-Azért lettem baloldali, mert lelki alkatom szerint már az óvodában is mindig ÉN akartam az első lenni. Ez nem mindig sikerült, mert a felnőttek ebben megakadályoztak… de most már én is felnőtt vagyok. Senki nem akadályozhat meg! -Azért lettem baloldali, mert lelkem mélyén ÉN egy karrierista vagyok és a karrierem gyors fejlődéséhez kitűnő táptalaj a Szocialista Párt. -Azért lettem baloldali, mert csak az anyag létezésében hiszek. Amit a KEZEMMEL megfoghatok, csak az van. Anyag= ruhák, lakás, autó, pénz, nyaralás… ,de mindebből a legjobbak. A többi az nem anyag. -Azért lettem baloldali, mert az elithez AKAROK tartozni. Valamiért azt gondolom, hogy az elit a Szocialista Pártban koncentrálódik. -Azért lettem baloldali, mert erős bennem a túlélő ösztön. Elsősorban MAGAMRA gondolok, de a gyerekeimnek is szeretnék biztos jövőt, és ehhez a jó kapcsolataimon keresztül biztosan hozzá tudom őket juttatni. -Azért lettem baloldali képviselő, mert szeretek ingyen hozzájutni ahhoz, amiért mások kemény munkával juthatnak csak hozzá. Ettől érzem MAGAM szerencsésnek. Azt is gondolom, hogy szerencsésnek lenni mások csodálatával jár. -Azért lettem baloldali, mert nem csak másoknak még magamnak is hazudok. Hazugságaim ebben a közegben, mind igazságnak tűnhetnek, és az igazságot minden eszközzel meg kell védeni.
Amit itt felsoroltam arról MAGAM sem tudok, és minderre csak a halálom pillanatában derülhet fény...
Úgy csinálnak, mintha tudnák. Ígérgetni legalábbis tudnak. Akinek van szeme, füle az meg tudja különböztetni a valóságot a látszattól. A baj az, hogy a 100%os valóság, a másik párt fikázása, a 100%-os látszat pedig az ígérgetések.
Csak olyan, mint a többi párthoz tartozó politikus. Ellenzéki szerepben és választási kampánykor tudják mi kéne a népnek, hatalomra jutva pedig amnéziát kapnak.
A Horn-kormány idején a Demokrata "Az MSZP arca" címmel zseniális címlapfotót készített. Hornból, Jánosiból, Nagy Sándorból és Szekeresből mixeltek össze egy arcot.
Ők az utolsó mszmp elit, akik már a rendszerváltás előtt a magukénak érezték az országot. Úgy gondolják, hogy amit egyszer megszereztek, arról nem mondhatnak le. A magántulajdonuknak tekintik, amit úgy tékozolnak el, ahogy akarják. Úgy érzik, joguk van csődbevinni az országot, hisz az övék, azt csinálnak vele amit akarnak.
Nem volt, nincs és nem is lesz (ha hatalmon maradnak) semmiféle országépítő, nemzetjobbító stratégiájuk, stb., mert ilyesmi egyáltalán nem érdekli őket.
