az Ő kincsei az övéi lehessünk. Tehát azok, akikről a levél írja, hogy az Urat, aki megváltotta őket megtagadják, olyan emberekről szól, akik nem az Úr kincsei: Ő nem azért halt meg, hogy elveszítse később azt, ami előzőleg az övé volt, mivel üdvösségünk nemcsak a miénk, hanem ezáltal vagyunk az Úréi is. Ha mi magunk nem is, de az Úr képes megtartani, megőrizni az Ő kincseit.
Az újjászületettekkel kapcsolatban nem emlékszem, hogy egyszer is használná az ige a meghal kifejezést a testi halállal kapcsolatban, hanem az "elaluvást", amit Jézus külön megmagyaráz Lázár esetében. Pál is ezt használja. Én nem tudom másképp értelmezni a kétszer meghaltakat, mint hogy ők nem voltak újjászületve, tehát az ő testi haláluk nem elalvás, hanem halál(az ítéletre) azután pedig örök halál. Az újjászületettek egyszer sem tudnak meghalni, ők csak elalszanak.
" azt tudjuk, hogy ördögöket űzött, gyógyított stb. a 11-el és azt Isten Szellemétől tehette (sátán ugyanis nem űz ki sátánt), és hogy az Úrral volt, közvetlenül ismerhette, vele evett, járt, követte őt stb.,"
A Szent Szellem eljövetele előtt azért űzhettek ördögöt a Szent Szellem erejével, mert közvetlenül Jézus adott nekik erőt ehhez(Luk.9;1.), és nem pedig azért űztek, mert újjá voltak születve és meg voltak keresztelve Szent Szellemmel(pünkösd előtt?) A pusztában vándorló nép dolgait említed, valóban, ők ugyan megmenekültek (üdvözültek) Egyiptomból, viszont mégsem mehettek be az ígéret földjére, ámde ez az állapot abban az értelemben igaz, ahogyan az Ószöv.- szentek értelmezték az üdvösség fogalmát, azaz földi értelemben vett veszedelem elől való megmenekülésnek. Csakhogy az újjászületés ennél sokkalta több, mert az ember szellemi része elevenedik meg, mégpedig Jézus vére által.
Az angyalok, csak olyan értelemben Isten fiai, mint akiket Ő teremtett, de nem köti őket össze a vér a Szent Istennel, nem vérszerinti gyermekek, mint mi vagyunk.
"Az üdvösség nem minden esetben egy végállapot, amiről semmit nem tudhatunk, hanem egy pillanatnyi állapot is, mégpedig, hogy valaki Isten királysága szerint jár-e, szentségben, vagy pedig nem, ez pedig megítélhető a cselekedetek szerint,"
Ha pillanatnyi állapotnak tekinted az üdvösséget, mint annak eredményét, hogy valaki szentségben jár-e, akkor nem egyről beszélünk. A szellemi ember is csak a látható jeleket veszi figyelembe, hogyan lenne megítélhető a szív állapota? Hiszen kicsoda vizsgálhatja azt az Istenen kívül? Ha cselekedet szerint ítélnénk, igencsak félrevezető lenne! Ezért nem is ítélhetünk mindaddig, amíg tükör által homályosan látunk.
"ezért nem is értem miért hozod fel az angyalok ítéletével való példáját, amit olyan értelemben mondott Pál: hogyha azokat fogunk ítélni, a mostani életre való dolgokban meg nem tehetünk semmit?"
De mennyire hogy tehetünk, ámde csakis ezt tehetjük: Mostani életre való dolgokat ítélhetünk! A kegyelem/örökélet Isten ajándéka, annak meglétét nem tudjuk sem befolyásolni, sem pedig jelenvalóságát/hiányát megítélni, a hit tartományába való önmagunkról alkotott meggyőződésünk is.
"A házasságot pedig jó, hogy felhoztad az Istennel való járásra, mert igen jó példa arra, Pál is említi, hogy eljegyzett egy férfiúnak (Krisztusnak) és ami a menyasszonytól megkívánható, hogy hűséges maradjon, de tudjuk, nem minden házas marad hűséges, így ez a példázat is beszédes, csakhogy nem áll melléd.
Sajnos, a Te értelmezésed nem áll mellém, merthogy nem szellemi értelemben vizsgálod az Úr és a Menyasszony házasságát, és elfeleded, hogy ez már nem ugyanaz a helyzet, mint amikor Izrael elhagyta férjét, az Urat, és másé lett! Nekünk megvan a Szent Szellem pecsétje, mely erős, mint a halál, és a lángjai sem emberiek, hanem az Úrnak lángjai. Ezt a kapcsolatot ember nem tépheti széjjel.
A Máté 13;44. szántóföldes példájából kimutattam, hogy igenis minden embernek megváltója Jézus, és mindazokra, akik az evangélium ismeretében elutasítják a Megváltót, vonatkozik, hogy elpártolnak a szent parancsolattól, amint a szent Isten parancsolja mindenkinek, mindenkor, hogy megtérjenek. Az "ideiglenes nyereséget" sokan többre becsülik, de ezek nem újjászületettek, hanem tudnak Jézusról, de többre becsülik a Sátán által kínált "könnyű" életet.
A lázadó angyalok is pont így tudnak Isten ítéletéről, tudnak Jézusról, mégis semmibe veszik, ugyan miért?
Mert nem tartja őket Isten megtartó kegyelme! Senki sem üdvözülhet önerőből, lehetetlen! Isten hatásköre, hogy kit üdvözít. Nincs lehetőség beleavatkozni, ezért nem veszíthető el. Ha pedig egyesek ennek tudatában elszemtelenedéstől tartanának, azoknak ott van a Mennyek országába való bejutás elveszíthetősége.
Azt írod tévedek, amikor az isteni magról azt írtam, nem halhat meg soha!? A szántóvető példázata nem a mag életéről, hanem az emberek befogadásának különbözőségeiről szól. Amiről Péter beszél az 1.Pét.1,23-ban a romolhatatlan magról, ami által újjászülettünk, ami "él és megmarad örökké" az az örök élet magva, az az Élet, ami egyenlő az Úr Jézussal, ezt fogadja be az, aki újjászületik, ez az ami nem halhat meg, mert isteni eredetű.
Isten befejezett, kész tanácsvégzése alapján működik mindaz, amit Ő teremtett, ettől az ember hogyan lenne független? Ez a terv kész volt (a "volt" csak emberi nézőpontból értelmezhető) még mielőtt bárki megszületett volna: tehát amit teszünk azt nem kényszerítésből tesszük, hanem azért, mert Isten tervét visszük véghez. Mivel ez a terv az örökkévalóságban "jött létre", végleges: az időben nincs mód változtatni rajta. Ámde mivel semmiféle kényszert, vagy kötöttséget nem tapasztalunk, ezért vélik úgy egyesek, hogy függetleníthetik magukat Istentől, amennyiben az ön/szabad akarat-érvényesítés egy Istentől függetlenül hozott döntés, amely ember voltunk természete miatt metafizikai képtelenség.
" Akaratát nem azért teszem mert bármilyen kényszerrel élne, hanem mert jó, mert élet, és mert szeretem Őt, és pont olyannak ismertem aki nem kényszerít (a védelem más)."
Szeretnélek kérdezni, hogy amikor úgy élsz, hogy Isten akaratát teljesíted, akkor ezért önmagadat, vagy Istent dicsőíted?
Kérdésedre: A szellemi rabságon azt értem, hogy az emberiség mindenestől a bűn foglya, Pál apostol is panaszkodott amiatt, hogy tapasztalja magában a bűn jelenlétét. Jézus azért jött, hogy szabadulást hozzon a foglyoknak.
" mert vannak ilyenek, akik mégis megteszik, hogy megtapasztalják az eljövendő világ erőit is és elesnek, és számukra lehetetlen hogy újra megújuljanak a megtérésre""
Ez egy intés a Zsidó levélből és nem pedig egy, vagy több eset elmondása, mert az 1. versszakban ott áll:"Törekedjünk" és "ne kezdjük". Egyébként is arról tanít, hogy mit tegyünk a szellemi érettség elnyeréséhez, és mit ne, itt nem az üdvösség kérdéséről van szó. Szövegkörnyezete lényeg: A zsidókat fenyegette az a veszély nem minket, hogy megtérésük után visszatérnek a bűnért való templomi áldozathoz. Ugyan ha ezt tennék, micsoda gyalázat lenne, ez lehetetlen: megfeszítenék Jézust mégegyszer, hogy megtérhessenek az áldozásból?
Nem gondolom, hogy ingoványos példa lenne Júdás esete: ki van jelentve az ő sorsa a próféciákban, ami azután be is teljesedett. Hogyan tejesíthette be azt Júdás, ha nem Isten őrködik az Ő örökkévaló tanácsvégzésén? Júdás nem volt újjászületve sem, mint ahogyan egyetlen tanítvány sem, Jézus kereszthalála előtt, nem véletlen mondja Nikodémusnak az Úr, hogy az újjászületés a Szent Szellem által történik. Akin nincs a Szellem pecsétje, az hogyan lenne az övé? Hogyan lenne bárki elpecsételve, mielőtt azt Jézus elküldte volna az Atyától? Tehát Júdás azelőtt lett a veszedelem fia, mielőtt újjászületett volna.
" a vádló kísértésének engedve elpártolt attól akivel együtt evett, viszont éppen ezzel teljesítette be Isten akaratát Jézusra vonatkozóan, ez viszont nem jelenit azt hogy Isten azt akarta volna, hogy Júdás elpártoljon, bár paradoxnak tűnik, mégis így van. (ne feledd, Júdás csak példa, itt azokról beszélünk akikről az apostolok tanítanak (Péter, Júdás stb)) Ez hasonló ahhoz, hogy bár Isten eleven elrendeléséből adatott Jézus halálra, Isten mégsem ölte meg (azaz nem akarta, kívánta halálát, nem gyilkos)."
Az, hogy Júdás elpártolt, nem Isten cselekedte, hanem Júdás, mint Jézus keresztre feszítését is a rómaiak végezték, mégis mindkettő egyformán Isten örökkévaló tervének része. Vagy úgy véled, hogy Jézust a rómaiak úgy feszítették meg, hogy nem Isten terve volt? Júdás árulása meg kívül esik Isten tervén?
János Apostolnak mennyei jelenésekről való könyve 19. fejezet :
7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége ELKÉSZÍTETTE MAGÁT , 8 És adott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
János Apostolnak mennyei jelenésekről való könyve 3. fejezet : 4 De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. 5 A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.
KEVESEN VANNAK AKIK NEM FERTŐZTETTÉK MEG RUHÁIKAT ÉS FEHÉRBEN FOGNAK ŐVELE JÁRNI - A 4 . IGE ALAPJÁN . ( méltók lettek - a hitük cselekedetei miatt )
AKIK GYŐZNEK , MINDAZOK FEHÉR RUHÁBAN ÖLTÖZNEK , ( igazságos és szent cselekedetek ) ÉS NEM TÖRLI KI A NEVÉT AZ ÉLET KÖNYVÉBŐL - AZ 5 . IGE ALAPJÁN .
Már rámutattam arra a párhuzamra, hogy ugyan Júdásra is írva voltak ezek, de akikről az apostol szól (II. Pét 2., Júd. 1) is írva vannak, ugyanis "ítéletük régtől fogva nem szünetel", és "előre beírattak ezen ítéletre." Erre nem feleltél semmit, csak belemész Júdás elemzésébe, ami ingoványos talaj, ugyanis nem tudunk újjászületéséről, de arról sem, hogy nem, azt tudjuk, hogy ördögöket űzött, gyógyított stb. a 11-el és azt Isten Szellemétől tehette (sátán ugyanis nem űz ki sátánt), és hogy az Úrral volt, közvetlenül ismerhette, vele evett, járt, követte őt stb., de többről nem tudunk, így sok állításod eléggé önkényes (vagy igaz rá, vagy nem), viszont én - mint említettem - csak ellenérvként hoztam arra, amit folyton emlegettél a 12-vel kapcsolatban, hogy: bizony van olyan, aki ugyan megismerte Jézust és mégis elpártolt, és elveszett és ilyen szempontból példa értékű, miattunk íratott meg, mint ahogy a pusztában vándorló nép dolgai is, akik ugyan megmenekültek (üdvözültek) Egyiptomból, viszont mégsem mehettek be az ígéret földjére. Az üdvösség nem minden esetben egy végállapot, amiről semmit nem tudhatunk, hanem egy pillanatnyi állapot is, mégpedig, hogy valaki Isten királysága szerint jár-e, szentségben, vagy pedig nem, ez pedig megítélhető a cselekedetek szerint, ezért nem is értem miért hozod fel az angyalok ítéletével való példáját, amit olyan értelemben mondott Pál: hogyha azokat fogunk ítélni, a mostani életre való dolgokban meg nem tehetünk semmit? (persze ez most mellékvágány, szerintem dolga a szellemi embernek, hogy mindent megítéljen) A házasságot pedig jó, hogy felhoztad az Istennel való járásra, mert igen jó példa arra, Pál is említi, hogy eljegyzett egy férfiúnak (Krisztusnak) és ami a menyasszonytól megkívánható, hogy hűséges maradjon, de tudjuk, nem minden házas marad hűséges, így ez a példázat is beszédes, csakhogy nem áll melléd.
Az "ideiglenes nyereséget" pedig teljesen félreértetted (kérlek olvasd újra, mit írtam, mert ennek így nincs értelme, ha meg-sem próbálod érteni), mert nem úgy értettem, hogy Isten számára ideiglenes nyereség, hanem akik megismerték Őt, majd elpártoltak: azért teszik, mert az nekik ideiglenes nyereség, amit e-világ istene nekik nyújt, ezért nem bolondság, mint ahogy a földre jött angyaloknak ideiglenes nyereség volt házasodni (fajtalankodni) a föld leányaival és óriásokat nemzeni és magukat valami nagynak, tanítónak, földre jött isteneknek beállítani, holott tudhatták, hogy mi az öröklét elhagyásának ítélete, Péter levele azokra érti példaként őket, akik megismerték az Urat, majd elhagyták. Az üdvözülést pedig mondtam, nem csak végállapotra lehet érteni, hanem arra is aki Istennel kapcsolatban van, mint ahogy az Egyiptomból kiszabadult népet üdvözült, mert kiszabadult az Ellenség hatalmából, csakhogy utána egyesek visszakívánkoztak, elpártoltak, kísértették Istent és elvesztek.
"Az újjászületéssel családtaggá váltunk, Isten családjában. - Sátán is Isten családjába tartozott, Isten fiai között említi Jób könyve, ugyanígy az elpártoló angyalok is, akiket példaként említ Péter azokra, akik megismerték az Urat, megmosódtak, de visszatértek, akár a disznó a sárba.
Az isteni mag nem halhat meg soha, tévedsz. - "Ha valaki hallja az igét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett."
A kétszer meghaltaknál csak a lényegre nem érveltél (kicsit elbeszélsz a lényeg mellett), hogy "hogy lehet 2-szer?"-érteni a halált olyanokra, akik sohasem ÉLTEK és miért érted olyanokra, akik csak látszólag hívők? (uramoznak, de cselekedetekkel tagadják). Pont a lényeg marad le, hogy miért KÉTSZER halottak (és miért nem csak halottak), mert olyanokra mondod, akik egyszer sem, azaz a természetes állapotukban vannak, nem születtek Istentől, nem éltek, hogy aztán másodszorra is meghaljanak. (amúgy ez érv az előzőre is)
Júdásról mikor még meg sem született eleve meg volt írva, az is amit tenni fog, és az is hogy a veszedelem fia, amint idéztem a Zsoltár 69;26. 109;8-at, amint Jézus erre rámutatott. Az, hogy nem lehet párhuzamot vonni, az a tény mutatja, hogy bár Júdás megismerte és követte Jézust, az a megismerés nem abban a teljességben történt, ahogyan azoknak az esetében áll fenn, akiket Istenszemélyesen szült újjá: Mint ahogyan a házastársak megismerik egymást=eggyé válnak, úgy válunk mi is eggyé Krisztussal. Ennek a szövetségnek a pecsétje a Szent Szellem. Ezt Júdás nem kapta meg, ámde azok akik az Úréi (akiket Ő eleve ismert és akiket elpecsételt a Szent Szellem, azok ennek az isteni munkának eredményeképpen meg is tartatnak, mert sem a pecsételés, sem az újjászületés. sem az eggyéválás, sem a megtartatás nem ember dolga, hanem Istené. Az, hogy nem veszthetjük el az üdvösséget, Isten munkája. Ő ismeri az Övéit, mi pedig jó reménységgel vagyunk mindenki felé és nem ítélhetünk időnap előtt, csak majd amikor angyalokat fogunk megítélni, leszünk világosságban afelől, hogy kinek van üdvössége és kinek nincs. Pont ebben az értelemben írtak az apostolok.
"Az nem érv, hogy ez elmeháborodás (mert ennyi erővel a börtönbe zárt angyalok is elmeháborodottak, akik elhagyták lakhelyüket!)"
Nem írtam ilyent! És az ideiglenes nyereség is csak emberi fogalom, Istennél nincs ideiglenes, Őnála minden készen van, mint ahogyan Jézus is azt mondta "elvégeztetett"= kész. Akiket Te az ideiglenes kategóriába sorolsz, hogy most ugyan megismerték, de elpártolnak, azok vagy "még" nem, vagy "soha" nem üdvözülnek, és ezen azt értem, hogy vagy még előttük van a kegyelem napja, vagy eleve nem is voltak kiválasztva a kegyelemre.
"Szerintem az újjászületés sem garancia arra, hogy egyesek elhagyják Urukat (elpártoljanak), akit már megismertek",
Az újjászületéssel családtaggá váltunk, Isten családjában. Pld. egy gyerek, aki a családjához méltatlanul viselkedik, és elszökik jó messzire, e tettével van-e hatalma kitörölni a génjeiből a származását? Istentől születni pedig ennél is véglegesebb. A méltatlanul viselkedők elveszítik a Mennyek országát, vagy kimaradnak a Jézussal való uralkodásból, vagy elsőkből utolsók lesznek a Királyságban, de az örök üdvösséget soha el nem veszíthetik azok, akik egyszer már az Úréi voltak.
"ugyanis a mag, ami született, meg is halhat"
Az isteni mag nem halhat meg soha, tévedsz. Ha ezt állítod, akkor be kell bizonyítanod, hogy a mag nem Istentől származik.
" a szellemet meg lehet oltani, és van halálos bűn is"
Bizony a Szent Szellem káromlása, de meggyőződésem, hogy a Szellem által elpecsételteket Ő őrzi, és Neki van megtartó ereje. A kétszer meghaltak is kicsodák? Azt írod, az újonnan születettek: dehát azok nem tudnak meghalni, mert Isten élete van bennük! Ez az Élet az örökélet, amin nincs hatalma a halálnak, pláne nem emberi akaratnak.
A kétszer meghaltak: ezek azok, akik soha nem voltak kegyelmi állapotban, bár lehet, hogy Uram, Uramoztak, meg mindenféle jó dolgot cselekedtek, de soha nem voltak az Úréi. Ezek meghalnak életük végén úgy, hogy Krisztus ítélőszékére nem is támadnak fel, hanem a Nagy fehér trón ítélete nyomán vár rájuk a második, azaz az örök halál = kárhozat. Ezeknek tehát soha nem volt üdvösségük.
Persze hogy számot ad az ember a döntéseiért, és persze hogy korlátozva van, és persze hogy nem olyan a szabad akarat, hogy ha akarok, akkor akár szárnnyal repülök. De mindezekből HOGYAN JÖVETKEZIK az eleve elrendelés? Sehogy. Csak a Bibliára tudsz hivatkozni, de az elégtelen, mert a Bibliát nem csak idézni kell, hanem értelmezni is.
Amúgy nagy kár hogy nem jössz, bár most szakad az eső.
Mond, lélek szerint miképpen kell járni, avagy hogyan is lehet?
Nos van egy törvény a zsidóságnak, nem a galataiaknak van, hanem a zsidóknak, nem a keresztényeknek, hanem a zsidóknak...., amit nem kell másoknak betartaniuk, mint a zsidóknak, a lehetőségekhez mérten....
Ha kiesel a vízből ugyan úgy elvesztetted a csónakot....., ha csak vissza nem tudsz kapaszkodni rá!
Pál lehet hogy kiesett a kegyelemből, mert a kegyelem nem hit kérdése, nem a betartom az elméletekből szült eszmei, dogmai feltételezéseken alapuló valláshiedelmi normákat...., hanem ha az ember jót cselekszik, emelt fővel járhat, semmi jutalom és nyalámságos reményeknek nincs helye!
Mond, ki az aki nem test szerint jár?
Ki az aki lélek szerint, mert mond már el nekem, mit értesz te, avagy Palika lélek szerinti járásnak, vagy ez is egy a parafrazált baromságos szellem-filozófikus valláshiedelemmel ijesztgető átveréseknek?
"mit értesz egészen pontosan az üdvösség elveszthetetlensége alatt."
A keresztség a hit cselekedete, ami lényeges ugyan, de az üdvösséghez = megtartatásunkhoz csakis Jézus vére által juthatunk. Mivel az üdvösség is és a kárhozat is kizárólag Isten hatáskörébe tartozó dolgok, az ember csak az odafelé vezető útban lehet bizonyos, a végcélt Isten saját kezében tartja. Ez a hozzáférhetetlenség a garancia arra, hogy nem veszíthető el: Az üdvösség a Jézus által való megkegyelmezettség/megmentettség állapota, mely magában hordja az Istennel való közösséget az időtlenség és térbeli végtelenség perspektívájában. Tehát: már most van és örökké változhatatlan. Istennél állandóság van, emberi cselekedetek nem befolyásolhatják az Ő örökkévaló tanácsvégzését. Ezért ugyan meg lehet embereket keresztelni, de ettől még nem lesz nekik üdvösségük addig, amíg élő hitre nem jutnak Jézus Krisztusban.
Szeretnélek kérdezni, hogy éreztél-e valaha döntési helyzetben bármiféle korlátot, vagy kényszert? Hacsak a lelkiismeretünk nem tett ilyesmit, szabadnak érezhetjük magunkat. Ennek megfelelően számot is fogunk adni minden egyes pillanatunkért. :-)
(Köszi a meghívást, tán majd legközelebb, feltéve, ha bringával eljuthatok oda. Még megbeszéljük.)
"Gal 5,4 – Ha elszakadunk Krisztustól, elveszítjük kegyelmét.
Dehát nem azt írja Pál apostol, hogy elveszítjük a kegyelmet, hanem azt, hogy kiesünk belőle, ha a törvényt akarjuk megtartani.Éppen úgy, mint ha pld. egy csónakban evezve, ha kiesünk a csónakból, nem a csónakot veszítjük el, hanem azt a biztonságos érzetet, védettséget amit a csónak jelent és mindenféle hátrányok érnek, vizesek leszünk vagy megharap egy piranha. Éppen így a galaták mikor kiestek a kegyelemből, mert úgy vélték, hogy a törvényt is meg kell tartaniuk, nyomban az egész törvény vonatkozott rájuk, úgyhogy nagy bajba kerültek, nincs békességük, nem örvendezhetnek szívből, mert akik test szerint járnak, nem érhetik el a Lélek gyümölcseit( Gal.5;22) A bűn vezet kárhozathoz, és ebben a részben nincs szó bűnről, ezért nem is lehet szó elveszésről= kárhozatról. A Galaták éppenhogy nagyonis jók akartak lenni azzal, hogy be akarták tartani a törvényt, csakhogy ebben az esetben Isten irgalmát szükségtelennek ítélik, ezzel ki is esnek belőle, ámde el nem veszítették a kegyelmet, oda visszatérhetnek, hiszen ezek után írja a 10.versben, hogy "bizodalmam van az Úrban tihozzátok, hogy más értelemben nem lesztek. Nem is őket sújtotta az anathematize, hanem azt aki ezt a hamistanította nekik.
