Este pont lehet pár külföldi adót is elcsípni jó antennával. A Kossuth nyomja el a sávot amíg ad.
Ilyen nagyon nagy impedanciás helyekre a kristály fülhallgató volt a nyerő. Voltak régen spec csövek 12V anódra, autórádiókhoz kitenyésztve. De pár darab 9V-os elemmel már talán használható erősítése lesz az ECC-nek. De vannak kapcsolások 1 db 555-IC-vel, egy induktivitással akár 150 V-ra is mini inverter építésére.
Kaposváron volt egy elektroncső gyár, az iskolából elvittek gyárlátogatásra, érdekes volt.
Az egyenes vevőt egész kis, max 20V-os anódfesszel képzeltem el. Ezért az ECC82, ebben a munkapontban kisebb rácsáram mint a nagyobb meredekségű triódák, kevésbé terheli a rezgőkört. Nagy ohmos fülesem nincs, a neten se találtam, pedig sokat keresgéltem. Megalkudok egy kimenő trafóval, meg egy 300Ohm-os fülessel. Halványan megfordult a fejemben egy MAX98357-es board, vagy bluetooth adapter, de elhessegettem a bűnös gondolatot. Ha a csőnek kevés a 12.6V anódfesz, így is bekerül valami stab a fűtésnek.
Valami dekoratívat képzeltem el, plexi lap, pohár méretű légmagos tekercs 3d nyomtatott csévén, ilyenek.
Néztem egy SDR-rel, mi vehető középhullámon, szerintem csak a Kossuthot hallom majd. Késő este már nem ad. (Jó lenne egyszer megnézni az adót, amíg még létezik).
Ha más nem, a csöves Orionhoz épített adómat veszi majd.
Láttam a csöveken a tükrös bevonatot, de azt nem tudtam, hogyan készül. Nem gondoltam bele, valahogy azt képzeltem, előre odagőzölnek valamit. Kifehéredett csövet is láttam már.
Tegnap vettem a börzén egy ECC82-t meg egy egész jó forgókondenzátort (utóbbi az alin már arany árban megy), gondoltam építek belőle egy egyenes vevőt. Érdekes lesz az SDR fejlesztgetés mellett, régen P13-mal készítettem hasonlót.
A felső kis fém spirál valóban felizzítva a maradék gáz nyomok megkötésére van. Getter a szakzsargonban a neve, valami fémsó. Ebből adódik a foncsoros bevonat. A legkisebb gáz maradék rácsáramot okoz. Normál egyszerű rádiócső 10-5 atm.-nél kezd jó lenni, egy szkópcső min. 10-6-ot követel. Az izzólámpákban 10-3 van, ha nincs gáztöltés. Kripton pl.
Mechanikus szivattyúval ez a 10-3 elérhető éppen csak.
Különösen érdekes lenne ebben a konstrukcióban egy görbesereg fix rácsfeszültségek mellett az áram az anódfeszültség függéséről, mert a rács eléggé távoli menetekből áll, és közel is van az anódhoz, így nem lehet valami jó a végeredmény.
Az anódra forrasztott vezeték gyűrű (amit a végén indukcióval felizzított) valahogy a maradék gáz megkötésére jó? Csak az oxigént köti le, vagy valami módon a nitrogént is?
Az eljárást getterezésnek hívják, minden maradék gázt megköt. Ez adja a cső búráján belül a szép tükrös bevonatot. Ha a cső megsérül és gáz kerül a búrába, a getter kifehéredik, a cső már csak macskadobálásra alkalmas...
Jó sok munka, de csak nagyon egyszerű eszközöket használt.
Miért épített külön leszívó csövet? Az eredeti cső felső végét meghagyni a leszíváshoz nem jó?
Az anódra forrasztott vezeték gyűrű (amit a végén indukcióval felizzított) valahogy a maradék gáz megkötésére jó? Csak az oxigént köti le, vagy valami módon a nitrogént is?
Kár, hogy nem közölt le pár jellegörbét, nem mindig értettem, mit mér. Az alsó kis műszer lehetett az anódáram, ami szépen felment, mikor a rácsfeszültséget növelte. De már maximumon volt, és még tekergetett valamit 0V közeli rácsfeszültségnél, mondta, hogy jól sikerült a trióda, de nem értettem, mit kellene nézni... :-)
Tisztelt Olivér!Amennyiben aktuális még a zeneszekrény gazda keresés én lennék a gazdája! Én az ML-ben dolgoztam és gyüjtöm az ML termékeket.Üdvözlettel, Kurucz Ferenckuruczf@gmail.com
Ez csak egy panel, kb 5x8 cm, egy U alakú alucsik van rajta hűtőként a BD 137 tranyóknak. Elég bonyolult ahhoz hogy ne kezdjem el lerajzolni. 3 led van rajta, zöld, sárga és piros. Töltéskor (120mA) a piros világit egy percig, aztán a sárga (kisütés) 10 másodpercig és ez váltakozik. Amikor eléri a csúcsfeszültséget, valami átbillen, megszűnik a töltés és a zöld LED világit.
Próbáltam kinyomozni a kapcsolását vagy legalább a 3 trimmerpoti funkcióját, de sikertelenül. Egy trimmerre rájöttem ami a csúcsfeszültséget állitja be ahol lekapcsol a töltő.
Azért gyűjtöm a kódszámokat, hogy közzétegyem a dátumok meghatározását A Nosztalgia Rádió Hír Újságban. (rádiógyűjtők magyarországi klubjának belső kiadású újságja)
1963-1981. között az Egyesült Izzó Minőség Ellenőrzési Főosztályon dolgoztam, feladatom a Félvezető MEO-ban műszerek javítása volt.
E korból való munkahelyi feljegyzéseim alapján hiteles adatom van.
Ez egy kis betű és egy számjegyből kombinációból áll.
ÉV: a 6-os számjegy 1960-t jelent, a 7-es 1961-t, a 8-as 1962-öt, és így tovább. 9-es számjegy után elölről kezdődött 1-el, és ismétlődött évente.
A nem feketére festett, (tehát fémes színű) "P" tranzisztorokat 1960. körül hozták forgalomba, felső lapjukon két vagy három számjegyű kóddal, + a T betű, de egy részüknél alkalmazták a fent említett szám-betű kódot is a palást oldalon elhelyezve.
Az 1960-tól gyártott P 13....P 14....P 15 gyártott tranzisztor kódokat, úgy tűnik, sikerült "megfejteni". Ennek igazolására várom még a visszajelzéseket.
A gyártás legelején (feketére festett tranyók voltak) viszont a paláston található számok a műszakszámot, illetve "party" számot jelentették, emlékezetem szerint.
Wylie.org.uk honlapon megjelenített kódtáblázat csak a rádiócsövekre vonatkozik, néhai Mészáros Sanyi bácsitól származik, aki az Elektroncső Gyáregység műszaki igazgatója volt egy időszakban.
