Hi! Én mennék, de még előtte itt van az Egri Bükk 30 vagy 50, utána meg a K100, szóval négy egymást követő hétvégén négy hosszú futás, három utazós... egyiket alighanem ki kell hagynom, és nyilván nem az itthoni lesz az... de szeretnék. Vegyük 50%-ra.
Én lehet hogy megyek, de biztosan csak június első napjaiban tudom megmondani. Ha megyek akkor is könnyed tempóban hátizsákkal, tavaly 8 óra körült mentem, idén szerintem lassabb lesz. Amúgy közel 60 kili az az 55.
Oli nem enged aszfalton 100-at:( ezért Mátra, 55km-es táv lesz. Viszont ehhez szükségem lenne kisérőre. Tehát: kérdezem, ki az akinek volna kedve egy Kabócás Mátra55-höz? Nagyon szépen megköszönném, hálás lennék. Ha van jelentkező, kérem, keressen meg mailban, vagy Krisztit akár. Előre is köszönöm a segítséget!
Ahogy hallgatom a híreket napok óta, egyre jobban örülök, mekkora mázlink volt, hogy még épp nem kellett lefújni az egész versenyt, és egyre jobban csodálom azokat, akik megfutották. Nagyon jó volt olvasni a beszámolódban a futás öröméről és könnyedségéről, ez egy távlatokat mutató írás. Gratulálok!
Igazi lendületes "edelweis-os" beszámoló, egy igazi akibacis "odamegyünk, lefutjuk, hazajövünk" típusú laza élményfutásról! Még egyszer gratula! Tavaly a MB most ez is sikerült elejétől, a végéig!
Ha már előkerült egy Edelweiss, akkor beszámolok röviden:
T100 - 2010 by akibacsi
Előzetesen latolgattuk lúdtalppal hogy mire lehetek jó, és megállapodtunk egy 12 órás időben 6 + 3 + 3 órás bontásban. Egyszerű terv a jó terv, gondoltam magamban, nem fárasztottam magam itinerrel, résztávok elemzésével, tavalyi idők előkeresésével, durrbele.
Depó nélkül, saját tempóban, saját zsíron terveztem végigmenni. Övtáska, hosszú ujjú felső és esőkabát is volt a derekamon, az övtáskámon meg egy sapka, az esőkabát zsebében a windstopperes téli sapkám, nem bíztam a véletlenre. Ebből összesen a hosszú ujjú felsőt vettem fel 93 kilinél, a többi csak dísznek volt, nem esett eléggé, és nem volt elég hideg hozzá, hogy felöltözzek, pólóban is 'komfortos' volt.
Két héttel a verseny előtt bejártuk a T50-et lúdtalppal, így nagyjából tudtam, hogy kényelmes tempó is elég a 6 órához Kisrigóig. Az első ponton még JB**-t is láttam, Jakus Béláékkal együtt frissítettem, na most vagy én vagyok gyors, vagy velük van valami gond, de végülis egyik sem jött be, mindenki ment a saját tempójában. Aztán helyreállt a világ rendje, JB eltűnt, Béláékkal Klastromra még együtt érkeztünk, csakúgy mint tavaly. Idén figyeltem arra, hogy ne egyek össze mindenfélét, a gyomrom meghálálta ezt és szolgált hűen a célig. Két héttel ezelőtt Klastromtól Dobogókőig végig futottunk, most azért gyalogoltam néha, de a pulzust próbáltam a helyén tartani. Így Dobogókőre egészen frissen érkeztem. 3:30-cal indultam tovább, innen 1:30 Kisrigó, pont időben vagyok. Lefelé utolértem Kabócát és együtt ereszkedtünk Dömösig, jól éreztem magam attól hogy segítek neki lejönni és nem kell figyelnem saját magamra. A felfelé aszfalton kocogtam, Kabóca lemaradt. Két hete 32 perc alatt megvolt a Szent fa - Prédi szakasz, most adtam magamnak 37 percet és be is húztam ennyivel, a csúcson gond nélkül dugtam és egyből futásra tudtam váltani, semmi nagyhalál, ez is szuper. Kisrigóhoz kb. 5:45 körül érkeztem sokkal jobb állapotban mint tavaly, vagy mint két héttel ezelőtt a bejáráson. Az első itt már esett, én pedig kezdtem valami kellemes bódult állapotba kerülni. Minden világos volt, mit akarok enni, inni, mennyi időm van, mire van szükség a kiküldött csomagból, semmi kapkodás, ura voltam a helyzetnek. 5:50 körül indultam tovább, 10 perc előnnyel a tervhez képest. Innen már esett rendesen, ami engem még jobban spanolt. Végre azzal sem kellett törődni, hogy hova lépek, a patakátkeléseket is gondolkodás nélkül oldottam meg, nem zavart a vizes cipő. Jó volt megérkezni Berzsóékhoz, feltöltöttem magam, nyugodtan ittam már kólát is, tudtam hogy nem lehet baj belőle. A visszafelé úttól kicsit tartottam, de nem volt gond, Pap rét akkor jött amikor számítottam rá, Athoszékat viszont nem irigyeltem a körülmények miatt, talán az egyik legnehezebb pont volt, ami az infrastruktúrát illeti. Le a kalappal előttük. Innen még fél óra és ismét Kisrigó, leves nem kellett, csak keksz, kóla, töltés és tűz. Mivel 3 órát terveztem még, így a lámpát nem vettem fel. Bükkös patak átkelést csanya felhívására gondolkodás nélkül lábszárközépig merülve gyorsan abszolváltam, utána ismerős emelkedők jöttek, pont itt gurultunk le 2 hete a gyerekekkel bringával. Lajos forrás után is megkocogtam az emelkedőt, csak hogy lássák a sporik, hogy tényező vagyok az ultraterepfutásban. Lefelé aztán beállnak mögém, bár egy hangyányival gyorsabbak lennének, de hamar rájönnek, hogy a helyismeretem előnyükre szolgál. Az egyik Z+ kitérőnél hangosan káromkodom és emlegetem Csanyát, amiért az egyenesen lefelé tartó széles útról balra be kell navigálni egy ösvényre majd nem sokkal később vissza, de aztán megmagyarázom magamnak, hogy csak a jelzett útra kaptak engedélyt, és különben is a becsületes játék... Znégyzet után hamarosan Larzenék következnek, már várom, remélem hogy később számít rám és meglephetem kicsit. Itt is jól vagyok, ésszel frissítek, és amin beért egy nagyobb boly, már indulok is tovább hogy maradjon valami kis előny. A túra számomra legnehezebb része következik, Csikóváralja - 10es út, elvileg 8 kili, akár 1 óra alatt is meglehetne, mégis kell vagy másfél óra. Kevélyre felfelé egy botos ember előz, a lejtőn már nem is látom, lefelé két spori is ellép, nem fekszik a köves lejtő. Aztán a kanyargós susnya, nem lopta be magát a szívembe ez a rész most sem. Végre pont, Future, Eszter, Fat, jó arcok, azt mondtam nekik, hogy kicsit esik. Végülis eddig senkinek nem mondtam ezt, már úgy kikívánkozott belőlem. Az üldözők újra utolértek, úgyhogy gyorsan indultam is. A 10-es után nem sokkal ndurance ér utol, próbálom nem engedni, a téglagyár mellett az aszfalton keményen kell kapaszkodni hogy partiban legyek. A bringaúton felfelé gyors gyaloglásra kapcsolok, ndurance elmarad, felfejlődök két előttem gyalogló kollégára, majd amikor az elsőt is utolérem kocogásra kapcsolom, hogy eszükbe ne jusson velem tartani. A futás jól esett és erőm is volt hozzá, reméltem hogy ha kékvirág és lúdtalp látna, akkor büszke lenne rám. A kéken is igyekeztem kocogni és kikerülni az üldőzők fejlámpájának fényéből. Az emelkedők próbáltam előidézni a tavalyi bejárás és a verseny emlékeit, mert világításom nem volt, a nyilakból már semmit nem láttam. Szerencsére a memóriám nem csapott be, gond nélkül lejöttem a nyeregből jelzések nélkül. Lefelé még rákapcsoltam, a lábaim boldogan vittek. Az aszfalton már világítás is volt, igaz hogy nyilak nem, de szép lassan előkúsztak az emlékek, Nóra utca, Paprikás köz, Dózsa György utca, minden a helyén volt.
A végén nem láttam az órát, de nem is volt lényeges. A 12 óra már rég elúszott, de olyan jólesően futottam, végig összeszedetten, kontrolláltan, hogy nem számított az időeredmény. A végére is maradt erő, versenyszellem, és kedv a futáshoz, és ez a lényeg. Nincs ha, nem tudom, hogy milyen lett volna eső nélkül, lehet hogy nem ment volna ilyen jól. Volt már pár esős versenyem (2006. 24 óra Sárvár, 2006 UTMB, 2009 Mátrai Csillagok), és egytől egyig kellemes emlékek, jól sikerült futások voltak. Az eső az én barátom.
Örülök, hogy Dobogókőről együtt futhattam le Dömösig Kabócával, és hogy ndurance -t megismerhettem út közben, kerülgettük egymást Nagyszénástól kezdve a célig. Annak is nagyon örülök, hogy út közben minden frissítőállomáson ismerősök, barátok fogadtak, akik nagyon lelkesen, nagyon kitartóan csinálták végig ezt a versenyt, ami nekik legalább olyan nehéz, néha lehet hogy nehezebb volt, mint nekünk. Külön köszönet a T50-et teljesítőknek, akik utána részt vettek a szervezésben, Future, Skuló, Krisz, két lovat ültetek egyszerre. Csanya, Lupus, ne hagyjátok abba, köszi! Ja, és hogy két észrevételt (kritikát??) tegyek: 1. Csikóváralja - 10-es út résztávot jó lenne újra mérni, mert az sztem nem 8 kili. 2. Az idei pólót egy icipicit visszalépésnek érzem az előző éviekhez képest, persze lehet hogy csak azért mert fehér, a fene tudja.
Jövő évi póló szlogen javaslatom: "Terep100 - A tavalyi (is?) jólesett".
jól esik megnézni a videókat, képeket - segítenek ülepíteni az élményt... :)
Ndurance-tól külön jól esik a bíztatás - köszik.
Úgy látszik én esőben visszakapcsolok az előző évi ritmusra. Ld. 2007/2008 Mátrabérc. Akkor 1 perc differencia becsúszott, most pontosabb voltam. :)
Viccet félretéve, valóban van bennem csalódás, noha az edzésnaplómból előre kiolvasható lett volna az "esély" - dehát igazi ultrafutó a célig remél ugye. :)
Tényleg, a Terep Százas wikipedia oldalát nem akarja valaki illetékes aktualizálni egy kicsit? Mert szépen meg van csinálva, de az utóbbi két évről gyakorlatilag semmi nincs rajta...
Én ugyan csak egy zugolvasó gyalogos vagyok, de azért a T100 kapcsán már én is kilépek egy kicsit a read-only üzemmódból.
Először is óriási köszönet a rendezőknek és segítőknek! Szerintem közel tökéletes versenyt hoztatok össze, nekem óriási élmény volt.
Egyszerű teljesítménytúrákon szocializálódva mindig meglepett, mikor nem engedték a pontokon hogy levegyem a táskámat, hanem készségesen kikotorták nekem, amire szükségem volt, vagy mikor leállították a forgalmat, csak hogy ketten-hárman átkocoghassunk, és ne nekünk kelljen az autókra várni. Mindenhol azt éreztem, hogy olyan odaadással és tisztelettel kezelnek, aminek a töredékét sem érdemlem meg. Minden esetre nagyon jól esett, és rengeteg erőt adott ahhoz, hogy vissza tudjak menni ázni és pancsolni az erdőbe. Köszönök minden jó szót és segítséget!
Továbbá pedig nagyon köszönöm mindenkinek a társaságot, akivel több-kevesebb ideig együtt mentem, különösképpen sseek-nek és cs70-nek, akikkel majd' féltávon keresztül küzdöttünk az elemekkel. Köszi srácok, nélkületek nem hiszem, hogy ment volna az a karcosabb második fele a dolognak!
Sportéletem egyik meghatározó momentuma volt a szombati nap:-)
Igaz ez a szombat nekem már pénteken hajnalban elkezdődött, egy kis kitérővel érkeztem Bp-re. Gyulán kellett elintéznem egy ügyet, de amint lehetett már a verseny körül jártak a gondolataim.
Kell egy cipő! Csak aszfalt cipőm van, abban meg nem futhatok terepen, főleg, ha figyelembe vesszük az előrejelzéseket. Rohantam, ahogy csak lehetett, a Hungárián akkora forgalom volt, hogy letettem a kocsit és villamosra szálltam. Tíz perccel 6 előt voltam az Árpád hídnál, futás az üzletbe. Zárás előtt értem oda, de kiszolgáltak rendesen:-) Volt elképzelésem, hogy mit szeretnék, a Saucony Grid Jazz terepes modelljét használtam már, tudtam, hogy jó. Fel is próbáltam, rendben is volt minden, de a polcról rámkacsintott egy másik - "a francba, adidas, utálom az adidas cipőket, de ez nagyon jól néz ki, igazi terepcipő formája van" - Levettem és felvettem A legelső futócipőm volt adidas, az is terepcipő volt, de akkor még nem tudtam, hogy az. Aztán a második cipőm szintén adidas, az annyira rossz választás volt, hogy azóta meg sem néztem ezt a márkát.
Kockáztattam és megvettem a nekem nagyon tetsző, akciós adidas Kanadia Tr 2 - t
Tudom, hogy nagy baromság új cipőben versenyezni, de mindegy valamiért bíztam ebben a cipőben.
Korán a rajtnál voltam. Meglepetésemre Gabi is ott volt, nagyon jó volt vele találkozni! Csanyától begyűjtöttem a pecsétet a Spartathlon-s nevezésemre, majd elkeztem a készülődést. Összeállítottam a hátizsák tartalmát, + zokni, + hosszú technikai póló, és gatya, könnyű dzseki, olló, leukoplaszt, egy müzliszelet, a flakont félig töltöttem ice teával. Könnyű szerkóval terveztem az iddulást, de tudtam, hogy kelleni fog a váltás ruha.
Gyorsan teltek a percek, beszélgetés az ismerősökkel, nem volt idő unatkozni:-)
Egy telefon Melindával, megtudtam, hogy Kaposváron gyakorlatilag esti sötétség van, talán van 3-4 óránk így saccoltam, aztán készülhetünk az ismeretlenre.
A rajt után hamar elértük a nagy emelkedőt, emlékeztem az elmúlt évben nekem már itt annyira beálltak a vádliaim, hogy akár már fel is adhattam volna a versenyt. Idén próbáltam kicsit lássabban haladni, és ügyelni, minden lépésemre, próbáltam teli talppal talajt fogni. 2-3 alkalommal is megálltam, és visszafordultam, gyönyörködtem a tájban és persze pihentem. Jó volt végre fenn, szépen elkezdtem kocogni, próbáltam élvezni a futást, nem akartam erőlködni, minden percet meg akartam élni:-)
Renben ment minden, sz útvonal követésével nem volt gond, az első bizonytalanság a sárgán ért, ott néhány percet elvesztettem mire kihámoztam, hogy merre is kell tovább indulni. Sajnos a földre festett narancs nyilak nagyon sok helyen "elkoptak".
Dobogókőnél ért utol az eső, ha jól emlékszem. Jót frissítettem aztán irány Dömös, végig kocogtam ezt a szakaszt, tudtam hogy lesz ennek a könnyed futásnak böjtje:-) Én elneveztem Vadálat köveknek, megszenvettem ezt a szakaszt, s bár gyönyörű a kilátás, mégis a szakadó eső és a fáradtság egyre inkább elkezdett megfogalmazni bennem egy érzést. "50-nél ki kéne szállni és visszafutni a célba" Aztán mire megettem Pilisszentlászlón a levest ez az érzés ehagyott, egy másik vett hatalmába, "ha nagyon szar lesz majd 75-nél feladom". Felöltöztem hosszúba és szárazba.
Még le sem értem Visegrádra már átkoztam magam, hogy miért nem az ellenkező írányt választottam!? Elhatároztam, hogy ebben az időben nem vállalhatom be az utolsó 75 km-t. Szemüvegben, esőben, sötétben............., csak az tudja mit jelent ez, aki kénytelen ezzel együtt élni. Amikor leveszem azért nem látok, amikor felveszem azért nem:-) Ezzel a szép kis gondolattal és egy kis vidám csapattal érkeztem vissza a Rigóba. Stewe, egyszerüen kijelentette, hogy hülyeség lenne itt kiszállni, csak mennyek velük, ne foglalkozzak azal, hogy látok e vagy sem. Nem kellett sokáig rábeszélni a hülyeségre, így elkezdtem felkészíteni magam a következő szakaszra.
Száraz póló, vizes póló, vizes dzseki és gyakorlatilag minden vizesen:-)
Elkezdtem remegni, míg az újdonsült társak tollászkodtak, bementem az étterembe és a melegben megettem még egy levest.
Elindultunk, nem figyeltem semmire, csak az előttem lévő lépéseit néztem, csúszkált mindenki a vízmosásban a sárban. Az én cipőm viszont annyira stabil volt, hogy egyátalán nem kellett a csúszástól tartanom. Egy-két alkalommal, megbotlottam, de azért mert nem láttam:-) A 0 km-s cipőm jelesre vizsgázott, könnyű, stabil, egyszer sem éreztem, hogy fázna a lábam, és a víz valahogy nagyon gyorsan kijött belőle:-)
A Bükkös patakon átkelés az nem semmi volt, eszméletlem sodrás, és nem volt még ilyen élményben részem:-). Másodjára nem tudtunk visszamenni a jelre, mert ott már annyira széles volt és erős a sodrás, hogy nem mertük bevállalni. Lajosforrást kis kerülővel a zöld háromszögön értük el. Larzenéktől ( Csikóváralja ) hárman maradtunk, Stewe, Böki, és én . Nem volt más dolgom, mint követni őket, néha szóltam, hogy fiúk lassabban, vagy kéne egy kis pihenő, bevontattak. Köszönet érte mindkettőjüknek!! Köszönöm!
A célban Gabival ölelkeztem össze, jobban örült a célbaérésemnek, mint én, jól esett!
Ahogy voltam beálltam a forró zuhany alá és ot vetkőztem le.
Köszönet újból mindenkinek aki részt vett e verseny lebonyolításában, nagyon jó volt minden, remélem jövőre is el tudok indulni és nem szakad meg a hagyomány, teljesítem is a sorban következő T100-t :-)
Hu srácok-lányok, mindenkinek gratulálok aki futott-sétált-mászott-csúszkált szombaton, meg köszi, hogy a vadálló köveknél a pusztulás után is volt kedvetek szerepelni a remek fotókon! :)
Én ugyan csak gyalogoltam aznap, de kicsit erősíti a képet hogy volt vagy 9 kiló a fotóscucc, a belefolyt víz meg vagy még öt. Riszpekt mindegyőtöknek!
