„A szerelem elmúlik, és felváltja valami sokkal fontosabb, ami egy életre szól; a szeretet, a tisztelet és a megbecsülés. Amikor ő már én vagyok, én pedig ő. Engedve, hogy a másik bennünk éljen. A megnyugtató tudat, hogy együtt, egy életen át, kölcsönösen kiegészítve a másikat, kimondva vagy csak befejezve helyette a mondatokat, támogatva, kitartva, bízva, szeretve.” - John Cure
– Ó, Emánuel, te ezt nem értheted – mondta a vak, s a hangjának valami furcsa, boldog rezgése volt –, én pedig nem tudom szavakkal elmondani jól, hogy benne legyen mindaz, amit az ember ér ez ott, miután a harang összehívott mindenkit, mint egy nagy, gyönyör ű, boldog családot. Érezni kell azt, ott lenni közöttünk, igen! Miután mindenki elmondta, hogy mi örömet hozott számára a nap, sorra odajárulnak az öregek tüzéhez, s leteszik, amit hoztak. Mindenki hoz valamit. Kosár gombát, vödör szedret, ezerjófű gyökerét… ha egyebet nem, hát virágot. S télen, amikor virág sincs, egy jávorfából faragott kicsi bárányt vagy egyebet. Ha nem mást, egy zöld, illatos fenyő ágat. Még a legkisebb gyerek is, ha már járni tud. Megáll a tűznél, kezében az ajándékkal, s végignéz az embereken, s azt mondja: – Neked hoztam, Feri. – Vagy: – Neked hoztam, Marcsa, mert rosszat gondoltam rólad a reggel. – Vagy: – Mert haragudtam rád, amikor ezt meg ezt mondtad ma. – Vagy: – Mert megbántottalak durva szóval. – Ezt Lukács bácsi így nevezte el, hogy mindennapi karácsony, mert ajándékot adunk egymásnak, s mert beismerjük a magunk vétkét, s megbocsájtjuk a másét. Minden reggel húsvét van odafönt, s minden este karácsony, Emánuel.
“Most valósággá válik minden édes remény,
Mely ott ég a szívünk rejtekén.
Az élet tárt karokkal vár,
Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
„Reggel, ha felkelsz, adj hálát a Nagy Szellemnek a reggelért, a fényért, az erődért, az életért. Ha nincs okod hálát adni, a hibát magadban keresd.”
(Tecumseh sziú-i törzsfőnök)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Én mindig úgy hittem, ha az ember a helyes úton jár, nyugodtabban élhet. Biztosabban áll a lábán, megnyugodhat, tudják.. lazíthat. Engem az rémít meg, hogy előfordul, hogy egyszer csak ronda vihar támad. Ez lehet akár a rák, az alkohol, vagy valami nő, akivel félrelép az ember. És hiába áll az ember biztosan a lábán, ez a nagy vihar felkapja, mint egy falevelet, és magával sodorja. Csak egy ideig vagyunk a magunk urai, aztán tehetetlenek." (A Hírhedt c. film)
“A beszéd képessége emberi kiváltság, a hallgatni tudás emberi kiválóság. A kimondott szavak mögött szándékok rejlenek; a hallgatásba bölcs megértés, türelem, tisztelet vegyül. Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.”
(Tatiosz)
“A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!”
(Lev Tolsztoj)
“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
„- Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg – mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
- Minden bizonnyal – feleltem.
- Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
„Tarsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás.”