T100 röviden Szeretném még egyszer megköszönni a rendezők és a pontőrök munkáját, 100%-ig a futókért dolgoztak, nem kis dolgot hajtottak végre! Egész nap remekül éreztem magam! Athosz hátba lapogatása Pap-réten nem is tudja mennyire jól esett, ahogy minden szurkolás amit a nap folyamán kaptam. A Kis Rigóban másodszor hatalmas hangulat uralkodott a tető alatt, már a kerítés mellet felfele kiabáltak ki nekünk, aztán bent hárman ugráltak körülöttem, olyan gyors volt a depózás, hogy le sem esett a pulzusom. Az egész nap folyamán a pontokon levő hangulat volt a legemlékezetesebb! Poloban és rövidnadrágban futottam végig, pontőrként így megfagytam volna! Minden bizonnyal emlékezetes futás volt, de szerintem belülről nézve nem voltak annyira szörnyűek a körülmények mint ahogy ez kívülről látszódhatott! Azon gondolkodtam, hogy talán a hűvös idő sokkal jobban segítette a futókat mint amennyire a sár és a víz hátráltatta. Talán emiatt is születtek ennyire jó eredmények. Most úgy érzem, hogy a sár és a víz engem nem fogott egyáltalán vissza. Persze volt pár esés egy olyan is ahol háton fejjel előre csúsztam pár métert lefele egy vízmosásba, de szerencsére egy kisebb zúzódással megúsztam a tegnapi napot! A futás minden percét élveztem és nekem ez a lényeg, ezért mentem és azért, hogy olyan emberek között legyek akik azt szeretik amit én. Gratulálok minden teljesítőnek és minden feladónak akiknek volt ereje a kellő időben egy ilyen nehéz döntést meghozni!
Na igen, a frissítő pontok. Ha lenne olyan lelkes ember aki eljönne végig frissíteni, hálás lennék neki. Ha meg valaki nem akar autózni de szívesen megnézne minket, ne adj isten drukkolna, Kisrigóban jól főznek és ott kétszer is lehet majd találkozni velünk.
Az első jó dolog az volt, hogy ezúttal külön rendezői pólót kaptunk. Ennek azért örültem, mert korábban a versenyzőkével azonos vagy csak színben eltérő póló volt, amit a külsősök nem tudnak megkülönböztetni a versenyzőkétől, és a verseny napját kivéve mindig kis pironkodással vettem fel.
A második jó, hogy reggel még jó idő volt, és legalább a dömösi sátorállításig békében lehettünk.
Reggel tehát (miután az előzetes készülésnek köszönhetően sikerült megakadályozni, hogy ellenkező irányba menjen a rajt :-)), Nyúl futva-gyalogolva felfestette az utat a Remete-szurdokig, mi pedig Rhiannonnal és a cuccokkal zsúfolásig pakolt autóval mentünk vele. A két lány bement a szurdokba csipogtatni, én meg láthatóvá tévő mellényt öltöttem, és lecövekeltem az Ördögárok utcánál, ahol a kanyarból jön a busz. A mezőny láttán meg is állítottam a forgalmat, amit az autósok jámboran tűrtek. Egy pillanatnyi szünetben egy autót és egy buszt elengedtem, a busz mögül első helyre került autós hölgy pedig meglepetésemre tiltakozás helyett szurkolni kezdett a futóknak, és végigtapsolta a mezőny velejét. Ilyen is van, ez volt a harmadik jó. (Az egyik futó jelezte, hogy egy elhagyott Bounty csoki hever az úton. Ezt ugyan felszedtem és az övtáskámba tettem, de csak most látom, hogy már annyira szétlapult, hogy ilyen állapotban úgysem lenne pofám visszaszolgáltatni a gazdájának.)
Az is jó volt, hogy Csanya előre felfestett mindent Dömösön, mert így is pont elkészültünk mindennel időre. Tavaly negyedórával a nyitás előtt jött az első futó, most is erre készültünk, de a terep másként gondolta. Itt szeretnék Oláhtamás sporttárssal szemben nagy nyilvánosság előtti köszönetnyilvánítást elkövetni, amiért magánvagyonából sörsátrat és horgászszékeket kölcsönzött a verseny napjára, s ezzel lehetővé tette, hogy fantasztikusan száraz és biztonságos pontőrökkel, valamint hasonlóan jellemezhető kajákkal várjuk a futókat.
Ezen a napon egyébként újból letettem a rutinvizsgát autóvezetésből. Történt ugyanis, hogy nem tudtam felmenni az utolsó ötven méteren a pontra a meredek, köves úton. Kiszállítottam a lányokat, megvártam, amíg felérnek, mert fékezni nem szándékoztam, aztán visszatolattam az első megfordulási lehetőségig (majdnem felakadtam a mélyút falára, de sikerült kiszabadulnom), és onnan padlógázzal, folyamatos kormányzással feltolattam a pontig. Nagy kő esett le, hogy sikerült…
Rhiannon igen lelkesen szurkolt, mindannyiunkat motiválva, az élmezőnyben futók pedig láthatóan nagyon egyben voltak, és vidáman versenyeztek. Az is jó volt (kezdem elveszteni a fonalat a számolással), hogy nemcsak az eső várta meg, amíg készen állt a sátor (sőt még azután is egy csomót), hanem a beígért szélvihar is elmaradt, pedig nagyon tartottam tőle, hogy elfújja a sátrunkat. A masszázsszolgáltatásunkra ezen a napon nem tombolt az igény, amit a sáros lábakat látva nem is annyira bántam. Az eső már reménytelenül esett, és arra gondoltam, milyen jó lesz a saját ágyamban aludni este, és nem kint lenni, mint a futók. Pedig előző héten gond nélkül túráztam hat órát az éjszakai esőben, de most valahogy el sem tudtam volna képzelni magam odakint, mikor már a sátor alatt is hűvösödött az idő. Furcsa volt, az idő dacára milyen sokat isznak a futók, a kóla egy üveggel kevesebbnek is bizonyult a kelleténél.
Ami nem volt annyira jó, hogy nem állt el az eső arra az időre, amíg elpakolunk. De muszáj volt, megoldottuk. Az autó teljesen bepárásodott, a hátsó ablak fűtése épp nem működött, úszott az egész világ. De eljutottunk Visegrádra, ahol Sancimanó, berzso, Vixyke és Annamária tartotta a frontot. Elpakolták az összes pontőrcuccunkat, még a szemetet is, így nem kellett visszamennünk a célba, hanem fél hatra már otthon is voltam a jó meleg lakásban, és együttérzéssel gondoltam a kint küzdőkre. Szóval a pontőrök közül talán mi áztunk a legkevesebbet, nem a miénk az érdem. Megkedveltem azt a szép zöld helyet, ahol már tavaly is voltam, igazán kellemes, és sajnálni fogom, ha jövőre fedél alá kell menni, de megértem Csanya döntését.
Utóirat: Vasárnap reggel: a rádió bemondja, hogy Dömösön a fél útpálya járhatatlan az elöntés miatt. A Dera-patak után a Bükkös-patak is kiöntött, úszik a hegység. A közlekedési hírekben még azt mondják, lezárások lesznek Budapesten a K&H miatt, de egy órával később kiderül, hogy lefújták az egész versenyt. Vasárnap délben az erdészet már azt közli, hogy a Pilist nem ajánlják túrázásra. Az utolsó pillanatban volt ez a verseny. Vasárnap este: az összes híradó csak az áradásokról szól. Éjszakára eláll a kétnapos eső, de a szél még mindig tombol. Donnerwetter.
ugyan én csak Csaba és Robi barátom kísérőjeként voltam jelen ezen a versenyen Éva barátnőmmel együtt - a "sötét autóval" :-), de az élmény egyszerűen így is elképesztő volt..!
Amit Ti csináltatok és vittetek véghez tegnap, az valami... felfoghatatlan!!!
Sokat "adtatok nekem", gratulálok és minden tiszteletem a Tietek! :-)
Köszönjük! Talán a többiek nevében is mondhatom, hogy a hálás tekintetek, a kedves mosolyok, a dicsérő szavak és a pozitív visszajelzések miatt abszolút megéri a "másik oldalon" lenni is. Nagyon örülök, hogy részese lehettem a tegnapi élménynek, emlékezetes volt. De persze remélem, futunk még együtt. ;)
Vagyishogy nem is az a rossz történik, amire számít az ember. Lehet, hogy történik valami, de nem az, amitől félünk, tehát akkor nem is érdemes a félelmeink miatt lemondani az indulásról, igaz? :-) Örülük, hogy nekifutottál, és (ilyen időben főleg) ez bizony nagyon is elismerésre méltó volt!
@csanya: Fantasztikus verseny volt, a frissítés nagyon jó volt, a pontőrök, a szervezők, a frissítő emberek hatalmas dicséretet érdemelnek! Külön köszönet a kitartásuk miatt! Pap réten, hogy volt mazsola számomra életmentő volt! A pálya kijelölése meg még nagyobb dicséretet érdemel, bár Csúcs hegy előtt a „szalagra” váltás során eltévedtem és 2,5km-t ráhúztam, de ilyen ítéletidőben nem csoda, ha nehéz volt a tájékozódás. Tényleg köszönet Mindenért!
Az élmény meg örök, nem lehet elfelejteni. Maradandó JÓ emlék marad ez a verseny! Volt hogy fájt (de csak kicsit), de jó volt :)! S a végére tényleg más ember lettem. KÖSZÖNÖM.
@athosz a videó fantasztikus!
@nedus1965: a lányok az én depósaim voltak, örülök, hogy másoknak is nagy örömet okoztak. Mindig jó érzés, ha drukkolnak az embernek. Ők meg kitettek magukért - megint! Fantasztikusak voltak – mint mindig :) !
A vicc az egészben, hogy amennyire paráztam az esőtől(pénteken még el sem akartam indulni) annyira élvezetem ezt a turista úton való patakban gázolást. Csak az bosszantott, hogy futni már képtelen lettem volna(vmi nagyon nem stimmel nálam, éjszaka is alig aludtam, "égett" a csípőm körül, lehet vmi begyulladt???; és mr megint nem tudok lépcsőzni felfele:-((()
Tanulság nekem: ne vegyen fel az ember Gore-Texes cipőt ilyen időben, mert többet árt, mint használ, a gyöngyvásznasból legalább kifolyik a lé, de ebből Pszentlászón legalább egy dl öntöttem ki:-)
nagyon nagy tisztelet és elismerés az összes pontőrnek! ez sokkal keményebb volt, mint futkorászni bőságszaruból válogatva. voltak olyan pontőrök ráadásul, akiket legalább 3x láttam a nap folyamán (R. Eszter), nekik külön főhajtás!
én még a patakon átkelést szügyig merülve élveztem nagyon, az tisztára a trail szellemét (ejstd: eszpri dö tráj:) idézte ;) ilyet azért nem csinál minden nap az ember, vigyorogtam, mint a vadalma :)
na de félre a tréfát, ilyen idő vszínűleg nem sokszor lesz, így a jelzések is rendben lesznek végig.
gratulálok a szervezéshez, a lelkiismeretes és a szokásos felelősségteljes munkához!
Csanya.komment: Én kétszer is eltévedtem a t50-en. A kék kereszt sávváltásnál felmentem a kék sávon a magasba.Gyönyörű volt a kilátás! Miért nem erre vezet az útvonal?Kicsit nézelődtem és vártam, hogy jön-e valaki.Jöttek néhányan, ők is körülnéztek aztán leereszkedtünk a hangok után.
A kék kereszt szakasz után ahogy visszaérünk kék sávhoz aztán persze elnyargaltunk megint balra néhány száz métert. Mint kiderült ott volt nyíl jobbra csak kopott.Nagy nevetés csak akkor lett, amikor egy ötös csapat jött szembe a kéken.Így heten együtt aztán rájöttünk, hogy bele kellett volna nézni az itinerbe, mert abból elég egyértelmű. A frissítő pontokon komoly tartalékok voltak.Több helyen is úgy éreztem, hogy talán mégsem kellett volna kétszer ennem a barackbefőttes, olívabogyós,ananászos sajtos kólából.Az olíva teli találat. Nem tudom, hogy a só mellett a szervezet hasznosít-e belőle valamit,de nagyon ott volt. A végére elfáradtam.Prédikálószék után azt hittem sosem lesz falu csak a sár, meg a sós lé marta a szememet.Athosz nagyszabású videóját nézve, a szervezők tényleg emberfelettit produkáltak.Óráról-órára vizesebb nadrágszárral tapogni egy helyben, ajaj.Aztán a többi hős, akiről nem készült videó.. Első t50-em után a célban kijelentettem, hogy ez keményebb volt, mint az első MB-m néhány hete.Máshogy volt ez fárasztó.Sokkal inkább futható, kevesebb a "pihentető mászás". Aztán a fene tudja. Puhább, sárra alkalmas cipő volt rajtam, de sár csak a végén volt. A kevésbé stabil cipő, meg elfárasztotta bokámat, achilles inamat.Uccsó pillanatban a botokat is a rajtban hagytam.Ez mondjuk jó döntésnek bizonyult.A százasra viszont elviszem őket jövőre.Ha minden úgy alakul. Finom volt a leves a célban. Remélem jutott mindenkinek, mert ebből is kettőt ettem. Ja és a Kisrigó team-ről biztos nem ír senki.A pincér srác vigyorogva, illedelmesen hordta a leveseket és a bentiek is jó fejek voltak.Vendégek voltunk nem megtűrt terepfutók.Na ez már eléggé off, de volt ez is.
Na, ha ef ze kollegara nem is emlekszem tokeletesen, akkor Teged mar tudlak parositani a nickeddel: amig a piros poncso alatt atoltoztel, en oltoztem veled szemben a pad masik oldalan. Gratula a teljesiteshez!
