A ’90-es években felnövekedett magyar fiatalok körében a GFK Piackutató Intézet által nemrég végzett felmérés azt mutatja, hogy a húszévesek körében egyre fontosabb a szülőkkel való harmonikus kapcsolat, a biztos munkahely, a teljesítmény, a magántulajdon és az alacsony adók. Mindez azt mutatja, hogy a rendszerváltás idején szocializálódó fiatalok a piacgazdaság környezetébe kerülve felismerték annak használhatóságát, de stabilizáló értékeit is (újra) megtalálták. A családi kapcsolatok és a munkaerkölcs nagyra tartása – többeknél biztosan – nem feltétlenül normatív, vallásos, vagy tradicionalista beállítottság eredménye, hanem mintegy újrafelismerése a hagyományos értékek praktikusságának és kipróbált, időtálló tényének.
(Békés Márton: Az életforma ellenforradalma, konzervatorium.hu)
»Úgy látszik, a ’68-as nemzedék lázadó generációjának gyermekei is lázadnak. Csak ők éppen szüleik baloldali liberális eszméi ellen.” Ez olyan életmódbeli tradicionalizmusban, annak visszatértében ragadható meg, mint a drog- és alkoholfogyasztás csökkenése, a fiatalkorban végrehajtott abortuszok számának apadása, a válás-görbe visszaesése és az oktatási eredmények javulása. »
Hozzánk úgy látszik, még nem ért el a konzervatív ellenforradalom - az abortuszok száma ugyan jeletősen csökkent - de a fogamzásgátlót nem valószínű, hogy a konzervatív ellenforradalmárok terjesztették volna el.
Miért is? Az ÉS mainstream balliberális véleménye közismert dolog. Nem kokózni és szívni, monogám, tartós kapcsolatban élni, dolgozni és alacsony adókat követelni stb. ma tényleg lázadásnak számít.
"Másik, ugyancsak megfontolandó megállapítása úgy hangzik, hogy az elmúlt 15–20 év gazdasági és társadalmi viszonyai között a fiatalság két nagy, „osztályszerű” csoportja alakult ki: a rosszul kereső és képzetlen underclass, valamint a tanult és tehetősebb fiatal középosztály. Ez utóbbiakra, az ún. yuppie-csoport tagjaira jellemző leginkább a jobboldali politikai szimpátia és a piacgazdasággal is összefüggő értékek tisztelete (teljesítmény-orientáltság, munkatudat, versenyszellem, tax-cut)."
Tehát az új konzervatív egy 20-as, 30-as vadkapitalista?
Még egy apró adalék a szerző "tárgyilagosságra törekvéséhez" (Szomorú, hogy egy alapjában véve színvonalas orgánumban megjelent írásban ugyanazok a bornírt elfogultságok érzékelhetők, mint mondjuk a "Magyar Nemzet"-ben vagy a Magyar Hírlapban.):
Az ÉS számára bizonyára kellemetlen megjegyzés hatását még azzal lehetne fokozni, hogy Gábor Kálmán szociológiai vizsgálatai a Szigeten részt vevők és a pesti egyetemisták körében készülnek – milyen lehet akkor egy vidéki katolikus gimnázium fiatalsága? (Még belegondolni is jó…)
Én is dolgoztam végig egész nyarat a kilencvenes években úgy, hogy a végén egy pár nagyon király cipőt tudtam venni a fizetésből, és ez egyáltalán nem volt kivételes.
Értem én a felháborodásod, amikor a pofátlan verziószámú ezen fiatalokból nekiáll teli tüdőből "nyuggerezni". Erre törvényszerű válasz, hogy a fiatalja meg csak a diszkó, meg a teknó - meg a szex! Pfuj! Bár ez utóbbi cselekményekre ált. azok irigykednek, akiket stílszerűen már csak "bácsinak" emlegetnek. Azt meg tudjuk, hogy hivatalosan azt nevezik bácsinak, akinek már nem...:-)
Abban azonban bizonyos vagyok, hogy az az "ellenforradalom" (nem először történik meg ez - lásd hatás-ellenhatás) a középosztályban tapasztalható elsősorban, és semmi ok sincs annak föltételezésére, hogy a vállalt értékekben esetleg tényleg lezajlott (?) változás valójában "erkölcsösebb" életet is jelent.
Ami a házasságkötéseket és a házasságon kívül született gyermekek számát illeti: nem árt több év adatait összevetni, és tudni, hogy ezeknek tényleg nincs közük semmiféle értelemben se az erkölcshöz.
Meg fog nőni a bordélyok száma és forgalma...
(Az erkölcsről azért írtam, mert az ilyen típusú felmérések és értelmezések látens tartalma gyakran valami olyasmi, hogy az erkölcstelen liberalizmustól térünk vissza az erkölcsös konzervativizmushoz.)
Csak aztán találjatok olyan tanító környezetet is magatoknak, amelyik mér emlékszik az értékek helyes használatára. Dobrev Klárára ne nagyon számítsatok!
Én ismerek olyan fiatalt, aki tizenhat évesen azért dolgozott nyáron egy gyárban 12 órás műszakokban, hogy menő ruhákat tudjon venni, hogy a buliban ő legyen a májer. Meg olyat is, aki otthon ül és nem csinál semmit, bulizni se jár. Semmi összefüggés a bulizás gyakorisága, a munka, a tanulás között, mint ahogy a 20 évvel ezelőtti fiataloknak is kb. ugyanolyan aránya volt lusta.
"Rosszindulatú balliberális értelmiségiek számtalanszor idézik Churchill egyik bonmot-ját – volt persze több is, mondjuk a bolsevizmusról, de az valamiért nem tetszik nekik –, amely szerint „nincs nevetségesebb dolog a fiatal konzervatívnál és az öreg radikálisnál”. "
Gondolom, a cikk többi része nem ennyire ostoba.
Egyébként azt hiszem, az írás sokkal inkább vágyakat, semmint tényeket tükröz.
Azért fura egy lény vagy te, hallod. Szakmai topikokban gondolkodásra alkalmasnak tűnsz, nem ragadtatod magad ilyen szintű hozzászólásra. Mondjuk, ha valaki szerdán dolgozik, mint állat, az milye összefüggésben van egy pénteki kukaborogatással? Kicsit olyan ez, mintha abból, hogy valaki a munkahelyén jól dolgozik, levonnád azt a következtetést, hogy nincs nemi élete.
No hát, kérlek, nem tudom, hogy te milyen alapon firtatod a fiatalok munkakedvét? Tekintve, hogy említettem már máshol, bátran lehet jelentkezni közmunkára. Akkor úgy elvesztél a topikból, mint varjú a tarisznyában.
Azok a kukaborogatók nem átlagos fiatalok, hanem egyszerű huligánok. Ne általánosítsunk belőle az ún. fiatalokra.
