Megtalálható a harmónia mindenben. Az optimális arány bekalibrálható. Az élvezet és a célszerűség szinkronba hozható. Aki e szintézist képes gyakorolni, az nem ritkán, életművésznek hívják.
Pl egy élvezetes fogyókúra tipp: Minden reggel egyél a kedvenc édességeidből egy közepes adagot. Ebédre a kedvenc gyümölcseidet. Este pedig iszogass a kedvenc italodból és hozzá ropogtass olajos magokat (persze mértékkel).
Mindhárom étkezésed élvezetes lesz és mégis fogyni fogsz... ;)
én nekem kedvencem az általam főzött bogyiszlói paprikából kolbásszal és disznózsírban.
nadeha valami oknál fogva olajjal szójafasírtal és édes ( nem méregERŐ-s ) paprikából lenne az egésségem érdekében akkó útálnám enni me nem élvezem az ízét,de egésséges.
Egyes emberek a világ dolgaiban egyfajta célszerűséget fedeznek fel. Rájönnek arra, hogy ez a célszerűség jó, s úgy döntenek, hogy az életüket ennek a célszerűségnek az alapján rendezik be. Számukra a célszerűség élvezetté válik.
Mások nem fedezik fel a célszerűséget a világ dolgaiban. Nekik minden esetlegesnek tűnik, s ha nagyon belegondolnak, akkor értelmetlennek is. Ők ehelyett az élvezetet fedezik fel, és úgy gondolják, hogy ez jó. Úgy döntenek, hogy az életüket ezeknek az élvezeteknek alapján rendezik be. Így számukra az élvezet célszerűvé válik.
Vannak akik még nem döntöttek. Ők vajon - az index fórumait olvasgatván - hogyan fognak dönteni?
A halálban mind egyformák vagyunk - szokás mondani
Gejza János unitárius prédikátor írja (1767-ben)
„[…] ha nem bánjátok, titeket is mindnyájan halotti köntösbe öltöztetlek, koporsóba fektetlek s mind eltemetlek. […] Míg azért minden keresztény embert megtanítok arra, mikor s hol haljon meg? Míg mindeneket legközelebb titeket megmoslak, megkenlek s halotti köntösbe öltöztetlek, koporsóba fektetlek s mind a temető kertig elkísérlek, méltóztassatok jelen lenni figyelemmel.”
Mikor kell meghalni?
„Vénségetekre azt mondom én, csak tudni kell, nem egyidőre szabták a dolgok vénségét, minden dolognak vagyon tulajdon vénsége, van a gyermekségnek, van az ifjúságnak van az emberkornak, sőt vagyon a vénségnek is vénsége. A gyermek ha gyermeki tisztit, az ifjú hivatalját az ember ha emberi munkáját, a vén vénségi tisztét ha véghezvitte, vénségbe holtanak meg mindnyájan. […] Nem az esztendők számával megmérettetett vénség becsületes, hanem az emberek értelme az ősz haj, és a vénség ideje, a makula nélkül való élet rövid időbe vége lévén sok időt töltött bé. […] A százesztendős ember is hát, ha Istentől elfajult, csak gyermek, ellenben, aki még csak gyermek idejével, lehet száz esztendős vén erkölcsivel, ez a vénség kedves az Isten előtt. Ilyen vénségben haljatok meg tehát.”
