Melyik az a pillanat, amelyet az ember születésének tekinthetünk? Mikor világra jön a gyermek? A fogantatás pillanata? Vagy még előbb? Ütközzenek a nézetek!
Amiről ma reggel olvasgattam, szép is volt, mély is, mint létünk titkai...azt olvastam egy a szimbólumokról írott könyvben, hogy az ember spirituális és lelki indíttatásai, amelyek az archetípusokból erednek, megérthetőbbé válnak, feltárulnak bennünk akár azáltal is, ha elmélyedünk a természet szemlélésében...
Mert a természet maga is egy jókora nagy szimbólumrendszer. A lét alapfogalmairól, mint pl. születés, halál, Isten, teremtés... azt hiszem, sokkal többet megtudhatunk azáltal, ha csendes örömmel belenézünk egy tiszta vizű tó tükrébe.... és ha jól meggondolom, sokszor olyan titokzatosnak tűnik számomra egy-egy sötét fenyveserdő fent a Kárpátokban, vagy a hegyek, a maguk szótlanságában. Hol ködbe burkolóznak, hol a reggeli nap fényében árasztanak derültséget... és a léleknek üzennek, életről, születésről, halálról... szép hegyekre néző, tavakban, fákban és virágokban gyönyörködő, napokat kívánok mindenkinek!
" Egy kelet-afrikai törzsben a gyermek életének kezdetét nem a fogantatásától vagy születésétől számítják, hanem attól a naptól, amikor az édesanya először gondol rá.
Az asszony, amikor úgy érzi, hogy elérkezett életében a gyermekvállalás ideje, elvonul egy erdőbe, és addig ül egy fa tövében, amíg meg nem találja gyermeke énekét. Majd visszatér a faluba, és a leendő apának is megtanítja ezt az éneket, amivel együtt hívogatják, várják a gyermeket. Az anya rendszeresen énekel a méhében levő magzatnak, majd a dalt megtanítja a bábaasszonyoknak is, akik születésekor ezzel köszöntik őt. Ez a dal elkíséri a gyermeket élete legfontosabb pillanataiban, a különböző beavatási rítusokon keresztül egészen a haláláig. A dal a kötődési folyamat gyökereire mutat rá – a biztonságos érzelmi kötődés ugyanúgy kísér minket végig életutunkon, mint a kelet-afrikai gyermeket születésének dala. A biztonságosan kötődő személyek felnőttként értékesnek és szerethetőnek érzik magukat. A párjukat megbízhatónak és őszintének tartják, magas az elégedettségük a párkapcsolatukban, érzékenyebbek a partnerük szükségleteire és hosszabb a kapcsolatuk időtartama, mint a bizonytalan kötődésű személyeké.”
Az idézet Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéből való.
Sosem hagyok fel annak a latolgatásával, hogy merre lehetsz - hogy újra feltámadsz-e egy másik világban, vagy már meg is tetted, hogy békében és szeretetben élsz-e valahol egy távoli országban, melyet én sosem keresek fel. De egy dologban biztos vagyok: biztosan tudom, hogy ha visszatértél, az első dolog, amit tettél, hogy arcodat a nap felé fordítottad. Mert ha valamit megtanulhattál, elveszett kisbabám, az az, hogy ezen a világon egyikünknek sem adatott eltékozolható idő.
Egy ősi tanítás szerint a lélek nem születik és nem hal meg. Öröktöl fogva létezik. Így amit itt születésként tartunk nyilván, az az anyagi testnek az anyából való megszületése, amelyben a lélek a fogantatás pillanatában már helyet foglalt.....
"Melyik az a pillanat, amelyet az ember születésének tekinthetünk? Mikor világra jön a gyermek? A fogantatás pillanata? Vagy még előbb? Ütközzenek a nézetek!"
Sok ellenkező vélemény ellenére az élet nem a fogantatás pillanatában kezdődik. Az élet töretlen láncot alkot, amely csaknem a Föld 4,6 milliárd évvel ezezőtti keletkezéséig nyúlik vissza. Még az emberi élet sem a fogamzás pillanatában veszi kezdetét. Ez ugyancsak megszakítás nélküli láncként nyúlik vissza sok százezer évvel ezelőttig, amikor az emberi faj megjelent a Földön. Carl Sagan: Abortusz...
2. Tényekről beszéljünk! A +születés tény, amint a halál is az!
3. Nem, nem gyilkosság.
Van megfelelő jogi kategória rá: Tiltott magzatelhajtás!
Nem is lehet gyilkosság:
Ha egy anya X-?. hónapban takarítás közben megbotlik, és ettól elmegy a gyerek, vagy az utolsó pillanatig dolgozik, és mikor bemegy szülni, kiderül, hogy pár órája meghalt a pici, szted gondatlanságból elkövetett emberölésért /nem gyilkosságért!/ felelőségre kellene vonni?
azt írtad, hogy mikor már önállóan működik a teste, onnantól tekinthető élőnek. de igazából később az élet folyamán többször is előfordulhat, hogy átmenetileg külső segítségre szorul a test működése.
tételezzük fel, hogy valaki feltalál egy olyan mérget, amely csak terhes anyákra hat, beadja nekik és csak a magzatot öli meg a méreg. érvelésed alapján akkor ezt nem tekinthetjük gyilkosságnak?
A gyerek akkor születik meg, amikor a köldökzsiór elvágása után először fölsír!
Addig egy test még akkor is, ha test a testben, vér a vérben.
A születés az a pillanat, amikortól nincs mese, nincs mellébeszélés, itt a Világ, önállóan élni kell! Lélegezni, táplálkozni, önnön testére számíthat csupán a poronty, nem segít biológiailag az anyaszív.
Jogilag is ezt a pillanatot tekintik "születés"nek!
1Kir 3.16 Akkortájt elment a királyhoz két szajha. Eléje járultak, s az egyik asszony azt mondta: 1Kir 3.17 "Engedj meg, Uram! Én, és ez az asszony itt ugyanabban a házban lakunk. Szültem a jelenlétében a házban. 1Kir 3.18 Három nappal lebetegedésem után ez az asszony is szült. Együtt voltunk, nem volt senki idegen a házban, csak mi ketten voltunk a házban. 1Kir 3.19 Aztán éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia, mert agyonnyomta. 1Kir 3.20 Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellőlem fiamat és saját keblére fektette, az ő halott fiát meg az én keblemre tette. 1Kir 3.21 Amikor fölkeltem, hogy megszoptassam, lám, halott volt a fiam. De virradatkor jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem az én fiam volt, akit szültem." 1Kir 3.22 A másik asszony azonban ellene vetette: "Nem igaz, a te fiad halott, s az enyém az élő." Így vitatkoztak a király előtt. 1Kir 3.23 Erre a király azt mondta: "Ez azt állítja: Az az én fiam ott, mármint az élő, s a te fiad a halott. Az meg kijelentette: Nem igaz, a te fiad a halott, az enyém az élő." 1Kir 3.24 Aztán megparancsolta a király: "Hozzatok ide egy kardot!" Odavittek hát a királynak egy kardot. 1Kir 3.25 S a király így szólt: "Vágjátok ketté az élő gyermeket, s adjátok az egyik felét az egyiknek, a másik felét a másiknak!" 1Kir 3.26 Akkor az az asszony, akinek a gyerek a sajátja volt - mivel fölébredt benne a fia iránti szeretet -, azt mondta a királynak: "Engedelmeddel, uram, adjátok oda neki a gyermeket, ne öljétek meg!" A másik ellenben így kiabált: "Ne legyen se az enyém, se a tied, vágd ketté!" 1Kir 3.27 Most a király vette át a szót, s azt mondta: "Annak adjátok oda a gyereket, ne öljétek meg! Mert az az anyja." 1Kir 3.28 Egész Izrael hallott a király ítéletéről, és nagy tiszteletre ébredt a király iránt, mert látták: isteni bölcsesség tölti el, hogy igazságot szolgáltasson.
Ha a keresztény válasz érdekel: a fogalmaink eredhetnek a kinyilatkoztatásból, sugalmazásból, mi magunk is juthatunk felismerésekre, de a felismeréseinkben is szerepet játszanak emberfeletti szellemi erők.
Szerintem sokkal érdekesebb lenne a topik, ha a te meglátásaidról is olvashatnánk benne:)
