A determináns három vektor(a,b és c vektorok) által kifeszített paralelopipedon térfogata:
a(bxc)=c(axb)=b(cxa)=V
a(cxb)=c(bxa)=b(axc)=-V
a(bxc)=(a,b,c)=V
V=a1b2c3+a2b3c1+a3b1c2-a2b1c3-a3b2c1-a1b3c2.
Az elemeket mátrixba rendezik,amiből adott leolvasási szábállyal kapjuk a determináns értékét."Képezzük a főátlók mentén fekvő elemekből álló hármas szorzatokat,és láásuk el őket pozitív előjellel.A mellékátlók mentén fekvő elemekből képzett hármasszorzatokat pedig lássuk el negatív előjellel.
Az így nyert hattagú összeg éppen(a,b,c) hármas vegyesszorzat értékét adja."
A mátrixok determinánsa abban különbözik a vegyesszorzatok determinánsától,hogy a vegyesszorzat determinánsa a vegyesszorzatban szereplő három vektor által kifeszített paralelepipedon térfogata.A mátrix determinánsa pedig az új vektornak,-amit a mátrix hatása hoz létre az eredeti vektorból-bázisvektorai által kifeszített térfogat,és az eredeti vektor bázisvektorai által kifeszített térfogat aránya.Vagyis ez az érték jellemzi azt,hogy a vektor bázisvektorai éáltal kifeszített térfogat milyen mértékben változik,ha az adott operátor mátrixa hat rá,és átviszi őt egy másik vektorba.
Vagyis ilyen saktáblaszerű ábra az operátor mátrixa.De ez tartalmazza azt az információt,hogy az operátor ha hat egy vektorba akkor melyik vektorba viszi át.
x'=A11x+A12y+A13z
y'=A21x+A22y+A23z
z'=A31x+A32y+A33z.
A mátrix determinánsa az a szám,ami kifejezi azt,hogyha egy vektorra hat,akkor az új vektor bázisvektorai által kifeszített térfogat hányszorosa az eredeti vektor bázisvektorai által kifeszített térfogatnak.Vagyis a determináns térfogatnövekedési faktornak is nevezik.Ha a mátrix 2x2-es akkor a determinánsát felületnövekedési faktornak is nevezik.Az előbb említett 3x3-as mátrix determinánsa:
detA=A11A22A33+A21A32A13+A12A23A31-A31A22A13-A21A12A33-A32A23A11.Azt is kifejezi,hogy a vektor mennyire nyúlik meg a leképezés során.
Az operátornak az ábrázolása a mátrix.Ugyanúgy,ahogy a vektornak az ábrázolása az (x,y,z).Azért csak az ábrázolása,mert a kifejezésben levő számértékek függnek a koordinátarendszer megválasztásától.De mint művelet az operátornak és a vektornak van egy ábrázolástól független jelentése.Az operátor egy olyan művelet,ami ha egy vektorra hat,akkor egy másik vektorba viszi át,irányát és nagyságát is megváltoztatva.(ha egy vektorral nem történik semmi,akkor a matematikusok szerint azért történt művelet,ugyanis önmagába lett leképezve.Ilyenkor a vektorra az egységoperátor hat,ami a vektort önmagába viszi át.)Van egy vektorunk (x,y,z) és arra az operátor úgy hat,hogy átviszi a másik vektorba (x',y',z').A mátrix alakja ilyenkor (A11 A12 A13)
(A21 A22 A23)
(A31 A32 A33)
Vagyis ilyen saktáblaszerű ábra az operátor mátrixa.De ez tartalmazza azt az információt,hogy az operátor ha hat egy vektorba akkor melyik vektorba viszi át.
x'=A11x+A12y+A13z
y'=A21x+A22y+A23z
z'=A31x+A32y+A33z.
A mátrix determinánsa az a szám,ami kifejezi azt,hogyha egy vektorra hat,akkor az új vektor bázisvektorai által kifeszített térfogat hányszorosa az eredeti vektor bázisvektorai által kifeszített térfogatnak.Vagyis a determináns térfogatnövekedési faktornak is nevezik.Ha a mátrix 2x2-es akkor a determinánsát felületnövekedési faktornak is nevezik.Az előbb említett 3x3-as mátrix determinánsa:
detA=A11A22A33+A21A32A13+A12A23A31-A31A22A13-A21A12A33.A32A23A11.Azt is kifejezi,hogy a vektor mennyire nyúlik meg a leképezés során.
A pozitron minden túlajdonságában megegyezik az elektronéval,a különbség csupán annyi,hogy töltése az elektron töltésének ellentetje,vagyis elenkező előjelű,de a nagysága azonos.Ezért elektromágneses térben ellenkező iráyba térül,mint az elektron,de az eltérülés mértéke azonos(a pozitron töltésének a nagysága,és a tömege ugyanannyi mint az elektronnak).Így fedezte fel Anderson a ködkamrájában,amikor a kozmikus sugárzás részecskéit vizsgálta.Ilyenkor párkeltést látot.Olyan gamma foton hozhat létre elektron-pozitron párt,amelynek energiája ngyobb,mint két elektron nyugalmi tömegének a kétszerese(a foton többletenergiája az elektron és a pozitron mozgási energiáját adja,szétoszlik egyenlő mértékben kettőjük között).A párkeltéshez szükség van erős elektromágneses térre is(valószínűleg a közbenső lépésben keletkező majd megszűnő virtuális fotonok miatt),ezért párkeltés nehéz magok erőteréhez közel zajlanak le,például ólomlemez mellett.Más részecskéknek is felfedezték az antirészecskéjét,amik a nekik megfelelő részecskékkel találkozva annihilálódnak.A semleges részecskéknek is van antirészecskéik,de ezeknek mivel nincs töltésük,ezért csak a megfelelő részecskepárjukkal történő annihiláció által lehet a jelenlétükre következtetni.
Az időben visszafelé haladást nem ismerem,bár hallottam róla,de nem tudom,hogy kell érteni.A pozitron amikor elektronnal annihilál,akkor két foton keletkezik,a elektron és a pozitron összenergája oszlik szét közöttük.Az impulzus- és az energiamegmaradását egyszerre csak két foton keletkezése biztosítja(néha három foton is keletkezik).Szóval jócskán gamma foton keletkezik.A PET-ben is gamma sugarak képződnek amikor a pozitronok az emberi szövet elektronjaival ütköznek.
"Nem lehetne-e a jövőben pl.: műholdakat vagy űrszondákat a kozmikus-sugárzás energiájával táplálni, ha annak befogására valaki előáll egy megfelelő konstrukciójú (mondjuk fotorefraktív anyagokkal, toluolllal, naftollal vagy annak vmilyen származékával, mert az a sejtésem, hogy az aromás szénvegyületek delokalizált elektronjai "hevesebben" reagálnak, mint pl: a konjugált kettős kötéseké) kristállyal?"
Az a baj,hogy a kozmikus sugarak részecskéinek olyan nagy az energiája,hogy amikor molekulákkal ütköznek,akkor szétroncsolják őket,és ionizálják őket(szabad gyökök is keltkezhetnek átmenetileg).Például a kozmikus sugárzás egyes komponenei még az atommag nukleonjaiból is kiválhatnak részecskeesőt,amikor mindenféle egzotikus részecskék keletkeznek(pionok,müonok,kaonok,stb.)Illetve gyors neutronok(kozmikus sugárzás által keletkeznek) a levegő nitrogénjéből radioaktív szént hoz létre,amit majd belélegeznek az élőlények és amikor meghalnak,a mennyiségükből megállapítható a haláluk kora(ezekről szívesen mesélnék,ha érdekel).Illetve ilyen neutronok tríciumot is keltenek,ami a hidrogén radiokakítv iztotópja,Libby ennek a segítségével határozta meg a különböző bórféleségek korát.(ugyanez a Libby alkotta meg a radiokarbon kormeghatározást)
A konjugált kötésű molekulák a fény segítségével,az aromás vegyületek ultraibolya fénnyle gerjeszthetők(kivéve,ha az romás vegyületekben mondjuk bróm van,és a közelítő szimmetria miatt fénnyel is gerjeszthető).A klorofill is csak fénnyel(méghozzá vörössel) gerjeszthető,a kozmikus sugarak szétütik.Mivel ezzel a növények kevesebb széndioxidot tudnak a fotoszintézissel megkötni,a levél különleges módon véfkezik.Karotinoidokat épít a klorofill elé,mintegy védőréteget,és ez megvédi a nagyobb energiájú a klorofillt szétverő sugárzásoktól.A karotinooidok a levél napszeművege.
Nagyon szívesen!Máskor is szívesen segítenék Neked!
A mátrixokról és az operátorokról középiskolában nem tanultunk, de már sokszor találkoztam velük magasabb képzettséget igényelő könyvekben, önszorgalomból néztem át a Bólyai sorozatot is, de elhiheted, iszonyatos szenvedés volt, amíg egy feladatot megértettem. És persze, egy többváltozós, racionális nevezőjű tört függvény implicit alakját parciálisan deriválni most s tudnám. Mátrixokkal tudok műveleteket elvégezni, de a determináns értelmét (hogy miért van) nem tudom.
A pozitronokról úgy sejtem, hogy máig rejtélyes részecskének számítanak, pályájuk állítólag a visszafordult idő függvényében írható le. Habár erről biztosan sokkal többet tudsz. Ha a pozitron anyag jelenlétében hamarosan találkozik egy elektronnal, ilyenkor megsemmisül és nagy energiájú fotonokat kelt. Ez az annihiláció. Ezen alapszik a pozitronemissziós tomográf (PET). Eszerint az első három fizikai dimenzióban nem mutat semmiféle különösebb mozgást, de az időben csak visszafelé képes haladni? És milyen energiájú fotonokat kelt? Nem lehetne-e a jövőben pl.: műholdakat vagy űrszondákat a kozmikus-sugárzás energiájával táplálni, ha annak befogására valaki előáll egy megfelelő konstrukciójú (mondjuk fotorefraktív anyagokkal, toluolllal, naftollal vagy annak vmilyen származékával, mert az a sejtésem, hogy az aromás szénvegyületek delokalizált elektronjai "hevesebben" reagálnak, mint pl: a konjugált kettős kötéseké) kristállyal?
Köszönöm az eddigi ismeretterjesztést is, sokat tanultam belőle.
Dirac az elmélete alapján következtetett a pozitron létezésére.Ezt semki sem hitte el neki,mert akkor még egyetlen antirészecskét sem ismertek.Azt hitték,hogy a matematika van sak túlhajtva.Amikor 1932-ben Anderson a kozmikus sugárzást vizsgálva felfedezte a pozitron létezését,akkor jöttek rá,hogy ez a Dirac által megjósolt pozitív elektron.Ez kellett ahoz,hogy a Dirac egyenlet különleges jóslása,azon túl,hogy a spinek is automatikusan jöttek ki belőle,nem kellett kézzel beleírni őket,mitna hgy előtti Pauli tette,hogy a tapasztalattal összhangban maradhasson a nemrelítivisztikus kvantummechanika.És a spinhez tartozik mágneses momentum is,ami arányos vele(és párhuzamos),az ezel kijött érték egyezett Einstein-de Haas mérésével(amit nem értettek,mert a vártnál kétszer akorát adott).A mátrixok 4x4-es kiterjedése nem a relativisztikusság miatt van.Ugyanis magasabb dimenziós antiszimmetrikus mátrixokkal is elvégezhette volna Dirac a gyökvonást,és az is jó lett volna Dirac-egyenletnek.Csak a 4x4-es a legegyszerűbb.Ugyanakkor az egész spinű részecskék Proca egyenletében szerplő mátrixok 2x2-esek,annak ellenére,hogy relativisztikusak.A nulla tömegű egész spinű részecskék Proca egyenlete egyenlő a Maxwell-egyenlettel,amiből kifejlődött a realtivitáselmélet,ami 2x2-es.Itt is lehetségesek magasabb ábrázolások.
Van egy olyan speciális relativitáselméleti összefüggés:
m02c4=E2-p2c2.Ez az ami a fénysebesség közelében is érvényes.Ami új sajátság az,hogy az energiát nem bontja szét mozgási és potenciális energiára,mindig a teljes energia számít.A nemraltivisztikus Schördinger-egyenlet egy olyan összefüggés,ami stacionárius esetben:E pszi=p2/2m pszi+V pszi,szóval nemrelativisztikus.Persze a megfelelő mennyiségek operátorok,például a p=hvonás/i nabla differenciáloperátor.Dirac az m02c4=E2-p2c2 egyenletet követelte meg a Schrödinger-egyenletben,persze az operátorokra.De mivel az energia négyzeten van,ezért a gyökvonás itán lesz egy pozitív és egy negatív előjelű megoldás.E=+ vagy - gyökalatt(p2c2+m0c4).A negatív előjelű megoldást is el kell fogadni,hogy a Dirac-egyenlet mükődjön,de ezek a megoldások csak a Compton-hullámhosszú elektroállapotoknál jelennek meg.Ilyen energián zajlik le a párkeltés is.Dirac bevezette a pozitív elektron(pozitron) fogalmát,ami a negatív energiát hordozza.És a pozitív elektronokból álló tenger,amit Pauli elv stabilizál,éppúgy épül fel a tenger a pozitronokból,mint ahogy az atomok elektronfelhői az elektronokból.Az elektronnak azért kell nagy energiájúnak lennie,hogy pozitron keletkezzen,mert csak így tudja felgerjeszteni a pozitront a tengeréből,és ott egy lyukat hagyva vissza.Ehez nagy energiára van szükség,mert a pozitron a tengerében sokkal stabilabb állapotban van(alapállaptoban),mint azon kívűl.Ez a folyamat egyébként a párkeltés.Aztán a pozitron visszaesik találkozik egy elektronnal és annihilációnak felel meg(ez egybeesik azzal a folyamattal,hogy a pozitron visszaesik a tengerébe,betömve a lyukat).A Dirac-mátrixok annak eredményei,hogy így tudta őtletesen gyökvonás elvégezni.Mégis ebből az elméletből automatikusan kijön a spin elmélete,úgyis azokhoz ezeknek kétdimenziós változata,a Pauli-mátrix tartozik.Gyökalatt(alfa2+béta2)=alfa+béta.Ez a skalárok terén nem igaz,de az operátorok(amik reprezentációja a mátrix) lehetséges.Emeljük négyzetre.
(alfa+béta)2=alfa2+béta2+béta alfa+béta alfa.Szóval a gyökalatt(alfa2+béta2)=alfa+béta akkor igaz,ha béta alfa=- alfa béta.Ezek antikommutátora nulla,vagyis antikommutálnak.Vannak operátork,amik kommutálnak.azokra az igaz,hogy alfa béta=béta alfa.És vannak olyanok,amik se nem antikommutálnak,se nem kommutálnak.Erre példa az x-irányú impulzus,és az x-koordinátáa operátorai:
pxx-xpx=hvonás/i.Ez persze azért van,mert ilyenkor a px és x nem számok,hanem operátorok,és azoknál számít a sorrend.Ez azt jelenti,hogy a mátrix antiszimmetrikus.Vagyis ha felcseréljük őket is úgy szorzzuk össze őket,akkor az eredeti sorrendben szorzás minusz egyszeresét kapjuk.A mátrixok ugyanis nem felcserélhetők,ellentétben a skalárokkal.Az operátor olyasmi,mint a forgatás.Az operátorok szorzása egymás utáni elvégzésüket jelenti.Nem mindegy,hogy először lefekszel(ez is forgás) és balra fordulsz,vagy először balra fordulsz és utána fekszel le.Két különböző álllapotba jutsz.Az operátorok vektorokra hatnak,elforgatják és megnyújtják őket.A kvantummechanmikában a mátrixos operátorok az állapotvektorokra hatnak.Persze vannak algebrai operátorok amik a hullámfüggvényekre hatnak.És vannak olyan operátorok,amik ezek keverékei(Pauli-mátrix,spinor).
Hermitikus a mátrix,ha sajátértékei valósak.Ez egy fontos valóssági feltétel,ugyanis azok a fizikai mennyiségek amiket mérni tudunk(ezek a kalsszikus mechanika hagyomás mennyisége)ezeknek az operátoroknak a sajátértékei.és ezeknek kötelező valósaknak lenni,mert a klasszikus mechanika eredményeinek teljesülnie kell.A klasszikus mechanika a kvantummechanika közelítése.De ennek ellenére mégis a klasszikus mechanika mintájára állították fel.
Ne haragudj, ez az ócska fórumszolgáltatás nem tudta megjeleníteni a matematika formáját az egyenletnek, de ha wikpédián rákeresel a Dirac-egyenletre, egyből kiadja.
Dirac eredetileg a következő formában adta meg az egyenletet:
ahol:
m a részecske nyugalmi tömege
c a fénysebesség,
p az impulzus operátor,
a redukált Planck-állandó,
x és t a tér és idő koordináták.
Az egyenletben megjelenő további tagok a 4x4-es αk és β mátrixok, és a négykomponensű psi hullámfüggvény. A mátrixok mind hermitikusak (ami mátrixok esetén ugyanaz, minthogy önadjungáltak, továbbá antikommutálnak egymással:
ahol i és j különböző indexek 1-től 3-ig.
Nos bevallom őszintén, lilagőzöm sincs, hogy miként kell ezt érteni. A mátrixokról olvastam már eleget, de itt nem értem, mi a szerepük, és az impulzus operátorról is csak sejtésem van, hogy egy olyan geometriai tényez, mely befolyásolja a lendületváltozást.
KI tudnád bővíteni szerény és hiányos ismereteimet?
A rapiditás egy új mennyiség a sebesség helyett,amit az az összefüggés definiál,hogy:
v=c th(theta),a theta a rapiditás,vagy magyaros néven sebességparaméter,ami mértékegység nélküli mérőszám.Ez a mennyiség a sebességgel ellentétben fénysebesség közelében is additív,összeadódó marad.Ha v=c,akkot th(theta)=1.A tangenshperbolikus függvéyn a végtelen helen veszi fel az 1 értéket,vagyis ha v=c,akkor theta=végtelen.A fény rapiditása végtelen.Minden sebességű inerciarendszerből nézve a fénysebesség c marad,mert a végtelen rapiditáshoz bármely rapiditást hozzáadsz,vagy kivonsz,az összegük végtelen marad.
A fény sajátideje nulla,a fény számára tényleg áll az idő.Vagyis az ő órája ne mükődik(vagy nincs felhúzva).A nemrelativisztikus Schrödinger-egyenletet nem veszi tekintetbe azt,hogy a fénysebesség a legmagasabb sebesség,és a fény jelenségei számára nincsenek értelmezve.A relativisztikus Dirac-egyenletre illeszkedő határozatlansági reláció már figyelembe veszi azt,és abból már következik a fény tulajdonságai is.
Tanár úgy magyarázta,hogy a sebesség egy olyan mennyiség,amit rosszul választottak,mert a sebességösszeadás képlete nagyon összetett,a sebesség nem additív mennyiség.A rapiditát kellett volna rögtön bevezetni a mozgásállapot jellemzésére,mert az bármely sebességtartományban additív.Persze a középkorban a fénysebességnél csak sokkal lassabb mozgásokat vizsgáltak,ahol a sebességet még nagyon jó közelítéssel lehet additívnak kezelni.
Ilyen dolog történt az optikában.Először bevezették a fókusztávolságot.De ez nem additív,mert a lencsékrendszer eredő fókusztávolsága adódik össze,hanem reciproktörvény érvényes:
1/f=1/f1+1/f2.
Aztán jött az ötlet,hogy a fókusztávolság helyett egy új mennyiséget kéne bevezetni,ami additívan adódik össze,és ez lett a dioptria,ami a fóuksztávolság reciproka:
D=1/f,D1=1/f1,D2=1/f2,és ezzel:
D=D1+D2.Ez a változtatás elég korán megtörténhetet,mert az optika törvényeit már a középkorban is ismerték.De a nem additív sebesség áttérése az additív rapiditásra csak a húszadik században következhetet be,amikor megismerkedhettek a fénysebességhez közeli mozgások tulajdonságával.
Annyit,hogy amikor felismerték a realivisztikus sebességösszeadó képletet,akkor el kellett fogadniuk,hogy a sebesség nem összeadható additív módon.Ehelyett bevezettek egy dimenziótlan mennyiséget,ami már additív és sebességparaméternek neveztek el.
v=(v1+v2)/(1+v1v2/c2)
Legyen v=c th(theta),ahol theta a rapiditás,vagy magyarosan sebességparaméter.A th(x) függvény a thangens hiperbolikus függvény:
th(x)={exp(x)-exp(-x)}/exp(x)+exp(-x)}
Ezzel a sebességösszeadási tétel:
theta=theta1+theta2
v1=c th(theta1)
v2=c th(theta2)
v=c th(theta)
c th(theta)={c th(theta1)+c th(theta2)}/{1+th(theta1)th(theta2)}={v1+v2}/{1+v1v2/c2}
Visszaadja a reltivisztikus sebességparamétert.A fénysebességnél sokkal kisebb sebességeknél azért a sebesség közelítőleg additív,mert th(x) körülbelül x-szel egyenlő,vagyis c th(theta) körülbelül c theta.th(végtelen)=1
És a fénysebesség esetén:
c=c th(theta),vagyis th(theta)=1.A tangens hiperbolikus az egyet a végtelen helyen veszi fel.Vagyis a fénysebességnek megfelelő rapiditás végtelen.
Gyógyulást kívánok Neked!Nagyon jó,hogy sokat levelezhetünk.
A fény nagyon különös anyag.Azért mert fénysebességgel terjed,azzal a sebességgel amivel más részecskék nem haladhatnak,csak megközelíthetik,mert van tömegük.A fénynek nincs tömege azért haladhat fénysebességgel.A rapiditás végtelen értéke is kifejezi,hogy ez egy aszimptotikus állapot.
"Na már mos ebben az a logikai töréspont, hogy a Naprendszerben minden egy adott égitesthez képest kering. Tehát nem fordíthatjuk meg úgy, hogy a Föld kering a Hold körül, vagy a Nap a Föld körül. hanem csak egy helyről tehetünk ilyen megfigyelést két adott pont közül." - Ha jól értem, azt próbálod kifejezni, hogy csak a Földről nézve látszhat úgy, hogy a Nap kering a Föld körül, és csak a Holdról látszhat úgy, hogy a Föld kering a Hold körül. Ha tényleg ezt akarod mondani, akkor egyszerűen tévedsz: a Földhöz ill. a Holdhoz közeli pontokból (illetve a két égitest különböző pontjaiból) nagyjából ugyanez az illúzió tapasztalható. Ha meg nem ezt akartad mondani, akkor fogalmam sincs, mit. Aláhúzott mondatod nyelvtanilag igen homályos: milyen megfigyelést? Melyik "két adott pont közül"?
"Meg aztán értelemszerűen azt gondolánk, hogy vagy végtelen a világegyetem, mert nincs határa, vagy véges, és határa van. Nos de itt az van, hogy nincs határa, és mégis véges. Tehát van logikai töréspont" - Jaj. Az euklidészi geometriában csakugyan ezt lehetne gondolni, de pl. a gömbi geometriában már nem. Igazán nem tudom, miféle töréspontról beszélsz.
Sajnos ezt nem tudom.Igazad van,mert a fénysebesség például végtelen rapiditást jelent.Arra gondolsz,hogy amikor a fénysugár pályája teljesen határozatlan lesz,akkor a tér minden irányét letapogatja?
Igen elolvastam,és válaszoltam is.Benne vagyok,jövőhéten valamelyik nap jó is lenne.
A szinguláris pont fogalmától azért félek mert ahol végtelen jelenik meg,ott végül mindig kiderült,hogy ez az elmélet hibájából adódott.Ez volt az ultraibolya katasztrófánál is,illetve a rezonanciánál is végtelen amplitúdó jön ki,ha kihagyjuk belőle a surlódást.Igazából egy elméletnél legtöbbször mindig van általánosabb-Az általánosabb elmélet közelítéseként kapjuk.De ha a közelítés nem jogos,akkor az elmélet már egyáltalán nem alkalmazható az adott esetben,amit az jelzi,hogy megjelennek a végtelenek.
Igen,régebben sokat foglalkoztam a történelemmel,amikor még azt hittem lehet tudományos alapon foglalkozni vele.Azért mert a történelmi álláspontok mind személyes vitákba torkolnak.Illetve a jelenlevő hatalom egy kicsit mindig a saját verziójának megfelelően átírja.Vannak olyan könyveim(Képes történelem) amik például 56 forradalmáiról eléggé szörnyű módon írnak,mert a 70-es években íródtak.
Volt egy könyv(Bethelemi csillag nyomában)ami csillagászati feljegyzések alapján vissza tudtak manapság számolni egyes történelmi eseményeket:Jézus születése és halála stb.Illetve a maják naptárának nagyon érdekes szerkezete.Hasonló nagyon jó könyv Isacc Asimov:Robbanó napok nyomában,ami azon túl,hogy nagyon jól elmagyarázza a csillagfejlődést,a novákat és szupernovákat,még szintén megemlíti az általuk való kronológiai eredményeket.Meg a piramisokkal is foglalkoztam.Aztán a népvándorlásokkal,amiket éghajlatváltozások indíthattak be.Illetve nagyon érdekes,hogy a Nap király XIV Lajos uralkodása akkor kezdődött akkor a Maunder-minimum kezdődött,és akkor végződött amikor a minimum véget ért és beindult a felmelegedés.Mert a Maunder minimum idején volt a kisjégkorszak,amikor a nagy folyók mind befagytak.
Aztán olvastam László Gyula kettős honfoglalással foglalkozó,és az avarokról írt műveiről.Ő könyveiben hiteles rajzok voltak,a leletek alapján készült illusztrációkkal.És ezenkívűl a gyarmatosításokról is sokat olvastam.És ahogy megismertem el is fordultam tőle,és csak a fizikával és a földrajzzal foglalkozok.Utoljára pár éve foglalkoztam történelemmel.Azért tiltottak ki és törölték le az írásaimat,mert az aktuálpolitikával kapcsolatban írtam.De többet nem is fogok a történelem rovatba írni.
Igen léteznek,de ez a sűrűsődés nem tarhat a végtelenségig,kell lennie egy erőnek ami ezt az összehúzódási folymatot kompenzálja.A dimenziótorzulás folymata,sebessége szerint semmiképpen sem lehet egy univerzális állandó,talán függhet a sűrűségtől.És ahogy a sűrűsődésnél az anyagsűrűség időben növekszik,úgy a dimenziócsavaródás folyamata is exponenciálisan kell csökkenjen,és így egy állandó érték felé aszimptotikusan közeledik a sűrűség,de elég sok idő elteltétvel már állandónak mondható.Képzeld el,hogy a dimenziócsavarodás egy cirkulárisan polarizált hullám,akkor az anyagsűrűség arányos az maplitúdójával,de meghatározza a hullám amplitúdójának időbeli változását.
dA/dt=-f A,ebből kijön,hogy A=A0exp(-ft).Vagyis az f relaxációs idő,kifejezi mennyi idő kell ahoz,hogy az amplitúdó e-ad részére csökkenjen.Ez a dimenziócsavarodási jelenség a tört(vagy fraktál-) dimenziókba sodorja a hagyományos térdimenziókat.Miért ilyen szabályosan?Mert a nemlineáris jelenségek meglepő módon nagyon szabályosak.Pl.KH-instabiltás.
Itt is a mozgás szükségszerűen torz dimenzióba került(itt is van dimeziótorzulás),mert ha a hullámot jobban megnézzük a hullám taraj felületén is hullámok vannak,sőt azok felületén is és így tovább.Szóval fraktál alakult ki.
Szóval az elméleted olyan jelenséggel megbirkozhat,mint a feketelyuk.
Nagyon érdekes,amit írtál!A gammasugárzás-impulzusok felfedezéséről olvastam is egy újságban.Valószínűleg a tudományos világ még nem vette komolyan.A feketecsillag elmélet magyarázatot adhat arra,hogy miért juthatott ki a csillagból a gamma-sugárzás,hogyha a feketelyuk amúgy magába vonzza a fényt.
Szóval azt vitatom,hogy d(x,y,z)=a/2 t2 lenne.Mert a d a tér egyes pontjaihoz tartozó távolság,nincs benne időfüggés,míg a te képleted szerinti d egy időben változó elmozdulása egy testnek ami gyorsul,vagyis d(x,y,z,t)=a/2 t2,nem a tér egyes pontjaihoz tartozó mennyiség,hanem a testtel vándoroló időben változó mennyiség.Ilyen persze tartozik az égitestekhez,ami módosítja is a Doopler-eltolódást,de ez annyira pici,hogy el lehet hanyagolni,vagyis d'(x,y,z,t)<<d(x,y,z).
Én ismerem a gyorsulásra vonatkozó s=a/2 t2 képletet,de ez d-re nem igaz.d=cdt.Mert a v az égitest fényének frekvenciaeltolódásából származik,nem a d segítségével határozzuk meg.A d-t standard gyertákkal határozzuk meg,ami lehet cefeida-változócsillag,vagy egyes tipusú szupernova.v=adt viszont felírható,míg a d=cdt-nél a távolságot időegységre váltottam,de nem hoztam kapcsolatba a v sebességgel.
Itt is a mozgás szükségszerűen torz dimenzióba került(itt is van dimeziótorzulás),mert ha a hullámot jobban megnézzük a hullám taraj felületén is hullámok vannak,sőt azok felületén is és így tovább.Szóval fraktál alakult ki.
