:-(Én még mindig meg tudok lepődni embereken, meg tudok sérülni a mondandójuktól.... :-( Pedig véleményem nekem is van, más életéről meg aztán a legkönnyebb kinyilatkoztatni dolgokat. Csak én vagyok olyan jól nevelt, hogy nem vágom bele az arcába... más megteszi, gondolkodás és következmény felmérés nélkül, ráadásul a legtöbbször úgy, hogy fogalma sincs a körülmények pontos voltáról! Na, ez aztán tényleg ki tud akasztani....
Néha vannak, akik (világmegváltásból, vagy mert ideig-óráig kihívást jelent) felkaparják a kérget, hogy kicsalogassanak a fényre, aztán nevetve eltűnnek. Ma már nem akkora csalódás rájönni, hogy nem a másik felem találtam meg, hanem egy katasztrófaturistát / hobbikertészt / lepkegyűjtőt. Nagyon hamar rájövök a hazugságra, és az ilyet nem bocsátom meg.
Megoldás? Résen lenni, de nagyon. Vannak erre fogékonyabb időszakok. Közben, amennyire lehet, a saját mérce szerint élni. Talán a neveink is beszédesek. A többi legtöbbször nem az emberen múlik.
És mi a megoldás?! Örök bezárkózás, magány és némaság?! Nem túl biztató kilátások... pedig már ettől az egésztől én is nagyon magam alatt vagyok.... :-(
Naponta átlag x megnyilatkozásra vagy történésre kapom fel a fejem, ami mellett más elsétál - vagy azért, mert már megszokta, vagy nem is talál benne kivetnivalót. Ugyanígy, mások y beszólásomra vagy tettemre akadnak ki, amit én teljesen természetesnek, korrektnek tartok. Úton-útfélen kiütközik, hogy nem vagyok idevalósi. A kérdésedre nagyon is egyszerű a válasz... :)
Én próbálkoztam.... barátokkal, pszichológussal, családdal..... De valahogy mindig az a vége, hogy én vagyok a hülye! Már teljesen úgy érzem magam, mintha földönkívüliként élném az életem, mert az én gondolatvilágom, az erkölcsi és morális értékrendem valahogy idegen mindenki másnak és mindenhonnan csak a lecseszést kapom. Belefáradtam.....nagyon! :-(
A legutolsóra reagálva: ha volna is kinek (most nincs), ugyanúgy lennék vele, mint a karakterekkel. Órákig beszélhetnék olyasmiről, ami őt biztos nem érdekli ilyen mélységben, és nekem is jobb érzés, ha nem lövöm vele tökön más napját...
Nagyon sokszor így vagyok én is.... ha kimondhatnám, és beszélhetnék, valószínűleg órákig tartó monológot sikerülne "alkotni".... leírni meg olyan bonyolult, meg nehéz, és hiányzik hozzá a hangsúly, a gesztus....- ami nagyon sokat tud hozzátenni a mondanivalónkhoz....
Megtaláltam az anyámat egy hajléktalanszállón. Köszönet érte annak, aki felvetette az ötletet, hogy menjünk oda... már régen bennem volt és nem mertem megtenni. Elvileg beteg, pszichotikus, ilyet nem észleltem rajta, látom benne a vonásaimat. Kicsinek és elveszettnek tűnt, nem akarok ilyen lenni, nem akarok megőrülni. Közben meg egy intelligens nő! A másiktól meg nem bírok megszabadulni, pedig nem értem, a nevelő családom mindent megtett értem tulajdonképpen, most mintha a szokottnál is rendesebbek lennének, felismertem a pozitív tulajdonságaikat, miközben egyre jobban elemésztenek, és nemrég figyelmeztetett is erre másvalaki, tehát nemcsak én látom így... és egyedül vagyok. Miért nem lehet nekem normálisan egy apám és egy anyám, miért ilyen bonyolult?
Mit akarhatok én még a vér szerinti anyámtól? Miért nem bírok kitörni a jelenlegi családomból? Bárcsak ne kéne foglalkoznom ezzel, bár tudnék egyedül és szabadon létezni, elmenni és soha nem tudni egyik családomról sem. Szeretnék magányos és boldog lenni és csak azokkal foglalkozni, akiket én választottam... csak amíg nem ismerem a gyökereimet, addig élni sem tudok rendesen, szerintem. vagy lehet ezt? Egyszerűen elfelejteni, nem érdeklődni, hagyni a francba az egészet? Nem merek szembenézni a családom múltjával?
Bár ez a magány és fájdalom oldal, talán nem köveztek meg miatta, de megosztanám veletek, hogy úgy néz ki megtaláltam a lányt akit kerestem és aki kivezet az én kis fájdalmaimból, és meglepő módon, annak allanére, hogy sok helyen is kerestem, a rondarandi oldalon sikerült rátalálnom :D
Kérem szépen, ez amúgy egy híres hal leszármazottja állítólag. Film is készült róla... The fish called Wanda (A hal neve Wanda) címmel futott anno a hazai mozikban is.
Nem nyomorgattam meg Wandát, így nem kapott aranyeret. De kilátásba helyeztem fenyegetés gyanánt, hogy elviszem egy proktológushoz. Ettől függetlenül sem teljesítette a kívánságomat. Úgyhogy maradt a zaci. Ott kiderült, hogy mi a baj. Kevesebb karátos, mint számítottam.
