Egy csomó olyan parancsolatot adott Jézus, ami a józan ésszel tökéletesen ellentétes. Akkor normális ember nem is követheti Őt? Bolondnak kell lennem, hogy az Ő követője lehessek?
..ám a szived mélyén érzed, hogy ez a magyarázat sántit. A leirt szöveg büntetés, félelemkeltés, és elrettentés céljábol meséli el a "történteket", nem pediglan, mint Isten segitségét, aki a legjobbat teszi ezzel velünk.
A szeretet semmmit nem vesz el ( életet főleg nem ) amit nem adnának önként. Ám mindent megad...:))
Ha az Ő gyermekei vagyunk, akkor Ő tudja, mi a legjobb nekünk és a környezetünknek. Mivel mindenható és mindent előre ismer, tudja, h mikor milyen beavatkozással érhet el olyan hatást, ami kedvező lehet. Szerintem.
Olvasd végig: III.Móz 26:44 "De mindamellett is, ha az ő ellenségeik földén lesznek is, akkor sem vetem meg őket, és nem útálom meg őket annyira, hogy mindenestől elveszítsem őket, felbontván velök való szövetségemet, mert én, az Úr, az ő Istenök vagyok." Soha nem mond le rólunk, sosem enged el, mindig Istenünk marad. A szeretet nem egyenlő azzal, h a negatív dolgokat figyelmen kívül hagyjuk. Ha a gyermeked - csak feltételezés - elkezd állatokat kínozni, te ráhagyod és nem bünteted, csak mert "a szeretet nem tesz olyat"?
"Az az Isten, akit én ismerek, minden embert kezdettől fogva szeret, és ezt nem teszi függővé semmitől, hiszen ez a természete, alapvető meghatározása, Ő maga a szeretet. "
De az Irások ennek ellent mondanak.
"
Bizony azt cselekszem én veletek, hogy rettenetességet bocsátok reátok: a száraz betegséget és a forrólázt, a melyek szemeket égetnek és lelket epesztenek, és a ti magotokat hiába vetitek el, mert ellenségeitek emésztik meg azt."
ha nem teljesited az elvárásokat, félhetsz aottol hogy nem nyered el Ez nem így van. Az az Isten, akit én ismerek, minden embert kezdettől fogva szeret, és ezt nem teszi függővé semmitől, hiszen ez a természete, alapvető meghatározása, Ő maga a szeretet.
A kérdés az, h én, az ember, viszontszeretem-e Őt. Ez nem kötelező. Az az ember, aki végletes mértékben elutasítja élete folyamán Isten hívását, az nem is szeretne és nem is tudna részesülni az új teremtés áldásaiból, hiszen tökéletesen kizárta szivéből az Urat. Ez mindig az ember döntése, Isten egész idő alatt, folyamatosan keres és hív mindenkit.
A feltételes szeretet önmagában hordozza a félelmet...hiszen ha nem teljesited az elvárásokat, félhetsz aottol hogy nem nyered el. A pokol is azért lett kitalálva, hogy ilyen alapon félj. A Biblia istene is félelmetes: félelemkeltés alappján büntet, sújt le haragjával és öl is akár. A vallás ezt igazságnak nevezi, de persze ez nem más, mint az emberi igazságszolgáltatás ( amely elrettentésen alapul ) egy megidelogizált változata.
Én képes vagyook hinni ( és tapasztalaom ), hogy létezik feltétel nélkül szeretet...
csak a Szeretettöl félted a világot? Hol mondtam ilyet? Egyfolytában azt próbálom elmesélni, h az én hitemben nem játszik semmiféle szerepet a félelem. Nem megalázkodásból, ijedtségből, elesettségből, magányosságból, stb. keresem az Urat, hanem szeretetből. Mert meggyőződtem róla, h Ő mennyire szeret engem, így én is szeretem Őt. És ezt ki is mutatom, csakúgy, ahogy a másik ember felé is ezt szoktuk tenni, különben mivégre a szeretet.
Haragvó, harcos emberek nem csak vallások mentén működtek, ez sajnos a természetünkből fakad.
Ám a Szeretet ugy cselekszik mással, ahogy önmagával...s ha ez mindenkire érvényes volna , itt a földön megéhetnéd a mennyek országát! Ebben nagyjából egyetértünk.
De csak a Szeretettöl félted a világot? Attól, hogy nem kell szükségszerüen Félelemben élni?
Hiszen épp a jelenlegi világ az, amit szenvedéssel telinek látnak a legtöbben. Hiszen pont a jelenlegi értekrendek vitték csödbe a társadalmakat...Nem lehet, hogy itt az ideje a szemléletváltásnak? 2000 éve nem sikerült mást a haragvó isten képével megteremteni, mint haragvó , harcos vallásokat, haragvó, harcos emberekkel...nézz csak körül a világban, és láthatod.
"
Csak rajta, cselekedjetek mindenben a saját belátásotok szerint. De ne feledd, mindannyian ezt teszitek az idők kezdete óta, és láthatod, mivé lett a Föld. Nyilvánvaló, hogy elvétettetek valamit. Valószínűleg nem értetek valamit. "
Ám a Szeretet ugy cselekszik mással, ahogy önmagával...s ha ez mindenkire érvényes volna , itt a földön megéhetnéd a mennyek országát!
"
Tápláld az éhezőket, adj magas méltóságot a szegényeknek. Juttasd kedvező alkalomhoz a kevésbé szerencséseket. Vess véget az előítéletnek, amely homályban és dühös indulatban tartja a tömegeket szerény ígérettel a jobb holnapról. Vesd el a céltalan tabukat és korlátokat a szexuális energiával kapcsolatban - inkább segíts hozzá másokat, hogy megértsék a csodáját, és megfelelően alkalmazzák. Hosszú út vár rátok, amíg végérvényesen véget ér a rablás és az erőszak."
De még milyen! És tök kényelmes is! Nehogymá szembesülnöm kelljen bármiféle erkölcsi kívánalommal, életvezetési szinttel, nehogymá engem, tökéletes lényt bármi is rákényszerítsen, h belegondoljak a saját, igazi természetembe...
Ezzel az erővel minek oktatjuk, neveljük a gyerekeket, fölösleges az a sok előírás, úgyis alapból minden ember jó, majd szépen eléldegélünk egymás mellett, rá sem hederítve a másik gondjaira (hiszen azt ő akarta magának), és ha ebben az életben nem sikerül elérni a megvilágosodást, sebaj, "van mááásik".
Nos, félelembe nem taszit. Igy könnyű megállapitani a Biblia ihletett részeit: ahol a szeretet, az öröm, ott igen...ám ahol Isten öl, fenyeget...ott nem.
Az emberek évezredeken át nem hittek Isten ígéreteiben, a legsajátságosabb ok miatt: mert túlságosan jók
voltak ahhoz, hogy elfogadják igaznak. Így aztán a kevesebbet ígérőt választottátok, a kisebb szeretetet. Mert Isten legmagasztosabb ígérete mögött a legmagasztosabb szeretet áll. A tökéletes szeretetet azonban nem tudjátok felfogni, következésképp a tökéletes ígéret is felfoghatatlan a számotokra. Ahogy a tökéletes személy is. Ezért nem hisztek a saját Énetekben sem.
És ha nem tudtok hinni mindebben, az azzal jár, hogy Istenben sem sikerül hinnetek. Mert az Istenbe vetett hit életre hívja a hitet Isten legnagyszerűbb ajándékában-a feltétel nélküli szeretetben-és Isten legnagyszerűbb ígéretében: a határtalan lehetőségben....
És Istennel kapcsolatban is megteremtetted ugyanezt az ellentmondást. Lelked minden tapasztalata azt súgja, hogy Isten jó. Tanítóid oktatása szerint viszont Isten rossz. A szíved azt súgja, hogy Istent félelem nélkül lehet szeretni. A tanítóid azt hangoztatják, hogy Isten félelmetes, bosszúálló Isten. Azt mondják, élj félelemben Isten haragjától. Hogy reszketned kell a jelenlétében. Hogy egész életedben reszketned kell az Úr ítéletétől. Mert az Úr olyan, amilyennek mondják, és Isten bizony bajban leszel, amikor szembekerülsz az Ő rettenetes ítéletével. Ezért kell „engedelmeskedned" Isten parancsainak.
Mindenekelőtt pedig semmiféle logikus kérdést nem szabad feltenned. Nem kérdezheted meg: „Ha Isten vak engedelmességet követelne a törvényeinek, akkor miért teremtett lehetőséget arra, hogy megsértsék azokat a törvényeket?" A tanítóid persze készen állnak a válasszal mert Isten azt akarja, hogy „szabad választásod" legyen. Ám miféle szabadsága van a választásnak akkor, ha valamely dolog választása a másik ellenében elítéltetést von maga után? Hogyan lehet szabad a „szabad akarat", ha az nem a te akaratod, hanem valaki más határozza meg, mit kell tenned? Bizony, mindazok, akik erre tanítanak, ostoba álszentséget tulajdonítanak Istennek.
Azt hangoztatják, hogy Isten megbocsátó és könyörületes, ám ha nem a „megfelelő módon" kéred az irgalmát, hanem megfelelően „közeledsz" Hozzá, akkor nem hallgattatik meg a könyörgésed. Kiáltásod elhal a semmiben. Ez voltaképpen még útmutatást is jelenthetne, ha volna egy bizonyos megfelelő mód - csakhogy annyi „megfelelő mód"ról tanítanak, ahány tanító szóra nyitja a száját.
Így aztán legtöbben azzal töltitek felnőtt életetek java részét, hogy a „helyes utat" keresitek, azt ahogy imádhatjátok és szolgálhatjátok Istent, ahogy engedelmeskedhettek az akaratának. Márpedig mindebben az a legmegejtőbb, hogy Én nem akarom, hogy imádjatok, nincs szükségem az engedelmességetekre, és egyáltalán nem szükségszerű, hogy szolgáljatok Engem.
Az ilyen viselkedést az uralkodók követelték meg az alattvalóiktól rendszerint egomániás, gyenge jellemű, zsarnoki uralkodók. Ezek bizony a legkevésbé sem ájtatos követelmények, és legalábbis figyelemre méltó, hogy a világ mindeddig nem vonta le a következtetést, miszerint hamisak az ilyen elvárások, és semmi közük az isteni lét szükségleteihez vagy vágyaihoz.
Az isteniségnek nincsenek szükségletei. A Minden pontosan az, ami: a minden. Ilyenformán nem akar semmit, vagy éppen mindennek a hiányában van - meghatározás és nézőpont kérdése.
Ha úgy döntesz, hogy olyan Istenben hiszel, akinek valamilyen szinten bármire is szüksége van, és borzasztóan megsértődik, ha nem kapja meg, és megbünteti azokat, akiktől elvárja az adakozást - akkor úgy döntesz, hogy egy nálamnál sokkal, de sokkal kisebb Istenben hiszel. Valójában egy Kisebb Isten gyermekei vagytok...."
Ahol jelen van a Félelem, az nem Szeretet. Az a Szeretet, amely feltétel és szükség nélkül való.
"
Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más; amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz és ez nem is kevés, hidd el!"
A Legmagasztosabb, a Legvilágosabb és a Legnagyszerűbb - ezek levegőben lógó fogalmak, mindenkinek mást jelentenek. Öröm, igazság, szeretet - secko jedno. Ha csak minket kettőnket nézünk, már két ember sem képes egyetérteni abban, h mi a szeretet, netán kinek mi öröm, pláne abban, h mi légyen az igazság.
Szavak sokaságát mondják ki az Én nevemben. Számtalan gondolatot és érzelmet különféle okok váltanak ki; nem közvetlenül Én teremtem őket; és számos tapasztalat következik belőlük.
A kihívás mindezek elkülönítése. Ebben rejlik a nehézség: miként lehet megkülönböztetni Isten üzeneteit más források adataitól. A megkülönböztetést mérhetetlenül megkönnyíti a következő alapszabály alkalmazása:
Mindig az Enyém a Legmagasztosabb Gondolatod, a Legvilágosabb Szavad, a Legnagyszerűbb Érzésed: Ami ennél kevesebb, az más forrásból fakad.
Most már a kezdő tanítványnak sem okozhat nehézséget a feladat: csak azonosítania kell a Legmagasztosabbat, a Legvilágosabbat és a Legnagyszerűbbet.
Ám adok még néhány irányelvet:
A Legmagasztosabb Gondolat mindig örömöt tartalmaz. A Legvilágosabb Szavak mindig igazságot tartalmaznak. A Legnagyszerűbb Érzés pedig az, amit ti szeretetnek neveztek.
Öröm, igazság, szeretet.
Ezek hárman felcserélhetők, és az egyik mindig a másikhoz vezet. Nem számít, milyen sorrendben következnek.
Ezen irányelv birtokában megállapíthatod, melyik üzenet az Enyém és melyik származik más forrásból, a kérdés már csak az, vajon meghallgattatik-e az üzenetem."
ha a tapasztalatod Istenről eltér attól, amit hallottál róla Köszönettel, nem tér el. Sőt. Egyre inkább bizonyítják az életem fejleményei, h Ő az, és olyan, ahogy olvastam róla.
Mellesleg ez az idézet is csak egy kijelentés, egy irat a sok között, miért kéne jobban bíznom benne, mint a Bibliában? :) És továbbra is csak azt tudom mondani, h egyáltalán nem tartom a saját érzelmeimet meghatározóbbnak, mint a meggyőződésem szerint Istentől ihletett irásokat.
Miért kéne nekünk mindenben egyet értenünk? A beszélgetés lényege, hogy megismerjük a másik álláspontját, és észrevételeinkkel gazdagitjuk a másikat.
Én - bár néha erős kifejezéseket használok - ebben hiszek.
Nézzünk a tapaszataltrol egy állitólag isteni ihelettségű leirást.
....
És ebben az a legcsúfondárosabb, hogy oly rettentő nagy súlyt helyezel Isten szavára, és oly keveset a megtapasztalására.
Valójában oly csekély értéket tulajdonítasz a megtapasztalásnak, hogy ha a tapasztalatod Istenről eltér attól, amit hallottál róla, akkor gondolkodás nélkül elveted a tapasztalatot és magadévá teszed a szavakat, noha éppen a másik utat kellene választanod.
Tapasztalataid és érzelmeid valamely dologról azt képviselik, amit ténylegesen és ösztönösen tudsz arról dologról. A szavak csupán igyekeznek jelképezni, amit tudsz, és általában csak megzavarják a tudásodat....
Akkor, mi számít mértékadónak?
Figyelj az érzéseidre. Figyeld a legmagasztosabb gondolataidat. Figyelj a tapasztalataidra. És ha bármelyik is különbözik attól, amivel a tanítóid teletömték a fejedet, vagy amit a könyveidben olvastál, akkor felejtsd el azokat a szavakat. A szavak az Igazság legkevésbé megbízhaíó közvetítői....
Isten nem külső megfigyelés útján mutatkozik meg Istenként, hanem belső megtapasztalás révén. És ha Isten belső élményként mutatkozik meg, akkor fölösleges a külső megfigyelés. És ha szükségessé válik a külső megfigyelés, akkor nem lehetséges belső megtapasztalás....
Hát nem valóságosabb saját tapszataltodbol képet alkotnod a világrol ( hiszen kisgyermek korod óta ezt teszed ), mint mások meséiböl?
Először is más dolog a minket körülvevő fizikai világ megismerése, amit nyilván mindenki a saját tapasztalataira építve folytat (bár megjegyzem, én pl. még nem jártam sem a Mount Everesten, sem a Marianna árokban, csak "elhiszem", h ilyen helyek léteznek, mert mások ezt mondják), és más az élet lényegéről való ismeretszerzés.
Másodszor mitől lenne megbízhatóbb a saját tapasztalatom, mint a másé? És ha az övének is ugyanúgy van létjogosultsága, ahogy te is mondtad, akkor miért ne oszthatná ezt meg velem? Persze lehet, h szándékosan vagy szándéktalanul megtéveszt engem a másik, de ferdíteni, hazudozni én is remekül tudok saját magamnak, ehhez nincs is szükség egy másik emberre.
Valóban jól meghatároztad a különbségeket a gondolkodásunkban. Akkor most mi legyen? :)
