Keresés

Részletes keresés

halkabb_on Creative Commons License 12 órája 0 0 283

Zelk Zoltán: December


Cammogva lép, szelet köhög
s reszketve rázza vén fejét,
amelyről hulló hajaként
repül, száll a hó szerteszét.


Olykor megáll és nézi a
rőzsegyűjtő szegényeket
s ő őrzi csillaggal ama
jászolban alvó kisdedet….


Zörgőkarú fák sorfala
köszönti őt, amerre jár
s háta mögött jégfogait
csattogtatja már Január!

 

MILU Creative Commons License 2019.03.27 0 0 282

Lutra Creative Commons License 2019.01.14 0 0 281

Csatai Varga László

Magányos cédrus

A Csontváry-képre

szakadozhat az ég felettem
a megvadult Festő-vihar
véres színeket
csapdoshat a kékhez
én konok ecsetje vagyok
ahová leszúrt
gyökereimmel
a táguló Mindenség-csillag
fekete rögéhez
szíjaztam magam
könnyen
ki nem ránthat
nem dobálhat
ha festeni velem
szelíd zöldet
nem akar

 

halkabban Creative Commons License 2018.08.14 0 0 280

Baranyi Ferenc: Galambnyi suhanás


Mikor szeretkezünk, akkor legszebb az arca.


Mintha égő kazal fölött galamb suhanna
vagy légörvényeken szirom lebegne át,
szélvésznek szegve csöpp, esővert illatát.
Hatalmas harckocsi rollernek is kitérül,
mikor csatánk egén a szép arc felfehérül
s már nem is háború, de röppenés a nász,
égő kazal fölött galambnyi suhanás -
nem oltja a tüzet, csak karcsúbbnak mutatja.


Mikor szeretkezünk, akkor legszebb az arca.

 

halkabban Creative Commons License 2018.08.12 0 0 278

Nádasdy Kálmán:


Hazám, hazám
(dalszöveg)


Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.


Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!


Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy életem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.


Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.


Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te szent magyar hazám!

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Egressy Béni eredeti szövege:


Miként vándor, ki tévedez viharzó éjjelen,
Avagy hajós a szélvésztől korbácsolt tengeren...
Úgy ingadoz felzaklatott lelkem határtalan
S vezércsillag nincs kétségem vad pusztaságiban.
Amott hangzik kipusztított hazám rémes jaja,
Itt elgázolt becsületem haldokló sóhaja.
Oh, mind a kettő orvosra vár
S míg itt töprenkedem;
Hazámra szemfödél borul, elvész becsületem!

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=r2sWQgCW7Wc 

 

Lutra Creative Commons License 2018.08.11 0 0 277

Csanádi Imre

Hazát keresőben

Nem fiatal már, még nem öreg -
vagyok tönkrevert és föltámadt sereg.

Tarkítanak engem rogyasztó sebek,
mégis vonulok, mert - hazát keresek.

Kering fölöttem noha iszonyat:
kibontom hetyke zászlaimat.

Diadalt, harácsot kinevetek,
de végzem, amit végezhetek :

a tisztességért, becsületért,
gyerekeimért és öregeimért,

elgyöngülésemben oltalomért,
oltalmas karok közt nyugodalomért.

 

 

Lutra Creative Commons License 2018.05.22 0 0 276

Győri László

Gyorshajtás

                 Verbőczy Antal emlékére


Hat évvel voltál fiatalabb nálam,
s mennyivel komolyabb
a halál közelében!
Hajad kihullott a halál közelében.
Koponyád a csontvilágba készült.
Fájt a bizonyost, a hajthatatlant látnunk
amelyről tudtuk, eljön nemsokára.
Fájt a fiatalra nézni
az enyészet esti szürkületében,
amikor az élet immár csak tenyérnyi.

Mindig derűvel, mosolyogva jöttél,
megnyugodva a kora elmenésben.
Nem voltál rom a halál közelében.
Láttam a férfit, láttam, e férfi
nálam sok évvel komolyabb,
többet tud nálam, szebb anyag,
romlatlan, ép, egész, aki érti,
amit én, visszás fiatalabb
még meg nem érthetek.
Bármi jön, a végső pillanatig
szakadatlanul, akármi szorít:
mosolyogni a magunk bajait.
Bölcs férfi voltál, a példa.

Mi volt a műved? A versek, a mesék,
amelyeket a gondatlan élők elfelejtenek?
Előveszlek néha, én is csak olykor-olykor,
mert sok a könyv, a mű s a tied elbitangol.
És érkeznek az új halálba menők.

Koszorú elfonnyadt, nyári fű leszáradt.
Ma már mosolyogva pillantok utánad.
Annyi év múltán a szakállas, zubbonyos
hosszú hajú fiút még van, aki ismeri?
Egy közlekedési táblának támaszkodva áll,
amely azt mutatja: a kötelező sebesség
harminc kilométer.
Túllépte, nem kevéssel.
Lassabb iramra a sejtek
miért nem kötelezték.

 

 

Lutra Creative Commons License 2017.12.24 0 0 275

Sík Sándor

Jézus és a kereszt

Akkor fölemelék a keresztet a poroszlók,
És tompán megzördültek a hosszú nagy szegek.
Odalépett. Szemében két csillag remegett,
S az ostor izzó csókja szent vállain piroslott.

Vöröslő fény világolt a Koponyák-hegyén,
Az égen torladoztak fekete fellegek.
Már vijjogott a szél, a föld már reszketett,
És recsegett a kárpit a templom rejtekén.

A palota előtt kiáltozott rekedten
A hullámzó tömeg, kis, szegény emberek.
A lét örök forgása egy percre megmeredt,
S némán egymásra néztek: Krisztus és kereszt, ketten.

Nagy, ismeretlen tűzzel a lét új titka rezgett
Szemén és homlokán s a töviskoszorún.
És karjait kitárta, szelíden, szomorún,
És magához ölelte a rettentő keresztet.


halkabban Creative Commons License 2017.12.03 0 0 274

Radnóti Miklós: Téli vasárnap

(részlet)

 

...........
Ó, fend hóhoz a léced! csisszen az s kinyitja előtted
az erdőt és mögötted újra kezetfog a szél
s az utat szegő fák sora tanakodva nézi tünésed!

............

 

halkabban Creative Commons License 2017.12.02 0 0 273

Áprily Lajos: Hófúvás


Szilaj fehér ménes: vihar
robog völgyünk felett, az élen.
Szorongsz? Gyengül a szív s a kar.
Lesz-e erőd birokra télen?


A hó utat, nyomot temet
s a szél hajnalra új fagyot hoz.
De nézd a csepp ökörszemet:
milyen hetykén jön ablakodhoz.


Illeg-billeg, magot keres,
s a hóba bátran visszarebben.
Nem csügged a félelmetes,
viharos téli rengetegben.

 

halkabban Creative Commons License 2017.12.01 0 0 272

Áprily Lajos: Csend


Nem húz az égen több vadlúdcsapat,
szél sem rezzenti künn a bús határt.
Halkan feszül a néma pillanat,
s nézd: száll a hó. Az első. Csendre várt.

 

Lutra Creative Commons License 2017.12.01 0 0 271

Szepesi  Attila

Huang-ti császár agyaghadserege

sokezren itt a föld alatt
hegyomlások  alatt
szánkban vakond szemüregünkben kandi féreg
naptól megfosztva szélből kiszakítva
időt-vigyázó agyaghadsereg
rögöktől hunyorgók sós vizektől toprongyosok
sugallat nélkül völgy ölébe ásva
feledtük rég ki állított ide
ki vezényelt ide földmélyben posztoló tengernyi strázsát
az átkozott történetből kizárva
hallgatni vulkán böffenését
a tigristalpu évszakok futását
hallgatni ünnepek harangjait fegyvert szögezve
paták alatt elmúlok sikolyát
láva tüzétől felizzó  arccal fagyoktól kicserepesedő szájjal
csak állunk itt emlékezve a levegőben elúszó városokra
holdsugáron hintázó szeretőkre
veres lángot ugató kutyákra
s ahogy szélsípon játszanak unokák unokái
valaki ideállított  a  föld gyomrába
névtelenül
rezzenetlen arccal
vigyázni odafönn a fák kövek néma zenéjét
s az ábécéhez hasonló  szent könyveket

 

halkabban Creative Commons License 2017.10.07 0 0 270

József Attila: Két vers, kertről


1


Új borzongást gondolt ki a kert
hozzámvalót és énekeltetőt
tudott engem és öltöződve várt
és én szívét még nem láttam előbb


legszebb fáit dombra küldte fel
hogy zúgjanak ha kél a homlokon
s vízig hajolva mosták gyökerük
kik elémjöttek völgyi útamon


völgyi úton érek égbe én
de ezt a dombot én nem engedem
elpusztíthat már választott veszély
itt pusztul el a kert a szívemen.


2


Szeretem és szeretnek nagyon
szőke ajándék hibás uzsora
csengő habok s a tompa por de már
por nem szállhat a szívemig soha


tükröm mögé faháncsot teszek
kirakom fűvel: itt járt valaki
hajába szalmaszálat fútt a szél
és itt egy ág vigyázva húzta ki


most meg elmegyek a fák közé
az erősök pálcáját letöröm
három virágot ütök el vele
hogy illatozzanak az övömön.

 

halkabban Creative Commons License 2017.10.07 0 0 269

Köszönöm. Jól illik a vershez. A net végtelen forrása adta.

Előzmény: Lutra (268)
Lutra Creative Commons License 2017.10.07 0 0 268

Szép ez a kép.

Előzmény: halkabban (266)
halkabban Creative Commons License 2017.10.02 0 0 267

Határ Győző: Angyalkánon


falevelek felvilágán
két levél ül két fa ágán


azt kérdi a hárfalevél:
mért hogy te meg nyárfa levél?


mond a nyárfa: szent ajándék
ez is – zengő nyárfajáték


bachjánossebestyén-forma
angyalgó kánon-kintorna


szól a hárfa s nekividul:
erdőzsongás viváldibul


széllel rezgő zenebona
händel-rejtő lombkorona


ilyen ez az angyalkánon
– ne botránkozz kintornámon


falevelek felvilágán
két levél ül két fa ágán

 

halkabban Creative Commons License 2017.09.19 0 0 266

Áprily Lajos: Gesztenyelomb


Terítve fekszik, szőkén, szerteszéjjel.
Tévedt sugár sárgítja színeit.
Egy huncut szél, kis garabonciás,
beront s szőnyegre szőnyeget terit.
Nézem. Pedig megtréfál majd az éjjel:
azt álmodom, hogy egy faóriás
betemet sűrűn szőkeszín levéllel.

 

Lutra Creative Commons License 2017.09.04 0 0 265

Bertók László

 

Ártatlan érc

Borsos Miklós pécsi Babits-szobrára

Az a döfés a nyakba, hátulról,
hogy beletörött, hogy kimetszhetetlen,
s hogy ott áll mögötte, s legokosabb
reá hagyatkozni, úgy moccanni, ahogy
árnyéka mozdul, úgy húzódni a fa mögé, sarokba,
úgy az emberek nézése mögé,
hogy a nehezék, a test, a szigonyon,
úgy hátrálni a nagy vizekig, hogy azt is
mindenki szeme előtt, s tudni, hogy
az eddigi nyom, az is becsapás, csak ide,
csak a térre szaladt le, csak onnan
látni, hogy mintha oda ment volna, miközben
elromlott az összes igazolvány, a vének
mind a fal felé, az ifjak
gyanútlanok, a történelem
gyámoltalanabb a kifordult esernyőnél,
s a filozófiához és a fényképezéshez
napfény kell, miközben
egykapus a játék, s labdaszedőnek
önként mégse, azazhogy
emberi mértékek szerint
megszégyenülve, s menthetetlenül
lázadva végig, akkor is, ha csak
az ijedt álarc útvesztőiben, ha csak
szoborként, maga elé tartva a megadó,
ártatlan ércet, s ha csak helyben
szaladva folyvást, amíg erejéből
telik s lehet, amíg mögötte
kifújja magát, s úgy tesz mintha már
nem törődne velünk.

 

 

 

halkabban Creative Commons License 2017.07.14 0 0 264

Gyurkovics Tibor
Fecske


El kéne szállni fecskemód
csak nincsen hozzá fecskekód
nem ismerem a jeleket
villanydrótkottafejeket
nem ismerem a csapatot
amelyik eliramodott
talán a csapat jelleme
és kitartása kellene
verdesni még a levegőt
a tükörtengerek fölött
és visszajönni ha a nyár
megint fecskékért kiabál
Jövök jövök! - azt mondani
ahogy a fecskék hangjai
Megyek megyek! - így fecsekül
minden emberben fecske ül
a fecskejaj a fecskekód
el kéne szállni fecskemód.

 

halkabban Creative Commons License 2017.07.13 0 0 263

Radnóti Miklós

Pipacs


Az asszonyom pipacsot lát
és füttyent nekem az úton át
s hogy visszafüttyentek, lehajol.


Két ujja végigcsúszik a szár
szőrén s a fű közt megáll. És már
kezében lángol a lenge virág.


Ujra füttyentek; füttyömbe boldog
madár füttye vág s ő mosolyog:
Pipacspirossal zendüljön a világ!

 

halkabban Creative Commons License 2017.07.12 0 0 262

Gittai István
Pipacs


És megjelenik a pipacs, hozza a búzatáblát,
a kéken égő pacsirtát. Ő maga az útszélen
színtelen.
És első szavam: hol hagytad fenséges
bíborszíned?
És felel ő: lám, csak kelléknek szánsz, színem
hatalmára vágysz, s a beteljesülésért
mindent elkövetsz, hogy kedélyed virulni lássék;
engem megidéztél, és jöttem én, a vihartúlélte
pipacs: gyökérrel, szárral, levéllel.

 

halkabban Creative Commons License 2017.05.29 0 0 261

Fjodor Tyutcsev

Megbékülés

 

Tovazúgott a vihar. Füstölög
a gyönyörű tölgy, villám tüze érte.
Az erős ágak friss zöldje fölött
remegő, kék csík csavarog az égre.
De már éled az erdő, a csalit:
dal zengi be, fütty, rebbenő madárszárny.
S nagy ívével nekitámaszkodik
az ormoknak a tündöklő szivárvány.

 

( fordította: Szabó Lőrinc)

 

 

Lutra Creative Commons License 2017.05.28 0 0 260

Sós Dóra

Az aranyhal
 
Hüpnosz otthona időtlenített,
a Sötét fény birodalma.
Három fia
            Morfeusz,
            Phobetor és
            Phantasztosz.
Arctalan formái az erőnek,
az álomvilág vak kecskéi,
akik őrzik és fenntartják a rendet.
 
(Mert áramlás az álom,
a létbe vetettség mozgalmassága.)
 
Morfeusz formálja az álmot.
ő teremti a megélhetőt,
varázslatossá Phantasztosz teszi,
és Phobetor teremti a tér világát
és annak összes lényeit.
Így szól az álomvilág mitológiája.
 
Hogy is érthetné meg az aranyhal,
hogy mi a víz, mi az üveg,
s mi az az üvegen túli változatosság,
ami körbeveszi őt,
túlmutat határain?

 


 

Lutra Creative Commons License 2017.05.28 0 0 259

Szilágyi Erzsébet

Még annyi mindent

Még annyi mindent mesélhettem volna,
mit tanultam, láttam, tapasztaltam,
útitársat, kivel nem sok gondom,
az egyszerit, ki mindig is velem volt.

Árvácskáról költeményt írhatnék,
s bodzafánkról, mi gyakran hozott gyógyírt,
minden emlék nem íródhat verssé,
s a megírt is csak elhomályosult kép.

Hiába az emlékek zsongása,
a szó emlékezésre oly kevés,
kimaradnak álomba sírt évek,
s az utódok majd gondtalannak vélnek.

 

 

Lutra Creative Commons License 2017.04.21 0 0 258

Gyurkovics Tibor

Fénymásolat

Pilinszky sír ezen a képen,
Pilinszky nevet.
És befelé hullatja mosolyogva
a könnyeket.

Ó, mennyit sírt Pilinszky,
mindig vörös volt a szemealja,
s most a fényképen, mely reánk maradt,
szemét a balkezével eltakarja.
Mintha Istennel érintkezne,
mintha Istentől elszakadna.

Haja simán fejére gördül,
füle jóformán áll alatt,
élő, ahogy egy holt lehet,
s halott, aki örökre megmarad.

Ugyanolyan, mint ötvenhétben,
nevetne, sírna - valami
titkot súg Isten a fülébe,
s azt nem lehet kimondani...

Olyan szégyenletes, s olyan
borzalmas és vigasztaló,
olyan háborgó, mint a tenger,
olyan nyugalmas, mint a tó.

Félszemű szent volt. Mosolyába
kapaszkodom éveken át,
idehallatszik a sírása,
látszik szvettere hurkolása -
könyörgök - soha ne feledjem,
ahogy ő se a franciát.

 

 

 

 

Lutra Creative Commons License 2017.04.14 0 0 257

Vasadi Péter

Richter
 

Meggörnyed kissé, s kimért
léptekkel jön befelé;
egy szál gyertya világol
a zongora föltámasztott
födele alatt. Csönd van.
Ahogy maga alá húzza
a háromlábú ülőkét,
s mandzsettából elő-
bújtatja a csuklóját,
az bár ösztönös, mégis
ítélet. Csönd van.
Gyors, mély fölütésben
olajozott vaskapu nyílik,
s féken tartva árad ki a
vihar. Az meg tolja maga
előtt Schumannt, aki most
tenger. A partra kicsap.
Nem rombol, elfekszik,
s visszazúdul a szigetekre.
Richter megkegyelmez az
első tétel után. Nem mozdul.
Egyetértő köhögés oldja föl
a szorongást. Torkok körül
a szépség szorítása lazul.
Richter vár. Alkony-díszítette
talárt ölt magára a tenger.
Érik a kinyilatkoztatás.
Elszabadul. Nincs zúgás.
Üveghegyek töredeznek.
Nincs kép, szerkezet,
mintha, talán, jelző.
Nem hasonlít semmi semmire.
Csak zene van, az, ami, ő,
vagy más, mindegy, hangzat,
hangfolyó kanyarog szüntelenül.
Rajtunk át, bennünk, édes
a nem-értés, a nem-tudom,
a nem-vagyok, s ha igen,
üresen, hogy telítődjem.
Ez a csillámló vízár
gyűlöli a nagybetűket,
sziklát, a félelem sem
akar előle menekülni.
Richter ülve üti, veri,
vezényli, simogatja az
áradatot, hang-szobrot
emel, s hagyja beroskadni
a vízbe. S fölnéz mereven:
most kel titkos útjára
a fehér gólya, szárnyával
int egyet, beletörődve:
át kell úsznia rebbenés
nélkül a végtelenen.
Richter nézi két hang-
omlás közt, hogy tűnik el.
A végletekig feszített
csönd elpattan, kitör az
öröm, széklárma, kiabálnak.
Cseppfolyós rémületek
elapasztva a szívben.
A darabos majd szét-
porlik Rahmanyinovban.
Van, aki sír. Arcát befödi.
Idegesek a végítélet
vámszedői: csak az ujjongás
ragad el. Nem érv a csoda.
Villámlásai vannak a létnek.
Richter szerelme kemény.
Arany abroncsban lángol.

 

 

 

 Schumann

 

 

Lutra Creative Commons License 2017.01.15 0 0 256

Michael D. O’Brien

Az apokalipszis árnyékában

/részlet/

***************


Elijah továbblépett egy másik freskóhoz.
    A tekintetét azonnal magára vonta a kép központi figurájának, Krisztusnak az alakja. Milyen különös, gondolta, sosem láttam még olyan képet, ami úgy ábrázolja a mi Urunkat, hogy a Sátán a fülébe suttog és átöleli. Vajon Krisztus keze az, vagy az ördögé, ami kibukkan a ruhája redői közül?
    Elijah arra a következtetésre jutott, hogy ez nem lehet valamelyik szentírásbeli jelenet megjelenítése; talán a művész azt a jelenetet akarta lefesteni a maga túlcsorduló képzeletével, amikor Krisztust megkísértik a sivatagban? De volt valami nagyon nem helyénvaló abban, ahogy Krisztus teljesen belesimult a Sátán ölelésébe, és láthatóan nagy figyelemmel hallgatta.
    Hosszú ideig meredt a képre. A freskó jelentése hirtelen világossá vált - mintha távcsövön keresztül nézett volna valamit, és ahogy a lencsék fókuszba álltak, a kép kiélesedett. A valóság elmosódott alakjai a morális katasztrófa éles, kegyetlen tájképévé álltak össze.
    Az alak az ördög ölelésében nem Krisztus volt, hanem az Anti-krisztus.
    Elijah most már értette, miért akarta Don Matteo, hogy lássa ezt. Most már tudta azt is, az öreg szerzetes miért nem volt hajlandó elmondani neki a kérés okát. Matteo azt akarta, hogy Elijah saját maga fedezze fel a freskó titkát, és a folyamat során rádöbbenjen, miképpen észlelik az emberek a világot.
    - Mit bámulsz?
    - Az Antikrisztust.
    - Az nem az Antikrisztus. Az a mi Urunk.
    - Nézd meg alaposan. Imádkozz közben.
Billy engedelmeskedett, és egy perc múlva megborzongott.
    - Látom már, mire gondolsz.
    - Ez a kép egyszerre több szinten is működik - mondta Elijah. -A felszínen egy drámai történet, egy elbeszélés. Egy másik szinten erkölcsi tanmese a bűnről és az árulásról. Aztán van még egy szint, ahol a művész azt akarja, hogy a lelkünk mélyén érzékeljük, mi történik. Azt akarja, hogy meghalljuk azt a szótlan kiáltást, a figyelmeztetést - a riasztást.
    - Ez egy kicsit túlságosan messzire megy. A tizenötödik századi festők ilyen kifinomult teológusok lettek volna?
    - Némelyikük az volt. Mások misztikusok voltak. Azokban az időkben a civilizált világ katolikus volt. Az élet rövid volt, az öröklét csak egy lélegzetvételnyi távolságban. A megváltás és az elkárhozás átitatták az élet mindennapi atmoszféráját. De még így is, ez a festő kényszerítve érezte magát, hogy megpróbáljon figyelmeztetni mindenkit. Azt hiszem, azt mondja, hogy ha már néhány ecsetvonás is így megtéveszt minket, pedig tudjuk, hogy a művészet a természeténél fogva az illúzió eszköze, mennyire sérülékenyek vagyunk, ha az érzékeinkről van szó? Vajon egy húsvér Antikrisztus nem tudja még ennél is hatásosabban létrehozni a jóság látszatát, miközben elrejti a gonosszal való szoros kapcsolatát?
    - Elméletileg igen. De nagy bűvésznek kellene lennie.
    - Ez az Antikrisztus a Krisztusról alkotott tradicionális képünkre hasonlít. Mi lenne, ha a cselekedeteiben is nyilvánosan utánozná Krisztust?
    - Elfogadom, hogy ez lehetséges. De nem hiszem, hogy egy ennyire ördögi ember sokáig bolondot tudna csinálni az egész világból.
    - Mi van akkor, ha a világ arra vágyik, hogy bolondot csináljanak belőle?
    - Még mindig ott lenne több százmillió hívő, akik éberen figyelnék, mi történik. Ok rájönnének.
    - Tényleg? E pillanatban is egy masszív aposztázia közepén vagyunk. Az Egyház történetében még soha nem hagyták el ennyien a hitet. Vajon néhány éven belül megmarad még a hitből egy morzsányi is a föld színén?
- Eléggé pesszimista vagy ma, Davy.
    A Szentírás azt mondja, hogy ha a napok meg nem rövidülnek, még a kiválasztottak is megcsalatnak.
    - Gondolom, a szemet be lehet csapni, de mi van az elmével? Bármelyik keresztény, akinek van egy kis sütnivalója, meg tudná mondani, mikor az Antikrisztus hamisan prédikál, nem?
    - De mi van akkor, ha még a feltűnése előtt egy vagy két generációval a katolikusok oktatása csődöt mond? Mi van akkor, ha megszületik egy generáció, amelyik vallási szempontból írástudatlan, és képtelen különbséget tenni a vallási igazság és a vallásos érzület között?
    - Rendben. Ez megtörténhet. Mi több, értem az álláspontod, amit nem is annyira igyekeztél véka alá rejteni. Azt gondolod, mi vagyunk ez a generáció.
    - így van. De ebben a mesterműben el van rejtve még egy fontos üzenet.
    - Álljunk csak meg egy pillanatra! A léleknek is van hatalma. Észrevesz dolgokat, amiket a szem és az agy nem lát, nem gondolod? Akarom mondani, még ha az Antikrisztus be is csapná a szemünket, mert másnak látszik, mint ami, és megtéveszti a gondolkodásunkat hihető hazugságokkal, nem lenne akkor is valami bennünk mélyen belül, amitől kényelmetlenül éreznénk magunkát? Egy vészcsengő, ami addig szól, míg csak tudomást nem veszünk róla?
    - Egyetértek. De te éppolyan jól tudod, mint én, hogy minden riasztórendszert és vészjelzőt lehet hatástalanítani. A bűn egyik rétege a másik után fedi le, míg a végén már nem hallunk semmit. Azt is elfelejtjük, hogy valaha létezett.



***************

 

 

 

 

 

/Piero Della Francesco - freskó/

halkabban Creative Commons License 2017.01.06 0 0 255

Heathcote Williams:
A macska, akit árulásért kivégeztek


Egy macskát kivégeztek árulásért
Az első világháborúban
Afféle közvetítőként ügyködött
Az antant és a tengelyhatalmak arcvonalai között:
Az angol és a német bakák
Egymásnak üzenhettek vele
Apró cetliket tűztek
A macska nyakörvére
És a macska átszaladt a senkiföldjén
Lövészároktól lövészárokig.


Mikor a Hadügyminisztérium az esetről értesült
Az antant tábornokai parancsba adták
Hogy a macskát, akit Félixnek hívtak
Lőjék agyon, mivel hírvivőként
Lehetővé tette, hogy a nyugati fronton
Egymással harcoló csapatok egymással inkább
Barátkozzanak.


Hiszen egy karácsonyi fegyvernyugvás után
Mikor, amolyan csodaként, megkopott a gyűlölködés
És az egyik német ároklakó rákezdett a „Heilige Nacht”-ra
És az angol árokból a „Silent Night” felelt neki
És a halálos ellenségek Félve előmásztak a sárból
A szabadba
Kezükben ajándékokat
Rumot és snapszot és mézeskalácsot
És Huntley & Palmer’s gabonakekszet szorongatva
És boldogan mosolyogva csereberéltek;
És mikor spontán focimeccsek kezdődtek
Itt is, ott is a frontvonalak mentén…
A bajtársiasság spontán jelei;
Az összetartozás fegyvernyugvásai;


Akkor a kormány bűncselekménynek nevezte ezeket
Az alá sosem írt fegyverszüneteket;
Bejelentették, hogy az efféle események
A legsúlyosabb árulásnak tekintendők
És méltó büntetésük, akárcsak a gyáva megfutamodásé
A kivégző osztag.


De Félix, a macska (akit a németek Nesztornak hívtak)
Önmaga szabta saját törvényeit.
Türelmesen várt, amíg
Az angol és német nyelvű üdvözleteket
A fagytól remegő ujjú bakák
A nyakörvére rögzítették.
„Hello Fritz.”
„Gutentag Tommy.”
“Fröhliche Weihnachten, Tommy.”
“Happy Christmas, Fritz.”


És a macska ide-oda szaladt a hóban
A senkiföldje fagyos, könyörtelen rögei között;
Előbb Monsnál jelent meg
Majd később ott volt Passchendaele-nél is.


Végül Félixet – mint a középkorban
Annyi állatot, akiket köztudottan
Az ördög cimboráiként citáltak bíróság elé –
A vezérkar elítélte, mert
Fenyegetést jelentett
Mert árulást szított
Mert aláaknázta a gyűlöletbűnök sorozatát, ami
Maga volt az első világháború;
A háborús bűn, ami
Tizenötmillió áldozatot szedett
Köztük egy békés macska:
Alig említik valahol.
De véres mancsnyomai
Magányos macskai hitvallások
A háború abszurditásáról.


(Konok Péter fordítása)

 

Lutra Creative Commons License 2016.12.11 0 0 254

Thomas Dylan

S nem lesz rajtuk úrrá a halál



S nem lesz rajtuk úrrá a halál,
Eggyé válik csak, mind ki meghal,
A nyugvó Hold, s a szél lakóival,
Egy-fényű lesz a csillagokkal.
Porladhat letisztult csontja bár;
Ha őrült volt, esze újra fitt,
Ha tengerbe fúlt, felbukkan megint.
S szeretőket ugyan magába zár,
De nem lesz rajtuk úrrá a halál.
 
S nem lesz rajtuk úrrá a halál
Ha kell tenger-áramok alatt,
Hosszan, zokszó nélkül nyugszanak;
Kínpadon, hol engednek inak
Nem törnek meg, s kerékbe törve sem;
Hitük imádkozó kezükkel kitéphetik,
Testük egyszarvú bűnök böködhetik,
Szakadhat minden, de ők sosem
S nem lesz rajtuk úrrá a halál.
 
S nem lesz rajtuk úrrá a halál
Bár nem hallják, ha sirály rikolt,
Se hullámot, partot csapkodót,
S virágot, mely felvetné fejét
Ha bimbót verdeső eső rátalál;
Döglöttek bár; düh-dermedt szegek,
De hírnevük, átfúrva százszorszépeket
Napra tör, míg lesz Nap egyáltalán
S nem lesz rajtuk úrrá a halál.

/Rossner Roberto ford./

 

 

halkabban Creative Commons License 2016.12.10 0 0 253

Vers és kép. Weöres Sándor saját kézírásával.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!