a 60 kg tömegű ember hat a Főldre: 5,7e24 kg * 1.03e-22 m/s2 = 587 N
Az egész persze sokkal egyszerűbb, fölösleges ennyit kavarni, egyszerűen alkalmazni kell a garvitációs törvényt:
F = G * M * m / r2 = 6,67e-11 * 5,7e24 * 60 / 6.225e62 = 587 N Ekkora erő hat a az emberre és a Földre is.
Továbbra is várom a levezetésedet, amiből kiderül hogy ez két különböző nagyságú erő. Eddig csak szófosás volt, és számokkal dobálódzás. Levezetést, minél kevesebb szöveggel, számok nélkül. Behelyettesíteni ráérünk a végén.
Miután a gyorsulást általában pl a Föld felszínén tapasztaljuk, Hol szerepel az F = m * a -ban hogy csak a Föld felszínén lenne érvényes? nem szokás pl ezer vagy millió kilométerekre lévő pontban érvényes gyorsulással foglalkozni.. De. Szokás. Pedig az F=m*a gyorsulás értéke a=F/m egységnyi tömegre az Sajnos az "F" az erő, az "a" pedig gyorsulás, nem egységnyi tömeg. F= G Mm/r2 függvényből: 9,81 N= G*5,7e24*1/r2 távolságon, Ez ha jól sejtem az F = G * mFöld * 1 kg / Földsugár2 akar lenni. (G=6,67e-11 M=5,7e24 kg r=6 225 km) úgy tűnik jól sejtem.
vagyis ahol r2= 38,755*1e12 vagyunk azaz a felszínen Ez ugyan értelmetlen, de r2 = 38,755*1e12 m2
F= m*g = ( 9,81 N) = 6,67e-11*5,7e24*1/(38,755e12) --> Ez az itt a jelenleg fölösleges számok nélkül, hogy a lényeget lássuk, így fest: (1) F = m * g = G * M * 1 kg / Földsugár2 ahol G a gravitációs állandó, M a Földtömeg.
Mivel a = F / m, leosztunk 1 kg-mal, hogy megkapjuk az 1 kg próbatest gyorsulását: g=6,67e-11 *5,7e24*1/(38,755e12)/1 = g=6,67 *5,7/3,8755= 9,81 m/s2 azaz a Föld középpontjától 6225 km-re a felszínen g= 9,81 m/s2 Tehát az (1)-et osztjuk 1 kg-mal, megkapjuk a felszíni gyorsulást: a = F / 1 kg = m * g / 1 kg = G * M / Földsugár2 = 9,81 m/s2 Micsoda meglepetés! Tehát a felszíni gyorsulás g = G * M / Földsugár2 ahol G a gravitációs állandó, M a Földtömeg.
Tehát világosan láthatod, hogy a felszíni g már 1/(38,755e12) azaz a pontos r2 értékének megfelelő csökkenés miatt 1 g a felszínen.
Mégegyszer: Tehát világosan láthatod, hogy a felszíni g = G * M / Földsugár2 ahol G a gravitációs állandó, M a Földtömeg.
Nyílván akkor az embertől ugyanilyen messze van a föld tömeg középpontja.. Nyilván.
És ahogyan a föld gravitációs gyorsulását a középponttól 6 225 km-ren számoltuk, mert ott a felszín és az ember akire a gyorsulás hatni fog.. Nyilván ott van az ember tömegközéppontja.
Nyílván az ember okozta gravitációs gyorsulást is az embertől 6 225 km-re lévő föld tömegközéppontra kell kiszámolni.. Így van. Tehát az ember keltette gravitációs gyorsulás a Föld tömegközéppontjára nézve: a = G * m / Földsugár2 ahol G a gravitációs állandó, m az ember tömege.
Nos itt az ideje hogy behelyettesítsük az ismert értékeket: G = 6,67e-11 m = 60 kg Földsugár = 6.225e6 m M=5,7e24 kg
garvitációs gyorsulás a Föld felszínén: g = G * M / Földsugár2 = 6,67e-11 * 5,7e24 / 6,225e62 g = 9.81 m/s2 gravitációs gyorsulás egy m=60 kg tömegű test miatt Földsugár távolságban: a = G * m / Földsugár2 = 6,67e-11 * 60 / 6,225e62 a= 1,03e-22 m/s2
F = m * a szerint a Föld hat a 60 kg tömegű emberre: 60 kg * 9,81 m/s2 = 587 N a 60 kg tömegű ember hat a Főldre: 5,7e24 kg * 1.03e-22 m/s2 = 587 N
Gondolom így már világos, hogy a síma g-ben már benne lévő r2 -et miért nem szoktuk külön jelezni.. Persze. Mert nincs benne. Az egy konstans - bár levezethető. A 9,81 m/s2 konstans vajon hogyan függ r2 -től? :-))) És Gézoo-fizikában? :-)))
Persze mindez benne van Newton gravitációs törvényében, csak ismerni, érteni kellene....
"De szerintem akkor nem is tudnánk egy adott időpillanatban a szabályos három dimenziónak szemtanúi lenni."
Arra gondolok,hogy amikor a fizikában a dimenziófogalom előkerül,akkor nem a hétköznapi életben használt dimenziókra gondolnak.Szóval amikor a relativitáslméletben négy dimenziós téridőről beszélnek akkor nem azt jelenti,hogy a világban van mégegy kiterjedés amit nem tudunk elképzelni.Olyasmi ez a dimenziófogalom,mint az,hogy a Hilbert-tér végtelendimenziós.Ez egy absztrakt matematikai tér jellemzői,vagyis hány komponensű vektorokkal és hány szor hányos mátrixos operátorokkal írhatjuk le abban a térben a jelenségeket.Például a Hilbert térben függvények vannak,ami folytonosan végtelensok komponensű vektor rendelhtő,ami megalkothatatlan.Például a pszi hullámfüggvény a folytonosan végtelensok bázisállapot együtthatóinak a gyűjteménye,ami függvény,mert vektorosan nem lehetne ezt a sok bázisállapotot technikai okok miatt vektorbe rendezni.Az egyes bázisállapotok a Hilbert tér egyes vektorkomponense.
Szóval a dimenzió egy absztrakt matematikai térben a vektor komponenseinek a száma.A hétköznapi életben is használják a dimenziófogalmat.De ott az egyes kiterjedések jellemzésére,hogy egy 3D-s testnek van szélessége,hosszúsága,és magassága(pl.téglatest).A 2D-s síkalakzatnak már csak szélessége és hosszúsága van(téglalap).Az 1 D-os alakzatnak már csak hosszúsága van(egyenes).A 0 D-os alakzat a pont,aminek már semmilyen kiterjedése sincs.A 4. dimenziót a mozival kapcsolatban meg szokták említeni,hogy egy testhez esetleg tartozhat egy idődimenzió,ami a különböző helyzetekben a test egyes helyzeteit adja meg.
De a matematikai dimenziófogalom nem ilyen.Az,hogy a klasszikus fizikában 3D-s vektorok vannak,az egy kicsit megkavaró.De már ottsem a hétköznapi értelemben vett dimenziófogalom van.A téridőben pláne nem.A matematikai tér(vektortér) egy olyan halmaz,amiben vektori azonosság teljesül az elemek között.És a matematikai tér dimenziója a vektorok skalárkomponenseinek a számát adja.
Még az 1700-as években nem nagyon használták a vektorokat,mindig csak skalárkomponensekkel dolgoztak.Csak valaki kitalálta,egyszerűbbek a képletek,ha ezekből a skaláregyenletekből álló egyenletrendszert egy darab vektoregyenletrendszerrel helyettesíti,így egyszerűbb lesz minden,és szemléletesebb.Csak azt az egy feltételt kell kikötni:csak olyan egyenletrendszerből lehet egy darab vektoregyenletet képezni,ami úgy transzformálódik,mint ahogy a vektortér geometriája megköveteli.3D-s vektorokra az Euklideszi geometria,a 4d-s téridő vektora a Lorentz-geometria szerint transzformálódik.A transzformáció azt jelenti,hogy amikor a vektort egyik vonatkoztatási rendszerből nézzük,majd aztán áttérünk egy másik vonatkoztatási rendszerbe akkor a vektort reprezentáló oszlop vagy sormátrix elemi,hogy változnak meg.
Miután a gyorsulást általában pl a Föld felszínén tapasztaljuk, nem szokás pl ezer vagy millió kilométerekre lévő pontban érvényes gyorsulással foglalkozni..
Pedig az F=m*a gyorsulás értéke a=F/m egységnyi tömegre az
F= G Mm/r2 függvényből: 9,81 N= G*5,7e24*1/r2 távolságon,
(G=6,67e-11 M=5,7e24 kg r=6 225 km)
vagyis ahol r2= 38,755*1e12 vagyunk azaz a felszínen
Ez a zöldség hol szerepel az F = m * a képletben? A mértékegységek sem stimmelnének, ha valami távolságnégyzet szerű valamit is bekavarsz.
Vagy pedig az általad megadott a=1e-22 m/s2 most már valahogy nem jó. Akkor hogy számítod ki a jó értéket? Képletet, levezetést, ne süket dumát! Kezdheted talán itt (177): F=k * M * m/r2
A föld tömegközpontja az emberétől 6 000 000 méterre van, ami miatt a négyzetes uttőrvényből következően 1/(6e6 *6e6)= 1/36e12 = 1/36 * 1e-12 -szor kisebb az ember tömege által okozott gyorsulás a Föld tömeg középpontjának helyén, lévén, hogy az ember tömegközéppontjára adtam meg az a=1e-22 m/s2 értéket.
Persze ez azért csalóka mert a Föld esetében a tömegközéppontjától éppen ilyen messze lévő felszíni gyorsulás értékét g=10 m/s2 értéket adtam meg.
Így az emberre ható vonzóerőnél nem kellett a távolsággal számolni mert benne van a
10 m/s2 értékben..
Viszont a Földre ható ember okozta gyorsulás értékét az ember tömegközéppontjáról át kellett számolni a Föld tömeg középpontjában érvényes értékre.
Hogy mit is? Talán csak annyit, hogy felhívjam a figyelmedet, (és az olvasók figyelmét - ez a fontosabb) hogy ismét bődületes nagy baromságot beszélsz. De azért bizonyíthatsz, és elismerem ha tévedtem. Lássuk!
Szóval ami lemaradt: Igen. Végigolvastam. Igaz, nehezen ment, mert szinte végig vitatkoztam volna Veled az egészet, de elolvastam.
Azért tartottam érdemesnek a komoly vitára, mert nagyon sok szuper gondolat van benne, de sajnos olyan kaotikus halmazban, hogy beláttam azt, hogy ebben a formájában vitaalapnak nem jó.
Ezért kértelek kétszer arra, hogy rövidítsd le, hogy láthatóvá váljon, hogy mi része az elméletednek, és mi az amit belső monolőgként mellé gondolsz, mint egy bizonyítékát.
A dimenziókról sem véletlenül írtam Neked. A kiterjedés - azaz a dimenzió, tágabb értelemben kiterjedés azaz mennyiség vagy mértékegység..
Így magának a dimenziónak a tágulása - zsugorodása akkor értelmezhető, ha a szemlélővel (ill. eszközeivel) történik olyan hatás ami a dimenzió mértékegységeinek megváltozásával jár.
Ilyen hatást állít Einsstein a relativitás elméletével, amikor a sebesség hatására az óra lassul vagy a hossz rövidül.. És az áltrelben a görbült teret követő térkoordináták egységeinek rövidüléséről, a koordináta tengelyek irányainak eldeformálódásáról elmélkedik. De ez nem új.. Igaznak sem igaz, de ő éterben gondolkodott, így az éterének mint egy láthatatlan szivacsnak a markolászása az éter deformálásán keresztül a koordináták deformálódását következményként hozta magával.
Szóval, szóval: Miben új, és miben igaz a Te térgörbületed, koordináta vagy helyesebben dimenzió torzulásod?
Amúgy érdekes az a történet,hogy Newton F=dp/dt=ma (ha m=állandó) törvényből és az F=gamma m1m2r/r3-ből már következik az F1=-F2 hatás-ellenhatás törvénye.És állítólag a gravitációs törvényt előbb ismerte fel,mint a hatás-ellenhatás törvényét.Így két felismerés már kiadta a harmadikat.A szuperpozicíó elvét Newton negyedik törvényének nevezik,bár ennek Newtonhoz nem volt köze,csak később egészítették ki.De ez szerintem nem axióma,mert csak lineáris erőknél igaz.Míg a három Newton törvény nemlineáris erőknél is müködnek.
Ami az erőket illeti a klasszikus F=k * M * m/r2 csak a szorzatot mutatja..
Amint a számításból is látszott azt is, ha mint függvényt analizáljuk, hogy a tömeg nagyságával egyenesen arányos az erő nagysága.. de nem csak a vonzottra igaz, hanem a kialakuló vonzóerőre is!
És még nem is jól számoltam, mert nem F= 2e-12 N hanem a gyorsulásokból e-13..
kifelejtettem az 1/36 -nál a tizedet, az arány pedig 700/2e-14 .. 350e14 ~ 3e16 ami a
szimpla tömegarány 1e22 -jénél még 6 nagyságrenddel kevesebb is.. de még a függvényből, számítás nélküli következtetés még így is sokszorosan alátámasztatott.
Azaz valóban, minket sokszor jobban vonzz a Föld, mint mi a Földet.
Te az ember tömegközpontjától 1 méterre lévő 10e-22 értékkel számoltál, ami akkor is amikor a földön állunk 6000 000 méterre van a Föld tömegközpontjától, így az egész Földre 1/3 * 10e-12 szerese hat azaz
F= 1/3 *10e-34 ezt megszorozzuk a Föld 6e24 kg tömegével = 2e-12 N erőt kapunk
azaz az ember a teljes Földet rajta állva is csak F=e2-12 N erővel vonzza..
A föld pedig az embert?? Engemet pl 700 N -al... ami kicsit sokkal több..
