Na, most mit mondjak? Tök jó.... És Mara, én mit mondjak? Kit szídjak, vagy kinek rójam, fel, hogy két hónapon múlt a boldogságom, hogy ne feküdjek le és keljek fel azzal az érzéssel, hogy csak 2 hónapot kellett volna kibírnia!!!! És hogy miért nem bírta ki?
Jó... jó... tudom... nem tudott rólam, túl késő volt, meg ilyesmi! Haragudtam is Istenre nagyon hosszú időn át. De mit érek vele?
Nekem főleg Évike, a kórházi ágyszomszédom jár sokszor a fejemben, és imádkozom, hogy adjon neki az Isten fedelet a feje fölé, ételt a gyomrába, és legalább egy embert, aki segíti és szereti őt!
Hosszú volt az éjszaka. Lázas vergődésem közben sok dolgon tépelődtem. Hogy sok mindent sejtek, sok mindent nem tudok és sokat tudni se akarok. De azt már tudom, hogy ez a topic reménytelenségem és kudarcom kútja – nem akarok tovább meríteni belőle. Volt itt a nyáron valaki: Otto, aki egy tiltó tábla miatt nem tudott teherautóval bejönni a városomba. Érdekes visszagondolni egyes megnyilatkozására, megjegyzésére. Ő írta azt is, hogy valószínűleg azért nem kaptam backstage passt, mert olyan valakihez került a kérésem, akinek nem vagyok szimpatikus. Igen, ezt tudom, s ez a valaki még abban is intézkedett (bár ki tudja, saját ötlet volt-e?), hogy minél messzebb kerüljek a koncerten a színpadtól…
A koncert szombaton volt, s én pénteken délután jártam a helyszínen, beleültem a székembe, amely a színpad rendező bal oldalával volt szemben, így éppen Roger szintetizátora lett volna előttem. Ám, amikor másnap este kerestem a helyem, meglepődve tapasztaltam, hogy új címkéket ragasztottak a székekre, de a szektor másik oldaláról kezdték a számozást, s ez azt jelentette, hogy az eredeti helytől kb. 20 széknyire kerültem, jóval túl a színpad szélétől. Ilyen gonosz húzásokkal szemben én úgysem tudom felvenni a versenyt – inkább eltemettem az álmomat, hogy valaha is találkozhassak pár percre ezzel a csodálatos művésszel. Beláttam, túl kevés vagyok hozzá. Nem ezen az éjszakán jöttem erre rá, s volt is már pár elszakadási kísérletem innen, de mindig „visszaestem”. Most új módszerrel próbálkozom; a szenvedélybetegeknek azt mondják: Ne azt akard, hogy soha többé! Csak azt tűzd ki célul, hogy a mai napod lesz „tiszta”. Aztán, ha a mából tegnap lett, s meg tudtad állni, hogy nem ittál, nem szívtál, nem szúrtál, akkor megint előtted van egy ma. De csak a ma! A tegnapokból pedig hetek, hónapok, évek gyűlnek össze. Nekem holnap kezdődik az első ma…
Ezen a napon mit lehet írni, mikor mindenki mű-boldog?!
Ezt:
"Mi az, hogy boldogság? Egy biztos: semmiképpen sem valami tartós állapot. A boldogság extázis, egy fölszikrázó pillanat az ember életében - ám ezek a fölszikrázó pillanatok nagyon hamar kihunynak. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor föllőnek egy rakétát, és az egy pillanatra bevilágítja a tájat, aztán kialszik, és megint sötét lesz. A boldogság pillanatai is bevilágítják az ember életét egy rövid időre. Ami tartós állapot lehet, az az elégedettség." Popper Péter
És célba értem - elégedett vagyok, olykor boldog is!
Kis kompromisszumok, eltemetett álmok, hátrahagyott csalódások után és a jelenben is sok hiányérzettel, de elégedett vagyok.
A múltkor láttam, hogy az egész Open The Door album fel van töltve egyben, azon az 5. dal: The Garden.
De nekem az a '82-es az igazi!
Gondoltam már rá, hogy meghallgatom egymás után, mert persze, más a hangszerelés miatt a 2000-es, de nem hiszem, hogy emiatt. Abban a régiben valami plusz van még, amitől megnyílik az ember lelke.
Hát van egy koncert-program, amihez a legtöbb sztár többé-kevésbé tartja magát. Ezért van, hogy sok dalt "élőben" nem is lehet hallani. Én is sok olyat tudok, amit csak lemezen hallottam, mert a csapatom sosem adta elő egyik koncertjén sem...
Igen, sajnos először nagyon sok videót a Youtube-ra lehet csak feltölteni, például én a Face-re is csak így tudok, hogy előbb a Youtube, aztán a Face... a "magán" videóimat nem fogadja el. Ne csüggedj, az elsővel mindenki megkínlódik!
Még én is, pedig - elvileg - értek hozzá!
Nincs sok időm, ma megnyitóra megyek, remélem ma szép napja van mindenkinek!
Kb. este 6-kor kezdtem, s fél 1 után feküdtem le, de még jó sokáig nem tudtam elaludni, egyre csak a problémán járt az agyam.
Másfél hónapja kotlok a karácsonyi ajándéknak szánt CD anyagán, amit csak december 31-én kaptam meg, s most már nagyon éreztem, hogy csinálni kellene vele valamit. A fiam, aki korábban megígérte, hogy segít, kihátrált, így magamra maradtam az mp3-as felvételekkel. Ebben a formában se a FB, se a Drámaműhely nem fogadta be. Eszembe jutott, hogy korábban, amikor minden szerzőhöz eljuttattam a saját anyagát, egyikük rögvest videót csinált belőle.
Hát ilyet én még soha!
De ha muszáj!
Elindultam, A fiam egy picit segített a kezdésnél, nagyjából úgy kell elképzelni, mint amikor biciklizni tanul a gyerek... Jaj, mit szerencsétlenkedtem! Pedig nem volt ez igazi videó, csak a cím és aztán a nagy sötétség...
Nagyon lassan haladtam, mert ez a gép... Bővíteni kéne! Napjában többször kiírja, hogy "kevés a virtuális memória". Hát tegnap nem csodáltam, hogy a vége felé már alig működött!
A lényeg, hogy egymás után születtek a kis "útfestést" jelző kúpok, összesen 12, s aztán elkezdtem feltölteni a Drámaműhely oldalra. Az utolsó előttinél 2x is azt "mondta", hogy hiba történt feltöltés közben, nosza, megcsináltam még egyszer a videót, de az se tetszett neki.
Itt hagytam abba, s mentem lefeküdni, pedig nagyon szerettem volna közzétenni, hogy örülhessenek végre a többiek.
Reggel indulás előtt volt még egy órácskám, megint új videó, megint azt mondta: No! S látom, hogy két másik videó is "halott", pedig este még élők voltak. És ekkor próbáltam meg lejátszani az egyiket...
Csoda, hogy élek! Olyan nagy megrázkódtatás volt, hogy egyiket se lehet ott lejátszani! Vagyis lehet majd, mondta a fiam, ha előbb feltöltöm a YouTube-ra.
Majd igen, de nem ma!
Olyan álmos én, de olyan!
Ha mérni lehetne, biztos, hogy a maximumra ugrana a mutató a skálán.
Szerintem ma a tyúkokkal megyek aludni. Nem hozzájuk, csak velük egy időben. :-)
Remélem, hogy érteni valamit a leírtakból, mert nekem kár lenne most újra olvasni! :-)
Ezt a dalt, mióta figyelemmel kísérem Roger pályáját, még sosem énekelte koncerten.
Vajon miért?
Érthetetlen számomra, mert ez "könnyebb" az Open the Door-nál, bár azt is sikerült neki a lemezbemutató koncerteken - még 2000-ben.
És van több dal is, mely szinte soha nem hangzik el.
Pedig "bizonyítottak"... például a Surely...
Nem tudom, mi alapján állítja össze a listákat, és ezeket a dalokat miért mellőzi...
Visszatérve a The Garden-re... Az a '82-es (vagy '83-as?) felvétel... Nohát! Az úgy átjárja az ember lelkét, hogy a dal után jó ideig el tudjuk hinni magunkról, hogy jók vagyunk.
