Én ugyan csak egy zugolvasó gyalogos vagyok, de azért a T100 kapcsán már én is kilépek egy kicsit a read-only üzemmódból.
Először is óriási köszönet a rendezőknek és segítőknek! Szerintem közel tökéletes versenyt hoztatok össze, nekem óriási élmény volt.
Egyszerű teljesítménytúrákon szocializálódva mindig meglepett, mikor nem engedték a pontokon hogy levegyem a táskámat, hanem készségesen kikotorták nekem, amire szükségem volt, vagy mikor leállították a forgalmat, csak hogy ketten-hárman átkocoghassunk, és ne nekünk kelljen az autókra várni. Mindenhol azt éreztem, hogy olyan odaadással és tisztelettel kezelnek, aminek a töredékét sem érdemlem meg. Minden esetre nagyon jól esett, és rengeteg erőt adott ahhoz, hogy vissza tudjak menni ázni és pancsolni az erdőbe. Köszönök minden jó szót és segítséget!
Továbbá pedig nagyon köszönöm mindenkinek a társaságot, akivel több-kevesebb ideig együtt mentem, különösképpen sseek-nek és cs70-nek, akikkel majd' féltávon keresztül küzdöttünk az elemekkel. Köszi srácok, nélkületek nem hiszem, hogy ment volna az a karcosabb második fele a dolognak!
Sportéletem egyik meghatározó momentuma volt a szombati nap:-)
Igaz ez a szombat nekem már pénteken hajnalban elkezdődött, egy kis kitérővel érkeztem Bp-re. Gyulán kellett elintéznem egy ügyet, de amint lehetett már a verseny körül jártak a gondolataim.
Kell egy cipő! Csak aszfalt cipőm van, abban meg nem futhatok terepen, főleg, ha figyelembe vesszük az előrejelzéseket. Rohantam, ahogy csak lehetett, a Hungárián akkora forgalom volt, hogy letettem a kocsit és villamosra szálltam. Tíz perccel 6 előt voltam az Árpád hídnál, futás az üzletbe. Zárás előtt értem oda, de kiszolgáltak rendesen:-) Volt elképzelésem, hogy mit szeretnék, a Saucony Grid Jazz terepes modelljét használtam már, tudtam, hogy jó. Fel is próbáltam, rendben is volt minden, de a polcról rámkacsintott egy másik - "a francba, adidas, utálom az adidas cipőket, de ez nagyon jól néz ki, igazi terepcipő formája van" - Levettem és felvettem A legelső futócipőm volt adidas, az is terepcipő volt, de akkor még nem tudtam, hogy az. Aztán a második cipőm szintén adidas, az annyira rossz választás volt, hogy azóta meg sem néztem ezt a márkát.
Kockáztattam és megvettem a nekem nagyon tetsző, akciós adidas Kanadia Tr 2 - t
Tudom, hogy nagy baromság új cipőben versenyezni, de mindegy valamiért bíztam ebben a cipőben.
Korán a rajtnál voltam. Meglepetésemre Gabi is ott volt, nagyon jó volt vele találkozni! Csanyától begyűjtöttem a pecsétet a Spartathlon-s nevezésemre, majd elkeztem a készülődést. Összeállítottam a hátizsák tartalmát, + zokni, + hosszú technikai póló, és gatya, könnyű dzseki, olló, leukoplaszt, egy müzliszelet, a flakont félig töltöttem ice teával. Könnyű szerkóval terveztem az iddulást, de tudtam, hogy kelleni fog a váltás ruha.
Gyorsan teltek a percek, beszélgetés az ismerősökkel, nem volt idő unatkozni:-)
Egy telefon Melindával, megtudtam, hogy Kaposváron gyakorlatilag esti sötétség van, talán van 3-4 óránk így saccoltam, aztán készülhetünk az ismeretlenre.
A rajt után hamar elértük a nagy emelkedőt, emlékeztem az elmúlt évben nekem már itt annyira beálltak a vádliaim, hogy akár már fel is adhattam volna a versenyt. Idén próbáltam kicsit lássabban haladni, és ügyelni, minden lépésemre, próbáltam teli talppal talajt fogni. 2-3 alkalommal is megálltam, és visszafordultam, gyönyörködtem a tájban és persze pihentem. Jó volt végre fenn, szépen elkezdtem kocogni, próbáltam élvezni a futást, nem akartam erőlködni, minden percet meg akartam élni:-)
Renben ment minden, sz útvonal követésével nem volt gond, az első bizonytalanság a sárgán ért, ott néhány percet elvesztettem mire kihámoztam, hogy merre is kell tovább indulni. Sajnos a földre festett narancs nyilak nagyon sok helyen "elkoptak".
Dobogókőnél ért utol az eső, ha jól emlékszem. Jót frissítettem aztán irány Dömös, végig kocogtam ezt a szakaszt, tudtam hogy lesz ennek a könnyed futásnak böjtje:-) Én elneveztem Vadálat köveknek, megszenvettem ezt a szakaszt, s bár gyönyörű a kilátás, mégis a szakadó eső és a fáradtság egyre inkább elkezdett megfogalmazni bennem egy érzést. "50-nél ki kéne szállni és visszafutni a célba" Aztán mire megettem Pilisszentlászlón a levest ez az érzés ehagyott, egy másik vett hatalmába, "ha nagyon szar lesz majd 75-nél feladom". Felöltöztem hosszúba és szárazba.
Még le sem értem Visegrádra már átkoztam magam, hogy miért nem az ellenkező írányt választottam!? Elhatároztam, hogy ebben az időben nem vállalhatom be az utolsó 75 km-t. Szemüvegben, esőben, sötétben............., csak az tudja mit jelent ez, aki kénytelen ezzel együtt élni. Amikor leveszem azért nem látok, amikor felveszem azért nem:-) Ezzel a szép kis gondolattal és egy kis vidám csapattal érkeztem vissza a Rigóba. Stewe, egyszerüen kijelentette, hogy hülyeség lenne itt kiszállni, csak mennyek velük, ne foglalkozzak azal, hogy látok e vagy sem. Nem kellett sokáig rábeszélni a hülyeségre, így elkezdtem felkészíteni magam a következő szakaszra.
Száraz póló, vizes póló, vizes dzseki és gyakorlatilag minden vizesen:-)
Elkezdtem remegni, míg az újdonsült társak tollászkodtak, bementem az étterembe és a melegben megettem még egy levest.
Elindultunk, nem figyeltem semmire, csak az előttem lévő lépéseit néztem, csúszkált mindenki a vízmosásban a sárban. Az én cipőm viszont annyira stabil volt, hogy egyátalán nem kellett a csúszástól tartanom. Egy-két alkalommal, megbotlottam, de azért mert nem láttam:-) A 0 km-s cipőm jelesre vizsgázott, könnyű, stabil, egyszer sem éreztem, hogy fázna a lábam, és a víz valahogy nagyon gyorsan kijött belőle:-)
A Bükkös patakon átkelés az nem semmi volt, eszméletlem sodrás, és nem volt még ilyen élményben részem:-). Másodjára nem tudtunk visszamenni a jelre, mert ott már annyira széles volt és erős a sodrás, hogy nem mertük bevállalni. Lajosforrást kis kerülővel a zöld háromszögön értük el. Larzenéktől ( Csikóváralja ) hárman maradtunk, Stewe, Böki, és én . Nem volt más dolgom, mint követni őket, néha szóltam, hogy fiúk lassabban, vagy kéne egy kis pihenő, bevontattak. Köszönet érte mindkettőjüknek!! Köszönöm!
A célban Gabival ölelkeztem össze, jobban örült a célbaérésemnek, mint én, jól esett!
Ahogy voltam beálltam a forró zuhany alá és ot vetkőztem le.
Köszönet újból mindenkinek aki részt vett e verseny lebonyolításában, nagyon jó volt minden, remélem jövőre is el tudok indulni és nem szakad meg a hagyomány, teljesítem is a sorban következő T100-t :-)
Hu srácok-lányok, mindenkinek gratulálok aki futott-sétált-mászott-csúszkált szombaton, meg köszi, hogy a vadálló köveknél a pusztulás után is volt kedvetek szerepelni a remek fotókon! :)
Én ugyan csak gyalogoltam aznap, de kicsit erősíti a képet hogy volt vagy 9 kiló a fotóscucc, a belefolyt víz meg vagy még öt. Riszpekt mindegyőtöknek!
Gratulálok minden esőmenőnek, aki a Pilisben gyűrte a szombatot! A természet elég barátságtalan oldalát mutatta, de a többségen ez mégsem fogott ki :-) Néhány fotót mi is készítettünk Zsíroshegyen, és Csikóváralján. Sajnos némelyik elég homályos lett, még van mit tanulnom: http://www.futas.net/futas-fotok/v/album/Gandi/T100+2010/
Csak ragozni tudom, mekkora tisztelet azok irányába, akik 50 után továbbfutottak!!
Ezek után nehéz bármit is mondani a "babatávról", hiába ez most nekem a végtávolságom, hiszen én alig 1 órácskát ázalogtam, és egy vacak megáradt patak se került az utamba. :) 3 órás féltávnál még reménykedtem, hogy 6:30 alatt esetleg beérek, még Dömösön felfutottam a Piros hsz aljáig, de aztán a Vadállókövektől kaptam egy rendes gyomrost. 50 percembe tellett, míg felértem a Prédikálószékig, lényegében sétálva. Ezalatt lényegében helyrejöttem, azonban sajnálatosan elkezdett valami szúrni valahol vese tájékon, ettől minden futólépésnél belém hasított a fájdalom. Futottam tovább, de igyekeztem minél puhábban lépni. Női T 50 2. akkor robogott el mellettem, meg is dicsértem a tempóját. :) Végül így maradt a 6:50, mint 1. T50 eredmény. Terasz alatt elég szarul nézhettem ki, mert "Chino" Ági nagyon kedvesen körbeugrált, segített nekem a cuccommal, nekem csak a remegésemmel kellett foglalkoznom. :)
Az ellátmány tényleg varázslatos volt, a segítők fantasztikusak, tényleg nagyon köszi nekik és a Főszervezőknek! :)
Közben megismertem jó párotokat, csak mindenkiről tudnám, kicsoda. :) Ndurance-szel sok km-t mentem együtt: Kolossy tértől Hidegkútig. :) Együtt tévedtünk el a Kék + után KutyAval, a Szekeres (azt hiszem :) család és a Kukucska család juttatott el a kocsimhoz. Én cserébe összesároztam és vizeztem az ülésüket. :-)
Ne aggódj, én tavaly nyáron fényes nappal kevertem el a Pilisen, a főnököm röhögve rohant térképért, hogy belőjük telefonon át, merre lehetek, hogy aztán kinavigáljon az erdőből. Azóta várja, mikor lesz olyan jó napja:) Tréfa félre, legközelebb, ha nem indulok, vállalok egy privát pontot a Kevély-nyeregben, ahogy hallom, tavaly is voltak többen, akik itt kevertek el.
Ijesztő volt bizony, főleg azzal az előzménnyel, hogy egyszer már eltévedtem ködben, sötétben, egyedül, igaz nem verseny körülmények között. Akkor is kocsival jöttek értem. Ez a mumusom. Majd felnövök a feladathoz. Minden esetre, ezentúl, ha leszáll a köd, veszem a futócipőmet és megyek szokni.
JB**, fantasztikusat mentél, mindig öröm nézni, hogy mennyire szépen és könnyedén futsz, és most ez egy méltó eredményben realizálódott. Gratulálok! Csanya- Lupus: nagyon jól csináltatok mindent, igazán nem tudok belekötni semmibe. A földre fújt jelzések nagyon jók, csak épp ez a mostoha idő a végén már eléggé lerendezte a finis felé. Mindazonáltal a kőre fújt lejzések SOKKAL jobban láthatóak és maradandóbbak, mint a talajra vagy fűre festettek. Nekem (illetve annak a kis csoportnak, amiben a városba értem) leginkább az utcai navigálás hiányzott. Mérhetetelen munkátok lehet benne, és csak köszönetemet tudom kifejezni érte. Mint ahogy a pontőröknek is, akik annyira kedvesek és figyelmesek voltak. Igazából belegondoltam, nekik sem volt könnyebb a dolguk, mint nekünk. Külön köszönöm Kékvirág figyelmességét és Rhiannon21 határtalan kedvességét. Runner42: őszintén köszönöm a biztatást, amit a célban mondtál. Lúdtalp: most ez így jött ki, remélem nem csüggedsz, végülis, ha a tavalyi időd hoztad, akkor- figyelembe véve a körülményeket - abszolút értékben ez előrelépés... Akibacsi: nagyon jó volt veled futni, a végén nagyon erős voltál (bár az út nem porzott utánad) Carlos: nem tudom, mennyire vagy csalódott, sokan szeretnénk a közelébe kerülni annak a szintnek, ami a tiéd. Az eltévedéseket sajnálom. Schankox: Welcome :) Örülök, h megismerkedtünk. Kabóca: nagyon nagy voltál, szép volt. Elvettem tőled egy-két percet a Vadálló köveknél, bocs. Hát remélem, senkit nem hagytam ki.
Noémi, nehogy keseregj, hiszen aki ott volt, tudja, hogy emberfelett teljesítettél!! Szasza fotóján nagyon jól látszik a konok elszántság a tekintetedben, amit én is láttam ott az étterem teraszon. :) Elmondásod alapján komoly helyismeretre - vagy gps-re - lett volna szükség, hogy a tejködben, sötétben, nagyjából már jelzések nélkül onnan kikeveredj. 100 km után. :-/ T100 pólód meg majd lesz még elég! :)
SK-hoz csatlakozva nekünk is jó tapasztalatunk volt az autósokkal Piliscsabán. Néhány kivételtől eltekintve nyugodtan, jámboran tűrték, hogy kipattanunk az útra és megállítjuk őket.
A piliscsabai csapat is gratulál minden résztvevőnek, teljesítőnek, részben teljesítőnek, feladónak!
Le a kalappal! Nem értettem Dobogókőnél mit keresel mögöttem, aztán Prédikálón fölfelé kezdtem kapizsgálni, a későbbi hírekből pedig végleg megértettem. Ez a te napod volt, jól felkészültél, erős voltál, gratulálok! Jó lesz az az UTMB...
Vállalunk Krisztivel(extrém körülmények közö9tt egyedül én) frissítőpontot Kevély-nyeregben. Víz, izo(Isostar), szörp, Cola, ropi, mogyoró, leves, szőlőcukor, banán, paradicsom, magnézium, só lesz, esetleg egyéb, amit rendeltek(sör, aszaltgyümölcs, mazsola, zsíros-vajas kenyér, stb.). Előtte azért létszámot adjatok meg, hogy mennyiségileg úgy készüljünk.
