Ez egy 50-es pasi, ha jól emlékszem, tegyük fel, nem tudja már megtenni azt a 20 km-t, vagy más módon "lakott területre" érni. Ez inkább mazochizmus, hiszen ezt akarta, a függetlenséget. Az, hogy élvezi-e, már csak rajta múlik. Mindennek van sötét oldala, amitől időnként törvényszerűen szenvedünk. A párkapcsolatnak is. Robin Williams a társas magány miatt lett öngyilkos...
És, rosszul tette a pusztai farkas, hogy a függetlenséget választotta? Szerinted?
Ha évekbe, évtizedekbe került, amíg elzárta magát, akkor abból nem lehet varázsütésre intim kapcsolatokat létesíteni. Ez olyan, mintha haladnék 20 km-t a vadonban, aztán rájönnék, hogy vissza akarok menni, de 1 km után már azt várnám, hogy lakott területre érjek. Kb. lehetetlen.
"Az történt vele is, mint bárki mással; amit legbensőbb ösztöneivel makacsul keresett és kívánt, azt ki is vívta, csakhogy olyan mértékben, amelyet az ember már képtelen elviselni. Eleinte álma volt, boldogsága, aztán keserű sorsa lett. A hatalmon lévő a hatalomba pusztul bele, a pénzember a pénzébe, a szolgalelkű a szolgaságba, az élvhajhász az élvezetekbe. így pusztult bele a pusztai farkas a függetlenségbe. Elérte célját, egyre függetlenebb lett, nem parancsolt neki senki, nem függött senkitől, szabadon, egyedül rendelkezett önmagával. Mert minden erős ember csalhatatlanul eléri, amit igaz ösztönei parancsára követ. A megszerzett szabadság közepette azonban Harry rádöbbent, hogy ez a szabadság nem más, mint a halál; magára maradt, a világ félelmetesen békén hagyta, immár semmi köze az emberekhez, sőt önmagához sem, lassan megfullad a kapcsolattalanság és elmagányosodás egyre ritkább levegőjében. Most már nem vágyott egyedüllétre és függetlenségre, de ez vált a sorsává, magányra ítéltetett, a varázsige visszavonhatatlanul beteljesedett, nem segíthetett semmi, hiába tárta szét karját vágyakozva, jó szándékkal, hiába vállalta volna a kötődést és a közösséget: magára maradt. Nem mintha gyűlölték avagy kerülték volna. Ellenkezőleg, voltak barátai, sokan kedvelték. De mindenütt csak rokonszenvvel, nyájassággal találkozott, meghívták, megajándékozták néha, kedves leveleket írogattak neki, de igazán közel senki sem került hozzá, kötődés nem alakult ki, senki sem volt hajlandó és képes osztozni életében. A magányosok levegője, dermedt atmoszféra vette körül. A külvilág tovasiklott, a kapcsolatok megszakadtak, és semmiféle akarat vagy vágy nem szakíthatta át ezt a burkot"
"az egyedüllét önmagában nem tud fájni" szerintem helyettesítsd be valamilyen számodra semleges szinonimával, ha már annyira bele akarsz kötni, bár így is egyértelmű. Beindul a magány-egyedüllét (ki)oktató program a fejedben, és addig nem nyugszol le, amíg fut.
Én az épp aktuális státuszra gondoltam. Abból, hogy egyedül mész nem következik az, hogy magányos vagy, ellenben a legnagyobb vidám társaságban is lehetsz magányos.
Ezért próbálom tisztázni a konkrét helyzeted, mert úgy valós értelmet és értelmezési lehetőséget
"Meggyőződésem, hogy az egyedüllét önmagában nem tud fájni,"
"vannak olyanok, akik folyamatosan emlékeztetnek rá, ne legyél te olyan felszabadult, hisz egyedül vagy. Ha sokat hallgatod, akkor garantáltan fájni fog. Nem a magány, hanem az emberek hülyesége. :) "
Még mindig nem tisztáztuk, hogy csak simán kevered-e a fogalmakat, vagy nem tudod eldönteni,
hogy egyedül vagy, magányos vagy, vagy egyedül is vagy meg magányos is?
Nem lehet, hogy õszintén sajnálkoznak? Mint pl. ahogy a fogyatékkal élõket szokták általában sajnálni. Egyáltalán, számít az, ami a másiknak számít, neked nem?
Ráadásul, még azt is hiszik, hogy õk tudják mindenrõl a tutit, nem ismerik fel, hogy
te tudod mindenrõl a tutit és ez diszkomfort érzést okoz neked?
Van-e egyetlen "igaz" tuti, vagy megoszlanak a tutiságok a több milliárd idegesítõ(nek vélt) fajtársak között? Van-e értelme kritizálni az általában jószándékkal javaslatot tévõ tojótyúkokat, vagy egybõl lõni kéne?
"Miért, olyan fontos?" erről kérdezd azokat, akik folyton beleszólnak mások életébe (általában nem csak gyerekvállalás, minden téren azt hiszik, tudják a tutit).
Egydüllét soxor nem egyenlõ a magánnyal, így nem pontosan értjük konkrét esetben a személyes szitut...
"Õk nem tudják megindokolni, miért olyan fontos, hogy gyereket vállalj például."
Miért, olyan fontos?
"Általában csak a töredéke az, aki tényleg aggódik az "elöregedő Európáért", az "emberiség jövőjéért", vagy azért, hogy "jaj szegény, nincsen senkije"."
:) Micsoda hitvány, haszontalan lények, csak dagonyázni szeretnek
Mostanában sokat hallottam ezeket a "tényleg egyedül mész?", "nem viszel valakit?", és tsait. Meggyőződésem, hogy az egyedüllét önmagában nem tud fájni, viszont mindig vannak olyanok, akik folyamatosan emlékeztetnek rá, ne legyél te olyan felszabadult, hisz egyedül vagy. Ha sokat hallgatod, akkor garantáltan fájni fog. Nem a magány, hanem az emberek hülyesége. :) Ezek az önjelölt tojóstyúkok, akik "aggódnak" érted, neked még eszedbe sem jutott, de ők már egyfajta áldozatszerepben próbálnak meg feltüntetni.
Egyértelmű, minden az "önző gén", az "együtt jobban életben maradunk", fajfenntartás. Csak ezek az emberek még erről sem tudatosak. Ők nem tudják megindokolni, miért olyan fontos, hogy gyereket vállalj például. Általában csak a töredéke az, aki tényleg aggódik az "elöregedő Európáért", az "emberiség jövőjéért", vagy azért, hogy "jaj szegény, nincsen senkije".
Egy autóból kidobtak két 3- 4 hónap körüli kan kutyust. Átmenetileg az önkormányzat ránk bízta őket , de ha nem találunk végleges befogadót akkor viszik őket a gyepire, ahol lealtatják őket. Nagyon aranyos, bújós babák. Nem ezt érdemlik! Nem tudná valaki befogadni őket?Dél Pest megyében vannak.
Igazából annyira nem tudok foglalkozni a mások bajaival, legfeljebb sajnálom őket ami tudom hogy nem igazán segítség. Egy ideje járok egy csoportba ahol beszélgetünk egymás bajairól, problémáiról. A saját problémámat persze nekem kell megoldanom. A másik dologra reagálva, azóta volt egy-két e-mail váltás ezzel a barátommal és kiderült hogy ő egy-két régebbi sérelem miatt (amit pedig megbeszéltünk) val.szeg nem akarja már tartani a kapcsolatot velem.
A kettő összefügg. Amióta másokkal törődöm rájöttem, hogy az én bajaim mennyire semmiségek ahhoz képest amin mások átmennek. Másokon segíteni boldogságot okoz, legalábbis nekem.
Nagyon jó úton haladsz, ha mások bajaival kezdesz foglalkozni. Az embertől élete során okkal-ok nélkül számtalan ember fordul el.Mindenkivel így van ez. Van ,hogy ki sem derül mi volt az oka. Rengeteg minden miatt lehet. Az biztos, hogy akkor nem az az ember kell, hogy előbbre vigyen Téged. Szomorkodunk egy kicsit aztán megy minden tovább.
Az első mondatra reagálva: annyira már nem szomorkodok, csak mivel nekem ez a problémám ezért általában sokat gondolok a magányra és hogy miért alakult így és hogy lehetne jobb. Most inkább az bánt hogy egy nagyon jó barátom (egy lány) úgy érzem elfordult tőlem, nem veszi fel a telefont, nem hív, stb. Nem tudom hogy miért. Tudom hogy nagyon sokan vannak nálam sokkal rosszabb lelki, testi, anyagi, stb. helyzetben és én őszintén sajnálom is őket, ha tudnák segítenék rajtuk (pl. ha van valami pénz, játék, stb. gyűjtés mondjuk karácsony előtt akkor probálok adni egy keveset). A karácsony egyébként viszonylag jó volt, a szilveszter kevésbé. A másik dologra reagálva, hogy a rossz dolgok utat nyithatnak valami sokkal jobb felé, hát nem tudom, de a próféta szóljon belőled.
