A 2015-ös év sok szép eredményt hozott számomra és a csalódások is többnyire elkerültek szerencsére. Ami a kilométer-mennyiséget illeti folytatódott a 3 éve tartó monoton csökkenés. Idén már 200 km-rel maradtam a 3000 alatt. A szintet ki sem számoltam. Olyan 50.000 m körül szokott lenni, ha jól emlékszem. A legerősebb hónapom a június volt 364 km-rel. Látszik, hogy eltörpülnek a mérőszámaim a korábban említettekhez képest. (Leszámítva Pinyót, mert ő meg kevesebből csinál sokkal jobbat. :) Én idén ennyiből próbáltam nagyot alkotni. Az alkotást sajnos nehezítette, hogy legfőbb edzőtársam és egyben edzőm, életem párja, már több, mint 1 éve mindenféle hát- és derékfájdalmakkal küzd. Már annak is örülök, ha néha el tudunk menni együtt kocogni 10-15 km-t. A core training órákat viszont azóta is rendszeresen látogatjuk, no meg a kilométergyűjtés mellett nem hanyagolom el a gyorsító edzéseket sem.
Ugyan szinte minden versenyemről szorgosan beszámoltam itt a fórumon, de azért ismételjük át, hogy tükröződött ez az edzésmunka 2015 futóversenyein: :)
* febr. 14. Barcika 50 TT - 48,7 km / 1300 m - 5:45. 20 perc javítás egy jól eső futással. Végre 6 óra alatt! * márc. 7. Bükkiki Fun Run - 36,4 km / 1600 m - 4:26. Ez nem ment túl jól, a végére elpunnyadtam, de edzésnek elment. * márc. 29. Vértes Terepmaraton - 39,1 km / 1000 m - 3:36:41. Az első nagyon kellemes meglepetés. 5:30-as átlag egy 40-es távon. És még az első 10-be is befértem, 9-ik lettem. * ápr. 18. Mátrabérc Trail - 54 km / 2800 m - 6:47:15. Azt hiszem, ehhez az eredményhez nem is kéne írnom semmit, de azért csak leírom. Ez az ilyen magam formájú átlagos kocafutónak a non plus ultra. Ezt az eredményt sosem néztem volna ki magamból, még most is hitetlenkedek, hogy összejött. A verseny utáni napokban madzagot kellett kötni a lábamra és fogni, hogy el ne szálljak teljesen. :) * jún. 6. Mátra 115 - No itt kaptam egy kokit a fejemre. Ez lett volna az első "egész nap és éjszaka" tartó futásom, de úgy tűnik, kicsit elfutottam a nappali szakaszt, éjszaka aztán a fáradt botorkálás helyett az útelágazásnál a könnyebbik utat választottam, és átnyergeltem a M88-ra. Mondhatjuk, hogy teljesítettem a versenyt (98 km / 4800 m - 17:45), de igazából ez azért kijózanító kudarc volt. Természetesen a visszavágás gondolata mélyen beivódott az agyamba. * jún. 14. Börzsöny Trail S - 24 km / 1000 m - 2:36. Majdnem sikerült életem első 1. helyét megszerezni az ügyes távválasztással. :) De sikerült benéznem egy letérőt, lett belőle egy jelentéktelen 5. hely. De a versenytempóm 1 héttel egy 100-as után egész tűrhető volt. * szept. 20. Vár a Hármas - 41,4 km / 1780 m - 4:49. A nem túl combos augusztusi edzésmunka után meglepetésre 6 perc PB javítás. De azért elég fáradtan estem a célba. * okt. 3. Lokomotív 424 - 43,8 km / 1450 m - 5:10. 13 perces javítás. * okt. 10. Nomád 66 - 67 km / 2300 m - 8:30. Edzésként álltam hozzá a P85-re készülve kissé edzetlenül, olyan is lett. * okt 18. Bükk Trail L - 31,9 km / 950 m - 3:02:45. Ismét egy jól sikerült verseny. Voltak benne gyengébb pillanatok, de folyamatosan feljőve a mezőnyben megcsíptem a 7. helyet. Ami fontosabb, 5:43-as lett az átlagom, azaz végre ismét benéztem 6 perc alá. * okt 31. Piros 85 - 87,6 km / 3200 m szint - 10:33. 35 perc javítás! Szokásos holtpont Kopár és Nagykovácsi között, és feltámadás Nagykovácsi után. Az utolsó mért szakaszon 10. legjobb idő, szóval jó erőben értem célba. * Nov. 7. BSI Intersport TF - 29,6 km / 950 m szint - 2:37:32. 17 perc javítás, 5:20-as átlagtempó, 9. hely! Izomból megfutott 30-as volt, és végig remekül bírtam.
Akartam még egy jó Tortúra és Vulkán eredményt is, de sikerült bekapnom valami vírust december közepén, amivel a Vulkánt még lefutottam ugyan, de jelentéktelen 6:30-as idővel. Igaz, ebbe belejátszott az is, hogy pár nappal korábban vért adtam. A Tortúrán már csak túráztam.
Összegezve az évet: tele volt PB javításokkal, szóval én boldogan tekintek vissza.
És a jövő: sokat várok 2016-tól is. Nem tudom, a Mátrabércen tudok-e még javítani, de biztos meg fogom próbálni, ha olyan állapotban leszek. A Mátra 115 a nagy visszavágás színtere lesz. Beneveztem Cortinára, hogy kapjak egy kis alpesi életérzést is, de a nagy cél idén a CCC. Persze előbb ki kell, hogy sorsoljanak. Ha az nem jön össze, akkor is megyek valami más nagyobb volumenűre. Piros 85 is lap, jó lenne a 10 órát megcélozni. Az UTH-n még vekengek. :)
Hát ennyi. Fejben megalapoztam az új esztendőt, most jöhetnek a kilométerek. :)
Ha nem lennek obsessed, hogy, ha nem futok elhizok, megoregszem, rosszul alszom, ideges vagyok stb.., akkor en is igy csinalnam..nyilvan nem ilyen eredmenyekkel.
gratula nagyon irigylesre melto, kerek evet nyomtal!
Az első négy hónap, mint mindig, nem nagyon akart beindulni. Mindössze 400km futás jött össze: Bár márciustól már elég sokszor bringával jártam dolgozni, így onnantól a heti testmozgás 8-13 órában tetőzött. De hát úgy látszik hideg időt valahogy nem szeretem, nehéz elindulni a jó meleg lakásból, felöltözni, fáradni.
A gyenge tavasz miatt a titokban azért remélt Vértes és a Mátrabérc is ugrott.
Május első három hetében megjött a jó idő, és ami fontos: a kedv is! Ebben a hónapban majdnem 280 km jött össze, bár ebben már az első verseny is benne volt.
Ez a hónap egyben a 2015-ös csúcs hónapomat jelentette.
A szezon elég jól sikerült. Május 277, Június 263, Július 210, Augusztus 265, Szeptember 237, Október 275km, ez havi 20-25 órát jelentett.
Lássuk a versenyeket.
Január 1: szokásos évnyitó saját maratonom. Bár nem verseny, de azért került ide, mert 2015-ben csak ötször futottam 40k felett és ez volt az egyik
Május 24. UTH 52, a Pilisi sprint. Jó erőbeosztással egy 2. hely is jött össze ezen a betétversenyen. Ez aztán tényleg jó kis verseny volt. Miután páran szokás szerint eltévedtek előttem, a verseny második felét a folyamatos stressz jellemezte, menekültem a hátbacsapástól, sikerrel. Bár a végjátékban az első helyezett sok percet vert rám, jó érzéssel zártam a futást.
Június 14. Börzsöny Trail 35km, 3. hely. Nagy melegben futottunk, a végén Allaga Tomit üldöztem, de nem sikerült settenkednem. Nem tudom mit gondoltam, más kategória a srác, de a remény hal meg utoljára :)
Augusztus 16. Szavanna Trail, Sukoró, 2. hely. Pörgős, friss rendezésű verseny. Kedvenc Velencei-tó feletti terepemen futottunk egy dimbes dombos húzós 21 km-t, az utolsó pár kilométeren egy ki-bírja-tovább-maxon csatával a második helyért. Szép emlék.
Szeptember 13, Wizz-Air utcai félmaraton. Éves erőmérőm. Voltak négyperces átlagot közelítő terveim, de csak az első 5 km ment aztán elfogyott a kraft. Csalódás.
Szeptember 20, Vár a Hármas, 40km, 1800 szint. Az utolsó félórában Urbán Zsoltival nagy csatát vívtam a HHH tetején lévő cél felé, de sajnos elgörcsöltem. De amíg ment a szekér, nagy élmény volt Zsoltit küzdésre kényszeríteni (ő sem egy kategória velem), de nem bántam.
Talán itt láttam az első értékelhető jelét a javuló formámnak, mivel az egy évvel azelőttihez képest sok-sok percet javítottam, kisebb pulzussal, legalábbis a görcsig.
Október 11. Budapest SPAR utcai maraton. Váratlanul hamar megkapott ajándék mérföldkő: bejutottam három óra alá: 2:57:50, 4:12/km. Köszönet a hűvös időjárásnak is!
Október 31: Piros 85 a Pilis és Budai hegység lankáin. 5. hely, el sem hiszem. 2014-ben ezzel a versennyel debütáltam az ultrák világában. Fájt, de az emlékek hamar megszépültek, ezért muszáj volt megpróbálni ismét. Rendkívül örültem az időnek (8:43), majdnem háromnegyed órát javítottam tavalyhoz képest.
Bár a fiatalok: Pálfy Marci, Áron, és Allaga Tamás most már tartós színfolt a hosszútávok palettáján (méghogy a seniorok sportja a hosszútáv!), azért nekem ez akkor is tök jó idő.
Minden látszólagos szuperség ellenére ugyanolyan elégedetlen voltam az utolsó három órával, mint előző évben. Ha valahol javulni szeretnék, akkor az az, hogy 5-6 óra felett is vidáman és fájdalommentesen tudjak futni.
November 21. Dobogókő hegyifutó 33km. Durva tenyérsérülés után újraéledve utolsó 3 kilométeren csatáztam a harmadik helyért, amit elbuktam. Élmény volt a végsőkig küzdeni.
Éves összesítés:
Futás: 185 óra, 2103km, 42000m szintemelkedés - ugyanaz szinte mint 2014-ben.
Kerékpár: 281 óra, 5728km, túlnyomó részt munkába tingli tangli. Nem volt hosszabb verseny, nem volt prioritás. 60km felett csak ötször bringáztam, ebből is látszik, milyen gyenge év volt.
Szóval a 2015-ös évben azt hiszem, nagyot léptem előre. A javuló eredményeket valószínűleg annak köszönhetem, hogy a résztávozásokat komolyabbá tettem. Ugye ha gyorsulok 1-2-5 kilométeren, biztos hogy gyorsulok a hosszabb távokon is. Ebben nagy segítséget és motivációt adott a Strava, látva hogy a jelentősebb eredményeket mutató sporttársak milyen durva, önmagukat nem kímélő edzésmunkát végeznek. És idén is újabb jó arcokat ismertem meg személyesen.
Mit is kívánhatnék 2016-ra?
Folytatom az öt óra alatt is van élet felfogásomat. Bár szeretek szenvedni, de talán jobban szeretem, ha végig tudom élvezni a távot.
Aztán nagyon jó lenne, ha a futókedvemet mondjuk két hónappal előbbre tudnám hozni. Egy Mátrabércre kíváncsi lennék.
De jó lenne fejlődni egy P85 jellegű megmérettetésen is, elég sok idő van még benne, hej, ha a végét is bírnám.
Mivel már nem kell hajtanom a 3 óra alatti maratonra (amit azért nem 2015-re terveztem), remélem hogy nem csökken a motivációm az őszi csúcsforma elérésére.
Jól érzem magam a bőrömben. Szeretném tovább élvezni a futást, versenyen, terepen, ismert és ismeretlen ösvényeken, jól megpörgetni a downhill ösvényeket, kiköpni a tüdőmet a Libegő alatt felfutva, de nekem akár jöhet egy monotonabb szigeti edzés is egy cél érdekében.
Egyetértek, szerintem sem érdemes sehova sietni a nagyobb távokkal, Én 1990 óta futok, 2003-ban volt első félmaraton, 2010-ben első maraton, tavaly első ultratrail. Jó mondjuk egy 100 kirist idénre tervezek, de innen nem nagyon van hovatovább. Ha ezt lezavartam volna 3 év alatt hol lenne a sok móka? :) Az út maga cél! :D
Szia! Szerintem abszolút ne görcsölj rajta, hogy még nem jött össze az első 100-as. Ha tényleg csak 2012 óta futsz, akkor bőven elég az, amit letettél az asztalra. Én 2002-ben kezdtem, mégis csak 2013-ban teljesítettem az első 100-asomat. Egyébként is azt veszem észre egy ideje, hogy az emberek mindent azonnal akarnak. 2-3 év futás után mindjárt a legnagyobb babérokra törnek, aztán vagy összejön, vagy nem. Persze mindenki azt csinál, amit akar, de én nem igazán tudok ezzel azonosulni. Első százasnak meg ajánlom a 7 Dolin ultrát Lengyelországban. Nekem már 3 éve kedvencem, főleg azért, mert van helyszíni nevezés, és csak akkor utazok ki, ha teljesen késznek érzem magam rá. A másik pedig, hogy 300 km-es körzetben nem hiszem, hogy van még egy terepultra, amin 1200 ember indulna. Szóval nehogy azt hidd, hogy lemaradtál valamiről, van még időd... :)
Ha már így belendült az évértékelés, én is nyomot hagyok itt, talán elférek még az "űridős", Nap-Föld távolságot megfutó nagyok között ;-D
Szóval voltak tervek (pl: első 100as), és voltak dolgok amikkel szembesültem év közben és év végén amikor vissza néztem az eredményeket, a naplómat. Eddigi futós éveim: 2012 - 1500, 2013 - 2100, 2014 - 2750...
2016 szám szerint:
Futás - 2086km
Bringa - 2200km
Egész évben meghatárázó volt hogy a bokámmal küszködtem (peroneal tendon), leginkább az első félévben, aminek két eredménye is lett:
- végül hosszabb időre (4 hét) le kellett állnom a futással a 'Bérc után, csak így jött helyre
- újra bringára ültem és rájöttem, hogy mennyire jó is ez!
Nyáron vettem egy outit is a monti mellé, voltam CoffeRide-on is és nagyon élveztem!
Egyszóval nem hogy 100ast nem futottam, de ultrának nevezhető dolgot is alig:
- Zöld 45 - muhhahhaha :D
- Mátrabérc trail - 8:20, tavalyhoz képest 9 perc "javulás"...
Egyszóval nem sikerült felnőnöm a magam által kitűzött célhoz? Nem leszek már 100km-t futó sosem?
Ezekre a kérdésekre keresgéltem decemberben a választ. Először is megnéztem, hogy melyek azok az események amikre nagyon jó szívvel emlékeztem vissza:
- Vérkör montival - 250km tekerés után mentem neki és baromi jól éreztem magam, simán megvolt!
- Mátrabérc - egyszerűen megunhatatlan, "mindentvivő" útvonal, utána már nagyon szerettem az élményt is:)
- 4 nap Ausztriában, egyedül. Kétszer futottam 35km körül, egyszer a Schneealpe-n, egyszer a Raxon a Novembergrat-on keresztül. Az első futás, esős, borongós időben, elhagyatott alpesi vidéken... úgy mondanám, hogy "emberformáló" volt:). A Raxon, napfényes, gyönyörű menet a mászós gerinccel. Plusz volt egy 100km outis köröm a környéken pár 1000m feletti hágóval, először voltam a határon túl bringával.
Még nem tettem le teljesen arról, hogy megpróbáljak egy 100as futást... de nem tervezem be 2016-ra. Ha minden jól megy akkor marad futós célnak a 'Bérc és ősszel a Piros, meg jó lenne megint kimenni az Alpokba egy hétre. Semmiképp nem tennék le a futásról mert arra is rájöttem a sérülés miatti kihagyások során, hogy mennyire sokat jelent, ha rendszeresen odakint lehetek. Talán azt is mondanám, hogy ez számít igazán, nem egyes kiemelt események. Idén ezért visszaveszek egy kicsit a futásból ('15 tapasztalatai alapján amúgy is ezt diktálja a test;) ) pont azért hogy ne legyen leállás.
na akkor megnyugodtam, hogy nem az én hőháztartásommal volt a gond. mert én is kockára fagytam.
igazából egész évben nem futok a külső budaiban, kivéve a BHMTCS-n. minden évben megfogadom, hogy legközelebb bejárom az útvonalat, amit aztán sosem tartok be.
5 teljesítésem van, volt már gyorsabb, lassabb, keresgélős, lendületes, szintidő közeli, szóval akár ismerhetném is. de minden alkalommal vannak meglepetések.
idén a rövidebb távra neveztünk, hogy éjfélre otthon legyünk.
délelőtt BUÉK-ot futottam, pont elég lett volna a babatáv.
szaszával és krisszel indultunk. meszes hegy ok, ilona lakra lefelé gurultunk (szó szerint), nagy kopasz felé megfagytunk, kopasz hegyet türhetően rövid idő alatt megtaláltuk. közben sajnos krisz sérülése kiújult, így elég lassan tudtunk csak haladni. fekete hegyre mi is a szarvas árkon keresztül próbálkoztunk. ezt a falat én nem ismertem, szépen négykézlábaztam. a tempónk itt már nagyon szétesett és sajnos pont az az ismeret hiányzott, ami nektek megvolt, mivel fekete hegyről mi jóval nagykovácsi felé lukadtunk ki, ezt totál benéztük.
mire a kék jelzésr efelértünk konstatáltunk, hogy egy elég nagy hurkot kellene csinálni, hogy a hosszú erdő hegyre visszamenjünk és ezzel a bakival egy kb. 6-6+ órás teljesítés nézett volna ki. mivel krisz a lába miatt mindenképp visszafordult volna, mi is gyáva módon ebbe az ürügybe kapaszkodtunk :) és visszakocogtunk az aszfalton.
az állóidő az óra szerint 1.5 óra volt, szóval ebben biztosan jobbak voltunk. én még mindig fázom.
a naptáramban alapvetően kevés terepfutó és túra esemény van, de a BH(M)TCS mindig egy biztos pont benne. Jól ismerem a környéket, így korábban mentem egyedül is, idén viszont ismét sógorommal (Balikával) nyomtuk, kiegészülve Áronnal. Várható volt az erős hideg, kiegészülve némi széllel, az viszont nem, hogy ez ennyi futót elrettent idén. Előző évekhez képest kevesebben voltunk, főleg a hosszabbik távon. A rajtban gyors ismerkedés és tervezgetés a 3 meglepetéscsúccsal, majd 6:08-as rajtidővel startoltunk a Meszes felé. Az első 2 km-en a bemelegítő kocogás közben én még az elemeimet pakolgattam a Garmin órámban, Balika meg a vadi új csillogó-villogó-divatos suunto órája menüjében tette meg a kezdő lépéseket, így nem volt rendezett az összkép. Meg ment a pakolás, öltözés, vetkőzés. Meszes-hegyre érve rendeztük sorainkat, begyűjtöttük az első pecsétet, meg hárman osztoztunk egy túró rudin. Aztán rohantunk bele a tilosba, kamikaze leszaladás majd kapaszkodás Ilona-lakhoz. Innen elég egyszerűnek tűnik a kör következő szakasza, mert a Nagy-Kopasz felé ismert utakon, egyenesen lehet átszaladni, cserébe fújdogált rendesen a szél, ami még hidegebbé tette az estét. Ez a Nagy-Kopasz után kezdett aggasztó lenni. Annak örültem, hogy egyik koronám se kapta le a csúcson kapott Maoam, viszont annak nem, hogy szélálló membrán hiányában csontig hatolt a hideg. Azt terveztük, Tarnai után, a kőbánya felett befutunk szinten a Kopasz-hegyre. Ez nem sikerült sallangmentesen, ráadásul a csúcskeresés közben kezdtünk teljesen átfagyni. kb 10 perc időveszteséggel megtaláltuk a sátrat a fiúkkal. Miközben ők pecsételtek, mi minden nálunk lévő pótruhát és kesztyűt magunkra húztuk, meg betoltuk a fiúktól kapott müzli szeleteket. Ezt némi szélben és -8 fokban. Utána gyors visszakocogás a zöld háromszögre, próbáltunk felfelé futva hőt visszatermelni. Kellett 15 perc a regenerálódáshoz, Tarnai felett kezdtünk újra rendben lenni. A szembejövők meg vártak volna némi segítséget tőlünk az új csúccsal kapcsolatban, de csak a szerencsétlenkedésünkről tudtunk beszámolni. Az nem volt kérdés, hogy a ráadás Szarvas-dombot is megpróbáljuk becserkészni. Ezt északról, egy térképen is jelzett útvonalról kezdtük, majd a megfelelő szintvonalnál 5 perc keresgélés után rátaláltunk a pontot jelző szánkóra és a bekészített szaloncukrokra. Nálunk a piros volt a sláger. Ezen a napon nem csak a futás dominált, így a szomszédos, Fekete-hegy pontot direktben, keleti irányba, a Szarvas-árkon átmászva támadtuk. A Szarvas-domb alatt felvertük a vaddisznókat a saját bozótosukban, majd a falon felmásztunk. Valószínűleg a zöld kereszt felöl gyorsabbak lettünk volna, de akkor Balika nem büszkélkedhetne a legújabb terepfutós sérülésével, mert az arcára begyűjtött egy jókora vágást. Fekete-hegy után az erős helyismeretnek köszönhetően egy precíz huszárvágással a Hosszú-erdő-hegy lábánál voltunk, ahol gyorsan el is szórtunk 1-2 percet a nem pontos felmenetel miatt. A Budai-hg csúcsai nem okoznak gondot, viszont a vihar dombon fejben lefuttatott kalkuláció eredménye az lett, hogy az elmúlt évek időben és kilométerben is leghosszabb BHMTCS-jén vagyunk. A Kálváriákon vissza a szokásos csúcsokon és útvonalakon jutunk vissza Nagykovácsiba, ezek elég konstans szakaszok (ez most kicsit a szervezőknek is szólt). A Nagy-Szénásról leveretve 0:44-kor voltunk bent a célban. Ez bruttó 6:36-os menetidőt jelentett, 52 km és 2150 m szint társult hozzá. Viszont a nettó menetidőnk 5:45 volt, ami jól mutatja, milyen sokat álltunk, térképészkedtünk, öltöztünk, ettünk, ittunk, pecsételtünk. A szervezők pedig nem viccelnek a plébánián, a szuper túra mellé jár leves, virsli, miegymás, csak a futásra benevező kollégák maradtak el idén.
na, összeraktam egyet. ezt felületet nem promotáltam amúgy annyira, de az indexre egyszerűen mostanában nem lehet képeket feltölteni, szóval kivételt teszek.
különben írtam már erről korábban ugyanitt, aki megtalálja elmehet a versenyre önszorgalomból.. .)
Hú, akkor nemsokára én is összefoglalok egyet. Időm lesz, mert tegnap muszáj volt lefutnom az újévi önkéntes maratonomat, és mivel egész decemberben még a 60km sem jött össze, kicsit odatett a járóképességemnek :)
holnap mondjuk éppen rossz irányba fogok dolgozni rajta, mert a BHMTCS éppen nem nagyon kell most nekem, de 6-kor megindulunk Zoli, Áron, én, talán Robi, mégtalánabb Bajári. És te is ott leszel. ?
Köszi a biztatást, nekem még nem állt össze, mi is a tehetség ebben a sportban. Ismerek gyors futókat, amilyen én nem leszek soha. De ez nem is érdekes, mert nekem pont arról szól, hogy mindenki magával kell megküzdjön.
Nálam a főkérdés, ami mindent összefoglal: Összejön-e valaha nekem a <5:35 MB? Összejöhet-e? Milyen áron?
Jók ezek az évértékelők, eddig sosem csináltam ilyet.
Ez az évem annyira mindenféle lett, hogy nagyon köszönöm az összefoglalásokat, legjobb, ha én is megcsinálom. Tavaly futottam az első igazi ultráimat, 2007 óta töretlenül fejlődtem, idén jött a fordulat.
Annyira beakadt ez a terepfutás, hogy a bicaj szinte közlekedési eszközzé silányult, idén már csak 5200-at tekertem, montizás majdnem kizárólag a srácaimmal oktatási célból. Először futottam 2000 felett, 2280-at. Nem annyira lett szintes az év, épphogy meglett a 170km szintemelkedés. A gyenge tél miatt kevés lett a sítúrázás, 30km szintet mentem felfelé léccel.
Október 8-án megszületett Zsigmond fiam. Emiatt, meg a sűrű őszi versenyek(főleg az, hogy mindegyiken jót akartam menni) miatt csúnyán belecsúsztam egy túledzettségbe(lehet, hogy már nyáron megalapoztam neki??), és ebből nem sikerült még most sem felállnom. Érdekes, de az előző 4 gyereknél egyáltalán nem zavart bele az edzésekbe a jövevény(de az már régen volt...) .
Egyébként átlag heti 10órában olyan intenzitást csinálok, amilyet tudok. Hát ez most már inkább a 135-140 pulzustartomány szemben a korábbi évek 145-150-ével. Hát ez nagy differencia, viszont tempóban alig van difi. Az biztos, hogy több pihenés kellene. 493óra az összes állóképességi edzés, ehhez még jönnek a családi gyalogtúrák, kézikaszálás (nyáron, imádom csinálni), sárkányrepülő versenyek ami azért szintén kiveszi az embert.
feb14:Börzsönyi turasíversenyen 40p-en belüli NHH (PB, de ezt az időt sosem gondoltam volna)
feb19-től: Felsétálok Iztacchiucatl-re(5100m), meg a Volcano de Toluca-ra, ez utóbbit 1 hélttel később már futva (4700valami)
ápr11:MB 6:06 (túrára megyek a melegben -- úgy kell nekem)
Hát igen, az ősz erős lett. Azóta megint használom a pulzusövet, bár október elejétől kezdve olyan volt futni, mintha valami falat tolnék magam előtt. Lehet, hogy legközelebb megérezném már, mi a sok. Jövőre összeszedem magam, MB+M115 tuti lesz, többi nagyon bizonytalan.
Mindenkinek kívánom, hogy minél több élményben és örömben legyen része a futásaiban!
Csermanek, Zserzseli, köszönöm! A lengyel versenyről sokáig akartam beszámolót írni, de ahogy romlott az állapotom, úgy el is ment tőle a kedvem. A 20 perc javítással kapcsolatban.: ha őszinte akarok lenni, az nem igazán rajtam múlt, hanem a kedvező időjáráson. Egyszerűen nem sütött annyit a nap mint az előző években, inkább felhős idő volt. Ez már nálam elég a 20 perchez... :)
