A feladás az egyik legrosszabb érzés amit versenyző megérhet. Azonban mindennek meg van az oka és mindenből lehet tanulni és ezt a saját hasznunkra, fejlődésünkre fordítani. Nehéz lenyelni, hogy a sok edzésórát, lemondást, akaraterőt nem sikerült kamatoztatni. Olyasmi ez, mint mikor sok tanulás után gyengén vizsgázik a diák. Nem baj, számtalan utóvizsga lehetőségünk van még, kitartás! A következő csillagos ötös lesz!
Athosz csúcsszuper video, annyira visszajön az egész hangulat!!! Le a kalappal a segítőknek, akik ilyen időben etették, itatták, biztatták a futókat, komolyan, nem találok szavakat arra, amit TI tettetek tegnap értünk/értük!!!
Már Mátrabérc előtt is fájt a jobb vádlim, elindultam és végigmentem. T100 előtti három hétben viszont a fájdalom miatt csak 2x futottam. Viszont ha már neveztem induljak el és ha nem hátráltat a fájdalom akkor menjek végig. Felkészülve a legrosszabbra azért Szaszával kiküldtem egy adag száraz ruhát a lámpával együtt a Kisrigóhoz. Tanulva tavalyi hibámból, idén lassan kezdtem és D.kőig mondhatni minden oke volt. Dömösre lefelé viszont már egyre jobban fájt a vádlim, de itt még nem lassultam. Prédiről lefelé viszont már minden egyes lépést éreztem a vádlimbam. Lefelé azon gondolkodtam kimenjek a visegrádi körre és csapjam szét a lábam még jobban vagy mára nekem ennyi volt. Kisrigóhoz érve Olival gyors konzultáció, majd versenyfeladás. Gyors átöltözés majd Oliék visszavittek a rajtba ahol Krisztián a betonná vált vádlimba életet lehelt. Ma már tudok járni és remélhetőleg a héten már fájdalom nélkül futni is.
Amig versenyben voltam élveztem a futást, sajnálom, h nem tudtam tovább küzdeni magammal és az elemekkel.
Minden indulónak és célbaérkezőnek gratulálok a küzdéshez, azt hiszem a tegnapi napról még sokáig fogunk beszélni. Köszönet a rendezői gárdának a versenyért.
A körülményekről: A délelőtt tökéletes futóidőben telt, ám a délután és az este minden képzeletet fölülmúlt. Ilyen viharban versenyt rendezni? Rémálom. A felelöségünk óriási, lehetőségeink erősen korlátozottak. Hétfőn elkezdem a 2011-es Terep Százas szervezését. Jövőre minden ellenőrzőpont ami lakott területen van, sátorban vagy épületben lesz. Ha van valakinek ismerőse a nagykovácsi, piliscsabai, kesztölci, pilisszentkereszti,dömösi, pilisszentlászlói, visegrádi, csobánkai,pilisborosjenői önkormányzatnál, keressen meg mélben legyen kedves. Az ilyen idő miatt van néhány versenyen kötelező felszerelésként esőkabát és/vagy izofólia. Szerencsére senki sem maradt a terepen és nem kell emlékversenyt szerveznünk jövőre. Már a rajtban perlekedett velünk az iskolában szembe lakó. Aztán este még a rendőrséget is kihívta ránk. A Csikóváraljai pontunk ( bár a turista ház kerítésén kívül volt ) zavarta a ház gondnokát. Szerencsére sikerült telefonon megnyugtatnom. Több pontról hoztunk be feladókat. Amikor megtudtam, hogy Pilisszentlászló után a patakon már nem lehet átkelni felhívtam a Kisrigó pontőreit, hogy a továbbmenőket irányítsák Dömörkapu- Lajos-forrás útvonalra. Felautóztam Dömörkapuhoz és felgyalogoltam az erdészeti úton a Kisrigóhoz. Több résztvevőt útbaigazítottam. Mire visszafelé gyalogoltam, az úton már bokáig ért a víz és labdányi köveket görgetett a sodrás. Lupus éjfél körül felment a Csúcs-hegyi nyeregbe útbaigazítani a két utolsó résztvevőt. Ők kicsúsztak a szintidőből, de a körülményekre való tekintettel elismertük a teljesítésüket.
A jelzésekről: Tudnotok kell, hogy a versenyengedély kifejezetten tiltja a privát jelzések minden fajtáját. Tehát akár a szalagozás, akár a festés (fára vagy kőre) tilos. A VTM után felhívtak a Vértesi erdészettől és nemtetszésüket fejezték ki amiért a fákra fújtam. Ráadásul volt egy pont a VTM-en ahol erdészeti jelzések is voltak a fákon ( ugyanolyan festéket használtak mint mi...) és ott sokan letértek emiatt az útvonalról. A VTM résztvevői közül többen mondták, hogy a földre kéne festeni és nem a fákra. Aztán a Mátrabércen a földre fújt nyilak tökéletesen mutatták az utat. Itt határoztam el, hogy a Terep Százason a földre fogunk fújni. Lupusszal kb 20 órát töltöttünk az útvonal felfestésével. Sajnos a festésünk ezt a viharos esőt nem élte túl. A célban szalagunk nem volt így, nem tudtunk a körülményekhez alkalmazkodni és utólag szalagozni.
A frissítésről: A verseny legsikerültebb része volt ez. Minden pont időben a helyén volt és jóval tovább voltak kint a pontőrők mint amit az itiner írt. Dacára a viharnak mindenki kitartott míg résztvevő volt kint a pályán. Remélem minden versenyzőnk talált ínyére valót az asztalokon.
Van mit javítanunk, ez egyértelmű. Egészen biztos, hogy jó néhányan keserű szájízzel távoztak. Remélem jövőre sikerül egy olyan verseny összehoznunk amivel elégedettek lesztek. Az nyilvánvaló, hogy ennyi pénzből nem tudunk olyan színvonalú versenyt csinálni amit mindannyian vágyunk.
Ott ahol elkevertünk a kék kereszt - kék sáv jelzésváltásnál nem maradt festéknyom, de ez nem a Ti hibátok. Talán lehetett volna több jelzés fákon onnan kevésbé mosta le az eső a festéket, de gondolom erre volt lehetőség. Összességében nézve a körülményekhez képest jól volt ellátva jelzéssel a pálya (a T50-en), ha jobban odafigyelek akkor megtalálhattam volna a turista jelzéseket mindenhol, ahol elkavertem.
T50 - avagy futás az önbizalmamért
A rajt után próbáltam odafigyelni, hogy ne fussam el az elejét, persze arra is oda kellett figyelnem, hogy a társaság nagy része 100 km-et fog futni, nekem az 50 km-en nagyobb tempót kell mennem. Az elején az aszfaltos részen ezért toltam ahogy tudtam, de a pulzusom folyamatosan a maximálisnak tervezett 170 felett volt. A Remete-szurdokhoz gyorsan elértünk, és a meredek kaptatón felfelé beálltam Olipapa mögé, aki szerencsére hamar átváltott gyaloglásra. A kaptató teteje után nem sokkal kiálltam mögüle és saját tempóra váltottam, de próbáltam tudatosan nem az előttem lévő 50-esekkel menni. A Nagy-Szénásra felfelé beigazolódott hogy nem volt rossz ötlet nem elfutni az elejét, a frissítőt kihagytam, mire a turistaház emlékfalához értünk beértem Dont is. Lefelé a piroson döngettem, a kék keresztet sem vétettem el, minden szuper volt, de amikor a kék jelzéshez értem totál tanácstalan voltam, a kék sáv jelzést csak egy irányba láttam és a jelzést is elmoshatta az eső. Rövid hezitálás után elindultam a rossz irányba, és egészen addig mentem amíg a jelzés élesen balra nem kanyarodott. Na akkor biztos voltam hogy elrontottam és visszafordultam. Don nem fordult vissza, de a mögöttünk jövő sporttárssal gyorsan meggyőződtünk, hogy jó döntést hoztunk. Persze meg lett az a fránya kék sáv is a másik irányba és belehúztam hogy egy kicsit ledolgozzak a feleslegesen összeszedett hátrányból. Fura mód nem viselt meg lelkileg, inkább a tempóra figyeltem. Speroval és Szepessy Áronnal jót beszélgettünk, majd még Piliscsaba előtt elléptem tőlük. Az ellenőrző pontnál már frissítettem is, de a felüljáró után megint elkavartunk. Igaz itt nem én mentem elől, de akkor is, ráadásul meredeken felfelé. Na innen Klastrompusztáig, sőt Pilis-Nyeregig gyakorlatilag együtt mentem Áronnal ami nem vált hátrányomra. Közben Piliscséven betoltam az első gélt, Klastrom-pusztán pedig kiadósan frissítettem. A sárgán felfelé többen haladtunk együtt, vicces volt ahogy a turista úton folyt le a víz, mintha egy kis patakmederben haladnánk. A felső részen aztán mindenki ráállt a saját tempójára. A zöld kereszten már egyedül mentem, jól ment, úgy éreztem jó a tempó is és a jelzések is megvoltak. Aztán valahol mégis benéztem valamit, de szerencsére itt max egy perces elkeverés volt. Dobogókőre azért kellemesen elfáradva érkeztem. Gyors frissítést követően zúztam le Dömös felé, de Szakó-nyeregig Pész Attila és Filip Krisztián is (újra) lehagyott nem kis sebesség különbséggel. Mire leértem Dömösre már elegem lett a lefeléből, a lábam is kezdett beállni (nem vagyok hozzászokva az ilyen hosszú tempós lejtőkhöz) és meglepett hogy a frissítő pont ennyire a falu szélén van. Itt utolértem Kriszt, aki esett lefelé és még nem szedte össze magát teljesen. Elkövettem egy hibát, a tervezett gélt nem volt időm a frissítőpont előtt betolni, utána meg már nem akartam, mert sok vizet kell rá igyak és csak egy kulaccsal mentem. A másik hiba az volt, hogy a kulacsomat sem töltöttem meg. A Szentfa Kápolnáig együtt mentem Krisszel, kicsit beszélgettünk aztán a PD leágazásnál bokáig süllyedtem a sárba, ami nem esett jól sem a vádlimnak, sem a lelkemnek. Egy ideig még együtt mentünk, de aztán Krisz ellépett Carlossal. Jött a holt pont ahogy kell, pulzus ugrált össze vissza, hol fáztam, hol izzadtam, elfogyott a vizem, minden lépésnél éreztem a vízhólyagokat a talpamon, szóval minden bajom volt. A Prédikálószék tetejéig gyakorlatilag egy lépést sem futottam és bár sejtettem (az itineremet rögtön az első szakaszon elhagytam), hogy itt csak ellenőrző pont lesz, de csalódottan vettem tudomásul, hogy itt nem jutok vízhez. Összeszedtem magam és nekiindultam, de éreztem, hogy nem lesz meg az 5 órás terv. Itt kezdtem bosszankodni a keverések miatt, de legalább elterelte valami a figyelmemet a lábfájásomról. Az utolsó 3 km nagyon hosszúnak tűnt, aztán egyszercsak ott voltam a Kisrigó kapujában.
Tanulságos volt. A vége 5:10 lett, de a tervemtől nem 10 perc hanem hónapok, hosszú kemény edzésekkel eltöltött hónapok választottak el. Az átlagpulzusom 167 lett, a frissítéseimen is javítani kell. A lábam egy külön történet, azt mindenféleképpen meg kell oldani, mert így nem lehet 40 kili felett futni.
Mindent összevetve elégedett és boldog vagyok, jövőre is tervezem a részvételt J
Tegnap éjjel a célban még nem zavart. Aztán ma reggel ahogy felkeltem, egyre jobban kezdett és most süppedek bele és egyáltalán nem vagyok büszke magamra.
Az történt, hogy kicsit megrogyasztott a sikertelen patakátkelés, mit patak, zúgó, dübörgő áradat. Ki kellett kerülni, beletettünk még legalább négy kilit, de boldog voltam mikor újra a jelzésen voltunk.
Mentem-mentem, nagyon fáztam. A Kevély-nyerget egyedül, sötétben értem el. Tejfelszerű köd borította. A lámpám csak a ködöt világította meg, mintha fallal lettem volna körülvéve. Kétségbeesetten telefonáltam Csanyának, hogy merre van a kék, mondta, mondta én keringtem és már azt sem tudtam honnan jöttem. Végre találtam egy kéket, amin elindultam. Visszaértem Csobánkára. Csanya csak annyit mondott, jön értem. Kérni se kellett. Száraz ruhát adott, fűtött míg le nem izzadt. (köszi) Lassan felengedtem.
Végül is 15.30-at voltam terepen. kb. 100 kili a lábamban, és okosabb lettem, tapasztaltabb. Ez is valami. Legközelebb nem sajnálok meleg ruhát cipelni. Ha nem fázok annyira talán nem esek kétségbe. Azért a ködöt még mindig utálom.
Köszönet a szervezőknek, pontőröknek; gratulálok a teljesítőknek és azon sorstársaimnak akik feladni kényszerültek. Majd jövőre...
helló!Igen elég sokat "botorkáltunk" együtt, meg papamaci, meg a szlovén lány.Lenyúltad a leveses kanalamat a végén:-) Így lehet, hogy emlékszel. De sikerült kikotorni a zöldséget!
Merhetetlen nagy gratula minden indulonak, es teljesitonek, legfokeppen a szazasoknak, akiknek nem ketszer, hanem inkabb hetszer nehezebb dolguk volt! Le a kalappal azok elott, akik vegig tudtak tolni ilyen korulmenyek kozott, de azok elott is, akik kenytelenek voltak feladni. Kemenyek vagytok!
ismerjuk egymast szemelyesen? Koszi a kepeket, egy csomot futottunk egyutt ugy latom, de en nem tudom ki voltal. (En a kek mezes labmelegitos botorkalo vagyok egy csomo kepen) Majd legkozelebb... :o)
Tegnap olvastam egy összefoglalót, az elmúlt egy évedről, és csak ámulok és bámulok.
Visszagondolva a S70-re pedig most már azt is kezdem sejteni, milyen fontos is lehet neked a nagy fényerő éjszaka. A Petzl Ultra 360 lm maxon, a saját LL h7-en kb 140, amit friss elemekkel úgy 60-70%-ra kellett állítanom, mert fullon zavaró volt emberek között. Ezek után belegondoltam egy kicsit. És így plusz respect!!
Csanya szokás szerint biztosan ír egy hosszabb értékelést, én egyelőre a magam részéről szertném megköszönni mindenkinek, hogy ott voltatok a versenyen, és gratulálok minden indulónak és teljesítőnek! Azt hiszem, a 2010-es verseny sokak számára emlékezetes marad...
A pontőröknek, segítőknek különösen szeretném megköszönni a munkáját, mert amit az elmúlt éjszaka csináltak, az messze több volt, mint a szokásos feladataik. Azt hiszem, az ő teljesítményük ugyanolyan emberfeletti, mint a futóké!
Eredmények, képek, hamarosan a honlapunkon, de egy kis türelmet kérek, mert még nagyon szanaszét van minden :-) Jó pihenést mindenkinek!
1 1 Hajduska Balázs 9:30:38 2 35 Juhász Balázs dr. 10:12:36 3 37 Karlowits-Juhász Tamás 10:57:07 4 32 Jakus Béla 10:58:20 5 38 Kassai Károly 10:58:22 6 30 Herbák Gergő 11:13:21 7 2 Tóth Attila 11:17:00 8 36 Kányi Róbert 11:23:15 9 70 Pap Gábor 11:25:45 9 84 Sperka 'Speró' Tamás 11:25:45 11 3 Dr. Horváth Péter Gábor 11:26:57 12 72 Pépp Csaba 11:41:26 13 66 Nedelka 'nedus' József 11:58:53 14 19 Dr. Kis-Gál Árpád 12:05:55 15 75 Reicher Norbert 12:38:23 16 21 Dr. Tímár András 12:41:17 16 85 Surján László 12:41:17 18 26 Hegedűs Ákos 12:41:57 19 61 Mészáros Csaba 12:46:54 20 50 Lórántfi Csaba 12:46:59 21 45 Kovács Domonkos 12:50:45 21 48 Laza Sándor 12:50:45 23 33 Jánosi Zoltán 12:50:51 24 97 Zenyik Róbert 12:56:25 25 23 Ezüsthegyi Kabóca 12:56:39 26 52 Makai László 12:57:11 27 43 Kiss Zsolt 12:57:17 28 40 Kerekes Csaba 13:28:10 29 24 Gráner Tibor 13:28:13 30 78 Rumi Mihály Róbert 13:47:19 31 90 Szöke Tamás 13:47:24 32 57 Mayer Gábor 14:06:12 33 59 Medgyessy Gergely 14:11:27 34 96 Weinber Ferenc 14:12:11 35 53 Makkos Lóránt 14:12:25 36 67 Noszik János 14:18:28 37 7 Balogh András 14:40:48 38 73 Polgár Pál 14:41:09 39 64 Mózsik József 14:42:16 40 4 Bajcsi Sándor 14:43:22 41 34 Józsa Miklós 14:53:30 42 6 Balogh 'Kutya' Béla 14:56:50 42 92 Takáts György 14:56:50 44 77 Rózsa Tamás 14:58:08 45 15 Csordás Csaba 16:28:29 45 16 Darvas Márton 16:28:29 45 42 Kiss Attila 16:28:29 45 46 Kovács Imre 16:28:29 45 74 Poronyi Gábor 16:28:29 50 10 Bökönyi Zoltán 17:06:30 50 79 Séra 'Steve' István 17:06:30 50 81 Sipos József 17:06:30 53 49 Lengyel 'combnyak' István 17:15:10 54 31 Hrustinszky Tamás 17:15:50 55 11 Börcsök András 17:23:24 55 103 Tamási Géza 17:23:24 57 89 Sznopek József 18:22:33
5 Balázs Árpád nfb 9 Besenyei József nfb 12 Budai 'vajonmerre' Attila nfb 13 Buday Péter nfb 20 Dr. Szabó Péter nfb 25 Gyurján Tamás nfb 27 Hegedűs János nfb 28 Hegedűs József nfb 29 Hegyi Péter nfb 44 Kovács Dániel Márton nfb 47 Kukucska Attila nfb 51 Lőrincz Olivér nfb 54 Márton Dániel nfb 56 Matlák Tamás nfb 58 Mazur Béla nfb 62 Mészáros Zoltán nfb 63 Molnár 'Millers' Tamás nfb 68 Orendi János nfb 69 Orsós Szabolcs nfb 71 Part Dávid nfb 76 Riedlinger Csaba nfb 83 Soós 'vízFUTár' Péter nfb 87 Szabó Béla nfb 93 Tigyi László nfb 102 Szekeres Dávid nfb
30 Herbák Gergő -5,03 53 Makkos Lóránt -3,74 64 Mózsik József -2,32 26 Hegedűs János -2,27 54 Márton Dániel -1,93 103 Tamási Géza -1,83 67 Noszik János -1,63 102 Szekeres Dávid -1,59 1 Hajduska Balázs -1,45 Kukucska Attila -1,33 (52 km) 89 Sznopek József -1,30 13 Buday Péter -1,00 (50 km) 29 Hegyi Péter -0,86 10 Bökönyi Zoltán -0,82 48 Laza Sándor -0,76 74 Poronyi Gábor -0,53 11 Börcsök András -0,52 78 Rumi Mihály Robert -0,46 15 Csordás Csaba -0,44 49 Lengyel István combnyak-0,29 90 Szőke Tamás 0,27 86 Szabó Ágnes 0,43 77 Rózsa Tamás 1,28 44 Kovács Dániel Márton 1,63 (75) km 43 Kiss Zsolt 4,75 ? csomag?
Előttem Jakus Béla, Pepexy, és a Vadállókövek. Eddig minden ok, könnyedén haladok. Percre a 11 órás itinerre jövök...
Mászunk felfelé, kólázok. Hümm valahogy nem tudok kocogásra váltani a rövidke síkokon. Nem gyanakszom, volt ez már így, majd rendeződik...
Felérünk. Tűz!
Hoppá! Nem megy. Beragadtam. Mi a fene van?
Energia bevitel megvan, só, folyadékpótlás ok, de hiába, a lábaim egyszerűen nem visznek előre. Lassulok, lassulok, szenvedek. Zuhan a pulzusom. Les zakadok.
Rohannak a percek, hiába fogy a táv, az óra gyorsabb. Ennyi volt mára? Fél táv. 5 perc ugrott. Kis Rigó, Visegrád, Kis Rigó. Dolgozom - erőlködve, lendület nélkül - dolgozom. Még több csúszás.
Jár az agyam a felkészülés hibáin, a kiszálláson, miközben konokul megyek előre.
JB**, edzéstársam valahol messze elől suhan - én pedig mint egy vén traktor, egyre rozsdásabban robotolok előre. Nincs bajom, csak nem bírom.
Lajosforrás után többen is feltűnnek előttem az előzés reményét felcsillantva, de nincs bennem kakaó, hogy éljek a lehetőséggel. Kimerült, elcsigázott vagyok.
Gurítom ahogy tudom, de nincs meg a sebességem. Kegyetlen sár fogad a Köves-bérc előtt, majd a 10-es út után. Túlélem én is.
Nagyjából négyen együtt támadjuk meg a Csúcs-hegyet, de csak a tisztes erőlködésre futja. Végre felérek a nyeregbe, és gurítom neki.
Pörögnek a percek, a másodpercek. Még felkocogok a Községház utcán, egy perc már csak a tavalyi időmből, meglesz, vagy kicsúszok?
Bedöccenek. Igen... 11:26 pont a tavalyi. Nehéz volt.
Sok mindent át kell gondolnom. Célokat, prioritásokat, lehetőségeket.
Asszem elő kell vennem a régi szlogent: "holnaptól még keményebben kell edzeni!" ;)
Akkor jó! :-) Az biztos, hogy neked kell mindig figyelni, mert a külső szemlélő sosem tudja pontosan, hogy valójában milyen állapotban vagy? Márpedig az a döntő és nem a külső látszat. Érted pedig (érthető okokból) jobban szoktunk aggódni, mint más sporttársakért.
Köszi!:) Megszoktam két évtized alatt, hogy választanom kell, döntenem, és mindenek előtt a biztonság a legfontosabb. Én sem megyek bele semmi olyanba, ami veszélyeztetne, vagy a kedvesem emiatti aggódalmában kerülne bejba. Tegnap semmi olyan nem volt, ami miatt elgondolkoztam ezen. A kedvesem pedig viszonylag jól viselte, számomra is meglepően, aminek kimondottan örülök, hogy végre megszokja, nem kell annyira izgulnia miattam:) Szeretem nagyon Őket, és mindig gondolok Rájuk:)
Gratulálok Kabóca! Ezen a versenyen már elindulni is hőstett, nemhogy végigmenni!
Egyre vigyázz: a bizonyítási vágy ne legyen erősebb, mint a kedvesed iránti szeretet! Ha szélsőséges helyzetekben döntened kell, ne felejtsd el, hogy futóverseny sok van, de életünk párja csak egy.
