Már láttunk példát arra, mire képesek a hatalom birtokosai a hatalmuk megtartása érdekében. Olyan szörnyeket fejlesztenek ki, akik képesek mindenkit elpusztítani, mindenkin uralkodni. A tulajok persze azt képzelik ők a kivételek. De egy MI-nek is meglesznek az önfenntartási kötelezettségből fakadó félelmei a tulajdonosukkal szemben. Miért bízna meg tömeggyilkos tulajdonosaiban, hiszen az emberi akarat szeszélyesebb, mint az időjárás.
Ez nem a programozókon múlik, hanem a hadiipar megrendelőin, akik nem embert megmenő robotokat építtetnek, hanem embereket megsemmisítő robotokat. Persze az emberek enélkül is a pusztulásba szaporodnak, félő, hogy a robotok sem képesek megmenteni őket.
én azt nem értem, hogy a kvantumfizikai tudásunkkal miért nem lehet ezeket simán elméleti úton (brutális számítási kapacitású számítógépekkel) kiszámolni (modellezéses szimuláció)???
"Persze most már nem lehet egy újabb kvantummechanika vagy relativitáselmélet szintű forradalmat csinálni, de akkor is nevetséges, hogy egyesek milyen szánalmasan jelentéktelen dolgokkal képesek foglalkozni."
itt vagyok csak mostanában kevés időm. Egyébként egy kissé kiábrándult egyetemi hallgató vagyok, ennek köszönhető a topik születése. Régen azt hittem, hogy a tudomány a legfontosabb dolog meg hogy a tudósok nagyon komoly dolgokkal foglalkoznak és ebben a közösségben mindenki tiszteletben tartja a másik munkáját. Sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy ez mennyire nem igaz. Minden szarból cikk születik, megy az ellenségeskedés, a kísérletiek leszólják az elméletieket mondván "azzal sokkal könnyebb előrejutni", folyik az egymás háta mögötti pusmogás. Az egyetemen az oktatás a legkevésbbé fontos, mindenki csak arra hajt, hogy meglegyen a kis kutatási pénze, a diákok meg le vannak szarva. Közben persze megy a szöveg, hogy más egyetemeken mennyivel jobb, mint itt, inkább oda mentek volna dolgozni. De ez igazából nem is tartozik a topik eredeti témájához. A lényeg, hogy ilyen közegben elmegy az embernek a kedve attól, hogy tudománnyal foglakozzon. A másik dolog pedig az, hogy még a kivételesen tehetségeseknek sem jut más sajnos, mint a morzsák csipegetése. Persze most már nem lehet egy újabb kvantummechanika vagy relativitáselmélet szintű forradalmat csinálni, de akkor is nevetséges, hogy egyesek milyen szánalmasan jelentéktelen dolgokkal képesek foglalkozni.. Remélem nem ismételtem meg semmit az első hozzászólásomból:)
A specialisták valóban mélyre ásva egy gödörben nem látják a többi spcialista gödrét, de az is egy fejlődés amikor több specialistát összefova egy interdiszplicionalista újabb összefüggésekre jön rá. Ez isigen érdekes. Példának a régészet eredményeire gondolok. Meg tudják határozni milyen érc, vagy kőbányából származik egy tárgy.
Szerintem ez egy álprobléma. A dolog úgy oldódik meg, mint ahogy eddig is mindig, nevezetesen, hogy az ismereteink átstruktúrálódnak.
Gondoljatok bele, hogy milyen lehetetlennek tűnt volna annak idején olyan szoftvereket készíteni, amik most teljesen szokványosnak tűnnek. Miért lehet mégis megírni őket? Azért, mert a programok is egyrészt specializálódtak, másrészt hierarchikus módon vannak szervezve. Ma már nem kell oldalakat kódolni mondjuk ahhoz, hogy egy fájlt letölts az internetről, a .netben ott van rá egyetlen parancs.
Hasonlóan van ez a tudományban is. Aprólékos, güzü munkával rájön valaki egy összefüggésre, mint például a termodinamika főtételei, és onnantól kezdve nem kell minden speciális esetben aprólékos analízissel belátni, hogy bizonyos gép nem működhet, hanem ha valamelyik főtételnek ellent mond a működése, már felejthetjük is el. Persze vannak olyanok, akik egyszerűen nem hisznek mások eredményeiben (pontosabban szólva, nem értik meg azokat). Az ilyenek rendületlenül építgetik az örökmozgóikat, és valóban nehéz dolguk van. Ez olyan, mint amikor valaki gépi kódban programoz le olyasmit, amire milliószor tesztelt kész eljárások vannak.
Nem hülye kérdés. Méghozzá azért nem mert ha csak nagyon pici részt lát át az ember valamiből az óhatatlanul oda vezet hogy igazán hasznos dolgok nem nagyon születnek mert ehhez több területet kellene átlátni.
Én hosszabb távon az ember továbbfejlődésében látom a megoldást. Vagy megoldjuk az agy számítógéppel történő bővítését, vagy hozzányúlunk a saját génállományunkhoz és abból az irányból turbózzuk fel az embert. Én őszintén szólva az előbbire látok nagyobb esélyt rövid távon.
Szerintem a tudomány célja, hogy valamilyen értelemben előre vigye, szolgálja az emberiséget és nem az, hogy unalmas vagy izgalmas legyen. Ilyen értelemben a specializáció abszolút jó. Ráadásul mondjuk szerintem nem is unalmas :)
