Én az utóbbi 3 évben szívtam a pasikkal, de mégis jól érzem magam a bőrömben. Talán személyiség kérdése is, de nagy gond lenne, ha a pasiktól függne a jókedvem . :)) Az csak egy plusz, ha van akkor kiélvezem, ha vége akkor nem sírok sokáig. Egy kapcsolatomba sem láttam bele többet, mint amiről szólt, talán ezért volt könnyű az elválás. Most én is egyedül vagyok másfél hónapja, és élvezem hogy nem kell mindig haptákba állni egy pasi miatt. :) Aztán majd alakul valahogy. :)
Viszont nem vagyunk egyformák, és nagyon sajnálom ha egyedül érzed magad. Most megyek dolgozni, de előtte küldök egy baráti ölelést. :)
Jól látod. Kaptam a sorstól -vagy mindegy, hogy hívjuk- egy barátot aki átsegít a nehéz helyzeteken a nélkül, hogy bármio olyat kellene tennem, ami miatt nem tudnék többet tükörbe nézni. Így azért nem olyan nehéz elviselni a betegséggel járó rossz dolgokat. Egy alkesszal nem hiszem, hogy tudnék mit kezdeni. A férjemet sajnálom, mert beteg ezért nyilván nem hagyhatom magára. Ha inna az egy más helyzet lenne. Akkor nem valószínű, hogy kitartanék mellette.
Meg szeretném kérdezni Kanga, hogy nem lehet-e az, hogy érzelmileg valami elindult a netes barátod és közted, és ez helyettesíti a házasságoddal kapcsolatos viszonyodat a férjeddel ? Ha így van, az szerintem teljesen rendben van . Meghajlok előtted, hogy ennyi áldozatot tudsz hozni a férjedért, és nem hagytad el. Nálunk az alkohol győzött. és 18 év után elváltunk. Én a végén már úgy éreztem, hogy 3 gyerekem van, két lányom, és egy alkoholista fiam. :) És én csak egy Férfi mellet tudok Nő lenni, alkoholista gyerek mellett legfeljebb anyuka, és ápoló . Igazából " szingli"-ként sokkal jobban érzem magam annak ellenére hogy egyedül nevelem és tartom el a lányaim, és rengeteget dolgozok.
Kezdek hinni Csernusnak, hogy a netes társkeresés egy erőltetett dolog, és nem is tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Csak annyit mint a lottón, hogy azért veszek mindig egyet, hátha. :)) Szerintem mindenkinek megvan a maga Útja, és mindenki csak azt teszi, ami a lehető legtöbb telik tőle. Ezért bármilyen valaki, azt úgy kell elfogadni, bármilyen furcsa is. Én kaptam hatalmas pofonokat, és ez formál engem. Nem bánom őket, mert szerintem minden tapasztalat értékes.
Tudod milyen az MD egyszer fenn, egyszer lenn. Hullámvasút. A gyógyszerrel mondjuk már nincsenek azok a szélsőségek.. Ez is valami. Szerintem amúgy mélypontok minden kapcsolatban vannak MD nélkül is .Nem lehet mindig 100 fokon égni.
Nem félek leírni semmit, mert nincs semmi titkolni valóm. A hangsúly a jóbarátommal kapcsolatban azon van, hogy "HA FÜGGETLENEK LENNÉNK", de mivel nem vagyunk, hát "csak" barátok vagyunk. Ez így teljesen rendben van.
Mondjuk engem kimondottan zavar, ha egy nő sokkal alacsonyabb tőlem (bár olyan sokkal nem tud alacsonyabb lenni) Ha 3cm-vel magasabb, az kevésbé zavar, mintha alacsonyabb lenne mondjuk 10cm-rel. De ha magasabb, akkor legalább vékonyabb legyen tőlem (mondjuk ez megint csak nehéz, mert a modell alkatúak között kéne keresni, ami meg nekem nem nagyon jön be, de én se nekik)
Teljesen mindegy, ha én 164 cm vagyok, egy 155 max 160 cm magasságú nőhöz van csak reális esélyem. De mondom, ez nem volt szempont, legalábbis első blikkre nem. Nem mondták soha, hogy "azért nem, mert ilyen alacsony vagy". Csak a szikrát nem érezték soha. Egyetlen nő, akivel összejött az utóbbi időben valami, ő elmondta, hogy az alacsonyságom zavaró, de bizonyos - abból - szempontból praktikus.
Nem elsősorban. Ez inkább csak a választékot / választhatót szűkíti le, mert kb. a nőknek csak kis része van 164 cm alatt (a magyar átlag 165 cm), te is annyi vagy, ha jól sejtem.
Azoknak száma, akik alacsonyabb férfire vágynak, az elenyésző.
De még ez sem lenne baj, mert sok olyan nővel találkoztam, akinek első körben nem volt szempont a magasság. Nem emiatt nem jött össze a dolog.
