Köszönöm mindenkinek aki elindult a túrán és a terepfutáson! Hihetetlenül meghatott a 45 futó, nem hittem volna, hogy ilyen sokan eljönnek! Köszönöm minden rendező áldozatos munkáját! Csodásak voltatok! Köszönöm mindenkinek aki kijött a rajthoz, mert kíváncsi volt!
Úgy érzem jól sikerült és van vagy egy tucat dolog amit szeretnék jövőre... :)
Segíthettek ti is, sőt kérem, hogy mi kell még és várom is, akár kritika, akár felsorolás szinten.
Amit gondolok:
-alaposabb szalagozás -masszírozás -dugóka -jobb kisebb használhatóbb füzet, karton, itiner (vízálló változat) -ca-mg a pontokon
Ennyi idő telt el 2009. május 8. óta, azóta, hogy a Kedvesem, aki nagy barlangász, átvitt értelemben véve, kijött a barlangból, gumicsizmáját futócipőre, overallját technikai ruházatra cserélte, és a futás, azon belül a terepfutás rögös útjára lépett.
20 hét, pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy Kabóca Olipapa szakértő irányításával edz.
12 hét, ennyi idő telt el a Piros 85 terepfutó versenyre történő felkészüléssel.
Mi minden történt ez alatt az idő alatt? Gyökeresen megváltozott az életünk.
Kezdjük az előzményekkel.
Ez év februárban, amikor még a jelenleginél sportosabb életet éltem, drága párom kijött megnézni a "befutómat" (erős túlzás, gyalog történt) a Téli Margita Terepmaratonon. Megtetszett neki a közeg. Május elején mondtam neki, szeretnék menni május végén a Csanya-féle félmaratonra. Ekkor úgy döntött, velem tart. A beszámolók akkor megszülettek erről, a lényeg, hogy Kabóca súlyosan, gyógyíthatatlanul megfertőződött a terepfutás szeretetével, amiben persze nem kicsi az érdeme a Csanya-féle rendezésnek.
Ezután, abban reménykedve, hogy nem csupán az elfogultság mondatja azt velem, hogy Kabócának van keresnivalója a műfajban, és érdemes lenne szakértő edző irányításával készülnie, összehoztunk egy találkozót Olipapával, azóta a Mester tanítványainak dicső sorát egy látássérült futó is színesíti.
Ez az együttműködés számomra óriási megkönnyebbülést jelentett, többé nem tartottam attól, hogy Kabóca a kontrollálatlan szigeti futások miatt sérülést sérülésre halmozva küszködik.
Az én Kedvesem pedig óriási lendülettel vetette magát az edzésekbe, élvezte a futást, és az elvégzett munka jótékony hatása szó szerint hétről hétre látható volt rajta.
Megérezte a siker ízét, nem csupán egy-egy jól sikerült verseny (pl. 8 Bucka) alkalmával, hanem a mindennapi edzésmunka teljesítése által is. Magára szedett némi súlyt, ami az ő esetében kisebb csodának számít, a vádliján szép új izomkötegek fejlődtek, farkasétvággyal evett, jókat aludt, egyszóval határozottan az egészsége javárá vált a fordulat.
Kabóca pedig mert nagyot álmodni, és a 8 Bucka teljesítése után, augusztus elején közösen nekiláttunk az általa kiszemelt Piros 85 felkészülésébe.
Kétségtelenül, nem kicsi merészségnek számít ennyire rövid alatt, ennyire kevés futással a háta mögött egy ilyen célkitűzésbe belevágni, de mi mégis megtettük.
Láttuk értelmét, mert megéreztük, hogy Kabócánál megvan az a bizonyos sokat emlegetett "genetika", és jók az évtizedes sportmúltból hozott alapok, amiből már lehet építkezni.
Kabóca látása miatt csak úgy van értelme a terepi edzéseknek, ha az útvonalat ismeri.
Kihasználva a szokásosnál több szabadidőmet (munkanélküli voltam szeptember végéig), és azt az előnyt, hogy tavaly már végigvonszoltam csoffadt testemet a Piros 65-ön, belefogtunk a módszeres pályabejárásokba.
Itinert írtunk, nem azért, mert a MVTE weboldalon található útvonal leírás nem pontos, hanem azért, mert Kabóca egészen máshogy látja az őt körülvevő világot, mint a jól látó futó-túrázók, így számára nem azok a tereptárgyak szolgáltatnak támpontot a tájékozódáshoz, mint másoknak.
A legnagyobb nyári hőségben, különböző logisztikai megoldásokkal, kutyával vagy kutya nélkül jártuk a Pilis és a Budai-hegység útjait, Kabóca gyakran futással kombinálta, előbb túra, majd futás, vagy fordítva. Vittem neki a frissítőt, váltóruhát, vártam rá Normafán (ilyen alkalmakkor Makkosmáriág ment a piroson), Budaörsön, a kunyhónál. Csoffadoztunk együtt a dögletes melegben Nagykovácsiban és Dömösön. Ünnepeltük a születésnapját a dobogókői turistaház éttermében ebédelve, koccintgatva, miután, stílusosan 38 km-et futott évei számának megfelelően.
Ezalatt én nyitott szemmel próbáltam levadászni számára a legmegfelelőbb kiegészítőket,
jártam beszerzőkörútra a Spuriba és a Nyúlcipőboltba, a polcon sorakoztak a táplálékkiegészítők - porcerősítő, izoitalok, Green Magma, Amino BCAA, energiaszeletek, magnéziumos készítmények, továbbá krémek - bemelegítő krém, masszázs krém, fekete nadálytő, árnika a kisebb húzódásokra, stb.
Masszírozgattam a fájós izmait, operáltam a leeső körmöt, és állítgattam a Polar órát, majd együtt nézegettük az adatokat. Sebesség adatokat számoltam a résztávokra, gépeltem, írtam, osztottam-szoroztam. Izo lötyit, Green Magmát kevertem-kavartam, kaját pakoltam, próbáltam Kabóca kényelmét elősegíteni, mert tudtam, nagyon magas a léc, amit önmaga számára tett, az idő pedig rövid, és akkor sikerülhet a legjobban a felkészülése, ha minél inkább a futásra tud koncentrálni.
Egyszóval, legjobb képességeim szerint próbáltam segíteni a Párom törekvéseit.
Ezalatt Kabóca rengeteg új, kedves sporttárssal ismerkedett meg, rengeteg biztatást, pozitív visszajelzést, sőt az elismerés, tisztelet kifejezéseit kapta más futóktól. Részt vettünk szuper jó kevélyeki közösségi futásokon, aminek, reméljük, még lesz folytatása.
Nem mondhatom azt, hazugság lenne, hogy ez a 12 hetes felkészülés, és még az azt megelőző hetek is végig tökéletesen gördülékenyen teltek el. Voltak általam generált veszekedések, voltak kisebb sérülései a Kabócának, ami miatt én kivertem a balhét, és volt sok lemondás.
Elmaradtak a barlangtúrák, ez alatt az idő alatt összesen csak 1-szer jutottunk el barlangászni, elmaradtak az általam oly kedvelt teljesítménytúrázások, elmaradtak saját kis kocogásaim, elmaradtak a jó kis haveri kocsmázások, anyagi téren is meg kellett húzni a nadrágszíjat.
Egyszóval, nem volt könnyű időszak, de megérte, minden nehézségért.
Megérte, mert október 30-án pénteken a munkahelyemen ezt a levelet kaptam tőle (elütések bennehagyva):
"Mivel szóban a szavak szétesnek, feledésbe merülnek, és nem biztos, hogy végig tudom mondani mindazt, amit gondolok, és érzek, ezért inkább leírom. Ez a levél a hála és köszönet kinyilvánítása, azért, amit tettél, és most a futópályámra gondolok, amiért Te mindent elkövettél, azóta a bizonyos május 8-a óta. A rengeteg segítségre, hogy utánajártál, hogy bejártál, hogy írtál, hogy olvastál, hogy pénzt, időt, fáradtságot nem kímáltél, hogy segts és támogass. Biztattál, idegeskedtél, aggódtál, örültél, támogattál, segítettél, szerettél, szurkoltál, és nem is tudom még mi mindent tettél-éreztél, hogy idáig eljuthassak. Te küzdöttél a legtöbbbet, én csak futottam, és csak futottam, Te pedig a legtöbbet küzdöttél, mert nem Te futottál, de Te voltál az, aki lélekben velem futottál így is, és szorítottál, biztattál, legyűrted a kétségeimet, a fájdalmaimat, teljesítetted és kielégítetted a vágyaimat és igényeimet. kordában tartottál, de noszogattál és lükdöstél, ha erőt vett rajtam a lustaság, fáradtság, néha a bizonytalanság. Hálás vagyok mindezért, és a holnapi futásom, mint ahogy az összes eddigi is, ugyanúgy, talán még jobban is, a Te érdemed, mint az enyém. Hiszen én csak futok, de minden mást Te teremtettél meg, még az én futásomat is. Bármilyen eredmény szülessék holnap, mindenképp nyersz, mert végigfutom, mert vakon is kaptam anyit Tőled, hogy ezen segyítségek nélkül egy métert sem tudtam volna megtenni, és esélyem sem lenne még Dö9mösig sem elérni. De hála Neked, nem ez a cél, és hidd el, elhiheted, hogy mindent, de mindent elkövetek, hogy biztonságban, épségben, és mindent beleadva a lehető legjobb eredményt érjem el, a lehetőségeimhez, és a befektetett sok-sok munkához képest. Nem tarthat semmi vissza, és nem engedek semmilyen lelki mélypontnak, mert a lelkemben ott van, és a gondolataimban ott lesz, hogy vársz, hogy számítasz rám, és hogy érted, a Te dicsőségedre futok, a Te munkádat, gondoskodásodat, lelkesedésedet, szeretetedet fejezem ki ezzel."
Hát önmagában ezért, nem megéri? Már megéri!!!
És megéri azért, mert a tegnapi napon az én Kedvesem
11:34 alatt teljesítette a Piros 85 terepfutó versenyt.
Köszönet mindenkinek, aki jó szóval, biztatással elősegítette a Párom előmenetelét, köszönet a rengeteg pozitív visszajelzésért - nagyon sokat jelentett mindkettőnknek!
A legnagyobb köszönet pedig Olinak jár, aki nélkül Kabóca nem tapasztalhatná meg a terep ultra műfaj szépségeit-buktatóit.
Most néhány hétig pihenünk, gyilkos volt a tempó az elmúlt hónapokban.
Majd kezdődik a téli alapozás, és a sokkal tervezettebb felkészülés a 2010-es szezonra, mert májusban Terep Százas, és Piros 85 is lesz még, szóval lesz futnivalója a Kedvesemnek!
Gratulálok mindenkinek, akinek tegnap élőszóban nem tudtam!
Fotók a rajtról és Dömösről vannak nekem is, majd később...
Athosz, az energiazselédet kérésed szerint Budaörsön leraktam, de nem vitted haza, így hazavittem, jövő vasárnap Tarjánba elviszem.
Spero, a dobogókői ruháid a mosásban :)
Köszönet mindenkinek, aki tegnap hozzám szólt, különösen Lupus és Repi vigasztalásának. Rengeteget bőgtem. Elnézést kérek, akinek rontottam a jókedvét tegnap, majd kompenzálok sok-sok frissítéssel a jövőben. Köszönet Ebolának a szuper rendezésért, és elnézést, amiért este hazamentünk, addig bírtam, sajnálom :'-((
Különben mi is élveztük az őszi erdőt is többször megállapítottuk, hogy ideális és egyben gyönyörű időtök van a futáshoz. Kemények voltatok, mindig érdekes kívülről látni egy versenyt, az arcokat, a reakciókat. (szerintem Balazs azt sem tudta hol van és mi kik vagyunk mikor a Hárs h. derekában szembe jött, nagy mazochista) Gratulálok a teljesítményetekhez! Külön személyes öröm a jópár olisulis tanítvány remek szereplése! Akit pedig maga alá gyűrt volna most a hegy, hát ne bánkódjon, a legjobb tanítómester mikor két vállra fektet a hegy, csak tudni kell belőle épülni és nem gödörnek, hanem inkább ugródeszkának tekinteni.
Örülök, hogy ilyen gyorsan született jópár beszámoló. Az olvasásuk közben nekem is honvágyam támadt, de ilyenkor mindig megforgattam a bokám kicsit, hogy érezzem a bébun összeszedett ínhüvelygyulladást, és akkor lenyugodtam, hogy jó helyen vagyok én most itthon.
Gratulálok mindenkinek, nagyon jó eredmények születtek és ahogy látom, a rendezésre sem volt panasz, gratula Eboláéknak is!
Úgy értettem, hogy az MDS azért külön kategória mert a hátadon viszed a teljes menetfelszerelésed és hatnapi kajád. Oké, akkor legyen unikum a tereprendezvények közt, így jó?
Bevacsiztam a célban, felkeltem 2:45-kor 'reggelizni', 5:30-kor megint és most megyek belapátolni egy fél tepsi rakottkrumplit, de csak az íze kedvéért. Eddig -1kg-nál tartok.
De ez nem az én időm, ugyanis Futóbogárral mentünk. Én kb. egy órát még el lettem volna a távval.
Futóbogár nagyon durva, szívből ajánlom minden mazochistának partnerül. Múltkor a Lessen beetetett, hogy tudunk mi együtt menni, akkor csak egy enyhe pb-t hajtott ki belőlem. Az akkori erőbeosztásunk alapján csináltam egy 13:50-es optimista időtervet. Ő megint sok-sok pulzussal kezdett, aztán apránként használt belőle, Csobánkánál már csak száznegyvenvalamennyi volt.
Oké, mentünk. Aztán Szakó-nyereg után gondolt egyet, és elkezdte futni a felfeléket... Én meg rövidesen elkezdtem hörögni meg nyüszíteni. A következő 20 kilométeren rengeteget kérleltem, hogy menjen már, hagyjon meghalni, ő meg húzott kedvesen. Kopár csárda előtt a szép fenyves Fehér- meg Vörös-hegyen iszonyúan végem volt fizikailag: a lábam 3-4 helyen görcsölt egyszerre, nem tudtam kinyújtani, nem tudtam behajlítani, nem voltam képes oda lépni, ahova akartam. Kopárnál Futóbogár gyerekei leesett állal csodálták, hogy mennyire rossz állapotban vagyok.
Aztán szerencsére elkezdett fáradni, én meg kicsit jobban lettem (Gulyás + Normolit rulez), végül végig bírtam kisebb holtpontokkal.
Futóbogárnak egyébként asszem ez volt az eddigi leghosszabb és legszintesebb, és a női első helyért járó cicis-popsis szobrocskát elhozta.
A rendezésről: én hibára nem emlékszem. Sajnos, elég sokáig el voltam foglalva a haldoklással, úgyhogy sok konkrétumot sem tudok, de valahogy a kis pontokon mindig az volt, ami épp nagyon jól jött. Ami nekem emlékezetesen nagyon nagy öröm volt, az az, hogy a Dömösi kocsmában volt pár Pilsner (mert az, hogy Aranyásókat vagy csapolt Kőbambit igyak, elképzelhetetlen), a Nagy-Szénási ponton az isteni birsalmasajt almával kombinálva, valamint Sistergő pontja kb. úgy, ahogy volt: mama sütije, barackkompót, marék só, forralt boros tea, Sistergő pohár alapú statisztikája az áthaladókról, és egyáltalán, maga Sistergő! Nagyon jó volt.
Szalagozás: Szántó körül ritka volt, de nem gyárilag volt ritka. Tegnap bejárásról visszafele összefutottunk moiwáékkal, épp szalagoztak, teljesen korrekt munka volt. Mára alig maradt belőle valami :( Ezzel nem lehet mit csinálni, esetleg lebetonozott jelzések használata megoldaná a problémát, persze csak a traktorral nehezen megközelítő helyeken. Viszont szürkülettől a fényvisszaverők nagyszerűen működtek.
Szóval, a szervezőknek nagy-nagy köszönet, szuper volt!
Még egy kicsit a cuccról: sokat vaciláltam a cipőn, végül LaSportiva Crosslite lett, nem bántam meg, másban nem ment volna így. Lámpát az utolsó 5 órában használtam, Silva LX-et, 4db 6Ah-s baby akksiról, közepes és max fokozaton felváltva. Bírta. Az akksicsomagban a kezdeti 5,7V-ból a végére 5,12 maradt. Ezzel szemben a Futóbogáron lévő L1 leszívta annyira a 4db öregecskedő 2200mAh-s ceruza akksit, hogy az utolsó szakaszra vésztartalékra váltott.
A teljesítőknek elismerésem, nem volt könnyű menet. Külön gratula Futóbogárnak az 1. helyéhez! B784-nek és Salikonak köszönöm a társaságot, Futóbogárnak meg hogy végigvonszolt, és hogy esemény után hazahoztak. (3km-re lakom a céltól, a terv hazaséta volt, ment is volna, de nagyon-nagyon nem kívántam a hidegben.)
Krónikához tartozik, hogy mpeter (Molnár Peti)-vel egyszerre léptünk be a célba, így övé is a 4. hely. Sőt, ha tudta volna merre a cél, bizony, rámvert volna min. 100 m-t simán.
Kemény móka volt, közben mindent megfogadtam, megígértem magamnak, még a sörről való lemondás is felmerült (átmeneti időre), de aztán azt gyorsan elvetettem.
A terv az volt, hogy a Kopárig, vagy Nagykoviig utolérem a 2005.-ös akibaci-larzen-lúdtalp időt (akkor még Csillaghegyről volt a rajt), aztán onnan megpróbálok faragni...
Az első harmadban Tomatorral mentem elég sokat, villanásokat Ezüsthegyivel, aztán Dömöstől kicsit Kerékgyártó Petivel, majd Fridman-nal, és L. Csabával. Rugalmas, néha feszes kötelékben húztunk a cél felé, toltam a géleket, csokit, sót, folyadékot ahogy bírtam.
A tervem az volt, hogy 160 fölé nem engedem a pulzust, erre ugyanis az állapotom messze nem jogosított fel, ehhez képest viszont alá nemigen tudtam szorítani.
Nagykoviban két meglepi is ért: kékvirág colával frissített, illetve a frissítőállomáson -athosz- nyitotta rám az ajtót. Na ennek fele se tréfa, rátapadtam, majd L. Csaba is csatlakozott hozzánk.
Na, ami innen jött az gáz. -athosz- húzta mint kisangyal a sort, bementem laktát zónába, majd anaerobba, és kezdtem úgy érezni, hogy ez egy rosszabb fajta kivégzés. Így lifegtem hátul, majd jeleztem, hogy rövidesen leszakadok, ez nekem így az éjszakában túl sok. Fekete-fej után még tettem egy próbát, hogy tapadjak mégis. Bejött, -athosz- szerencsére emberibb tempóra váltott, így tudtam tartani, sőt János-hegyről lefelé már én világítottam elől az utat.
Ekkor még nem sejtettem, hogy újabb ritmusváltásra lesz szükségünk. Épp kezdtük élvezni a Frank-hegyre a túrát, amikor Fridmann, mint állat előtört a semmiből. Kiváltottam rá - egy életem egy halálom - és elkezdtük nyomni mint barom - fölfele. Ez még babazsúr volt a lejtőhöz képest, Fridmann itt olyan iramra kapcsolt, hogy szakadás szélére került minden izomcsoportom, recsegtek az ízületeim, hörögtem, és nem kicsit féltem a zergés őrületparti közben. -balazs- mellett úgy süvítettünk el, hogy kishíján feldőlt a menetszéltől, majd befogtuk Molnár Petit is . Na itt adtam föl Frdimann üldözését. Beálltam Péter mögé és próbáltam lassan leszakadni... Az említett módon értünk be.
Továbbra is nagy kedvenc ez verseny, köszik a szervezést. Különösen örültem Summer Comfortnak, csanyának (aki ugyan ledagizott - szó se róla igaza volt) walkingman-nek aki kinézett a rajtba, pontőröknek: zsotyek, femina, J Laci, sistergő - aki egyszerre hármunkat látott el ügyesen, és még arra is figyelt, hogy mindenki pecsételjen. Pro, és Oli szurkolását szintén meg kell említeni - hoztak egy kis UTMB hangulatot. És muszály kiemelni a Nagy-Szénáson felszolgált birsalma sajtot, célban kapott szép érmet, és a sört stb. stb.
Közben kiderítettem. Pap Gábort alig pár perccel sikerült elkerülnöm Szépjuhászné felett. Ha ezt előre tudom, biz'isten cirkálok még egy kicsit a környéken.
János-hegyi képek feltöltése folyamatban, de mivel nem szórakoztam a kicsinyítésükkel, egy ideig még el fog tartani.
Gratulálok én is Gabinak! Nem semmilyen sorozat! Háromhete egy bakonyi 70-esen ment 7.09-et,némi eltévedéssel, múlt héten VD75 8.49 (itt a befutó: http://www.youtube.com/watch?v=E_q5GrBgejo&feature=channel) és most ez a 9.04!
