============================== Gyurkovics-emlékest – egy hét múlva 2009. február 4. 09:54
MNO „Hívj, keress, szeress!” címmel Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas költő-íróra emlékező estet rendez a Nemzeti Fórum Kölcsey Köre. A Polgárok Házában (VIII. ker. Visi Imre u. 6.) tartandó eseményt a Magyar Nemzet kultúra rovatában megjelentekkel ellentétben nem ma este , hanem egy hét múlva, február 11-én, este hat órától rendezik meg.
Az emlékesten Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke mond bevezetőt, majd a művész alakját Csurka István, Ézsiás Erzsébet, Haraszti Zsuzsa, Kubik Anna, Madarassy István, Nyulászi András, Payer András, Reviczky Gábor, Szakonyi Károly, Takács Bence Ervin idézik fel. ===============================
==================== ... Arra a kérdésre, hogy nehéz helyzetben van-e az ország, ezt mondta [Gyurkovics Tibor]: "Katasztrofális helyzetbe kerültünk. Mi ezzel a Ferenc keresztnevűekkel nem jártunk jól. Már a Ferenc Jóska sem volt az igazi, azzal sem volt szerencsénk. De utána két olyan beteg ember került az ország élére, mint Szálasi Ferenc és Gyurcsány Ferenc. Ez méltó páros. Nekem ez a szakmám. Ezek klinikai esetek. Semmi közük sem volt és nincs a magyarsághoz. Identitászavarral bajlódtak, bajlódnak. Az egyik tönkretette a második világháborút megszenvedő Magyarország erkölcsiségét, és most ez az ember tönkreteszi Magyarország minden erkölcsi, gazdasági, kulturális, politikai hitelét. Én ismerem ennek a betegségnek a tüneteit, hiszen a szakmám. Este lefekszik, és reggelre két egészen másfajta ötlettel áll elő, mert neki ez a morfiuma. Őt nem érdekli az ország, nem érdekli a nép, fogalma sincs, hogy mi a magyar nemzet. A hiszteroliberalizmusa nem kötődik a nemzethez, ez az ember az országot kiárusítja. Körömfeketényi köze sincs a magyarsághoz. Ennek ellenére Illyés Gyula nemzete él és élni fog, s bízom abban, hogy ezek eltakarodásával talpra állunk. Bízom abban, hogy a józan szocialista választók, párttagok segítségével meg tudjuk állítani közösen Arturo Uit. Tiltakoznunk kell Magyarország megszüntetése ellen." =====================
De, természetesen ez egy magyar költő/író/közéleti ember elvesztése alkalmából a tisztelői által kinyilvánított főhajtás topicja. A többség eszerint is viselkedik, és lerója - akár csak egy "RIP" bejegyzésével - a kegyeletét az elhunyt iránt.
Sajnos viszont tudomásul kell vennünk, hogy ezen a felületen sok, műveltségben/kulturált viselkedésben, noch dazu egy halálhír kapcsán eszükbe ötlő gondolatok tekintetében is hatalmas neveltetésbeli hiátusokkal küzdő olvtársaknak is tér nyílik a maguk sekélyes reflexeinek kifejezésére.
Ebben a gyászteli pillanatban bocsássunk meg nekik, hiszen fogalmuk sincs, mit hadoválnak!
Mindezek után: tiszta szívből kívánom Gyurkovics Tibor békés, örökkévaló boldog nyugalmát "odafenn", a legjobb barátai : Gráci (gy.k.: Galsai Pongrác) és a nemrég eltávozott Hernádi Gyula körében. Mindannyiuk RIP.
================================ Meghalt Gyurkovics Tibor
Szerkesztőségünk gyászol. 77 éves korában elhunyt a Kossuth- és József Attila-díjas Gyurkovics Tibor, a neves író, költő, aki hosszú ideig volt a gondola.hu publicistája. Az írót néhány hete kórházban kezelték, ott érte halál - közölte Gyurkovics Györgyi, az író özvegye. Elmondta azt is, hogy a temetést a család szűk körben tervezi, de Gyurkovics Tibor tisztelőinek lehetőséget kívánnak adni, hogy leróhassák kegyeletüket - tudatta az InfoRádió.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be.
Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. Szakdolgozatát József Attila értékelésének a verseiben megnyilvánuló szinesztéziájáról írta. 1955-1957 között a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadója. 1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának elnöke lett, ezért később meghurcolták és elvesztette az állását is. Egy évig kisegítő iskolai tanárként dolgozott Kőbányán, majd 1958-1960 között vezető pszichológus volt egy gyermekgondozóban. 1960-1968 között volt az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben pszichológus. Itteni tapasztalatai számos regényében és versében megjelentek.
1968-tól írásaiból kezdett élni, bár voltak más kötöttségei is. A Pest Megyei Bíróság igazságügyi szakértője volt 1966-1970 között, 1988-1992 között a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja, 1989-1991 között az Új Idő szerkesztőbizottsági tagja volt. 1991-től a Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevője, 1992-től a Lyukasóra című folyóirat alapítója és szerkesztő bizottsági tagja. 1991-1995 között a Magyar Írókamara társelnöke volt, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, 1994-ben a magyar labdarúgó-válogatott pszichológusa, 1995-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke.
Verseket 15 éves kora óta (1946) írt, első verseit Hárs László közölte a Népszavában. A Vigília 1958-as májusi számában Rónay György mutatta be költeményeit. Első mesterei és példaképei Weöres Sándor és Pilinszky János. Első verseskönyve 1961-ben jelent meg. Eddig 49 kötete jelent meg. A versek mellett regényeket, elbeszéléseket, lírai esszéket, színműveket és publicisztikát is ír, ezért nevezték őt ketten is – Szeghalmi Elemér és Hernádi Gyula – a magyar irodalom pentatlonistájának, illetve öttusabajnokának.
Az InfoRádió szerint Gyurkovics Tibort az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti. =====================================
Gyurkovics Tibor halálára A költő- és írófejedelem eltávozott
MNO 2008. november 16. 15:54
Pósa Zoltán A gyász, a döbbenet nehezen hagyja magához térni az írótársakat, az olvasókat. November 16-án, vasárnap hajnalban megtért Isten birodalmába Gyurkovics Tibor, József Attila és Kossuth-díjas költő, alig egy hónappal december 18-i, hetvenhetedik születésnapja előtt. Hosszú, súlyos betegségekkel küszködött, de nem titok az sem, hogy napjaink 2002 ősze óta tartó iszonyata tette őt fokozatosan belső emigrációba vonuló, lelki remetévé, majd beteggé.
Ebben a világban, amely egyszerre sűríti magába a kommunizmus és a szocializmus minden hátrányát, a pénzimádatot és az egyre kevésbé burkolt diktatúrát, már nem akart élni. És ma reggel eljött érte a megváltásként várt halál. Többször is mondta: alig várja, hogy valamelyik mennyei kávéházban végre újra legjobb barátaival, Bertha Bulcsuval, Bárány Tamással, Hernádi Gyulával, Lázár Ervinnel együtt kvaterkázgathasson, mint a régi szép időkben, a Sipos halászkertben. Gyurkovics reneszánsz költőmágus volt. Immár az öröklétbe költözött privát énjéből is az örökifjú, intranzigens, magyarul ízig-vérig ős-erejű és őstehetségű, grandiózus lírikus aurája sugárzott elő. Ha munkáira tekintünk, erőteljes, metafizikus és vulgáris elemek sajátos szintéziséből szőtt örökbecsű költemények (Emberfia, 1966., Az Isten homlokán, Cantata Aquillarium 1998.), intenzív erejű regények (Mindennapi szerelmünket add meg nekünk ma, 1977.) cizelláltan barbár novellák (Elcseréljük egymást, 1973.), esszék (Levelek Mandzsúriába, 1998.), hallatlanul szellemes tárcák (A magyar vadkan, 1995), gyermekversek (Névike, 1983, vérbeli színpadi drámák (Az öreg, Nagyvizit, Fekvőtámasz, Császármorzsa) együtt alkotják a mintegy hatvan kötetnyi, manapság kivételesen terjedelmesnek, megkerülhetetlenül sokrétűnek számító életművet.
Ám ugyanennyire izgalmas (volt?) az úgynevezett Gyurkovics-jelenség, tudálékos szóval: a szindróma, amely magában foglalja az alkotó empirikus és költői énjét. A jelenséghez tartozott az elsoroltakon túl a színésznek is remek Gyurkovics, aki teátristákat megszégyenítő erővel és humorral játszotta el a Fekvőtámasz című színjáték egyik szerepét. Nem elhanyagolható Gyurkovics Tibor, a szervezőzseni, aki 1992 októberében teremtette meg a Magyar Íróegyesület folyóiratát, a Lyukasórát, amely azóta a Magyar Naplóval együtt vált a magyar folyóirat-paletta legjobb lapjává. És a szindrómához tartozott az a Gyurkovics Tibor is, akit a darabjaiban játszó színészek, Dajka Margit, Bulla Elma, Bilicsi Tivadar, Pásztor Erzsi, Tóth Enikő és mások imádtak, mert minden műve élből játszható. És végül nem elhanyagolható Gyurkovics, a charmeur, aki ahol csak föltűnt, a társaság központja és a hölgyek kedvence volt. Ám mindennél fontosabb, hogy a mágikus össz-polifónia nem ment az egyes művek külön erejének rovására.
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Rákosfalván, Gyurkovics Henrik, a legendás szellemi hajós – amúgy Rákosfalva első embere, a Kenyérgyár igazgatója és Riedel Gizella házasságából. Önfeledt, boldog, pesti és balatoni, zamárdi gyermekévek, az apával kialakult mély lelki kapocs után borzalmas traumát okozott a költőnek, hogy apja a második világháborúban orosz hadifogságba esett. S ekkor kezdődött: a versírással és a versmondással váltotta meg magát a szenvedéstől. Az apától örökölt briliáns humor, a reá hagyott képességek segítettek elviselni az Oroszországban szenvedő apa sorsa miatt érzett bánatot. A szenvedések iránti empátia, a többszörösen megbízhatatlan származás, a polgári elemnek számító, orosz lágerben fogolyként szenvedő apa és a műveiből áradó vallásos hit és az egzisztencializmus iránti vonzódás a pályakezdő Gyurkovicsot döntő elhatározásra késztették: nem is próbálkozik azzal, hogy az írásból, az alkotásból éljen meg.
A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola növendékeként élte végig a rémület ötvenes éveit, s mint vállaltan amatőr, asztalfiók írónak, nem kellett megírnia a kötelező Sztálin és Rákosi-verseket. Vállalhatta önmagát. Legjobb barátaival, a nagy ötössel, Bertha Bulcsuval, Kiss Dénessel, Lázár Ervinnel, Szakonyi Károllyal együtt álltak ellen az államhatalomnak, Gyurkovics mint a Gyógypedagógiai Főiskola Forradalmi Bizottságának elnöke ugyancsak megbűnhődött érte. A „fenegyerek” Hernádi Gyula külön-külön is, együtt is barátja volt mindannyiunknak, a társasághoz viszont csak 1991-ben, a Független Magyar Írószövetség, majd 1992-ben, a Magyar Írókamara – később Magyar rók Egyesülete – megalakulása után csatlakozott, amely így hatosfogattá bővült, de Gyurkovics és Hernádi jó viszonya a kezdetektől adott volt, spirituálissá mélyült barátságuk 1985 óta töretlen, Hernádi földi halála óta is. A nagy hatosfogatból bizonyos korszakaikban mindannyian voltak persona non grata-k. Gyurkovicsot egy ideig szelíden szorították az irodalom peremvidékére. Aztán egyszer csak „az élre tört”. Kálváriája 1972-ben kezdődött azzal, amikor a Nagyvizit című színművét Aczél György letiltatta a firenzei nemzetközi fesztiválról. A levegő pedig egészen megfagyott körülötte 1976-ban, e sark- és peremvidéki állapot tartott az Isten nem szerencsejátékos premierjétől a rendszerváltozásig.
Nem véletlen, hogy az első önálló verskötete, a Grafit csak 1961-ben, harmincéves korában jelent meg, ami a kora hatvanas években még komoly megkésettségnek számított. A második legnagyobb állami-művészeti kitüntetést, a József Attila-díjat ötvenegy évesen, 1982-ben vehette át. 1985 óta folyamatosan a Magyar Nemzet állandó szerzője, publicistája volt. Engedtessék meg, hogy megemlékezésemet személyes megismerkedésünk történetével szeretném zárni. Először 1983 őszén, Szekszárdon a gyermek és ifjúsági írók konferenciáján találkoztunk. Már sokaktól hallott rólam, többek között Hernádi Gyulától. Két dolgot mondott: Tudom, te is zseni vagy, akit elnyomnak „ezek”. Ne búsulj. És soha ne add fel. Az irodalom hosszútávfutás, ezért teljesen nem szabad soha elhallgatni, mert akkor azt teszed, amit a hatalom szeretne. Ha nem jelentetik meg a regényeidet, próbálkozz a verseiddel. Ha először az sem megy, írj kritikákat, s előbb-utóbb úgyis befutsz.
A másik fontos tanácsom: azért kell írni az asztalfióknak is, meg abban a műfajban is, ahol engednek kibontakozni, hogy az életműved mennyiségi szempontból is megkerülhetetlen legyen. Bárki bármit mond, a minőség is jobban kicsapódik a nagyobb mennyiségből. Visszatérve a kezdő gondolatokhoz: nagyon nehéz ezentúl múlt időben beszélni, még a boldog feltámadás reményében is Gyurkovics Tiborról, személyesen is jó barátomról, kinek pályámon kimondhatatlanul sokat köszönhetek. Temetését az özvegye, Gyurkovics Gyöngyi közlése szerint a család szűk körben szeretné megtartani, de megadja arra is a lehetőséget, hogy az írótársadalom és az olvasók is leróhassák kegyeletüket korunk egyik legnagyobb alkotója iránt. Két, még eddig nem közölt verse lapunk birtokában van, fejezzük be velük a nekrológot. BÖLCSESSÉG: Lehetsz világtudós, bukméker, szívsebész / Himalája-vitéz a hegygerincen / és annyit tudhatsz, hogy megáll az ész / a bölcsesség egyedül Isten. (2005.) HíÍRNÉV: Talán maga az utókor se számít / ha ki is rúgja alólunk a sámlit / vagy egyenesen az egekbe visz.. / megtévedhet maga az Isten is (2006.)
Kicsit körbenézek hogy hol található híradás a szomorú hírről:
=========================
Gyurkovics Tibor
Hetvenhét éves korában vasárnap hajnalban elhunyt Gyurkovics Tibor, József Attila- és Kossuth-díjas költő és író - tájékoztatta a család az MTI-t.
Az írót néhány hete kórházban kezelték, ott érte halál - közölte Gyurkovics Györgyi, az író özvegye. Elmondta azt is, hogy a temetést a család szűk körben tervezi, de Gyurkovics Tibor tisztelőinek lehetőséget kívánnak adni, hogy leróhassák kegyeletüket.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium Gyurkovics Tibort saját halottjának tekinti - közölte a tárca sajtóosztálya az MTI-vel.
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten. 1988-1992 között a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja, 1989-1991 között az Új Idő szerkesztőbizottsági tagja volt. 1991-1995 között a Magyar Írókamara társelnöke, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, 1995-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke volt, majd tiszteletbeli elnöke.
A Budavári Önkormányzat díszpolgári címet adományozott az írónak. Elnöke volt az alternatív Kossuth-díjat létrehozó Alternatív Magyar Művészeti Díj Alapítvány kuratóriumának.
Gyurkovics Tibor számos rangos irodalmi díj kitüntetettje. Egyebek mellett 1982-ben József Attila-díjat kapott, 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1997-ben elnyerte a Magyar Örökség-díjat, 2001-ben a Magyar Művészetért Díjat.
ABFRA: A Boldog Feltámadás Reménye Alatt. (református) mindkettő legyen érvényes Gyurkovics mesterre. Egyszer, évekkel ezelőtt találkoztam vele a nagykörúton. Nem volt bátorságom megszólítani. Most mát bánom. A nagyok igen szerények......
