Nekem úgy tűnik, hogy sajnos jóval egyszerűbb ez a történet annál, mint amit beleláttok. A hazai "sztárság" (ha lehet ilyet mondani egyáltalán), szinte semmiben sem hasonlít ahhoz, amit az átlagember egy nyugati típusú sztárságból eredeztet magában. Idehaza a nagy magyar valóság van, nem sztárság. Itt nincsenek (vagy csak kivételesen ritkán, és akkor sem feltétlen a produkció minősége miatt, inkább a jó kapcsolatoknak köszönhetően) zsíros szponzorok, mesés lemezeladások, vagy támogatók, amiből a sztársághoz járó anyagi háttér biztosítható lenne.
Itt megélhetési zenészek vannak, akiket az átlagember bár "sztárnak" érzékel, de valójában csak igen kevés előadó van (akár zenész, akár színész), akik legalább belépőszinten sztárnak nevezhetők a szó valódi, eredeti értelmezésében.
A 90-es évek közepéig a jogvédelem sem működött rendesen, ezért a jogdíjak felosztása (már a bevételek sem) voltak teljesen rendben. Zenészeknek (ha úgy tetszik, a "sztároknak"), szinte semmi se jutott, egyik napról a másikra, koncertről koncertre éltek. Különösen igaz ez a régi éra zenekaraira. Nagyon szerencsétlen időpontban voltak "sztárok". A akkoriban nem ritkán még 100ezres lemezeladásokból nevetségesen kevés pénz jutott nekik, tulajdonképpen egy átlag középvezető havi kereseténél nem több. Mire a jogi oldal helyre került, ezek a zenekarok már lejártak. Öcsi is ebbe az érába tartozott. Elsősorban nem azért csúsznak le, mert már nem sikeresek, hanem azért, mert az addigi munkájukból csak egy mentális siker származott, anyagi nem, így aztán:
ad1. más területen sem tudtak boldogulni (mondjuk vállalkozást indítani, vagy egyebek)
ad2. felhalmozni sem tudtak, amiből eléldegéltek volna békében...
Nyugaton elegendő, ha egyetlen sikeres lemeze van valakinek, mert dollár százezreket, esetleg milliókat keres vele, nem beszélve a járulékos bevételekről (szponzorok, egyebek).
Sajnos az Öcsi féle stílus -bármennyire is sikeres volt-, nem nevezhető igényesnek, olyan igazi divathullám zene, nulla mondanivalóval. Nem csoda, hogy mikor a divat eltűnik, a képviselői is eltűnnek a divattal együtt. Néhányan talán képesek megújulni egy új stílusban, de legtöbben nem.
Azonban nekik sem kéne alkoholhoz nyúlni, ha a sikeres éra alatt a siker mértékének megfelelő mennyiségű pénzt kereshetnének, de ez itthon, ebben a nagy f*sban, szinte lehetetlen. Marad a megélhetési hakni, esetleg néha még hülyét csinálnak magukból valami aprópénzért egy olyan igazi mai, agymosó vidámság műsorban, kiadnak 1-2lemezt, amiből eladnak 1-2ezret, a többit meg a fél ország lewarezolja , aztán kész.
Nem is tudom, szegény Öcsi miből élt az utóbbi időben? És ebbe valóban bele lehet őrülni. Se siker, se pénz. Igazi magyar valóság. Sajnos.
Sose szerettem az ilyen zenéket, megvallom Öcsit sem, de ez most lényegtelen, mert ami vele -és még sok más régi "legendával"- történt, vagy történik most is, az az egész szakma szégyene.
Nyugodjék békében!
