A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. Ferenc testvér engedelmességet és hódolatot ígér Honoriusz pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római Szentegyháznak. A többi testvér pedig Ferenc testvérnek és utódainak tartozik engedelmességgel.
(1) Szigorúan megparancsolom az összes testvérnek, hogy semmiképpen se fogadjanak el dénárokat vagy pénzt se közvetlenül, se közvetítõ személy útján. (2) Mégis, a betegek szükségleteirõl és a többi testvér ruházatáról csak a miniszterek vagyis õrök gondoskodjanak, a hely, az évszak és a hidegebb vidékek szerint, a rend lelki barátai útján, ahogy a szükség miatt jónak látják; (3) mindig ügyelve arra, hogy dénárokat vagy pénzt, mint mondtuk, ne fogadjanak el.
A testvéri közösség miniszter generálisának megválasztásáról és a pünkösdi káptalanról
(1) Az összes testvér közül egy legyen mindig az egész testvéri közösség miniszter generálisa, vagyis szolgája, és mindenben szigorú engedelmességgel tartozzanak neki. (2) Távozása után a miniszter provinciálisok, vagyis õrök válasszák meg utódját a pünkösdi káptalanon, melyen a miniszter provinciálisok mindig kötelesek megjelenni, akárhová hívja össze a miniszter generális. (3) És a káptalant három évenkint, esetleg hosszabb, vagy rövidebb idõközönként tartsák meg, ahogyan az említett miniszter generális elrendeli.
(4) Ha a miniszter provinciálisok, vagyis õrök összessége valaha úgy látná, hogy az említett miniszter generális nem alkalmas többé a testvérek szolgálatára és közös javának munkálására, a nevezett testvérek, akiket a választás joga megillet, kötelesek az Úr nevében újat választani. (5) A pünkösdi káptalan után a miniszter provinciálisok, vagyis õrök, ha akarják és jónak látják, az év leforgása alatt õrségüknek tagjait hívják össze káptalanra.
(1) A testvérek ne prédikáljanak olyan püspök egyházmegyéjében, aki ezt megtiltotta nekik. (2) És általában addig senki se merjen a népnek prédikálni, amíg a testvéri közösség miniszter generálisa meg nem vizsgálta, jóvá nem hagyta és a prédikátori tisztre kifejezett megbízást nem adott neki. (3) Arra is intem és buzdítom testvéreimet, hogy prédikációjukban legyen kipróbált és megtisztított a beszédük, a nép hasznára és épülésére, (4) és rövid beszédben hirdessék nekik a bûnöket és erényeket, a büntetést és a dicsõséget; mert rövid szót mondott az Úr is a földön.
A prédikátoroknak
(1) Aki a testvérek közül isteni sugallatra a szaracénok vagy más hitetlenek közé akar menni, kérjen erre engedélyt miniszter provinciálisától. (2) A miniszterek pedig senki másnak ne adjanak engedélyt, csak azoknak, akiket elküldésre alkalmasnak látnak. (3) Ezenfelül az engedelmesség nevében megparancsolom a minisztereknek, hogy a római Szentegyház bíborosai közül kérjenek egyet a pápa úrtól, hogy az kormányzója, pártfogója és javítója legyen a testvéri közösségnek, (4) s így mindenkor alárendeltjei és alattvalói maradjunk a Szentegyháznak, állhatatosak a katolikus hitben, és tartsuk meg a mi Urunk Jézus Krisztus szegénységét, alázatosságát és szent evangéliumát, amit erõsen megfogadtunk.
[Senkinek sem szabad tehát ezt a megerõsítõ iratunkat megsértenie, vagy annak vakmerõ szándékkal ellenszegülnie. Ha valaki ezt mégis megkísérelné, a mindenható Istennek és apostolainak, Szent Péternek és Pálnak haragját vonja magára. Kelt Lateránban, pápaságunk nyolcadik évében november huszonkilencedikén.]