Sziasztok!
Linda vagyok, 18 éves anorexiás. a családom kiborult én meg nem tudom mit csináljak.
Anosokat szeretnék találni,tapasztalatcserére meg beszélgetésre.
Beképzelt majmok kíméljenek.
Hát figyi, sztem ha az ősök ennyire hisztiznek, akkor ez nem is az ano-ról szól, hanem róluk... Félő, hogy a szokásos, kamaszkori szülő-gyerek ellentét, ami rá lett vetítve (ürügyként használva) erre a vélhetőleg és remélhetőleg képzelt betegségre....
Legelőbb szép szóval, józan, higgadt beszélgetéssel, hiszen értelmes, értelmiségi emberek, kell hogy valahogy szót lehessen érteni velük... De ha végképp nem megy, marad a családterápia, agytúrkász... Mivel szakemberek, szerintem legvégső esetben belemennének, és ott aztán lenne a "tetemre hívás", irgalmatlanul minden kiderülne, letisztázódna (az is, ha netán, te vagy a hunyó e konfliktban) remélhetőleg...talán... ;)
Coffosnak és Már kopó lóval én egyetértek, személyesen kéne az ilyesmit intézni.
Az én problémám most az, hogy úgy nyárig létezett egy olyan hely, ahová anoním be lehetett jelentkezni tinédzser tanácsadásra, de már megszűnt.
Az anoním bejelentkezés azt jelentette, hogy mondtál nevet, de nem rögzítették az egészségügyi nyilvántartásba, és garantálták a beszélgetést pszichológussal (klinikaival), aki abban is tudna neked segíteni, hogy mit tegyél az anorexiáddal (bár szerintem kérdéses, hogy az-e, serdülő korban a növekedésnél produkál ilyet a természet) meg a szüleiddel is.
Ezt a helyet júniusban bezárták, és most éppen nem tudom van-e egyáltalán ilyesmi, de ha érdekel, akkor megpróbálhatok utána nézni.
Te magad semmit sem tudsz tenni segítség nélkül. Ez klasszikusan nem a kecske-káposzta esete. Mivel orvos szeretnél lenni, és vélhetően ebben nőttél fel, gondolom az átlagnál jobban bírod a gyűrődést (vér nem lesz, ne izgulj).
Az orvosok is emberből szoktak lenni, bár ez némelyikükön munka közben nem látszik, vagy mert elszállt magától, vagy mert dolgozik mint állat, kórházban, rendelőben, műtőben, hajtja a maszekot, megpróbál megélni. Ha nem valamilyen jó helyen, felkapott magánrendelőben van a magánpraxisa (már ha van neki olyan), akkor emellett még ügyelni is kell (rendszerint).
Az orvosok az átlagnál hamarabb betegszenek, stresszesebbek, az átlagéletkorral is baj van (ld. pl. traumatológusok). De ettől még pontosan tisztában szoktak lenni a saját egészségügyi helyzetükkel, körülbelül úgy mint a pilóta, aki egy éppen lezuhanni készülő gépet vezet és tisztában van azzal, hogy meg fog halni. Tán nem mutatják, de nem hülyék. Némelyik nem bírja, iszik, félrekefél, stb.
Neked - ha egyszer majd orvos leszel - talán már jobb dolgod lesz, mert az újabb EU-s szabályok addigra majd ide fognak érni a gyakorlatban is.
Nem azért javasoltam ezt a megoldást, mert a vélt diagnózisodat gondoltam a középpontba helyezni. Ellenkezőleg. Adott egy helyzet. Ha orvos leszel és beteg leszel, akkor te sem fogsz tudni mindent magadon kuruzsolni, adott esetben el kell menni egy kollégához. Még a szülész-nőgyógyász szakorvos nők sem szokták maguknak levezetni a szülést. Az intenzív osztályt vezető orvos is lehet hogy magának összerakja az infózióját (rendszerint bemondja), de a bekötést már másra bízza.
Ebből a szempontból a diagnózis megerősítése vagy cáfolása csak egy eszköz a továbblépésre a probléma megoldása felé. Ha egy szülő azt látja, hogy a magzatja képes önállóan és felelősségteljesen gondolkodni és cselekedni, akkor meg szokott nyugodni (egy kicsit), és nem a szülő - kisgyerek vonulat mentén kell eloltani a családi tűzfészek melegét. Egyszer majd amúgy is egészen fel kell nőni. Most egy felnőtt döntési helyzetben vagy. A te kezedben van a döntés. A mostani helyzetben még talán tanulni sem tudsz rendesen, mert túl nagy a pszichikai teher.
Az emailcímed publikus, talán ír neked a lónick levelet, benne konkrét orvosnévvel+elérhetőséggel. Letelefonálod az időpontot és elmégy és ha bármit kérdez tőled a doki, szedd elő a jobbik eszed és őszintén válaszolj:-)
Nagyban segítessz ezzel minden felnőttnek aki körülötted van, magadról nem is beszélve. Ha most úgy érzed nincs is semmi baj veled vagy körülötted, csak a szülők feszkóznak, akkor is tedd meg lécci. Egyszerűen merazé!:D
nem akarok kizárólag anosokkal beszélgetni, olyanok is jók, akik 17-18-19 éves korukban a szüleikről akarnak beszélgetni, hogy mit csinálnak velük, amikor azok kiborulnak. meg sokat kell tanulni.
szerintem anos vagyok, de nem tartom erénynek. állapot. orvosnak készülök, ezért elolvastam és tudom mi az ano, nekem nincs étvágyam és kövérnek érzem magam, de azt is tudom, a mamámmal meg is beszéltük, hogy ez tinédzserekkel előfordul.
nem szeretek az lenni, de jó lenne, ha beleférnék a tavalyi farmerembe.
Közben utánad olvastam. 175 cm magas vagy, 18 éves és 46 kiló.
A szakma azt írja az anorexiáról (amely nem életstílus, hanem betegség), amit dőlt betűvel kiemelek. Amit vastagítok, az a Te hozzászólásaidból van.
Súlyhiány. A testtömeg-index 17,5 vagy kevesebb.A testtömeg-indexed 15.
Súlyfóbia: az elhízástól való félelem súlyos soványság esetén is."kaptam egy csomó csokit meg szaloncukrot, mikor én mindenkinek megmondtam, hogy fogyni akarok. 46 kg vagyok, de szerintem nagyon kövér"
Testképzavar: a betegek soványan is kövérnek tartják magukat."én látom a tülörben a párnáimat, gusztustalanok. a zsír ráfolyik az övemre ha nadrágot húzok"
Amenorrhoea: A menstruáció elmaradása. Bizonyos testsúlyhiány mellett szinte automatikus. A javulás fázisában a testsúly visszanyerése nem jár azonnal a menstruáció visszatértével. A menstruációd rendben van?
Van egy áthidaló javaslatom. Kéne neked egy jó diagnózis, olyan, amit mindenki elfogad, és jó helyről származik. Neked kell eldönteni, hogy akarsz-e ilyet. Ha igen, akkor megnézem mit tudok tenni (megfelelő SOTE intézet specialistája autentikus véleményt tud mondani - kérdés, te el tudod-e fogadni, ha annak mond, avval elég nehéz lesz neked is, szüleidnek is, a diagnózist felállító orvosnak is vitatkozni). Ezt a diagnózsit magadnak érdemes megszerezni, az ismerős orvosokat kihagyva az odaútból. Mivel orvos akarsz lenni, gondolom ezt te is egy tisztességes eljárásnak véled.
Ha ezen pro vagy kontra már nincs vita, akkor a konkrét ismeret birtokában lehet nekiveselkedni a családod problémái megoldásának. A vékony alkattal sincs semmi baj. Mivel elég sok vékony alkatú nő van, ezért úgy tűnik, hogy az evolúció nem szűrte ki őket.
Ha szükséged van a fentiekhez segítségre, akkor kölcsönösen anonim módon ezt meg tudjuk oldani. Magyarán, ki tudom deríteni, hogy kinél kell egy ilyen miatt jelentkezni és az odaútban is tudok segíteni.
És... honnan lehet tudni, hogy anorexiás vagy? Önmagában az, hogy valaki sovány, nem azonos az anorexiával. Számoltál már testtömeg-indexet? Hány cm magas vagy a 46 kilódhoz?
Ha igaz amit írtál a szüleidről és a múltjukról, valamint magadról, akkor nem valószínű, hogy itt megtalálod a megoldást. Sőt! Szerintem megkímélnéd magad egy csomó hülyeségtől.
Nem tudom mennyire vagy önálló, de a helyedben a zsebpénzedből elmennék egy független-távoli orvoshoz, maszek alapon és meggyőződnék róla, hogy reális veszélyt jelent e valóban az anorexia nervosa diagnózis, vagy csak egyszerűen soványnak gondolnak a szüleid és az említett orvosismerős.
Ha egyértelmű eredmény van olyan orvostól aki érzelmileg nem befolyásolt az ügyben, magyarán független - kizárólag szakmai alapon szemléli a dolgokat - onnan lehet továbblépni:-)
Szia, Linda! Nem lesz könnyű, ha kizárólag hozzád hasonló korú anorexiásokkal akarsz beszélgetni, arra itt nincs sok esélyed. De ha megengedsz néhány kérdést:
- Az a gondod, hogy anorexiás vagy, vagy csak az, hogy kiborítod a családodat?
- Úgy beszélsz az anorexiáról, mint valami erényről vagy divatról, nem pedig mint betegségről. Betegségnek tartod az anorexiát? Úgy érzed, ki kellene gyógyulnod belőle, vagy pedig nem tartod betegnek magad, csak extrém szokásaid vannak és kész?
- Te szeretsz anorexiás lenni? Úgy érzed, valamilyen szempontból jobb leszel tőle?
a probléma az, hogy az egyikük belgyógyász és az iskolaorvos is az, de régen, mielőtt megszülettem az iskola orvos volt a párja (ők jártak). szóval utálják egymást és most azon vitatkoznak, hogy valid-e a diagnózisom vagy csak kamu.
szerintem kamu, én jól vagyok. viszont most egy csomót veszekednek miattam is, meg az iskolaorvos miatt is.
nem hiszem, hogy én anorexiás vagyok, vékony az alkatom. mindig az volt.
Nem baj, dobj egy nagy melegszenyót! (és máris 47) 8-)
Amúgy ha nem vagy túl magas, akkor a 46 még nem is rossz... ;)
Azt nem tudom elhinni, hogy semmi étvágyad nincs és nincs kedvenc kajád. Ha legalább napi 1x jól belax a kedvencedből (nyugi eddig még mindenki túlélte), akkor tuti nem leszel anós, hacsak nincs bélgilisztád... ;)
(ezzel a testalkattal, egyelőre 1 óra sportnál többet nem javallanék, vagy ha mégis, vannak jó kis fehérjés sport turmixok, dobálhatnál belőlük előtte-utána)
Orvos szülőkkel nehéz. Ha te is orvos akarsz lenni, akkor pláne.
Családállitás-terápia vagy humbug ? topik: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9174731&la=85263847
Angster Mária néz ki a tuti megoldásnak. A családállítás-terápia pont arról szól amire vágysz. A fenti topikban biztos adnak tippet az érintett odajárók. Ebben az lenne a muris, hogy rendszerint az egyik szülő akarja a gyerekét és a másik szülőt gatyába rázni. Itt most a farok csóválja a kutyát eset lenne:) Én direktben kérdezném meg a helyedben Angster Máriát, hogy mit szól egy ilyen helyzethez.
Másik tipp: EGO Klinika, Rajnik Mária http://egoklinika.hu/home/index.html
Az írtad, hogy orvos akarsz lenni. Jó iskola lehet ehhez, hogy kellő tárgyilagossággal és távolságtartással kezeld a saját problémádat, mert ha jobban belegondolsz, akkor dilemma az van, nem is kevés.
a beképzelt majmot arra a pszichológusra, meg a két öreg faszira értettem, akik kisajátították maguknak az egyek - ne-egyek topicot. meg a nénire, aki úgy gondolja, hogy azért, mert az anyám korabeli már kioktathat.
egyik se anos (anorexiás) egyébként csak osztják az észt.
