Keresés

Részletes keresés

Aurora11 Creative Commons License 2009.02.13 0 0 358

Arra gondolok,hogy valamiféle szimulációs programmra lenne szükség a későbbiekben.Valami olyasmiről van szó,hogy ha egy részecskének van egy pszi anyaghulláma,akkor a dimenziótorzulás egyenértékű egy behatással.Vagyis amikor kölcsönható részecskék összefonódnak,akkor a független részecskék hullámfüggvényének szrozatától(kölcsönhatásmentes) eltérő hullámfüggvény komponenseket a dimenziótorzulás okozza.

pszi(A(x1,y1,z1,t1,s1);B(x2,y2,z2,t2,s2))=

pszi1(A(x1,y1,z1,t1,s1))pszi2(B(x2,y2,z2,t2))+pszi*(x2-x1,y2-y1,z2-z1,t2-t1,s2-s1)

a pszi* a dimenziótorzulás eredménye,vagyis a Hilbert-térben a dimenziók megváltoznak.Ha pszi*(kölcsönhatási tag) pici

pszi1(A(x1,y1,z1,t1,s1))pszi2(B(x2,y2,z2,t2))-hez képest(független részecskés tag) akkor kezlehető a probléma a perturbációszámítással.Viszont,ha nem pici a pszi*-hoz képest akkor már problémák vannak,mert a perturbációs sorok divergálnak.Ilyenkor kaotikus módszerek,numerikus számításokra van szükség.Emiatt szerintem szükségünk lesz szimulációs programokra.

Az eddigi elméletek csak akkor müködtek,ha

abszolútérték{pszi*(x2-x1,y2-y1,z2-z1,t2-t1,s2-s1)}<<

abszolútérték{pszi1(A(x1,y1,z1,t1,s1))pszi2(B(x2,y2,z2,t2))}

Ezek az esetek csak ritkán valósulnak meg,ezért van az,hogy a periodikus rendszerrel és a bonyolult molekulák kvantumelméletével nem tudnak megbírkózni.A mi elméletünknmek számot kell adnia az általánosabb esetnek is.Csak figyelembe kell venni a mezoszkopikus "atomokat" amik hiányoznak,mert a kölcsönható rendszerekben az ilyen tartományban megjelenő "atomok" is információt hordoznak.A leírásunknak az atomoktól függetlennek kell lennie.A mezoszkopikus tartomány az amit még nem tartoznak a makroszkópikus tartományban,de a mikroszkópikus tartománynál viszont már nagyobbak.

Előzmény: Törölt nick (354)
Törölt nick Creative Commons License 2009.02.13 0 0 357
Kedves Nemo!

Nagyon megleptél, már régen beszélgettünk. Még én sem tudom, hogy kerékpározásra, vagy egyéb túrára mikor kérhetnélek meg. De ahogy megbeszéltük, majd szólok előre. Amiért nagyon megleptél, az az ,hogy mindig szerényen viszonyultál a reál tantárgyakhoz, és amiket ide leírtál, azokból semmit nem értek.

Majd egyszer talán megértem.

Képzeld, előadást tartottam Debrecenben Aurórával a Dimtorzulás elméletről. Igaz nem sikerült a legjobbra, de az egész nap (FEbr 2.a) nagyon jól telt.

Üdv: Áron
Előzmény: Nemo (356)
Nemo Creative Commons License 2009.02.13 0 0 356

Sziasztok!

 

Nekem az itt tárgyalt fizikai elmélet nagy része túl magvas és túl spekulatív, de azt véletlenül tudom, mi a képtér és a magtér. A mátrixalgebrában a képtér nem más, mint a mátrixban lévő oszlopvektorok által kifeszített altér, másként: azon altér, melynek elemei az Ax vektorok, ahol x befutja a vektortér összes vektorát. (Ez altér, mert zárt az összeadásra és a számszorzásra, és benne van a 0.) Ha a mátrixban van csupanulla oszlop, akkor ez az altér nem azonos az eredeti vektortérrel; ha a mátrixban csak egy nemnulla oszlop van, akkor a képtér egydimenziós.

 

A magtér ennek valami módon a kiegészítője: azon vektorok által kifeszített altér, melyekre Ax=0. (Ez is altér, ugyanezért.) Ha a mátrix determinánsa 0, akkor nem csupán a nullvektorra hatva ad ki nullvektort, hanem valamely nemnulla vektorra hatva is, tehát a magtér legalább egydimenziós lesz.

 

Egy tétel kimondja, hogy ha A valamely n*n-es valós mátrix, akkor A képterének és magterének dimenziója összeadva n.

 

Az igaz, hogy a képtér és a magtér bármely elemének skalárszorzata 0, illetve hogy a kettőnek csak a 0 a közös eleme.

 

Mindezek a szokásos Rn vektortérre vonatkoznak, de szerintem komplexre is igazak, csak ott én sem tanultam őket.

Aurora11 Creative Commons License 2009.02.13 0 0 355

Szia Áron!

 

Biztos,hogy kell hozzá bozon?Nem lehet,hogy a dimenziótorzulás okozza azokat a tulajdonságokat,ami miatt kényszerűségből be kellett vezetniük a titokzatos bozonokat,hogy a kisérleti eredményekkel összehangban legyenek?Nem lehetséges,hogy a dimenziótorzulás,mint jelenség hatása olyan,hogy egy homogén anyageloszlásban csomósódást vált ki?És ,hogy ezek a csomók a bozonok?Talán a bozonok létezése nem az elméleted következménye?Nem lehetséges az,hogy a dimenziótorzulás hozza létre a bozonokat,nem pedig a bozonok okozák a dimenziótorzulást?

 

Gratulálok,hogy tovább jutatták a dolgozatodat!:)Szükség van egy matematikai modellre,amit meg kell beszélnünk.

Előzmény: Törölt nick (351)
Törölt nick Creative Commons License 2009.02.13 0 0 354
Sziasztok!

Nektek (Zsolt és Szilárd) nem kell elolvasni, hiszen ezt beszéltük át az előadáson, csak beollózom Annak, aki most lépne be a topicba.

Dimenziótorzulás elmélet



Kedves Olvasó először is biztos azt kérdezed, mikor megpillantod a fizikának ezt az igen csak újszerű felfogását, hogy milyen cél vezérelte azt, aki ezt írta.

Ím a válasz vázlat pontban meghatározva:
1. A gravitáció okának megválaszolása
2. Az ősrobbanás elmélet igazolása
3. A tér tágulásának oka a sötét energia hipotézis elvetésével
4. A dimenziók értelmezése
5. Az antianyag megértése
Ez az öt legfontosabb kérdés, amely a munka kidolgozása során fokozatosan beépült az elméletbe, mely eredetileg csak a gravitáció okának megválaszolására készült. A fizikai elemzésben, és kidolgozásban nagy szerepe van mentoromnak Jóföldi Zsoltnak, míg én az ötlettel járultam hozzá.
Egy egészen régi, 13 éves gyerekkorom ötlete volt az alapja ennek. Ez tulajdonképpen nem más, mint az, hogy az anyag növekszik, és ezért érzékeljük a gravitációt. Ezt azonban egy fizikus ismerősöm sem akarta nekem megcáfolni, szinte sarkallva arra, hogy dolgozzam ki. 18-19 évesen egy egész évet szántam arra, hogy mindenféle relativitás elméletet, kvantum fizikát, és csillagászatot áttanulmányozzak, és mostanra kibővült ennek a témának a címe, és kiderült, hogy minden fizikai jelenségre választ adhat, cáfolva a newtoni fizikát. A teljes címe ezért így néz ki: A kvantum fizika virtuális bozonja által keltett operátoruk torzult mátrix determinánsa a fermionok valószínűségén.
Hogy ezt megértsd szeretném röviden összefoglalni, hogy pontosan miből is indultam ki, és mi az elmélet kutatási területe.
Elsősorban a fél évezrede eredménytelenül kutatott gravitációs erő megválaszolására és a négy elemi kötés modellezésének céljából készült, mely iránt csak utóbb kezdett a tudomány érdeklődni, példa rá az LHC. A gravitáció állítólag Einsteint is érdekelte. Ezzel kapcsolatban egyes hagyományok úgy tartják, hogy halálos ágyán erről beszélt németül egy angol nyelvű ápolónőnek, aki mindebből semmit sem értett. Így hát ez titok maradt előttünk, de nagyon ne is furdalja a kíváncsiságunkat, végül is Eintesin is kutató társaival, és kedves feleségével egyetemben hozta meg maradandó elméleteit.

A kutatási terület:

Ezért az elméleti kutatás során legelőször fel kellett tárni a gravitációs erővel kapcsolatos problémákat, melyek befolyásolják ezen gyenge kölcsönhatás magyarázatát:
1. Mai napig nem sikerült a gravitációs abszorpció létét hihetően bizonyítani, vagyis nem lehet leárnyékolni a gravitációt.
2. A gravitont hipotetikusan vezették be a fizikai modellekbe, de nem sikerült graviton részecskét kimutatni a részecske gyorsítások során az ütközésekben keletkező bomlástermékek között. Vagyis nem tudják a tudósok minek tulajdonítani a negyedik kölcsönhatás okát. A bizonyíték hiánya itt ezúttal a hiány bizonyítékára enged következtetni.
3. Mindemellett nem tudnak olyan graviton modellt felállítani, ami egyeztethető lenne a kvantumfizikával (milyen kapcsolatai vannak az elemi részecskékkel, miért nem lehet abszorbeálni, milyen kölcsönhatásban van a társrészecskéivel, hogyan hozható össze a graviton-kölcsönhatás a Standard modellel, és egyáltalán milyen spinű részecske).
4. Kérdés még hogy miként analizálható a gravitáció azon tulajdonsága, hogy minél távolabb megyünk egy adott tömegtől, annál gyengébb gravitációs erővel hatunk egymásra.

Mi lehet még fontos tényező a gravitáció megmagyarázásánál?
1.A tér tágulásának elemzése
2.A gravitációs idődilatáció (a vonatkoztatási rendszerek egymáshoz képest gyorsulnak.
3.A standard-modellbe illesztés lehetősége

1.A vörös eltolódás a doppler-effektusra enged következtetni, ami pedig a galaxisok gyorsuló távolodásának a következménye Kérdés: miért távolodnak a szuper-halmazok és galaxisok egymástól, ha a tömegvonzás összehúzza őket? A dimenziótorzulás elmélet a csillagászati megfigyelésekre a választ a kvantum mechanikai kötésekben kereste, abból az okból, hogy az ősrobbanás utáni inflációs növekedés visszafordításához még a sötét anyag tömegének beszámításával is csak tized része lenne annak a tömegnek, ami visszafordítaná a tágulási folyamatot a gravitációval.
2.Az idődilatációból következik, hogy, minél erősebb a gravitációs erő két test között, annál lassabban telik az idő egy gyengébb gravitáció térben tett megfigyelésből vizsgálva. Vagyis ha valaki a gravitációval foglalkozik, akkor elméletének átfogóan kell értelmeznie az időt és a gravitációt, mert csak úgy tud logikai összefüggést levezetni.
3.Illetve mondhatjuk még, hogy a négy kötés magyarázatához mindenképpen kell egy standard-modell, hiszen minden az ősrobbanás által jött létre. Ennek függvényében a gravitációt is csak úgy szabad csak prezentálni, hogy a másik hárommal egyeztetjük.
Az idő része a téridő fizikának, vagyis ha a gravitációról beszélünk, akkor ismernünk kell a téridőt, ismernünk kell minden dimenziót, hogy hogyan alakultak, és alakulnak ki, és mennyire relatív az értelmezésük.
A dimenziók értelmezési tartományainál pedig ismét csak figyelembe kell venni, hogy világegyetem tágul és mivel minden pontból ezt figyelhetjük meg, ezért értelemszerűen kétdimenziós gömbfelületként kell modelleznünk a világegyetemet, amiben valóban nincs kitüntetett pont, amitől a többit elvonatkoztathatnánk.
Mindezt értékelve hipotézist állatottunk fel, miszerint az anyag fermion spinű térfogata a kölcsönható bozon részecskéje által egyre több háromdimenziós teret tölt be, időben korábbi állapotához viszonyítva, de mivel ezáltal térben torzul, ezért egy vele ellentétesen torzuló fermionnal van kölcsönhatásban. Így jön létre az atom. A bozonok által történő kölcsönhatás a fermionokat eltávolítja egymástól, ez kelti a fermionok relatív szemszögéből a téridő tágulást. Ez ellentétes a graviton létezésének feltételezésével, mert a gravitációs kötést nem elemi részecskéknek tulajdonítja, hanem bizonyos vektor bozonok kölcsönhatásaiból származó dimenziótorzulásnak.
Egy másik megfogalmazásban így néz ki: a felületnövekedési faktorok torzult dimenzióiban a bázisvektor két koordinátája egymáshoz viszonyítva téridőben nem meghatározható elhelyezkedésű. Itt arra kell gondolni, hogy nem beszélhetünk sohasem egy meghatározott részecskéről, és annak méretéről, hanem csak úgy fogalmazhatunk, hogy annak és annak a bizonyos részecskének a valószínűsége van „ott”. Ezért használják a fizikusok ezt a kifejezést (pl. a fermionok valószínűségén). Ezt figyelhetjük meg a Heisenberg-féle határozatlansági relációnál is nem véletlenül. De hogy ezt hogyan lehet fizikailag modellezni, arra a végén térek, ki. Hogy további képekkel biztosítsam a vizuális értelmezést, szívesen szemléltetném a fraktálokkal a nem lineáris dimenziókat. Gondoljunk ebben az esetben a hópelyhek alakjára.

Előszó, hogy miket kell tudni az elmélet megértéséhez:

A dimenziótorzulás elmélet:fontos alap köve, hogy az űr tágulása nem csak gyorsuló hanem visszafordíthatatlan, mert addig tágul, amíg a szingularitásokon kívül lesz olyan anyagi állapot, ami a három dimenziós teret tágulónak érzékeli. Ezt az bizonyítja, hogy a tágulás megfordításához szükséges tömegnek a sötét anyag beleszámításával is csak a tíz százaléka van meg. Még kilencszer annyi tömeget kellene észlelnünk ahhoz, hogy összeroppanást idézzen elő. Illetve S. W. Hawking megállapítása szerint a világegyetem kezdeti inflációs tágulása is arra utal, hogy ez a folyamat épp olyan, mint az entrópia: vagyis sosem csökken. A gyorsuló világegyetemet, a vörös eltolódások által figyelték, miszerint a minél távolabb van az világegyetemben bármely ponttól egy galaxis, annál nagyobb mértékben torzul el a vörös felé a fénye. Ez a doppler-effektus jelensége, ami akkor van ha a két objektum távolodik egymástól. A vörös felé egyre nagyobb mértékben torzulnak el a fényforrások és eszerint van az a képlet, hogy Vgalaxis=r/TH. Mindezt összegezve kijelenthetjük, hogy a Dimenziótorzulás elmélet egyik ilyen axiómája ez. Az elmélet másik alapfeltétele, hogy a bozon-erők feltétlen távolodást eredményeznek a fermionok között. Fermionoknak nevezzük a feles vagy félegész (1/2; 3/2; 5/2…) spinű részecskéket. Azonos részecskék esetén teljesen antiszimmetrikus kvantumállapotot alkotnak. Teljesül rájuk a Pauli-elv, amely szerint nem lehet két azonos részecske azonos kvantumállapotban, szemben a bozonokkal. Ilyenek például: elektron kvark proton neutron Δ részecske (barion) neutrínó. A bozonok azonos részecskék esetén teljesen szimmetrikus, összetett kvantumállapotot alkotnak, ami miatt a Bose-Einstein statisztikának engedelmeskednek. A spin-statisztika elve szerint belső spinnel rendelkeznek, ami csak pozitív egész szám lehet. Az alapvető kölcsönhatásokat úgynevezett mértékbozonok közvetítik, amelyek egyes spinű részecskék. Minden elemi részecske vagy bozon vagy fermion, ideértve az atommagokat, atomokat és molekulákat. Az összetett részecskék a teljes spinük (egész, illetve félegész) függvényében lehetnek bozonok, illetve fermionok. Így az atommagok nagy része történetesen bozon. Na mármost az elmélet mindössze a kölcsönható mértékbozonokra fog koncentrálódni, és ezeket fogja a továbbiakban bozonnak nevezni. Míg a fermionok engedelmeskednek a Pauli-féle kizárási elvnek, addig a bozonokra nem teljesül a kizárási elv. Minden akadály nélkül nagyon nagy számban kerülhetnek azonos kvantumállapotba, sőt ez is a tendencia valójában.
Először is figyelembe kellett vennünk, hogy a kvantumfizikában nem fontos tényező a rettentően gyengének érzékelhető gravitáció. Az eredő erőket, amelyek a tömegvonzásért felelősek azonban itt kell először feltételeznünk. Az egyesített elmélet, mely a négy alapvető kölcsönhatás megmagyarázását szeretné, erre a kapcsolatra keresi a választ. A kvantum fizikában feltétlenül torzultnak lennie a dimenzióknak, mert a kvantumfizikában nincsenek szabályos gömbök, és nincsenek szabályos körmozgásmodellek az elektron-állóhullám pályájára nézve. Nagyon behatárolja az ember kutatási tevékenységét, ha az atomot gömbként képzeli el, az elektront és az atommagot pedig úgy, mint a Nap körül keringő csillagokat. Éppen ezért, mivel nem lehet meghatározni az atom térszerkezetét, magát, az atommagot sem szabad középponttal rendelkező gömbként felfogni. Ilyen kis tartományokban tehát nem beszélhetünk az általunk érzékelhető három dimenziós térről. Tehát se a bozon, sem a fermion nem gömb, amiért is spinről beszélünk náluk és nem perdületről.

Jóföldi Zsolt a virtuális pionokról: Kezdeném először is az atommag bemutatásával. A nukleonok közti kölcsönhatást pionoknak tulajdonítják, és a modell szerint ezek a mezonok olyan bozonok, melyek fénysebességgel lökődnek át az egyik nukleonból a másikba és elnyelődnek benne, majd vissza. No de miért beszélhetünk arról, hogy ez a hatás összetartaná a nukleonokat, és hogyan mehetnének fénysebességgel, ha egyszer az, aminek tömege van nem mehet fénysebességgel. Azt, hogy miért lesz vonzó hatás a nukleonok között, azt a dimenziótorzulás elmélet fogja modellezni, míg, hogy miért jön szóba, hogy fénysebességgel mennek, azt a fizikusok magyarázatával fogom bemutatni. Vagyis csak a szabad pionok sebességének kell kisebbnek lennie, mint c, mert van tömege. A nukleonok között ható magerőt közvetítő pionok viszont virtuális pionok,és ezekhez lehet c sebességet rendelni. Azért mert nem ténylegesen létező részecskék, hanem a két nukleon leírásakor a független részecskés közelítéstől való eltérés (ami a köztük levő kölcsönhatást jelképezi a kvantummechanikában) különböző rendű perturbációk sorának összessége, amit részecskének tekintenek. A független részecskés közelítésnél elhanyagolják a nukleonok közötti kölcsönhatást, a nukleonok úgy viselkednek, mintha szabad állapotban lennének, de ha kölcsön hatnak egymással akkor az energiájuk lecsökken. Ennek oka az, hogy megzavarják egymást (perturbálják egymást) és emiatt csökken le az energiájuk. De ezt az energiacsökkenést úgy lehet leírni, mintha a nukleonok szabadon lennének csak negatív energiájú részecskéket cserélnek ki egymás között. Ezek a negatív energiájú részecskék csak leírási segédeszközök, ezek a virtuális részecskék. Mégis az egyes virtuális részecskéhez rendelhető egy ténylegesen létező valós részecske. A virtuális részecskék alagúthatással közlekednek a két valós részecske között. Ez minden bizonnyal haladhat c-vel. De azok a pionok, amik valóságosak nem pedig virtuálisak, úgy kell viselkedniük, ahogy a relativitáselmélet elvárja, vagyis mivel tömegük van, nem haladhatnak c-vel csak megközelíthetik azt. Csak a tömeg nélküli részecskék haladhatnak c-vel. Valós pionok nincsenek a magban, csak a részecskeátalakulásoknál keletkező pionok azok amik valóságosak, a magban levő pionok virtuálisak vagyis a nukleonok kölcsönhatására bevezetett leírási segéd eszközök. És a virtuális részecskékre se a diszperziós reláció, se a relativitáselmélet, sem az impulzusmegmaradás nem teljesül. A relativitáselméletet ott sérti, hogy van tömege,de van c sebessége(a tömege megjelenik a Yukawa-potenciálban,a pion tömege jellemzi a magerő hatótávolságát).Az impulzusmegmaradást nem teljesíti, mert a nukleonok nem lökődnek vissza amikor a virtuális piont kisugározzák. Míg a valós részecskék kisugározásánál mindig a sugárzó részecske is visszalökődik. A diszperziós relációt úgy sértik, hogy a virtuális részecskék impulzusa sok esetben képzetes.

Röviden a dimenziótorzulás elméletről:

A teljes elmélet nincs még kidolgozva fizikai képletekkel, és több okfejtést tartalmaz, amit Kedves Olvasó itt olvasni fogsz, az egy rövidített változat.
Tehát az atommag nukleonjai közt virtuális mezonok (pionok) hatnak, és ezek eredményezik a neutron-neutron, proton-neutron, és proton-proton kölcsönhatást. A fentebb említett okok miatt ezek nem létezhetnek az atommagban valóságosan. Ezért a dimenziótorzulás elmélet a virtuális részecske modellt az alapjainál ragadta meg, vagyis, ott, hogy habár vonzzák egymást a nukleonok, de akkor kielégítheti ez a modell a választ: Miszerint Yukawa skalár részecske hipotézisében a virtuális pionok fénysebességgel lökődnek át egyik nukleonból a másikba, és elnyelődnek benne, majd ezek nem távolodást, hanem épp ellenkezőleg, vonzást eredményeznek a nukleonok közt. (Ilyen lehet minden egész spinű skalár részecske a fizika jelen álláspontja szerint, de elismerik a vektor bozonok létezését is, melyek a Newton törvényeknek megfelelőbb jelenséget, vagyis a távolodást eredményezik a fermionok között). A skalár részecske hipotézissel magyarázva feltételezik a graviton létezését is. Ezek a pion mezonok a Yukawa modell szerint energiakölcsönt vesznek fel, hogy a kölcsönhatást fenntartsák, és a másodperc tört része alatt vissza is szolgáltatják a nukleonnak. Ezt a fizika úgy magyarázza képletesen, hogy a kvantum bankból mivel energia nem veszhet el, ezért úgy kell felvenni belőle a kölcsönt, amíg a természet nem figyel oda. Vajon mi indukálhatja, hogy energiát vegyenek fel és szolgáltassanak vissza a másodperc tört része alatt Mindjárt látjuk, hogy egy csomó megválaszolatlan kérdés, és egy csomó alaptalan hipotézis elégíti ki a választ. És szomorúan de be kell ismernünk, hogy ezek a hipotézisek legfeljebb annyira vannak harmóniában az igazsággal, mint a Bohr-féle atommodell. Vajon az össze kérdésre, gravitációra, atommagra, űr tágulására, nincsen egy olyan modell, amit ami értelmezési tartományaink nem tudnak ábrázolni? Félre ne értsék, nem egy tésztát akarunk gyúrni az egészből, mint valami laikus, aki az össze ismeretlent egy válasz alá sűrít. Éppen ezért vissza is térek a konkrét témához. Egyelőre csak téziseket fogalmazunk meg, és utóbb bizonyítjuk. A dimenziótorzulás modellünk pozitív impulzussal számolva így vezeti le a pion-modellt: Habár a pionok a nukleonok idősíkján kívül vannak, a nukleonok a saját idejükben érzékelik a hatását, tehát időben erő hat rájuk, és ez az erő pedig távolodást eredményez, és mint utóbb részletezni fogom dimenziókban helyezik el az anyagi világot. Vagyis a pion elnyelődve a nukleonban átadja energiáját, és a nukleon ennek megfelelő dimenziótorzulást szenved, így a két nukleon közt fellépő kölcsönhatás dimenziókat idéz elő, amiért is időben érzékelik a nukleonok az esetet. A hivatalos fizikai magyarázat szerint a pionok csak virtuálisan léteznek a nukleonok között, mert a valós pionoknak van tömegük, vagyis nincs valós részecske jelen a kölcsönhatásnál, ennek ellenére mégis vonzó erők vannak az atommagon belül. Joggal felételezhetjük hát, hogy az a tendencia, hogy a tér tágul, itt is megfigyelhető, sőt az itteni torzult tér és időtágulást keltő virtuális időn kívül létező kölcsönhatások magát a fermiont helyezik el tér-idődimenzióban, amiért is felület növekedése, torzult mátrix determinánsa van a vele kölcsönható részecskéhez képest. Általában az elektronnál két meghatározó bázisvektor van, melyek ellentétesek egymással, míg a neutronnál ez a két ellentétes bázisvektor pont egyenlő mértékű. Igen ám, de felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán miért ép így alakult ki az atom szerkezete. Először is tudjuk, hogy az elektron az atommag körül saját modelljeinken ábrázolhatatlan, illetve torzítva ábrázolja a valóságot. Az atommaggal lévő kölcsönhatásban a rá ható bozon az elektront "elszórja" az energiastabilitási pályáján. Ha az elszórás nem történne meg, akkor nem lenne stabil energiaszintű pályája sem, mert az elektron minden egyes idődimenzióban stabil energiaszinten van, és az ebből való kitérésre külső erőhatásra van szükség. Azért alakult ki így az atom szerkezete, mert az elektron mátrix determinánsa ellentétesen torzult a protonéval, ami az atommag felületnövekedési faktorát adja, hiszen az atommag pozitív töltésű. Ez a két ellentétes mátrix determináns, mely a taszító bozon erő ellenére alakult ki, mintegy egymást alakította ki a z ősrobbanásban, annak okán hogy mint fermionok kölcsönhatottak egymással. Növekvő elektron állóhullám tapasztalható és vele arányosan növő atommag az elmélet szerint. Hogy ilyen kis tartományban is viszonylag szorosan összetartsanak a részecskék, kell egy sokkal erősebb kölcsönhatás, mint a gyenge egyenletes növekedés. Az elektron és proton egymásra irányuló dimenziótorzulása kellőképpen képviseli ezt a feladatot. Éppen a hozzájuk mért nagy távolságok miatt alakult ki náluk az, hogy ilyen dimenziótorzuláson menjenek keresztül. A bozon biztosítja, hogy továbbra is legyen torzult dimenzió az atommag és az elektronpálya között. Mint látjuk nincs időben okozati viszony aközött, hogy most a bozoni erők hatása miatt tágul a téridő, vagy a téridő tágulása miatt hatnak a bozonok. Ez is azt mutatja, hogy az ősrobbanás nem történt meg időben. Így az elektron stabil energiaszintű pálya egyikére áll, ha pedig több elektron van, akkor más és más módját "találják" meg, hogy a bozoni kölcsönhatás alapján milyen stabilitásokat szerezzenek. Igen ám, de értelemszerűen egyre csökken ezeknek a pályáknak a lehetősége, hiszen az elektronok is hatással vannak egymásra, tehát egyre nagyobb torzult térdimenziót kell átölelnie egy elektron pályának. A poszturán elemek ezért a szingularitás közeli állapotokból születhetnek, ugyanis mikor a La típusú szupernóva belsejében nagy mennyiségű neutron képződik, akkor a torzult dimenziók is nehezebb tömegszámú atomot tudnak magukba rejteni. Ebből következtethetünk arra, hogy miért vannak neutronok egyáltalán az atommagban.

Bozonok:

Tehát a nukleonok az elmélet szerint növekedésükkel időben eltérő térkitöltésűek és ebből fakadóan illetve ez által más-más térkoordinátájúak is időben. Vagyis torzult dimenziójúak. Tehát ne úgy képzeljék el őket, mint valami folyamatosan felfúvódó luftballon belsejét, mert akkor nem lehetne sem a mértékbozoni kölcsönhatást prezentálni, sem a hullám-részecske kettősséget igazolni, sem azt, hogy hogyan lehet a három dimenzióban megtalálni a legkisebb elemet, sem azt, hogy az atom szerkezete miért és hogyan épül fel. A pionok pedig nem energiát kölcsönöznek a “kvantumbankból” hanem energiát nyernek a torzult dimenziót tágító nukleon által, a másik nukleon szemszögéhez viszonyítva, de mivel nincs okozatiság, ezért úgy is ki lehet fejezni, hogy a pionok által torzul a nukleonok dimenziója, aminek folyamatos dimenziótágulása megnyilvánul a belőle kilépő nukleonban. Ezt a továbbiakban elmagyarázzuk, hogy azon okból van így, mert a mérték bozonok által közvetített kölcsönhatásnak feltétel nélkülinek kell lennie a fermionok szingularitásának felbomlásához. Amiért pedig nincs okozatiság a fermion dimenziótorzulása és a bozoni kölcsönhatás között, ezért van úgy, hogy a fermionok szemszögéből, a bozonok is időben torzult térdimenzióban növekednek, tehát egymáshoz viszonyítva ugyanakkora lesz az impulzus, és ugyanakkora energiát adnak át egymásnak minden időben. Ugyanez érvényes minden kvantum mechanikai részecskére. Ezért a pionoknál is kisebb bozonok a gluonok, és a nukleonokat alkotó kvarkok is ugyanilyen szisztémának tesznek eleget. Mindjárt látjuk, hogy ez miként, és hogyan is néz ki. De előbb térjünk vissza az előbbi tényre, arra, hogy mindegy, hogy a kölcsönhatás-e vagy a dimenziótorzulás-e a kiváltó ok. Miért mondhatjuk ezt így? Miért van az, hogy egyszerre a bozoni kölcsönhatás következménye a dimenziótorzulás, és egyszerre a dimenziótorzulás következménye a kölcsönhatás, hiszen a fermion idődimenziójában egymáshoz képest okozati viszonyban vannak. mert a mérték bozonok által közvetített kölcsönhatásnak feltétel nélkülinek kell lennie a fermionok szingularitásának felbomlásához, és erre pedig a vákuumfluktuáció fog majd magyarázatot adni, de ne siessünk. Előbb említettük, hogy a kölcsönhatás legfőbb lényege, hogy mivel tágulnak a torzult dimenziók, ezért a fermionok idődimenziójában ezt erőhatásnak értelmezhetjük. És felvetődött itt két fogalom: energiakölcsön és energia fölösleg. Magyarán szólva a kölcsönhatás a dimenziótágulásból merít energiát, amit pedig átad egy fermionnak, ami pedig az energia hatására szintén dimenziótágul. De ezt nem úgy, mint egy láncreakciót kell felfogni, mert mint mondtam az okozatiság relatív, a bozonok szemszögéből pedig nincs is okozatiság, tehát minden egyszerre történik. Vagyis ezt az energiafölösleget nem úgy kell érteni, hogy több energia van a kelleténél, hanem, hogy a térdimenziók irányában a határozatlan dimenziósíkban energiakölcsön születik a részecskék között, ami ezzel biztosítja, hogy időben a fermion folyamatosan egyre nagyobb térdimenziót töltsön be. Magyarán szólva a kölcsönhatás egy folyamatos erőhatás, ami arra készteti az egész világot hogy téridődimenzióban táguljon. Vagyis az űr gyorsuló tágulása teljesen természetes. Akkor csodálkoznánk igazán, ha nem tágulna a világegyetem gyorsulva. De hogy is néz ki ez?
Tehát említettük, hogy az elméletből következik, miszerint a bozonok a dimenziótorzulásos energia-átadásukkal nagy léptékben a galaxisok távolodását idézik elő, vagyis a bozonok által keltett erő az a bizonyos sötét energia, amit annyira kutat haszontalanul a tudomány. Ez azért van így, mert a dimenziótorzulás csak egy bizonyos tartományig tartja össze az anyagi világot, de a bozonok időben végtelen utat járnak be, amiért is ott is érzékelhető a hatásuk, ahol a dimenziótorzulás már nem hat. A bozonok távolító kölcsönhatását indirekt módon feltételezi az elmélet. Vagyis azt próbálja tagadni, hogy miért okoznának vonzást a fermionok között. A Yukawa-modell szerint, ami azt mondja ki, hogy két nukleon között egy virtuális pion a nukleonok vonzását eredményezi, sérti az impulzus megmaradás törvényét, és nem ad választ arra sem, hogy miként kerüli el azt az állapotot az atommag, hogy a protonok ne taszítsák ki a neutronokat azokból a dimenziókból, ahol erősebb az elektron vonzása. Az első ellenvetés Yukawa elméletének a Newton-törvények. Vagyis az, hogy ha az űrre tekintünk, akkor azt figyelhetnénk meg, ha két űrhajós egymás között egy tárgyat dobálna, pl.: egy labdát, akkor a dobások-ütközések hatására távolodnának egymástól, sőt egyre gyorsulva, mert folyamatos erő hat rájuk azáltal, hogy a mozgásban lévő labda átadja energiáját nekik. (Mellesleg megemlítjük, hogy a galaxisok (Vgalaxis=r/TH) távolodása így igaz a kvantum fizikára, csak eltérésekkel, amiért valóban következtethetünk arra, hogy az űrtágulásának eredő erői a kvantum fizikában vannak.) Magában a nukleonban is hasonló folyamatok játszódnak le. A protonnál például két felfelé és egy lefelé kvark van. Egy neutronnál két lefelé és egy felfelé kvark figyelhető meg. A gluonok felelősek azért, hogy a kvarkok dimenziótorulásával meghatározzák a nukleon dimenziótorzulását, illetve azt, hogy ha egy neutron átalakul protonná, illetve ha egy proton neutronná. A kvark dimenziótorzulását már több bázisvektor határozza meg. Megkülönböztetünk különböző színű, aromájú, spinű és még sok egyéb tulajdonsággal felruházott kvarkot. A két lefele egy felfele és a két felfele egy lefele kvarkokból álló nukleonmodellek alapján következik, hogy a nukleonok nem kezdenek különválni az atommagon belül, (nem kerülnek a protonok az elektromágneses dimenziótorzulás következtében a torzult anyaghalmaz azon részébe, ahol a legközelebb lehetnek a velük ellentétes dimenziótorzulású elektronhoz) mert az atommagmodellben mindig két-két szemközti ill. egy-egy szemközti kvarkellentétekkel “találkoznak”, ezért a protonok és neutronok eloszlása megmarad az előző időbeli állapothoz képest az atommagban. De ez csak elmélet az elméletben. Az atommag így ugyanakkora távolságra kiható gyenge kölcsönhatást biztosító W bozonokkal bombázza az elektront minden időben. Természetesen a béta-bomlás az közbeszól, de ebbe most nem megyünk bele. Röviden tehát ennyit mondanánk a bizonyításról és arról, hogy miért illik jól a dimenziótorzulás modell mindkét kérdés megválaszolására. De mielőtt fellélegeznek, közlöm, hogy ez csak töredéke az elméletnek, hiszen most következik az, hogy mindebből hogyan jutunk el a gravitációig.

Gravitáció:

Na már most miért figyelhető meg az olyan mérettartományokban a gravitáció, mint a mienk, egészen a galaxisok és szuper halmazok tartományáig. Miért van az, hogy a kvantum fizikában nem számottevő jelenség, és végeredményben az űr tágulásánál is elenyésző az, amit kifejt. Erre mondtuk eddig a Stephen Hawkingos példát. Tehát kérdés, hogy hogyan juthatunk ahhoz a következtetéshez, hogy a gravitáció térben egyenletes dimenziótágulás egy adott fermionhoz viszonyítva, hiszen sejthetjük, hogy az elmélet a dimenziótorzulásból ilyen következtetést akar levonni. Először is vizsgáljuk meg azt, hogy a kvantum mechanika világát elhagyva a kötések immáron fermionokkal valósulnak meg atom és atom között, vagyis elektronokkal, amiért is a kölcsönhatások immár közös dimenziókban játszódnak le. Vagyis a kölcsönható anyag is feles vagy félegész spinű és azok az anyagok, amelyek között kölcsönhat, azok is feles illet félegész spinűek. Más szóval a torzult dimenziók világa és a határozatlan koordináták megszűnnek és immár meghatározott, szabályos téridő dimenziójú világot analizálhatunk. Ezért figyelhetjük meg a térben szabályos kiterjedésű alakzatot, a gömböt. A gömb alakzatban a lejátszódó erők vektori összege eloszlik a két dimenziós felületen és egy egyenletesen gyorsuló, de a többi dimenziótorzuláshoz képest nagyon kisméretű növekedést mutat. Vagyis a gravitációt. Az eredő erők természetesen egy-egy bázisvektor hatását jobban kidomboríthatják, hiszen a gravitációs erőkön kívül más egyéb erőt is megfigyelhetünk világunkban. De visszatérve leszögezhetjük azt, hogy a gravitáció tulajdonképpen póriasan megfogalmazva az, hogy az anyag növekszik! Hogy is mondta egy híres fizikus: „Ha egyik nap lefekszünk és felkelünk észre se vesszük, hogy körülöttünk minden ezerszeresére nőtt.” Valahogy így fogalmazott, de ez természetesen nem pontos megfogalmazás, hiszen a növekedésnek a fentebb leírtak szerint nincsen mértéke.
Megemlítenénk még, hogy a világegyetem tele van háromdimenziós roppant tömegek halmazával. És tudjuk, hogy minél nagyobb a rendszer sugara és tömege, annál nagyobb a rendszer centrumára ható nyomás. (Az anyagi növekedésnek mellesleg ez a 3. legkézenfekvőbb magyarázata, hiszen ha csak a Földet nézzük, a Földmagnál akkora a nyomás, hogy szupravezetés jön létre.) A kölcsönhatások tehát távolodást és ebből fakadó dimenziótorzulásos növekedést mutatnak egy fermionnál a korábbi állapotához képest, és attól függően erősek vagy gyengék, hogy milyen a kölcsönható bozon dimenziótorzulása. Közelítés akkor lép fel, ha a dimenzió torzulás vektorok egymás felé mutatnak. Ennek akkor lehetünk szemtanúi, ha egy bizonyos anyag-együttes a sűrűsége miatt nagyobb eredő növekedést produkál, mint környezete, vagyis bizonyos térdimenzió-határon belül van tőle egy másik sűrűbb anyag, és köztük egy ritkább, több vákuumot tartalmazó tér rész. Ilyenkor az eredő gyorsuló növekedés, összehozza a két sűrűbb felületet, de közelítés gyorsulása sose függ a tömegtől, mert a sűrűbb anyag több kölcsönható anyagot is bocsát ki, (ezért van, hogy a Földön mindig 10m/s2 a gyorsulás). A távolodásnál pedig épp az a magyarázat, hogy a kölcsönható bozonok ereje átfogja az egész világot, míg az általuk létrejövő növekedés sűrűségtől-távolságtól függően hat ki a környezetre.

Az ősrobbanás:

Erre a feltételezésre egy másik fontos indíték az, hogy az ősrobbanás okozat is egy növekedési folyamat volt, amiért is következtethetünk, hogy minden vele született anyag is ugyanebben a dimenziótágulásban szenved. Az ősrobbanásban a nagy mennyiségű energia szétrepítette a kezdeti állapotban lévő anyagi világot, amit jelen esetben modellezzünk egy felfúvódó léggömb felületének. Az én modellemben az ősrobbanás nem a felületen történt, hanem a gömbön belül. Azaz még meg se történt időben, tehát a modellben pontszerű kiterjedése sincs. Csak a következményeket tudjuk prezentálni. Ugyanis csak az okozat: a tágulás helyezhető el térben és időben, (ami pedig már nem volt szingularitásban), tehát a modellben nem szükséges törekednünk, hogy az okozatot, mint a lehető legkisebb pontot rajzoljuk le, mert volt egy meghatározott mérete, minthogy most is van meghatározott mennyiségű anyag a határtalan anyagi világban. A növekedés az ősrobbanás által folyamatban van, de ez az elmélet csak modell rá, mert lehetne máshogy is nevezni (térszűkítésnek például) abból kifolyólag, hogy az anyagok, melyek az ős-szingularitásban kölcsönhatásba kerültek egymással, feltárult számukra a Pauli elv, amiért is térben eltávolodtak egymástól, de ezt csak a fermionok képzetes idejükben tudták megtenni. Vagyis nem tudták megtartani az eredeti állapotot, a szingularitást, ami felé törekedve azonban szűkítik is a teret, amiért mindenképpen a köztük lévő kölcsönhatásnak kell egyúttal a felelőse lennie, hiszen így születésének nem tulajdonítható időben okozati hatás, hiszen a szingularitás megtartására törekedés szükségszerű kell, hogy legyen, hiszen magától nem bomlik fel a szingularitás. Ez tulajdonképpen mindennek (térnek és időnek) a kezdete, és innentől van értelme az anyag fogalmának is. Ezért a kölcsönhatás egyszerre teret is szül és a fermionok általa be is szűkítik azt. Ilyen maguk az egész spinű bozonok is, mivel a fermion idősíkjában dimenziótorzuló, növekedő anyagokban nyelődnek el és távoznak, ezért ő is rendelkeznek a fermion szemszögéből dimenziótorzulásos növekedéssel. Egyre nagyobb mértékben történik a növekedés az erőhatás következtében, amiért is a bekebelezett bozonok helyett egyre nagyobb, és még nagyobb bozonokat bocsátanak ki időben. Leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy a távolodás így vonja maga után a dimenziótorzulást, mely pedig a távolodást. Azt se lehet mondani, hogy véletlenszerű volt a szingularitás felbomlása, hiszen szükségszerű az, hogy a meglévő semmi, vagyis az anyag és antianyag kapcsolatba lépjen magával ill. egymással, hiszen akkor továbbra is semminek lehetne mondani őket, márpedig azáltal, hogy ellentétei egymásnak, eltérést mutatnak a semmitől külön-külön, de együtt egyenlőek a semmivel. Tehát ha nem semmik, akkor kapcsolatban vannak, és ezáltal nyilvánvaló a létezésük is az anyag és az antianyag szemszögéből. A létezés pedig csak dimenzió koordinátákkal értelmezhető. Ebből kifolyólag alkotja meg az ősrobbanás okozat a teret és az időt. Tehát a világ létrejöttének esélye nem 0%, vagy 50%, hanem 100%. És az sem véletlenszerű, hogy az anyag és antianyag nem oltotta ki egymást, hiszen szükségszerű, hogy a kölcsönhatás szülte térben valami határozatlan állapotba kerüljön, ugyanis, az ősrobbanás nem térben történt, tehát nem lehet az általa okozott anyagon kívül tér, vagyis feltétlen kell a térben olyan viszonyítási pontnak lennie, ahonnan valami határozatlan, hiszen csak a térben vannak határozott viszonyítások (Ez azt jelenti, hogy a megszületett térben léteznek olyan koordináták, melyeknek a helyzete határozatlan egy adott koordinátához képest, hiszen csak így értelmezhető a tér határtalansága és egyben végessége.) Ezáltal minden viszonyítási alaphoz kell tartoznia egy C-vel való távolodásnak, hiszen a C sebesség végtelen utat jár be, tehát egy adott pontból nem lehet meghatározni a C-vel mozgó test helyét, vagyis határozatlan helyzetű az adott ponthoz képest. Vagyis az ősrobbanásban kialakult egy olyan állapot, ahol az anyag és az antianyag egymástól C-vel távolodott, és távolodik, vagyis a távolságuk az ősrobbanás okozati állapotában végtelen lett, és térben és időben határozatlan helyzetűek egymáshoz képest. Következésképpen mi a két távolodó ellentét közül az egyik vagyunk, amit a látható világegyetemként értelmezhetünk. Nem kell tehát azt feltételezni, hogy mivel a vákuumfluktuáció szerint anyag nem létezhet antianyag nélkül, ezért minden bizonnyal egyes galaxisok miért miért nem antianyagból vannak. Az elmélet ennek a valószínűtlen állítást megcáfolja.

Határtalan-véges világegyetem:

Az elmélet másik fontos alapköve a dimenzióvégesség (azon okból, hogy a világ nem a térbe tágul bele, tehát „határtalan, de véges”): Ha egy térben két pont határozott koordinátájú helyzetben van egymáshoz viszonyítva, akkor a két ponton átmenő egyenesen a két ponton túl is állítható több pont, mely meghatározott távolságra van tőlük. Tehát az egyenes végtelen hosszú lehet, és nem éppen ezért nem lehet alkalmazni a véges anyagi világra. Ha tehát egy rendszer zárt, akkor matematikailag egyértelmű, hogy a benne meghatározott szakasz végpontjain túl nincs más pont, tehát a szakasz végpontjai határozatlan helyzetben vannak egymáshoz viszonyítva, mert ezáltal nem lehet azt feltételezni, hogy egy meghatározott koordinátájú pontokból álló végtelen hosszú egyenesen vannak, ami két irányban végtelen. Tehát a felfúvódó világegyetemen belül a mi látókörünkben előbb utóbb egyre határozatlanabb helyzetű csillagokat találunk, amint egyre távolabb nézelődünk. (Ez egybe fog vágni a vörös eltolódás jelenségével, de elsőnek ezt a gondolatmenetet folytatom) Így a tőlünk kiinduló egyenes nem fog a végtelenbe tartani, hanem előbb utóbb a látókörzetünket behatároló gömbfelületet fogja alkotni. Amik az egyenes ezen teljes határozatlan helyzetű pontját alkotják, az az antianyagi világ a mi megfigyelésünk szemszögéből. Visszatérve a csillagok fényének vöröseltolódására: Minden testre, amire erő hat, az gyorsul. A mi relatív szemszögünkből nézve tehát az anyagnövekedés, és a távolodás is erőhatás következménye. Ezért érzékelhetjük Földünkön a gravitációs gyorsulást, és tapasztalhatjuk a vörös eltolódást az űrben. Azért érvényesült eltérően más-más területeken egyik és másik, mert az anyagnövekedésnek attól függően, hogy mennyi anyaggal lép kapcsolatba, aszerint van kihatása. Magyarán a gravitációs erő a távolság függvényében gyengül a tömegek között. A lökések eredő ereje a látható univerzum „relatív peremterülete” felé haladva a megfigyelőtől, egyre inkább a három dimenzióban látszólagos végtelen sebességűnek mutatja az objektumokat. Ez a magyarázat Hubble megfigyelésére, miszerint a galaxisok távolodása a földi megfigyelőtől minél távolabb van, annál a nagyobb mértékű gyorsuló sebességgel történik.
Szembeni határozatlanság elv: Az anyagi világegyetem minden pontjából állítható olyan megfigyelés, miszerint egy távolodási sebességi határon túl C-vel távolodik tőle valami, ami időben meg sem született. Ellenben amely galaxisok sebessége nem éri el az antianyagi világ távolodási sebességét, azok az anyagi világ részei, csak más és más határozatlan helyzetben vannak a megfigyelőhöz viszonyítva. Bizonyítás: Tegyük fel, azt tapasztaljuk, hogy a tőlünk egyik leggyorsabban távolodó galaxistól (mondjuk a neve G25, és időfaktora már több mint egy) húzott egyenes mentén, vele szemben egy másik ugyanilyen gyorsan távolodó galaxist (A42) találunk, mely szintén ugyanolyan határozatlan helyzetben is van. Akkor most mi a helyzet, ha a két galaxis egyikéből teszünk megfigyelést a másikra nézve. Összeadódnak a távolsági adatok a képzelt egyenes mentén? Mindenképpen az előbbi megfigyelő helyzetünk (Föld) ebben az esetben ugyanolyan határozatlan helyzetbe kerül, mint amennyire eddig volt a mostani G25 megfigyelő hely. Az előbbi megfigyelés szerinti másik A42 galaxis pedig most az előbbi megfigyelővel (Föld) kerül szembe ugyanolyan határozatlan állapotban. Ez nem azt jelenti, hogy magába csavarodik a világ, hanem hogy a határozatlan helyzetű pontoknak mivel nincs határozott helyzete, ezért tulajdonképpen bárhol lehetnek a tőlünk legtávolabb eső pontok halmazán belül. És mivel nincs egy adott pont a világegyetemben, ahonnan minden távolodik, ezért nem lehet azt mondani, hogy a tőlünk legtávolabb lévő dolog közelebb van, vagy távolabb van tőlünk, mint egy másik megfigyelőtől a tőle legtávolabbi dolog. Tehát ha a látszólagos egyenesen figyelt galaxisokat nézzük, azt vehetjük észre, hogy a legtöbb esély arra van, hogy ők is a lehető legtávolabb kerüljenek egymástól, hiszen csak rajta vannak egy látszólagos egyenesen. Vagyis a szembeni határozatlanság elv kimondja hogy a látszólagos egyenesen lévő látszólagos félút valójában egy egyenlő oldalú háromszög harmadik csúcsának tudható be matematikailag modellezve. De ez csak modell, hiszen a galaxisokból jövő fényt a gravitáció elhajlítja, tehát nem lehetne ilyen megfigyeléseket tenni.
Tehát a világegyetem minden pontjából megfigyelhető egy látható világegyetem, melyen túl az anyagi mivoltának ellentéte van, ahova a megfigyelő sose juthat el, tehát számára a határtalan világegyetem végtelen. Vagyis ahogy egy test időfaktora hozzánk viszonyítva nő, úgy nő a térben betöltött bizonytalansága is. (Egyre több dimenzió nyílik meg a látókörzetből eltűnni akaró anyag számára, és egy adott dimenziós térbe egyre nagyobb mennyiségű anyag jut a relatív megfigyelő szerint). Ez mind tehát, a fentebb említett egész spinű bozonok erőinek következménye, melyek végtelen utat járnak be a fermionok között (ezért nem lehet azt mondani egy viszonyítási pontra, hogy ez az igaz pont). Vagyis mivel ugyan ilyen megfigyelésnek vagyunk mi is kitéve minden más anyag szemszögéből, ezért mondhatjuk, hogy az űrben nincs meghatározott helyünk, és nincs az űr egészére vonatkozólag meghatározott tömegünk, mert minden pontjából relatív a megfigyelés. Így máris értelmezést nyer akkor, hogy miként helyezhető el a háromdimenziós világegyetem a dimenziótlanságban, míg minden egyes pontjából egy meghatározott nagyságú három dimenziót figyelhetünk meg. Ugyanígy van ez az anyagi világban és ugyanígy az antianyagi világban. Modellezni úgy lehetne, hogy két felfúvódó lufi felszíne közül az egyiket vesszük az anyagi világnak, a másikat az antianyag birodalmának. A modellben a lufik felszíni pontjai minden szemszögből nézve ugyanolyan távol vannak egymástól. A végtelen mennyiségű anyag hipotézise azonban nem csak az antianyag létezése miatt értelmezhetetlen, hanem azért sem, mert akkor nem lehetett volna ősrobbanás, se kezdeti szingularitás, hiszen végtelen mennyiségű anyag nem keletkezhet meghatározott mennyiségű anyagból.) Tehát az antianyag létezik, csak megtalálni soha se fogjuk. Egy űrhajós C közeli sebességgel hiába ered utána, előbb-utóbb eltéved a látható világegyetemben, hiszen a Földtől kiinduló sugár mentén egyre inkább azt figyelheti meg, hogy a Föld nem is egyenes úton van, hanem közelít a gömbfelszínen való teljes eloszláshoz, vagyis, nem lesz meghatározott helye a Földnek a megfigyelése szerint, és Földről is egyre inkább nem tudják beazonosítani az eltávolodó űrhajóst. Teljes beazonosítatlanság sosem lesz, hiszen sosem fogja elérni a földi megfigyelő szerint az űrhajós a C-t. (Összegezve a feltétel nélküli eltévedés nem a feltétel nélküli végtelenséget, hanem a feltétel nélküli határtalanságot bizonyítja). Az anyagi világon belül más pontból azért nem feltételezhetünk sehol sem C-vel való távolodást, mert akkor mindennek a helyzete épp úgy határozatlan lenne, mint az antianyagnak, tehát nem lehetne a létezésünket értelmezni. Márpedig gondolkodunk, tehát vagyunk, vagyis nem semmisültünk meg. Következésképpen feltétlenül igaz, miszerint a látható világegyetem az anyagi világ, és a nem látható bármilyen ponttól C-vel távolodó világegyetem az antianyag világegyeteme. Vagyis azok a galaxisok, amelyeknek a távolodási sebességét már fénysebesség közelinek érzékeljük, sose fogják elérni a fénysebességet, csak az idők végezetéig közelíteni fognak hozzá. Tehát a felfúvódó világegyetemen belül a mi látókörünkben előbb utóbb egyre határozatlanabb helyzetű csillagokat találunk, amint egyre távolabb nézelődünk. Így a tőlünk kiinduló egyenes nem fog a végtelenbe tartani, hanem előbb utóbb a látókörzetünket behatároló gömbfelületet fogja alkotni. Ebből tehát lehet asszociálni, hogy mint minden térnek (legjobban a gömb lehet rá példa) van felszíne, és azon kívül más valami van, mint az adott gömbön belüli anyagok. Képzelj tehát el egy gömböt, tele csillagokkal. De egy a baj, hogy a gömb térben van! Márpedig mi azt mondtuk, hogy a gömbön kívül nincsen tér. És itt jön az elméletem végkifejlete, mely alátámasztja a dimenziók-torzult dimenziók jelenségét. A gömb úgymond felszíni pontjai ugyanolyan pontok, mint a gömb belsejében lévők, ugyanúgy távolodik tőlük minden. Tehát magyarán nincs olyan hogy felszín, vagyis az az egyenes, ami átmérője a gömbnek határozatlan végű, hiszen ha meglenne határozva, akkor a felszín is meglenne határozva. Ezért ugyanúgy meghúzható minden pontból, tehát minden ponttól ahogy távolodunk egyre határozatlanabb helyzetbe kerülünk tőle. A C-vel való távolodás pedig a teljes határozatlanság. Az anyagi világ és az antianyagvilág van egymástól ilyen pozícióba, ezért van az, hogy nem semmisültünk meg időben. Képtelenség, de ha elérnénk a C sebességet, határozott lenne számunkra téridőben az anyagi és az antianyagi világ, vagyis megsemmisülnénk.

Mi a téridő?

Az előbbi gondolatmenetet folytatva látjuk, hogy azok a részecskék, melyek a tágulásért felelősek, és dimenzióktól függetlenül végtelen utat járnak be, egyszerre felelősek a tér tágulásáért is és valószínűleg az idő tágulásáért is. Ez azért vetődhet fel, mert ha indirekt módon bizonyítanánk, vagyis a kölcsönható anyagok hiányát vesszük alapul, akkor láthatjuk, hogy az anyag nem kerül kölcsönhatásba a másik anyaggal, és szingularitásban lévő fekete lyuk jön létre, ahol megáll az idő. A bizonyítást folytatva vizsgáljuk azt, ha csak részlegesen érintik a fermionokat a bozonok a sűrűségtől torzult dimenziójuk miatt: tehát a bozonok időben (de torzult térdimenzióban) egyenletesé teszik a fermionok növekedését (neutronok lesznek). Vagyis neutronokból álló neutroncsillagról beszélünk, és mondhatni a világegyetemben itt a legnagyobb a gravitáció, mert a fekete csillag után itt a legsűrűbb az anyag. Tehát mivel nincs szingularitás, mert a neutronok torzult dimenziókban kölcsönhatásban vannak egymással, ezért van itt is idő, de értelemszerűen sokkal lassabban telik, egy jóval ritkább, kisebb gravitációjú objektumhoz képest. Tovább tekintve láthatjuk, hogy minél ritkább egy közeg, annál gyorsabb az idő – laikusként megfogalmazva. Vagyis mivel egy fermionhoz tartozó kölcsönhatás és a vele kölcsönható fermionok a felelős azért, hogy a fermion téridőben el van helyezve, ezért a teret és az időt mindig csak egy adott viszonyítási ponthoz lehet rendelni. Tehát egy adott fermionhoz képest, minél határozatlanabb helyzetben van valami, annál lassabbnak érzékeli az ott végbemenő események egymásutániságát. Ebből pedig következik, hogy a fénysebesség 99%-ával mozgó űrhajót kisebbnek kell érzékelnünk, mert a növekedési eseményeit lassabbnak érzékeljük, de ettől függetlenül érzékeljük a feléje tartó térszűkítésünket is. Ez utóbbi miatt van, hogy a lézerfény elgörbül a neutroncsillag közelében.
*Összegezve a tér: A tér tehát az anyagok nem egy pontban való elrendeződése, melyek növekedése által tágul. A bozonok által kölcsönhatás születik az anyagok közt, melyek így egymásutániságba helyezik az egyre nagyobb és nagyobb térdimenziók betöltését az anyagi világi megfigyelés szempontjából, míg az antianyagi v. megfigyelése szerint ez az antianyagoknál történt meg. Megfigyelése az anyagi v.-n belül is relatív, mert a tágulásban minden anyag egyformán vesz részt.
*Összegezve az idő: Az idő tehát jelenti, hogy K és K’ nem egy adott pillanatban léteznek háromdimenziós központi fermionjukhoz viszonyítva. K’ K után van. Sűrűségi változásaikat előidéző erőtől függ, hogy a bennük lévő események milyen gyorsan mennek végbe. K anyagait K’-ben jobban szétszórja, és K entrópiáját K’-ben megnöveli. K és K’ közötti események minden viszonyítási ponthoz mérten eltérő gyorsasággal következtek be.
*Összegezve téridő: Az időfaktor és a térfaktor tágulása együtt történik, és közösen alkotják a téridőfaktor tágulás törvényét. Az anyag és az antianyag egymáshoz képest határozatlan tér-idődimenziójú, és csak a saját világegyetemükben létezik a relatív téridő.
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.13 0 0 353

Szia Auréliusz!

 

Onnan,hogy a mikrojelenségekben is meg lehet figyelni azt amit akkor látsz,ha tükörből nézel a tükörképedre(kaotikus fényszórás).A legnagyobb tükörképed melled,megjelennek egymásba szövődő sokkal kisebb tükörképek.Ez egy fraktál.Az anyag is fraktáltuéajdonsággal rendelkezik:Molekula-atom-atommag-nukleon-kvark-.....(biztos van,csak kilowatt nincs még elég a részecskegyorsítokban;nincs elég kakaó).Ezt a tényt a dimenziótorzulás elméletének vissza kell adnia.Úgy tudja szerintem,ha a matematikába ezt a feltételt a fraktáldimenziókkal beleépítjük.A fraktáldimenziók pedig tört értékűek.

Előzmény: Auréliusz (350)
Törölt nick Creative Commons License 2009.02.13 0 0 352
"Itt egy bázisvektort takar.A dimenzió megváltozása azt fejezné ki,hogy egy bázisvektor egy behatás(perturbáció) hatására több ettől eltérő bázisvektorra bomlik szét.Emiatt az állapotvektor már nem lesz időfüggetlen sajátállapot."

És mondható, hogy pl. A bázisvektor egyik koordinátája időben más látszólagos okozati koordinátára enged következtetni?

Nos ezzel azt akarom mondani, hogy pl, húzunk egy vektort, és kijelentjük, hogy ez a vektor egy adott időpillanatban az x,y koordinátából indult ki, g,h koordinátából nézve, ellenben két perccel később azt állapíthatjuk meg, hogy z,s koordinátából nézve indult ki abból a x,y koordinátából.

Nos irogatok itt mindent, mert a dimtorzulást én sem tudom elképzelni, de azt kérdem, hogy ez jó magyarázat-e?
Előzmény: Aurora11 (348)
Auréliusz Creative Commons License 2009.02.13 0 0 350

"és ekkor fellépnek a fraktáldimenziók."

 

Miért? És ezt honnan állapítottad meg?

 

Azon csodálkozunk, hogy lassan már ezt is sokkal jobban vágod, mint a tesóm. De honnan lettél ebben ennyire biztos?

Előzmény: Aurora11 (348)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.13 0 0 349

"Általában az állapotvektor kontinuumvégtelen ...."

állapotteret

Előzmény: Aurora11 (348)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.13 0 0 348

Csak fontos momentum,hogy a dimenzió itt nem a térbeli kiterjedést kifejező hagyományos dimenziófogalom.Itt egy bázisvektort takar.A dimenzió megváltozása azt fejezné ki,hogy egy bázisvektor egy behatás(perturbáció) hatására több ettől eltérő bázisvektorra bomlik szét.Emiatt az állapotvektor már nem lesz időfüggetlen sajátállapot.A dimenziótorzulásban a torzulás kifejezi,hogy itt pontosan ugyanarról a jelenségről van szó,amikor egy tiszta hangban nemkivánatos jelenségek is fellépnek,mondjuk az elektroncsövek torzító hatására.Vagyis a hangszer torzít.Ez amiatt van,hogy a karakterisztikák az elektroncsönél nem párhuzamosak,így egy adott bemenő feszültség jelalakja nem lesz azonos a felerősített jel alakjával.Így megjelennek felharmonikusok is az eredetileg tiszta hangban.Az állapottér dimenziói azok az állapotvektor,amik a hangszer tiszta hangjainak felenek meg.

Általában az állapotvektor kontinuumvégtelen sok bázisvektor alkotja,míg a kötött állapotokban diszkrét sok.A diszkrét sok dimenziós esetben van értelme annak,hogy egy behatás hatására az állapottér törtdimenziós legyen.és ekkor fellépnek a fraktáldimenziók.

 

Előzmény: Aurora11 (346)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.12 0 0 347
Hozzá probálok látni,és leírok Neked emailen mindent.
Előzmény: Aurora11 (345)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.12 0 0 346

"Nagyon jó, hogy írod, mert nekem nincs ilyen háttértudásom, én csak leírtam azt, amit megsejtettem. Ez nagyon jó modellezés. Valójában a hullámrészecske kettősség is ezek alapján megválaszolja a dimenziótorzulás elméletet. Kiegészítik egymást.
Hiszen a hullám tulajdonság jól szemlélteti, hogy az anyagok közti kölcsönhatás miatt minden 'rezgésben' van, és az okozatiságot megfordítva, a 'rezgések miatt' minden kölcsönhatásban van. Elvileg akkor a 0 Kelvinnél szingularitás van?"

 

Amit az előadás során mondtál ez pont erről van szó.Vagyis van a térben egy minimális tartomány,aminél kisebb tartományba nem az anyagot betuszkolni.Ennek oka a Heisenberg-féle határozatlansági reláci miatt van,mert ha létezne ennél kisebb energia,akkor túl nagy lenne abban az anyag energiája,és minden ilyen probálkozásnál kiszökik az anyag a tartományból.Csak a kvantummechanikában ezek a kockák nem térkiterjedések,hanem energiakiterjedések.Vagyis nem köbméteres kockákról,hanem (hvonás/dt)3 oldalhosszúságú kockák vannak.

Az abszólut nulla pont csak akkor fordulhatna elő,ha nem lenne igaz,hogy van egy minimális térfogat,ami,ha egy kocka alakú,akkor ennél kisebb térfogatú kocka nem lehet.

Előzmény: Törölt nick (344)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.12 0 0 345

Szia Metasémikus!

 

Nagyon tetszik a névválasztásod!:)

A lakásunk elé vittek három kiscicát.Sajnos nem tudjuk megtartani őket,mert van már kutyánk,nyulunk két hörcsögünk,nyolc békánk,négy felnőtt vizicsigánk és vagy száz még nagyon pici,pár miliméteres vizicsigánk,akik kikeltek a petékből.Ezért szeretnénk jó gazdit találni a cicáknak,bár nagyon szomorú vagyok,amiatt,hogy nem tarthatjuk meg.Nektek nem kellene kiscica?

 

Gratulálok,hogy tovább jutatták a pályázatodat!:D

Fogok Neked emailt küldeni,csak át kell néznem a könyveket.A vektorbozonok,vagyis a W+,W-,Z0 részecskék a gyenge kölcsönhatás közvetítői.Ezek rövid hatótávolságú részecskék,amik bomlási termékei az elektronokat és a antineutrinokat(pozitronokat és neutirnokat) adják,ami a negatív béta sugárzás(pozitív béta sugárzás).Ezek csak a kvarkok közötti tartományban játszanak szerepet,kb.ennyi a hatótávolságúk.Ezért az elméletünkbe másféle részecskéket kell feltételeznünk.Esetleg a Higgs bozont,vagy valami teljesen mást.Vagy esetleg nem részecskét,hanem mozgásformát.Esetleg a dimenziók megváltozása,mint folyamat okozza létre ezt a mozgást.

Igen,sajnos nem szeretik a verbális fizikát,ahol nincsenek képletek,hanem csak szöveg van.De ezt szerintem meg fogjuk tudni oldani.

A leírási mód az szerintem a káoszelmélet által alkalmazott fraktáldimenziók összefüggései.Illetve a kvantumtérelméletre van szükség.

Előzmény: Törölt nick (343)
Törölt nick Creative Commons License 2009.02.12 0 0 344
"Amit Áron írt,a dimenziók eltorzulása számomra nem a hagyományos tér dimenziókban zajlanak le,hanem az állapotterekben.Olyasminek képzelem el,mint amikor ha egy elektroncsőbe egy síkhullámot juttattunk,akkor a felerősödött jel nem csak ennek a síkhullámnak a nagyított változatából áll,hanem ettől eltérő frekvenciájú síkhullámok is megjelennek.Ilyenkor mondjuk,hogy a hangszer torzít.Egy síkhullámot egy bázisvektornak mondhatunk,ez a Hilbert tér egyik dimenziójának bázisvektora.Mondjuk a hangszerben csak háromféle frekvenciájú hang szerepel,vagyis három dimenziós.Egy hangszer elektormos jelének egy dimeziója az elektorncsőben torzul,mert a háromféle frekvencia mellett sokféle is előfordul.Ilyenkor az általánosított dimenziók fogalmát,vagyis a fraktáldimenziókat kell bevezetni.A részecskék közötti kölcsönhatás is az állapotvektor dimenzióinak torzulásának következményei. Áronnak igaza van.Mert Ő az atomok terén az x,y,z koordinátákkal jelzett dimenziókról beszél.De a kvantummechanikában ezek a dimenziók ezeknek a frekvencia dimenzióknak a gyűjtő ábrázolása. Hogy mit látnánk a valóságos térben kis méretekben?Ez nehezebb kérdés.Mert amit atomok formájában ábrázolnak azokban egy (xi,yi,zi) térpont nem a közönséges térbeli pont,hanem azáltal a pont által szimbolizált Fourier-síkhullám(vagy gömbhullám) frekvenciaérték."

Nagyon jó, hogy írod, mert nekem nincs ilyen háttértudásom, én csak leírtam azt, amit megsejtettem. Ez nagyon jó modellezés. Valójában a hullámrészecske kettősség is ezek alapján megválaszolja a dimenziótorzulás elméletet. Kiegészítik egymást.
Hiszen a hullám tulajdonság jól szemlélteti, hogy az anyagok közti kölcsönhatás miatt minden 'rezgésben' van, és az okozatiságot megfordítva, a 'rezgések miatt' minden kölcsönhatásban van. Elvileg akkor a 0 Kelvinnél szingularitás van?
Előzmény: Aurora11 (341)
Törölt nick Creative Commons License 2009.02.12 0 0 343
Szia!

Ezt forgalmasabb topicba tedd közzé... hogy kerülsz amúgy macskákhoz?
Nem értelek.

UI: Olvasgatom, amiket írsz itt a Sch egyenletről.

Még nem írtam meg, hogy az Innovációs verseny 2. fordulójára - egy proft kértek meg, hogy bírálja az elméletet - tovább juttatták!

Továbbá elkérte a latintanárom, a fizikatanár, és Trócsányi proffal is levelezgetek.

Ha megírod az emailedre küldött kérésemet, (valahogy), akkor talán fizikailag is eltudják fogadni. Még több sikerünk lesz.

Mert idáig az a baj, hogy mindenki azt, mondja, hogy filozófiai mű inkább.

Üdv!
Előzmény: Aurora11 (342)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.12 0 0 342

"Kedves ismerőseim!

Találtam három kismacskát.Szép feketék,kb. 2-3 hónaposak lehetnek és SZOBATISZTÁK!Nagyon egészségesnek látszanak,vidámak,játékosak.Azt hiszem szukák!Sajnos egyik menhely sem fogadja be őket.Nálunk nem maradhatnak,ezért kérem segítségeteket!
Aki tud olyat,aki szívesen örökbe fogadná,az kérem írjon en vagy hívjon fel BÁRMIKOR!

Telefonszám: 30/5517232.(Jóföldiné)

Köszönöm segítségeteket!!!"

Nagyon aranyosak,játékosak!:)Kérlek benneteket,ha ismertek az ismerőseitek között olyant,aki szeretne cicát befogadni,és felelőséget tud vállni egy kisállat iránt,akkor ha tudjátok,küldjétek tovább nekik.
Sajnos a telefonom nem müködik,de megprobálom javítani,akkor 06309227208.Emailcímem jofzsolt@freemail.hu.
Előre is nagyon szépen köszönöm!
Zsolti a

Aurora11 Creative Commons License 2009.02.10 0 0 341

Szia Auréliusz!

 

Sajnos még nem tudtam beleolvasni,de bele fogok.Áronnak válaszolni fogok az emailjére amit küldött,csak át probálom gondolni a kapcsolatokat.Mert nem akarok hibás dolgot leírni Neki.De átolvastam könyveket a félvezetőkről,hogy megismerjem őket alalposan.

 

"Szerinted lehet-e létrehozni olyan állandósult elektroneloszlást, amelynek sűrűsége még megőrzi az anyag félvezető állapotát, azaz a gerjesztések hasznosíthatóak, de a kedvező struktúrának köszönhetően, jó abszorbens réteget képez?"

Szerintem nem,mindenképpen feszültséget kell kapcsolni a félvezető két oldalára.Ilyenkor az elektronok és a lyukak vándorolnak,vagy záróirnyba kevés pár keletkezhet.Ugyanis,ha nincs feszültégkülönbség ami az energiát pótolná,a perturbációszámítás alapján történő lesugárzás történik,annak ellenére,hogy a gerjesztett állapot esetleg stacionáriusLehet stacionárius az állapot,de energiát kell befektetni,mert csak az alapállapot stabil.De amúgy az elektronok és a lyukak között kialakul egy olyan statisztikus egyensúly,ami egyfajta gerjesztés nélküli alapállapotnak felel meg.

 

"Ebből kifolyólag, most eltekintve attól, hogy a mikroszkópikus világban a taszítást, vonzást a dimenziótorzulás okozza, ahogy előadásotokból kivettem, alkalmazható modell lenne ennek céljából egy gumikötéllel összefűzött üveggolyókkal borított asztal, melyet oldalirányú erőknek teszünk ki, a becsapódások a fény haladását konstruálnák. Vagy nem?"

Ez egy általános elképzelés,és a kvantummechanikában használják is.Ezért azt kell mondanom,hogy igaz.A dimenzió megváltozásával való magyarázat számomra összeállt formája viszont ennél radikálisabb.Amit Áron írt,a dimenziók eltorzulása számomra nem a hagyományos tér dimenziókban zajlanak le,hanem az állapotterekben.Olyasminek képzelem el,mint amikor ha egy elektroncsőbe egy síkhullámot jutattunk,akkor a felerősödött jel nem csak ennek a síkhullámnak a nagyított változatából áll,hanem ettől eltérő frekvenciájú síkhullámok is megjelennek.Ilyenkor mondjuk,hogy a hangszer torzít.Egy síkhullámot egy bázisvektornak mondhatunk,ez a Hilbert tér egyik dimenziójának bázisvektora.Mondjuk a hangszerben csak háromféle frekvenciájú hang          szerepel,vagyis három dimenziós.Egy hangszer elektormos jelének egy dimeziója az elektorncsőben torzul,mert a háromféle frekvencia mellett sokféle is előfordul.Ilyenkor az általánosított dimenziók fogalmát,vagyis a fraktáldimenziókat kell bevezetni.A részecskék közötti kölcsönhatás is az állapotvektor dimenzióinak torzulásának következményei.

Áronnak igaza van.Mert Ő az atomok terén az x,y,z koordinátákkal jelzett dimenziókról beszél.De a kvantummechanikában ezek a dimenziók ezeknek a frekvencia dimenzióknak a gyjtő ábrázolása.

Hogy mit látnánk a valóságos térben kis méretekben?Ez nehezebb kérdés.Mert amit atomok formájában ábrázolnak azokban egy (xi,yi,zi) térpont nem a közönséges térbeli pont,hanem azáltal a pont által szimbolizált Fourier-síkhullám(vagy gömbhullám) frekvenciaérték.

 

" schrödinger-egyenlettel kapcsolatban sajna nem mindent értettem meg, s többen is választ várnak tőlem effelől. E(pot)+E(kin)=E(sum), ez annyira leegyszerűsített változata lehet, hogy a tanárnőm élesen bírálta (enyhén szólva). Tudnál ezzel kapcsolatban egy pontos magyarázatot adni?"

 

Igen.Minden mennyiséghez a kvantummechanikában egy operátor felel meg.És a Schrödinger egyenletben a Hamliton-függvénynek a Hamilton operátor felel meg.A Hamilton függvény a legtöbb esetben(ha a potenciál nem függ az időtől,illetve nincs jelen mágneses tér,illetve nincs súrlódás) a mozgási és a helyzeti energia összege.

Hpszi=i hvonás   d(pszi)/dt.

A pszi a részecske hullámfüggvénye.Ennek abszólútérték négyzete a valószínűségsűrűsége,egy adott pontban.A H operátor a mozgási energia operátornak és a potenciális energia operátornak az összege.

Az i hvonás d(pszi)/dt pedig időfüggetlen esetben éppen Epszi,ahol E a mozgási és a helyzeti energia összege.

Így az időfüggetlen Schrödinger-egyenlet:

Em pszi+V pszi=E pszi

 

Az Em=p2/2m.De az impulzus operátora p=hvonás/i nabla

Így az időfüggetlen Schrödinger egyenlet:

-hvonás2/2m nabla2 pszi+Vpszi=Epszi,ahol nabla2 a Laplace-operátor

 

Az én lelki szemeim előtt kvantummechanika=hidrodinamika.Így a dimenziótorzulást mindenképpen a fraktáldimenziókkal probálom kapcsolatba helyezni.És Áron elméletea,ami egy dimenziók segítségével müködő dinamika lenne,nemcsak a kvantummechanika,hanem a nemlineáris,de kis szabadságfokú rendszerek leírására is jól müködő lenne,szerintem.

 

 

Előzmény: Auréliusz (340)
Auréliusz Creative Commons License 2009.02.10 0 0 340

Szia Aurora11!

 

Már régen írtam, és csakúgy érdekelne, hogy beletudtál-e olvasni itt a topicban korábban a napelem tervezetembe.

Szerinted lehet-e létrehozni olyan állandósult elektroneloszlást, amelynek sűrűsége még megőrzi az anyag félvezető állapotát, azaz a gerjesztések hasznosíthatóak, de a kedvező struktúrának köszönhetően, jó abszorbens réteget képez?

 

Ebből kifolyólag, most eltekintve attól, hogy a mikroszkópikus világban a taszítást, vonzást a dimenziótorzulás okozza, ahogy előadásotokból kivettem, alkalmazható modell lenne ennek céljából egy gumikötéllel összefűzött üveggolyókkal borított asztal, melyet oldalirányú erőknek teszünk ki, a becsapódások a fény haladását konstruálnák. Vagy nem?

 

A schrödinger-egyenlettel kapcsolatban sajna nem mindent értettem meg, s többen is választ várnak tőlem effelől. E(pot)+E(kin)=E(sum), ez annyira leegyszerűsített változata lehet, hogy a tanárnőm élesen bírálta (enyhén szólva). Tudnál ezzel kapcsolatban egy pontos magyarázatot adni?

Előzmény: Aurora11 (339)
Aurora11 Creative Commons License 2009.01.26 0 0 339

Szia Áron!

 

A klasszikus fizika törvényei a XIX.századra szinte teljesen kiépült.A klasszikus mechanika törvényei az ember körül levő makroszkópikus tárgyak,gőzgépek,motorok mozgásának leírására teljesen beváltak,emelett a csillagászatban a bolygók mozgásának számítását olyan pontosan tette lehetővé,hogy sikerült egy új bolygó égi helyzetének megjóslása,így sikerült felfedezni a Plutot.

Aztán a termodinamika a hőtani folyamatokat olyan pontossággal írja le,hogy az elmélet a tapasztalattal teljes egyezés áll,míg a kinetikus modellel csak körvonaliban sikerült megérteni ugyanezen jelenségeket.Itt mutatkozott meg először,hogy a klasszikus mechanikának van érvényességi tartománya.

Az 1800-as években az elektromosságtan fellendült a galvánelemek megalkotásával,és rengeteg új törvényt fedeztek fel az elektromosságtan terén,amit azelőtt nem lehetett felismerni,mert csak sztatikus töltéseket tudtak előállítani,hatalmas dörzsgépeikkel,de folyamatos áramot,csak a galvánelemek megjelenésével tudtak.Első törvények a Newtoni távolbaható erők képének segítségével készültek.Faraday vezette be a mező fogalmát,ami nagy áttörést okozott,mert az Ő elméletében a mező közvetíti a kölcsönhatást,közelhatással dolgozik,ahol az erőket a mező közvetíti,nem képesek a vákuumon átjutni a másik testhez,mint a régebbi Newtoni-közelható erők.Faraday ezenkívűl összefüggést talált az elektromos és mágneses mező között,az indukció jelenségének felfedezése után pedig megalkotta az első generátort.A generátorok által lecsökkenhett az áram ára(a galvánelemek elég drágák) így az elektromosságtan már nemcsak a kísérleti laboratoriumok érdekes kutatási témája volt,hanem  a mindennapi életünk szerves része.

Maxwell mindazt,amit Faraday felismert,leírta matematikai formulákba,megalkotva a róla elnevezett egyenleteket.Ezek magukba foglalják az összes eddig ismert elektromágneses jelenséget:Ampere-törvény,Biot-Savart-törvény,Neumann-törvény,Lenz-törvény,Farady-törvény.És mivel a mező Faraday szerint az elektromos testek között lévő folyadékhoz hasonlít,a hidrodinamikai kontinuitási törvényt megkövetelve a töltéssűrűségre,megkapta az eltolási áramot.Ezzel kiegészítve a gerjesztési törvényt,ki tudta hozni a Maxwell-egyenletekből az elektromágneses hullámok hullámegyenletét.És a hullám sebességére a fénysebességet kapta meg,ezzel ráeszmélt arra,hogy a fény is elektromágneses hullám.Ezzel megtalálta a kapcsolatot a fénytan és az elektrodinamika között,és innentől kezdve a fénytan az elektrodinamika egyik fejezetévé vált.

Az elektrodinamikát és a klasszikus mechanikát össze probálták illeszteni,az atomi szemlélet elfogadása után.Kiderült,hogy az atomok mozgása már nem követi a klasszikus mechanika törvényeit,ha a sebessége megközelíti a fénysebességet.A mechanikát aztán bizonyos változtatásokkal össze tudták illeszteni az elektrodinamikával,és így megkapták a fénysebesség közelében is érvényes mozgástörvényeket,amiket a speciális relativtáselmélet tartalmaz.A fény határsebesség lett,nem létezik annál nagyobb sebesség,tömeggel rendelkező részecske csak megközelítheti,de el nem érheti.

Fellléptek olyan problémák,amiket az elektrodinamika,termodinamika és a speciális relativitáselmélet segítségével sem sikerült magyarázni.Ezek közé tartozik az a tapasztalat,amit a színképelemzések vizsgálatánál vettek észre és sehogyan sem tudtak magyarázni.A kémiai elemeknak színképvonala volt,amik létezése nem jött ki a klasszikus elektrodinamika törvényeiből.Miért csak meghatározott energiakülönbségeknek megfelelő fényt tud elnyelni és kisugározni a fény?

Emellett a hőmérsékleti sugárzás is teljesen érthetetlen jelenség volt az elektrodinamika szerint.Az elektrodinamika nem elég,hogy nem volt képes visszaadni a hőmérsékleti sugárzás kimért eredményeit,hanem egyszerűen végtelen energiát jósolt meg,amelyben az egyre nagyobb frekvenciájú elektromágneses hullámkomponenseknek egyre nagyobb az energiája.Ezt a paradoxont nevezik ultraibolya katasztrófának,mert a hőmérsékleti sugárzás energiája végtelen,és a nagy frekvenciájú kompnensekhez jutna a legtöbb ebből.

Auréliusz Creative Commons License 2009.01.20 0 0 337

Köszi, hogy segítettél megint, hogy megértsem, valahogy én is úgy gondoltam, hogy a hullámmozgással valamilyen valószínűségre lehet következtetni, még mielőtt erről bármit is olvastam volna, így most tisztázódott.

Minél hamarabb megpróbálok egy számomra átfogó, de lehet, hogy a te számodra nagyon alapnak számító leírást adni az elektrodinamikáról, szilárdtestfizikáról és az optikáról, s használni fogom legújabb számítási redeményeimet is, melyekben édesapám is segített, (pl.: a kötési elektronok elmozdulása, hullámjainak ívhossza, figyelembe véve [mikro-akusztikailag] a zörejeket és a tömegdefektust).

Előzmény: Aurora11 (332)
Aurora11 Creative Commons License 2009.01.19 0 0 336

Szia Auréliusz!

 

Az Eukideszi geometriában,akkor ortogonálisak a vektorok egymásra,ha egymással kilencven fokot zárnak be egymással.Ilyenkor ugyanis a skalárszorzatuk nulla.Más terknél,például a Hilbert-térnél ugyanez az ortogonalitás már csak azt jelentihogy skalárszorzatuk nulla,ugyanis ezeket nem lehet geometriailag ábrázolni,nincs értelme a vektorok közötti hajlásszögnek.

"mátrix adjungáltjának képterének ortogonális kiegészítő altere." Ezt sajnos nem ismerem.

"Ez így teljesen érthető, de ezek szerint van olyan tér, amely nem euklideszi, hiszen minden elképzelésemet kimerítette a térrel kapcsolatban?"

Igen.Például a Hilbert-tér,aminek a vektorai,a kvantumállapotok állapotvektorai.Ez egy végtelen dimenziós tér.A speciális relativitáselméletre illeszkedik a Minkovszki geometria,ami négydimenziós hiperbolikus geometria.Ez a különleges geometria adja a speciáls relativitás elmélet meghökkentő sajátságait.Az Euklideszi geometriát szokás cirkuláris geometriának nevezni,mert egy koordinátarendszer origójából huzzot azonos nagyságú vektorok egy körön helyezkednek el.(sin2(fi)+cos2(fi)=1)

Míg a hiperbolikus geometriában a koordinátarendszer origójából húzott azonos nagyságú vektorok egy hiperbolán heylezkednek el.

(ch2(fi)-sh(fi)=1)

A tér ilyen általános értelemben azt jelenti,hogy bizonyos vektorokra olyan azonosságok teljesülnek,amik hasonlítanak az Euklideszi(közönséges értelemben vett tér)-geometria vektoraihoz,de lehetnek eltérések.

"Mi az hogy balszorozva? Talán balról szorozva?"Az operátorok fontos tuljadonsága,hogy nem mindegy,hogy egy vektorral melyik irányból szorozzuk.Illetve,ha több operátort szorzunk össze,akkor fontos a sorrend,mert eltérő eredményeket kaphatunk.(innen ered a kvantummechanika

px-xp=hvonás/i I összefüggése.Ez azért igaz,mert p és x operátorok,és az operátoroknál fontos a sorrend nem felcserélhetők.Ha p és x vektor lenne akkor ennek az egyenletnek nullát kell adni,mert a vektorok skalárszorzata független a vektorok szorzási sorrendjétől.) 

Emiatt ha egy vektort jobbról szorzunk egy operátorral,akkor más értéket kaphatunk,mintha balról szoroznánk.Így megkülönböztetik a mátrixokkal való balról és jobbról való szorzását.Ha jobbról szorozzuk a mátrixot egy vektorral,akkor azt a vektort átvihetjük balra,de akkor a mátrixot transzponálni kell.Vannak olyan mátrixok amik megegyeznek a transzponáltjukkal,ezek a szimmetrikus mátrixok.A szimmetrikus mátrixoknál a baloldali és a jobboldali szorzás ugyanazt az előjelt adja,vagyis mindegy hogy melyik oldalról szorozzuk egy vektorral.

"És hogyan állapíthatjuk meg akkor, hogy egy 3X3-as mátrix magterében benne van egy vektor?"Sajnos erről nem tanultam.Nem tudom,hogy mi az a magtér.A mag kifejezésről hallottam csoportelméleten.De nem nagyon állt össze a kép.

"És ha esetleg téged is érdekelne egy picit a kéthullámkeverés vagy a fotorefrakció, akkor állok elébe."

Igen,érdekelne!

 


 

 

Előzmény: Auréliusz (335)
Auréliusz Creative Commons License 2009.01.19 0 0 335
Köszi, de ezekről én is tudok egyet s mást, persze, ha van olyas valami, amit mindenképpen meg szeretnél osztani, én örömest benne vagyok.

Ha ne bánod, és még szívesen válaszolnál, megkérdeznék egy matematikai állítást is, melyet elsoszulott írt nekem, de már szégyellem erről tovább faggatni. Azt írja: az euklideszi térben merőlegességet úgy nézzük, mint gimiben koordináta-geoból, skalárszorzat 0 akkor ortogonálisak. De igazából talán azt kellene mondani, hogy a mátrix adjungáltjának képterének ortogonális kiegészítő altere. De egyszerűbb amit Gergo73 mondott, hogy azok a vektorok amiket a mátrixal balszorozva 0vektort kapsz.

Ugye az eukliedészi normában értelmezhetjük a hosszúság kifejezést, a wikipédia az alábbi definíciókat adta:

* Euklideszi geometria, a geometriában olyan abszolút illeszkedési tér, melyben teljesül az euklidesz-féle párhuzamossági posztulátum
* Euklideszi metrikus tér, az analízisben olyan metrikus tér, melyen egy n-dimenziós euklideszi metrika van értelmezve
* Euklideszi normált tér, olyan vektortér (pontosabban normált tér), melyen egy úgynevezett euklideszi norma van értelmezve
* Euklideszi tér, olyan vektortér, melyen egy skaláris szorzás van értelmezve, tehát számokat kapunk

Ez így teljesen érthető, de ezek szerint van olyan tér, amely nem euklideszi, hiszen minden elképzelésemet kimerítette a térrel kapcsolatban?
Mi az hogy balszorozva? Talán balról szorozva? És hogyan állapíthatjuk meg akkor, hogy egy 3X3-as mátrix magterében benne van egy vektor?

Előre is köszönöm.

És ha esetleg téged is érdekelne egy picit a kéthullámkeverés vagy a fotorefrakció, akkor állok elébe.

Üdv Auróra11.


Előzmény: Aurora11 (334)
Aurora11 Creative Commons License 2009.01.18 0 0 334

Igazából a Bohr-féle keringő eletronos atommodell szmeléletes,de számításokhoz teljesen alkalmatllan.Egyedül a színképvonalakat írják le helyesen.De mind az elektrodinamikában,például a törésmutató kiszámításához,mind az összes atomi folyamatok leírásához csak a hullámkép megfelelő.Például a hullámképpel kijön a Rutherfor-szórás eredménye is,annak ellenére,hogy ebben ez az atommag részecske bizonyítására,és a Naprendszer modell bevezetésére vezetett még a század elején.De a hullámkép a fényelektromos hatást és a Compton szórást is magyarázza.És a hullámképpel már azzal,hogy elfogadtuk,de nem használjuk a Schrödinger-egyenletet,azzal is rengeteg molekuláris jelenséget meg lehet magyarázni.

Ha érdekel rengeteg példát írnék Neked ezekről,beszélgethetnénk róla.

Előzmény: Auréliusz (330)
Aurora11 Creative Commons License 2009.01.18 0 0 333

Fx=-dU/dx+d3U/dx3-d5U/dx5+.....

Fy=-dU/dy+d3U/dy3-d5U/dy5+........

Fz=-dU/dz+d3U/dz3-d5U/dz5+.........

 

Előzmény: Aurora11 (332)
Aurora11 Creative Commons License 2009.01.18 0 0 332

"Egyébként, tényleg nagyon rendes tőled, hogy elmagyaráztad. Ilyenkor örülök leginkább annak, hogy még jó, hogy én is segítek másoknak."

 

Köszönöm,de én is nagyon sokat tanultam!Nagyon rendes Tőled,hogy segítesz másokon!

 

"Egyébként, tényleg nagyon rendes tőled, hogy elmagyaráztad. Ilyenkor örülök leginkább annak, hogy még jó, hogy én is segítek másoknak."

 

Az a probléma,hogy a Newton-törvény abból indul ki,hogy

F=-gradU=-nablaU

A nabla vektor:(d/dx,d/dy,d/dz),vagyis parciális deriváltakból felépített vektor.

Fx=-dU/dx

Fy=-dU/dy

Fz=-dU/dz

 

De kiderült,hogy ez közelítőleg igaz,mert az erőt akkor elégíti ki ez az összefüggés,ha U koordináták szerinti deriváltjai nem túl nagyok,vagyis,ha a potenciál nem túl gyorsan változik a hely szerint.Akkor igaz,ha a potemciál csak makroszkópikus méretekben változik.Ezért lehet az,hogy a részecskegyorsítókban a részecskékre lehet alkalmazni a klasszikus mechanika mozgástörvényeit,noha elemi részecskék.Azért lehet,mert lehet,hogy elemi részecskék,de az őket mozgató elektromágneses tér(például gyorsító mágnesek tere)makroszkópikusan változik,így a Newton-törvények még jó közelítések.De ha egy elektronnak az atomban levő mozgását akarjuk vizsgálni,akkor a potenciál túl gyorsan változik ahoz,hogy a klasszikus mecahnika változzon.Mert az atommag elektromos potenciálja,atomátmérőnyi távolságon belül jelentősen változik.Ekkor a Newton törvények nem adnak jó közelítést,teljesen használhatatlanoká válnak.

Ilyenkor

Fx=-dU/dx+d3U/dx3-d5U/dx5+.....

Fy=-dU/dy+d3U/dy3-d5U/dy5+........

Fz=-dU/dz+d3U/dz3-d5U/dz5+.........

 

Vagyis a potenciál hely szerinti magasabb deriváltjai sem hanyagolhatóak el.Igazából a klasszikus méretekben is ez a helyes megoldás,de ott a potenciálnak a hely szerinti első deriváltján kívűl a többi tagot el lehet hanyagolni,olyan picik.De ha a potenciál túl gyorsan változik(atomi mérettartományon is jelentősen) akkor az összes,végtelensok tagot meg kéne tartani.

Ezért a kvantummechanikáan sohasem számítolnak erőkkel,nincs is erőelmélet.Igazából csak impulzussal és energiával számolnak,meg sem probálnak deriválni,hogy erőt kapjanak,mert az úgyis csak klasszikus fizika szerinti erő lenne,ami ebben az esetben teljesen hibás.

 

Hogy mivel probálj számolni?Tudod van a harmonikus oszcillátor.Ilyenkor a rezgés gyorsulása arányos kitéréssel.A sebességgel arányos tag adja a viszkozitást.Ilyenkor lineáris az erőtörvény.De ha van az erőnek nemlineáritása,vagyis a gyorsulás a kitérés négyzetével is arányos(vagy köbével vagy magasabb hatványú kitéréssel) akkor az oszcillátor anharmonikus lesz.De ez az anharmonikusság úgy viselkedik,mintha az oszcillátor továbbra is harmonikus lenne,csak hat rá valamiféle kényszererő.Vagyis hat rá valamiféle rezgető hatás.

Ugyanez van a klasszikus mechanika törvényeivel.Ilyenkor a Fermat-elv,a legrövidebb idő elve érvényesül.A részecske mindig azon a pályán halad,amit a legrövidebb idő alatt meg tud tenni.Például a szabd részecske,amire erő nem hat,egyenes pályán halad.De ha a klasszikus mechanikáhoza kvantumos korrekciókat hozzáadjuk,akkor már a Fermat-elv nem lesz igaz,és nem tudunk a részecskéhez pályát rendelni.És ekkor anyaghullámokat kell a részecskék helyett rendelni,tudva azt,,hogy ezek a részecskék továbbra is léteznek,csak ezek az anyaghullámok írják le a részecskék megtalálási valószínűségét.Ezért az anygahullámokat valószínűségi hullámoknak nevezzük.Ez azért van,mert a Newton-törvényekhez járuló kvantumkoorekciók elrontották a Fermat-elvet,amire a klasszikus mechanika és a geometriai optika épült.(A geometriai optika a klasszikus mechanika alapján írható le,míg a hullámoptika a kvantummechanika alapján).Az elektomágneses hullámok a fotonok valószínűségi hulláma.Egy adott helyen a hullám kitérésének(ampiltúdónak nevezik,mégsem biztos hogy maximális kitérés)abszolútértéknégyzete adja a foton azon a helyen mért valószínűségét.

 

Szerintem úgy jársz jól,ha hullámokkal probálod meg az atomi jelenségeket leírni.A kötött állapotokat úgy kell elképzelni,mint a sípokban kialakuló állóhullámok.

 

Szerintem mindenkép ajánlom Neked:Marx György:Atomközelben

Marx György:Életre való atomok.

Középiskolás matematikai ismeretek elegendőek az elsőhőz,a második nagyrésze is követhető egyetemi analízis nélkül.





 

Előzmény: Auréliusz (330)
Aurora11 Creative Commons License 2009.01.18 0 0 331

Szia Auréliusz!

 

Nagyon örülök,hogy segíthettem Neked!:)A gradiens és a rotáció egy skizofrén vektorral való műveletek.Ez a skizofrén vektor a nabla,mert félig vektor(három komonensű az alakja),és félig operátor.A nablával való skalárszorzás kétféle elnevezést kapott.Ha a nablával egy skalár függvényt szorzunk,akkor kapjuk a gradienst,ami vektor,mert vektor szor skalár=vektor.

grad(fi)=nabla szor fi

Ha nablával egy vektort szorzunk skalárisan,akkor egy skalár mennyiséget,amit divergenciának neveznek.

div(v)=nabal szor v

ha nablával keresztszorzunk(vektorszorzunk) egy vektort,akkor egy vektort kapunk,amit rotációnak neveznek.

rot(v)=nablaxv

 

A gradiensne van egy szemléletes jelentése is.Egy skalrából képzet gradiensvektor abba az irányba mutat,amelyik irányba a leggyorsabban változik aza skalárfüggvény,a nagyága azt fejezi k,hogy egységnyi hosszra mérve mennyit változik az a mennyiség.Például a geotermikus gradiens a Föld hőeloszlásából(mint skalár függvény)képzett gradiensvektor nagysága.Az iránya a Föld középpontja felé mutat,mert abba az irányba változik a legjobban a hőmérésklet.

A divergencia azt fejezi ki,hogy ha egy tartályba beáramlik víz és onnan kifele is áramlik,akkor mennyi víz marad a tartályban,vagy mennyi víz keletkezett a tartályban,ami pozitív divergenciát jelent.Ugyanis,ha a tartályban víz keletkezik,akkor a tartály egy forrás,ami vízet termel,mondjuk van egy rejtett cső,ahol külön beáramlik vízmennyiség.Ha a víz eltünik a tartályból,akkor a tartály egy nyelő(negatív divergenciája van),ahol eltünik a víz egy része,mert mondjuk a fala valahol lyukas,és a víz egyrésze kicsöpög,és nem jut át a másik csővezetékhez.De a kémiai reakciók igazi példája a forrásoknak és nyelőknek,ahol ténylegesen anyagfajták keletkeznek és eltünnek(átalakulnak másféle molekulákkal,de a leírás szempontkából eltünnek).

A rotáció szemléletes magyrázata a forgással van kapcsolatban.A víz áramlását lehet jellemzeni a folyadék minden pontjának sebessértékeinek sokaságával,amit sebességmezőnek lehet nevezni.Ez vektormező,ezt lehet keresztszorozni a nablával,így lehet a sebességmező rotációját venni.A sebesség rotációja,a sebességmező adott pontjában(ahol a sebességet nézzük)helyezett virágporszemcse forgásának frekvenciája felét adja.Ha a Duán nézzük a jégtáblákat,azok a súrlódás miatt(parabolikus sebessgporofil) forognak,mert a parthoz közelebbi vízrétegek lassabbak,mint a parttól távolabbiak.Ez forgatónyomatékot jelent a jéghegyre nézve,emiatt forognak a jégtáblák.Ha lemérük a forgásának a frekvenciáját,akkor a víz sebességmezeje rotációjának kétszeresét kapjuk.

"Apropó, polár-koordinátás vagy implicit alakú függvények integrálását tanultad-e? Mert ha nem, akkor megnyugodok, mert legalább ezzel még villoghatok előtted matekból. Bebe:)))))"

 

Tanultam,de már nem nagyon emlékszem rá....

Előzmény: Auréliusz (330)
Auréliusz Creative Commons License 2009.01.18 0 0 330
Szia Aurora11

Nagyon szépen leírtad, sok tankönyvet lepipálsz, komolyan mondom. Ezt a témakört teljesen megértettem, hála neked. A gradiens és rotáció is előszokott jönni a többváltozós függvények analízisénél, de ezek az operátorok miért kaptak külön nevet?

Apropó, polár-koordinátás vagy implicit alakú függvények integrálását tanultad-e? Mert ha nem, akkor megnyugodok, mert legalább ezzel még villoghatok előtted matekból. Bebe:)))))

Egyébként, tényleg nagyon rendes tőled, hogy elmagyaráztad. Ilyenkor örülök leginkább annak, hogy még jó, hogy én is segítek másoknak.

Nem tudom, mennyire járok közel, ha a klasszikus mechanikával akarom közelíteni a kvantummechanikai folyamatokat, mert az utóbb időkben egy-egy ötletes feladat láttán sajátos modellek jutottak eszembe az elektron gerjesztéskor mutatott viselkedéseire.
Előzmény: Aurora11 (326)
Aurora11 Creative Commons License 2009.01.17 0 0 329

Szia Áron!

 

Olvastam,amit tegnap írtál,és szerintem nagyon jó volt.Írok Neked emailt,és ott leírom,hogy mit gondolok róla.

Aurora11 Creative Commons License 2009.01.16 0 0 326

A determináns három vektor(a,b és c vektorok) által kifeszített paralelopipedon térfogata:

a(bxc)=c(axb)=b(cxa)=V

a(cxb)=c(bxa)=b(axc)=-V

a(bxc)=(a,b,c)=V

 

V=a1b2c3+a2b3c1+a3b1c2-a2b1c3-a3b2c1-a1b3c2.

Az elemeket mátrixba rendezik,amiből adott leolvasási szábállyal kapjuk a determináns értékét."Képezzük a főátlók mentén fekvő elemekből álló hármas szorzatokat,és láásuk el őket pozitív előjellel.A mellékátlók mentén fekvő elemekből képzett hármasszorzatokat pedig lássuk el negatív előjellel.

Az így nyert hattagú összeg éppen(a,b,c) hármas vegyesszorzat értékét adja."

A mátrixok determinánsa abban különbözik a vegyesszorzatok determinánsától,hogy a vegyesszorzat determinánsa a vegyesszorzatban szereplő három vektor által kifeszített paralelepipedon térfogata.A mátrix determinánsa pedig az új vektornak,-amit a mátrix hatása hoz létre az eredeti vektorból-bázisvektorai által kifeszített térfogat,és az eredeti vektor bázisvektorai által kifeszített térfogat aránya.Vagyis ez az érték jellemzi azt,hogy a vektor bázisvektorai éáltal kifeszített térfogat milyen mértékben változik,ha az adott operátor mátrixa hat rá,és átviszi őt egy másik vektorba.

Előzmény: Törölt nick (323)
Aurora11 Creative Commons License 2009.01.16 0 0 324

Szia!

 

Igen,bocsánat!Igen,most már válaszoltam is.Csak tegnap nagyon azt írta a gép a freemailnél,hogy nem tudok belépni,mert lejárt az időkorlát.

Előzmény: Törölt nick (321)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!