"Balczó: A Jobbik felháborítónak tartja az erdőprivatizációt!
Balczó ZoltánAggasztónak tartja a Jobbik Magyarországért Mozgalom az erdőprivatizációról szóló híreket. Felháborító, hogy a felelőtlen politizálása miatt pénzzavarba került kormány a nemzet vagyonának kiárusításából óhajt bevételhez jutni. Az utolsó nagy falatok egyike a magyar erdő, s most erre a kincsünkre vetettek szemet bizonyos hazai és külföldi üzleti körök. Úgy véljük, világhírű rengetegeink csak akkor lehetnek biztonságban, ha az Alkotmányban rögzítik azok eladhatatlanságát.
Az alaptörvény 70/D. § (1) pontja kimondja, "A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."
Mivel az alaptörvény tizedik pontja szerint "A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon", a Jobbik Magyarországért Mozgalom javasolja, hogy a 70. paragrafust egy harmadik ponttal egészítse ki az Országgyűlés. E szerint "A magyar állam tulajdonában lévő, az állampolgárok testi és lelki egészségét biztosító erdővagyon nem értékesíthető és haszonbérbe sem adható." Úgy véljük, csak ez a megoldás nyújt kellő biztosítékot páratlan nemzeti értékünk megóvására.
Balczó Zoltán,
a Jobbik alelnöke,
a párt EP-listájának második képviselő-jelöltje
(jobbik.hu)"
Nem tudom, hogy másutt hogy működnek, de itt olyan formában, hogy a földtulajdonosok (egy része, mert van olyan volt tsz.tag, aki önállóan gazdálkodik) megbízza a volt tsz-t a földjének komplex művelésére, és a cég az év végén teljeskörű elszámolást készít a ráfordításokról. A terménnyel a föld tulajdonosa szabadon rendelkezhet, felhasználhatja, eladhatja maga is, vagy megbízza a céget az értékesítéssel.
Mi ez, ha nem bérmunka?
A haszonbérlet meg nem tulajdon!
Egyébként arra kíváncsi lennék, hogy a volt tsz-ek utódcégeinek hány %-a folytat olyan komplex tevékenységet, mint tsz. korukban. Sztem 0. És az is igen alacsony érték lenne, amelyek növényter.+állatteny. komplexumot működtetnek.
Nincs okom kétségbe vonni az állításodat. Ahol a gazdálkodás a hajdanvolt vagyon nagy részét elvitte, ott bizony nem nagyon maradt más mint a bérmunka. Arra bizony valószinű elég az említett létszám is. Sőt.
Földtulajdona gazdasági társaságnak egyáltalán nem lehet.
"- belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet (a magyar állam, az önkormányzat, a közalapítvány, valamint az egyház és a jelzálog-hitelintézet kivételével) termőföld tulajdonát egyáltalán nem szerezheti meg, nem nyerhet rajta haszonélvezetet, és - a haszonbérlet kivételével - más jogcímen sem használhatja. Haszonbérbe maximum 300 ha vagy 6000 AK értékben vehet termőföldet, gazdasági társaság és szövetkezet esetében ez a korlát kitolódik 2500 ha-ra, vagy 50 ezer AK értékre;"
Ott tudtak (tudnak) a régi létszámhoz hasonló munkaerőt alkalmazni a mezőgazdasági üzemek, ahol megmaradt a földművelés, állattenyésztés szimbiózisa, mert így a különféle maffiák kevésbé tudják őket szivatni.
Estleg, ha a kárpótláskor kapott összegeket a termékeiket feldolgozó iparba is tudták fektetni, méginkább jobb.
Nem óhajtok IRL adatokat közölni, hogy melyik faluban, de az a két, kedvező adottságok között működő TSZ utódszervezete, amelyik a faluban működik, 30-40 főt foglalkoztat. Slussz!
Termőföld vagyonuk egy négyzetméter sincs. Korszerű eszközökkel tul.képpen földművelési bérmunkát végeznek.
Mit csinál vaj'h a korábbi 500 és a mostani 40-es létszám különbsége? Hmmm?
Mert hogy a résztulajdon jövedelméből nem tud a különbség megélni!
Azt nem szabad kivenni a képből, amit Németh Miklós 1989-ben már beismert,hogy a TSZ-ek 80 %-a a csőd szélén táncolt. (csupán az állami mankó tartotta őket életben)
Zalai viszonylatban a dimbes dombos vidéken --(kedvezőtlen termőhelyi adottságu gazdaságok)--- küszködők, ahol soha nem szabadott volna közösbe terelni a népet- max erdőművelés címén, hogy a topic témájánál is maradjunk--azonnal széthullottak és annak rendje módja szerint szétrabolták a vagyonukat.
A területeiket a sógorok vásárolták meg, mert akkor még nem volt tiltott, később az OVI által is nagydobra vert zsebszerződések révén művelik.
De ott ahol előtte is jól gazdálkodtak, nem egy ilyen volt-többek közt, amelyik felénk működik-életben maradtak, a kárpótlás révén nem veszítették el a földjeiket, csak bérlőkké váltak, sőt forrásokhoz jutottak és a technológia megújítására fordították.
Később persze átalakultak gazdasági társaságokká, aminek révén a vezetők megszerezték a vagyon túlnyomó többségét.
No, mára tőlük vásárolta fel Lesztinger et. a jobbakat és működteti őket.
Ma sem dolgoznak bennük lényegesen kevesebben, mint hajdanán.
"A hajdani, többszáz fős szövetkezetek utódszervezeteiben ma dolgozik 30-40 ember. Gyanítom, nemcsak abban a településben, ahol lakom."
Hja. Pontosan így van, de sokhelyen ma már még ennyinek sem adnak munkát. A néhány tulajdonoson kívül csak 1 - 2 nélkülözhetetlen embert alkalmaznak, esetleg őket is csak minimálbéren, a többieket pedig csúcsmunkák esetén zsebből fizetik.
(Ezt a témát már kitárgyaltuk más topicokban korábban, azért nem szólok hozzá. De elolvasom, amit írtok.) :-)
Nem akartam még a részarány-tulajdonnal bonyolítani a képletet, tudom, hogy működött a dolog.
(És ne bonyolódjunk bele abba, hogy ha a reprivatizáció során visszakapják a volt tulajdonosok a földjüket, akkor milyen földterületből lett volna a szétosztandó résztulajdoni alap?)
Lehet az is, hogy a TSZ-ek létalapját nem fenyegette semmi, de a tény akkor is tény marad: A hajdani, többszáz fős szövetkezetek utódszervezeteiben ma dolgozik 30-40 ember.
Gyanítom, nemcsak abban a településben, ahol lakom.
Könyörgöm, akinek nem kell a föld, arra minek ráeröltetni?
Nekik szintén lehetőséget kellett volna adni, hogy kárpótlási jegyet igényeljenek a földjük helyett.
Csupán azoknak kellett volna azt a lehetőséget biztosítani, hogy a bevitt aranykorona értékben kapjanak földet, akik művelni akarják és tudják.
Az is tévedés, hogy a kárpótlás a Tsz-ekben dolgozók létalapját fernyegette.
A kárpótlás az életképes Tsz-eket inkább feltőkésítette, mert a kárpótlási földterületek zömmel a birtokában maradtak bérleményként, ellenben az ellenértéküket az államtól megkapták. Akik ezzel a pénzzel okosan tudtak élni, megerősítették az alapjaikat.
Egyébként a TSZ-ben dolgozók nem voltak jogosultak kárpótlásra, mert az ő földjeiket nem váltották meg, az ott volt a nevükön a közösben. Ők a részarránytulajdonokkal együtt kapták vissza a birtokukat.
"Ezt a földtulajdon esetében meg lehetett volna oldani egyszerűen, hogy az elvett aranykoronaértéknek megfelelő földterületet kellett volna visszaadni..."
Jahhhh! Ezzel tele lenne az ország olyan földtulajdonosokkal, mint amilyen én lennék. (Aki egész életére eltávolodott a földtől, csak idős korára tért vissza valamelyest.)
Azok a falusi emberek pedig, akik a '60-90 között a TSZ-ekben húzták az igát, visszakapták volna a bevitt 5-6 holdjukat, aztán nézhettek volna ki a fejükből, hogy ekkora földterülettel hogyan élnek meg a faluban, amikor a korábbi munkáltatójuk, a TSZ megszünt.
Hát ilyen egyszerű lett volna!
De ne bonyolódjunk nagyon bele, mert egyrészt nem a topik témája, másrészt meg nem érdemes. Ez már majdnem történelem, az pedig nem ismeri a "mi lett volna ha..." kérdést.
Mint egy korábbi postomban írtam, engem sokkal inkább zavar az, hogy a természetvédelmi szervezetrendszer a Natura 2000 programon keresztül - az állam képében megjelenve - rátenyerelt elég jelentős nagyságú magántulajdonú erdő-, kaszáló-, gyümölcsös-, netán szántó-, vagy szőlőterületekre, és sejtelmem szerint a várható beavatkozásával jelentős értékvesztést fog okozni a területek tulajdonosainak.
A kárpótlást a jogtalanul a földjüktől, vagyontárgyaiktól megfosztott emberek kártalanítására találták ki. Ezt a földtulajdon esetében meg lehetett volna oldani egyszerűen, hogy az elvett aranykoronaértéknek megfelelő földterületet kellett volna visszaadni (nem feltétlenül ott, ahol az eredendően volt), a vagyontárgyak esetében pedig visszaadni azt, ami még megvolt akkor, a többi esetében lehetett volna kárpótlási jegyet osztani, amiből, állami vagyont venni lehetett szerezni.
Sokkal kevesebb illetéktelen, a kárpótlási törvény által nem célzott személy tehette volna bele a kanalát ebbe a levesbe, szerintem több jutott volna azoknak, akik eredendően kárt szenvedtek. Abban egyet értünk, hogy ez sem lett volna dekára egyenlően igazságos, de kevesebb sérelmet okozott volna, mint amegvalósult törvény.
(Kezdetben magam is azok közé tartoztam, akik a Torgyán féle verziót mereven elutasították, de az idők folyamán rá kellett jönnöm, hogy az a kisebbik rosz lett volna.)
Nem tudsz olyan rendszert kitalálni, amely ne termelné ki a maga simliseit, illetve ne termelne ki egy olyan csoportot, akiket egy másik csoport simliseknek nevez.
(Pl. A nagyszüleim földtulajdona alapján egy talpalatnyit sem tudtam "privatizálni". Most mondjam az, hogy azért, mert mások simlisek voltak? Sokkal inkább igaz erre az esetre, hogy ezzel bizonyítottam a saját tehetségtelenségemet, hogy nem tudtam élni a lehetőséggel.)
Igazságosabb lett volna, mert egy kétégkívül szükséges és jószándékú törvény hasznát nem a simlis nepperek, hanem az eredendően megcélzott kör arathatta volna le.
Akkor is lettek volna társadalmi csoportok, akik azzal a változattal jobban jártak volna, míg más csoportok velük szemben hátrányba kerülnek.
Próbálj meg felvázolni magadban néhány különböző élethelyzetet, és az alapján elemezd végig a az ú.n. privatizációs megoldási lehetőséget, és kiderül a számodra is, hogy mindegyike tartalmaz igazságtalan elemeket.
Ezért nincs értelme számomra az ilyen "elkótyavetyélték, elherdálták"-szerű kifejezéseknek.
Ha jól visszaemlékszel, az első kárpótlási törvény nem ilyen volt, mint ami később megvalósult. Az elsőt az alkotmánybíróság megsemmisítette, és ennek nyomán alkották meg a szerencsétlenül sikeredett licitálós -és sok visszaélésre is lehetőséget adó- törvényt. Utólag vizslatva látható, hogy ennél még a Torgyán- Kisgaz féle reprivatizálós ötlet is jobb lett volna.
Sz.B. elvtárs időnként a különféle topicokban való irkálgatáson kívül néha- néha mást is szokott csinálni.
Ez világos, meg ugye két hozzászólással lejjebb ki is fejtetted, csak ugye ki gondolná, hogy egy szamorodnis butéliának ilyen elhúzódó a hatása, avagy az utóhatása. ;)
"Lehet, hogy SZ.B. olvtárs végleg elhagyta a topikot, és hiába reagálok a felvetésére, de ez az "elherdálás" fogalom tartalmilag igencsak többváltizós jelenség."
Sz.B. elvtárs időnként a különféle topicokban való irkálgatáson kívül néha- néha mást is szokott csinálni.
Lehet, hogy SZ.B. olvtárs végleg elhagyta a topikot, és hiába reagálok a felvetésére, de ez az "elherdálás" fogalom tartalmilag igencsak többváltizós jelenség.
Például:
Tudomásom szerint a földek AK értékének nyilvántartása egy meglehetősen régi dolog, és eléggé stabil tényező.
Tehát azok az erdők, amelyek a TSZ szervezés időszakában kerültek a parasztok tulajdonából "kvázi állami" tulajdonba, a bekerüléskor is alacsony AK értékűek voltak. Az AK érték nyilvántartásuk a TSZ-ek fennállásának mintegy 30 éve alatt sem változott.
S mint már korábban mondottam volt, annyi eszük azért a TSZ-eknek is volt, hogy nem a 20 AK feletti földeket erdősítették be, hanem azokat, amelyek nem adtak a terület nagyságához képest arányos jövedelmet.
Azt hiszem ugyanígy volt azokkal a földterületekel is, amelyeket a TSZ-ek - szintén állami pénzből, miként az erdőtelepítéseket is végezték - földalatti öntözőcsövekkel láttak el. Nos, ezeket a területeket szintén a nyilvántartott AK értéken osztották ki a '90-es évek elején.
Az már az új tulajdonos szerencséje, vagy szerencsétlensége volt, hogy kinek kedvezett az alkalmazott elosztási szisztéma és kinek nem.
Mert nem hiszem, hogy fene módon bosszankodik az mostani földtulajdonos, amiért olyan területhez jutott, amelyen most is működő öntözőmű van.
A földeket érintő kárpótlás, meg vagyonnevesítés során a földek döntő része "csak visszakerült" magánkézbe, amiben volt a TSZ szervezés előtt.
(A megint más kérdés, hogy ugyebár volt egy földosztás is Mo-n, a 40-es évek végén, amikor a nagybirtokok szétosztására került sor. Hogy akkor került-e ebbe állami földtulajdon is, avagy nem, azt nem tudom, de ha igen, akkor az is egy "elherdálás" jellegű esemény volt.
Húsz év után már reklamálhatunk, meg zsörtölődhetünk a legújabbkori föld- és vagyonosztás erkölcsösségén. Tetszettek volna az akkori politikusainknak, az akkori képviselőinknek megfontoltabb döntést hozni!
"Az államot nem érhette kár, mert ezekhez az erdőterületekhez, mint már rajtam kívül néhányan leírták, semmi de semmi köze nem volt!!!"
Tévedés, tudatlanság részedről? Légy erős, mert amiről a korábbiakban már szó esett ebben a topicban, az hogy az ország erdősültsége 12%- ról cca. 20%- ra emelkedett abban bizony az államnak nagyon jelentős szerepe volt! Az erdősítés az elmúlt évtizedekben kivétel nélkül az állam finanszírozásában és zömmel erdőgazdálkodási tevékenységével történt. Mit gondolsz, ki a jó fene fizette az erdők telepítését évtizedeken keresztül?! (Célcsoportos állami beruházás.)
A nyilvánvaló dolgokat pedig a fantáziádra bízom. :-))))
Megint nem a lényegről van szó... "Akarja-e ön, hogy az erdőket is ugyanolyan __módon__ privatizálják, mint eddig bármi mást." A magyar nép nyelvében a "privatizálták" szó szinonímája a szétlopták-tönretették kifejezésnek. _FK
Azt azomban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ameddig a TSZ-ek kezelték ezt az erdővagyont, annyi idő alatt -az akácot kivéve- egyetlen fafajta sem képes magát letermelhető állapotba felnevelni. Ebból következően apáink, nagyapáink munkájának gyümölcsét aratták le. Tehát, hogy a vezetők és azoknak akiknek ez érdeke volt, hogy bizonyos juttatásokhoz hozzájussanak, az volt az ára, hogy az általuk kezelt fa és erdővagyon vagyon értéke csökkent.
1.) Kit ért kár? Kár az államot érte, mivel 2-4 aranykorona/ha értéken adták magánkézbe az erdőket, nem véve figyelembe az azon álló faállomány értékjét amely legtöbb esetben a földterület többszörös értékét jelentette. Ez nézetem szerint éppúgy herdálás mint ahogyan pld. a manapság oly sokat szidott Gyurcsány megvehette a MOTIM-ot, vagy ahogyan Raskó átjátszotta a növényolajipart külföldi érdekeltségű cég részére, vagy ahogyan a Henkell részére eladták a Helibor (ma így hívják) kombinátot a branddal együtt és a magyar vállalkozók bankhitelből voltak kénytelenek visszavásárolni és törlesztik azt ma is (ha tudják) és sajnos vég nélkül lehetne folytatni a sort, stb., stb., stb.
2.) Hogy kik a haszonélvezők? Ezt nem sorolom, mert nyilvánvaló.
Ez a TSZ-ek esetében sztem természetes volt. Azok egy komplex szervezet voltak, több ágazatra kiterjedően. Ha az egyik ágazat az adott évben éppen veszteséges volt, akkor a másik kihúzta a xarból.
Sztem a több lábon álló, nem egytermékű cégek most is így működnek.
Van igazság abban is amit írsz. Én a herdálást arra értettem, hogy bevett gyakorlat volt, hogy a kezelt erdő, legalább is a vágásértett része mindíg alkalmas volt egy estleges gazdálkodási főtevékenységi hiányt elfedni, betakarna, ha szükséges volt.
