Ami az erőket illeti a klasszikus F=k * M * m/r2 csak a szorzatot mutatja..
Amint a számításból is látszott azt is, ha mint függvényt analizáljuk, hogy a tömeg nagyságával egyenesen arányos az erő nagysága.. de nem csak a vonzottra igaz, hanem a kialakuló vonzóerőre is!
És még nem is jól számoltam, mert nem F= 2e-12 N hanem a gyorsulásokból e-13..
kifelejtettem az 1/36 -nál a tizedet, az arány pedig 700/2e-14 .. 350e14 ~ 3e16 ami a
szimpla tömegarány 1e22 -jénél még 6 nagyságrenddel kevesebb is.. de még a függvényből, számítás nélküli következtetés még így is sokszorosan alátámasztatott.
Azaz valóban, minket sokszor jobban vonzz a Föld, mint mi a Földet.
Te az ember tömegközpontjától 1 méterre lévő 10e-22 értékkel számoltál, ami akkor is amikor a földön állunk 6000 000 méterre van a Föld tömegközpontjától, így az egész Földre 1/3 * 10e-12 szerese hat azaz
F= 1/3 *10e-34 ezt megszorozzuk a Föld 6e24 kg tömegével = 2e-12 N erőt kapunk
azaz az ember a teljes Földet rajta állva is csak F=e2-12 N erővel vonzza..
A föld pedig az embert?? Engemet pl 700 N -al... ami kicsit sokkal több..
"Azonnal a Föld felöl elérnek és hatnak rád a Föld gravitációs hullámai. Miközben a te hullámaid még 2 másodpercig úton vannak a Föld felé.. ekkor gyorsan visszabújsz a hold mögé.. így amire a Te hullámaid vonznák a Földet, Te már árnyékban vagy.. és nem küldsz több hullámot a Föld vonzására..
Azaz a két hatás időben külön-külön hat.. így nagyságaik aránya kérdéses.."
Igen.Itt is felléphet olyan késleltetés mint ami a fény esetén fellép.Csak azt nem tudom,hogy ha szintén fénysebességgel terjed,akkor hogyan fogják tudni megkülönböztetni a fénytől.Mert valószínűleg a gravitációs hullám is ugyanúgy energiát szállít,mint a fény?
"De rossz érv az, ha elméletünk védelmében az elméletünkből merítünk érvet. Ezért hát el is állok ettől, és felteszek egy kérdést: a pionok hogyan változtathatnák meg ha negatív impulzusról beszélünk, a nukleonok perdületét, ha azoknak nem perdülete van hanem spinje... és az erősen más, mint a perdület, főként azért mert a dimenziók más milyenek az atomon belül. Ezt hívom amúgy torzult dimenziónak."
A negatív impulzus a klasszikus fizikában is előfordulhat,mert ha a te mozgásiányoddal ellentétes irányban halad egy test és ütköztök akkor negatív impulzust ad át neked.Persze ez a vektorképből származik,de ezt át lehet rakni a skalárképre,ha elfogadjuk hogy negatív számnak a 180-al elforgatott vektor,és a képzetes i számnak(gyökalatt-1) a 90-al elforgatott vektor felel meg.
A spin fogalmát még Pauli önkényesen vezette be,hogy meglehessen magyrázni a Ster-Gerlach kisérlet eredményeit,illetve az anomális Zeeman effektust,ami ellentmond annak,hogy a részecskének csak pályamomentuma lenne.És ezért bevezette a kétimenziós Pauli mátrixokat,vagyis a spinmátrixokat.A baj az,hogy a Schrödinger egyenlet nemrelativisztikus,ezért a relativisztikus jelenségeket nem tudja megmagyarázni.
Aztán jött Dirac és felírta a Dirac egyenletet,amiben a feles spinű részecskék esetén igaz relativisztikus Hamilton operátort hazsnálta,és ebből kipotyoktak a négydimenziós spinmátrixok,amik nemrelativisztikus közelítésben a kétdimenziós Pauli mátrixokra redukálódtak.Szóval a relativisztiku effektusok adják a spint.
E=mc2+1/2 mv2.De ha a relativisztikus effektusokat is figyelembe vesszük akkor a sebesség negyedik hatványával és a még magasabb hatványával arányos végtelensok tagok is jelentősek.A Schrödinger egyenletben a mozgási energia a 1/2mv2 tagból áll csak,míg a Dirac egyenlet a teljes energiával számol,amiben a magasabb sebességhatványos tagok és az elektron mc2 nyugalmi energiája is szerepel.Az ezzel kijövő perdület más nagyságú lesz,mint az a perdület,ami a nemrelativisztikus Schrödinger egyenletből jön ki.A két impulzusmomentum különsége az amit spinnek hívnak.Ahogy a Dirac egyenletben az energiát nem bontják szét nyugalmi és mozgási energiára,így az impulzusmomentumot sem kell szétbontani külön pályaimpulzus és spinmomentumra.
A spinre azért nincs szemléletes kép,mert mi a nemrelativisztikus közelítéses világban élünk,ahol a mozgási energia csak az 1/2mv2,és nincs előtte nyugalmi energia illetve végtelen sok sebesség mégmagasabb hatványait tartalmazó tagok.Ha mi világunkban is irtozatosan nagy c-hez kzeli sebességek uralkodnának,mint amik az elemi részecskék között nem ritkaság,akkor számunkra nem tünne fel a spin létezése,mert azt a mi relativisztikus impulzusmomentum kifejezésünk magában tartalmazná.
A kvantummechanika másik nagy ellentmondása az,hogy az erőkifejezés nem:
F=-gradU,hanem vannak utána még végtelen sok tag,amiket összemérhetők az első taggal.Ezért nem is erőkkel számolnak a kvantummecahnikában,hanem energiával és impulzussal,mert technikailag csak véges sok erőtaggal tudnának csak számolni(végtelensokkal nem lehet),így mindig csak közelítő elméletek lennének.Emiatt nem ér sokat a kvantummechanikában az erőkre vonatkozó klasszikus mechanikai tételek.Persze a hatás-visszahatás tétele továbbra is fennáll,csak végtelen sorból álló erők esetére.Ezért célszerűbb visszatérnünk az energia és impulzusmegmaradásra,hogy ne kelljen az erőfogalmat bevezetnünk a kvantummecahnikában,hogy ne csak közeltő elmélet lehessen.Amúgy a Newton hatás-visszahatás törvénye az impulzusmegmaradásból adódik.
"Más megközelítéssel, ha a tömeg nagyságácal egyenesen arányos a vonzóerő nagysága, akkor a nagyobb tömeg nagyobb vonzóerőt gyakorol a kisebb tömegen, mint viszont a kissebb a nagyobbon.
Amit a kettőjük közé dugott mérleg mutat az a két erő összege."
Szerintem a nagyobb tömeg ugyanakkora erőt gyakorol a kisebbre,mint a kisebb test a nagyobbra,csak az irányúk ellenkező.Newtont a gravitációs törvény sugalta a harmadik axiómájához,legalábbis azt olvastam.Például a Föld ugyanakkoró nagyságú erővel vonza az embert,mint amekkora nagyságú erővel vonza az ember a Földet.Ami eltérő a különböző tömeg testek esetén az az erő által bekövetkező gyorsulásuk.Például az ember ha a Föld felé 10 m/s2 gyorsulással gyorsul,akkor a Föld csak 10-22 m/s2-el gyorsul,ami kimutathatatlanul kicsi gyorsulás,de mégsem nulla.
Valami rémlik, de nagyon régen, vagy nagyon érintőlegesen olvastam ilyesmiről, és bevallom fogalmam sincs róla. Amit leírtál, annak alapján logikusnak tűnik..de mivel nem egészen értem, így nagyot tévedhetek,,
A példa arról szól, hogy kilépsz a hold mögül (mint árnyákoló, gravitációs mező eltorzító, stb.) mögül és ..
Azonnal a Föld felöl elérnek és hatnak rád a Föld gravitációs hullámai. Miközben a te hullámaid még 2 másodpercig úton vannak a Föld felé.. ekkor gyorsan visszabújsz a hold mögé.. így amire a Te hullámaid vonznák a Földet, Te már árnyékban vagy.. és nem küldsz több hullámot a Föld vonzására..
Azaz a két hatás időben külön-külön hat.. így nagyságaik aránya kérdéses..
Más megközelítéssel, ha a tömeg nagyságácal egyenesen arányos a vonzóerő nagysága, akkor a nagyobb tömeg nagyobb vonzóerőt gyakorol a kisebb tömegen, mint viszont a kissebb a nagyobbon.
Amit a kettőjük közé dugott mérleg mutat az a két erő összege.
Azaz Newton törvényei csak az egyidejű, és közös támadáspontú erők által kifejtett hatásokra érvényesek, az összes többi esetben nem.
"Ami fontosabb, az valóban az, hogy a mozgás és a spin és.. hatására korrekten számítható a célpont helye, ha ismerrjük a sugárzás irányfüggvényét.
Egyes esetekben már ismerjük. Azaz helyesebben a valószínűség egy kis kúpszögű térfogatot ad.."
Ilyenről már olvastam valamit.Ket vektorokkal lehet kezelni ezt a problémát,és speciális esetben vissza is adja a klasszikusmechanikai szóráselméletet.Ilyenkor a teljes impulusmomentum(j) és annak z komponense(m) alkot egy kettús bázisvektort:ket(j,m).Csak a együtthatók kiszámításáról nem mond semmit.:(Pedig ezzel a módszerrel olyan magasabb gerjesztésű atomon való szórást is meglehetne magyarázni,amiről a klasszikus mechanika nem mond semmit.
Hallottál már a szolitonok és a kvantummechanikai kötött állapotok közötti analógiát?Ha van egy vízfal és az leesik akkor annyi szolitont hoz létre,mint amennyi kötött állapot van egy a fal magasságával azonos mélységű potenciálgödörben.Ezért nem lehet Azért nem az átlagos vízszintnél alacsonyabb szintű zsilip megnyitásakor szolitont előállítani,mert ennek a kvantummechanikai szórt állapotok felel meg,ezért ilyenkor csak diszperzív kis ampiltúdójú hullámok keletkeznek.Most olvastam erről,és egy kicsit durvának tartom.Főleg,hogy a kétdimenziós szolitonokra példa a Jupiter Nagy Vörös Foltja!Ezek mindegyikének örvény alakja van.Bár lehet,hogy ez csak formai analógia,mert a szoliton terjedéséhez közeg kell!
Én elolvastam.Csak a nem tudom,hogy pontosan milyen dimenziófogalomra gondolsz?Arra,amit a hétköznapi életben használnak,vagyis hogy a test dimenziói a hosszúsága,a vastagsága,a magassága,vagy a mozgásának az idődimeziója?Ekkor a dimenziótorzulás azt jelenti,hogy a testnek kétféle vastagsága is lesz a hosszúsága és a magassága mellett?És a részecskéknek is emiatt változik meg a tuajdonságaik.Vagy matematikai értelemben vett tereknek a dimeziófogalmára gondolsz? "2.No, de mindegy: a legutóbbi válaszom a foton hullámcsomag "honnan tudja" kérdésre szerinted jó volt?"
A legkisebb hatás elvének letapogató mechanizmusára gondoltál?
"3.Továbbá mondtad, hogy a legutóbbi beszédedre, megpróbálsz az én színvonalamnak megfelelő zanzásított választ adni. Nos ezek voltak, amiket írtál, ha fontos és az elméletemet szorosan érinti, akkor minden bizonnyal előnyömre válna:"
Igen.A kvantummechanikában a részecskékhez hullámfüggvényt rendelnek,és ezzel jellemzik annak mozgásállapotát.Ha ismered az elméleti mechanika hullámtanát,és meg tudod oldani,a megfelelő hullámegyenleteket,akkor a kvantummechanikával is könnyen boldogulhatsz.Mennyire ismered az exponenciális függvényeket,az e-ados kifejezéseket,a komplex számokat?Illetve mennyire ismered az operátorokat?Mert ezek ismerete szükséges.
"Ezt nem értem, mármint azt, hogy honnan tudná... hiszen a foton C sebessége "végtelen utat jár be" ahogy Feyman mondaná ,minden utat két koordináta között. Akkor ezek közül érintheti azt a fermiont amelyiket épp figyelünk, tehát (A) megfigyelő csak annyit lát, hogy a fotonhullámcsomag "eltalált" a egyik atomtól a másikig."
"os nagyon kapcsolódik a témához ennek a felvetése... merta dimenzió torzulásokkal pont azt akartam egyrészt megmagyarázni, hogy nem lehet sem ellipszis pályákat felvázolni, sem kör pályákat felvázolni az atomon belül."
A dimenziótorzulás azt jelenti,hogy számunkra az atomi világ jelenségei azért elképzelhetetlenek,mert atomi méretekben a dimenziók eltérnek attól,amit mi makroszkópikus világban megfigyelhetünk?
"Így már kissé érthetőbb hogy miért lehet beszélni másféle dimenziókról... sőt ez nem csak a térdimenziókra vonatkozik."
A dimenzió torzulás azt jelenti,hogy a fizikai mennyiségek úgy vislekedne,mintha a 3D-s világtól eltérő matematikai térben müködnének?
Olvastam,hogy a színképvonalak elektromos tér miatti eltolódása(Stark effektus) az energiákra egy gyökös kifejezést kapunk.Ha ennek vesszük a gradiensét,hogy meghatározzuk az erőt,akkor végtelen hatványsort kapunk.Ennek első tagja egyezik meg a Newtoni-erőtörvénnyel.Makroszkópikus méretekben csak az első tag jelentős,a többi tag elhanyagolható,de mikroszkópikus méretekben már a többi tag is összemérhető a többi taggal.Szóval az erőtörvény egy végtelen hatványsor a kvantummechanikában,a klasszikus mechanikai erőtörvény ennek közelítése,ha a sorfejtés elsőrendű tagját meghagyjuk.A kvantummechanikában ezért csak energiákkal,és impulzusokkal számolnak,nem végzik el a deriválást,hogy ne kelljen egy végtelen tagból álló erőkifejezéssel szembenézniük.
De egyetértek azzal,hogy el lehetne fogadtatni a Newton-törvényt a kvantummechanikában csak akkor a matematikai dimenziókat kéne hozzáigazítani,eltorzítani.Áltrelben például a metrikus tenzorral csinálnak ilyen manipulációkat,de ott nem a dimenziószám változik,hanem a téridő görbület.
Szerintem mindenképp fontos lenne a kvantummechanikát elsajátítanod,hogy képletekbe öntsd a mondataidat,mert ezzel leellenőrizheted elméletedet,illetve ha helyes,akkor megjósolhatsz különböző ismert vagy ismeretlen jelenségeket.
"Lebegyev még Eistein előtt évekkel publikálta az E=mc2 összefüggést."
Ő volt az a Lebegyev,aki a fénynyomás kisérletét is végrehajtotta?
"Azaz amit Te valamiféle nyomás vagy feszültség okozta hordozónak tulajdonítasz, az nem a térben, hanem már a kisugárzás elött determinálódott."
Szóval akkor a különböző jelenségek összejátszása kitüntett egy rányt amerre a fotonnak ki kell sugározodnia,és az pont arra mutat amerre a másik atom van?Ilyen tényező például az,amit példaként említettél:a fémekben a rácsszerkezet és a bőrhatás?
Engem az zavar,hogy ha van két töltött részecskénk,akkor hogyan tud olyan sok fotont kibocsátani,hogy az elidézze a gömbhullámilluziót.Mert ha gerjesztve van egy atom akkor OK,lesugároz egy fotont.De alapállapotbeli atomok között is van valamiféle kapcsolat.
"Ezzel még a köbös maximumok közvetlenül a forrásnál még rendben is lenne, de a növekvő sugárral már borulna ez a model."
Arra gondolsz,hogy a gömbhullám felszíne,ahogy egyre nagyob lesz,egyre inkább a távolsággal arányosan csökken az amplitudója?
":):) Közben megnéztem a Robotzsaru 3-at.. Ezért bocs, ha kicsit dekoncentrált voltam közben. :):):) :D:D"
Jó volt a film?Ha tudtam volna,hogy lesz akkor én is megnézem.Csak a buta Megasztárt kellett hallgatnom!:)
Nagyon tetszik az összefoglalód! Kicsit még lehetne tisztítgatni a gondolatmenet vezetésén, de már így is nagyon jó!
Nos, igen, a klasszikus tárgyalásmódok nem vették, nem vehették figyelembe a relativisztikus hatásokat és még sok mindent sem. Lévén, hogy előbb születtek, mint a figyelembe veendők..
Így nem marad más, a tanulásban a történelmi sorrendben kell haladnunk, még így is érnek meglepetések bennünket.
Példaként említem, hogy Einsteinnek tulajdonítjuk a kapillárhatás és a Brown mozgásnak a leírásában a molekula fogalmának bevezetését, ill. az E=mc2 kiötlését,
miközben történelmi tény, hogy már születése előtt Avogadro és kollégái használták az atomcsoportok jelzésére a molekula fogalmat, és Lebegyev még Eistein előtt évekkel publikálta az E=mc2 összefüggést.
Visszatérve az összefoglalódra, azért írtam az előző válaszomban a hullámhossznyi távolságokon kialakuló maximumokról, mint példáról, mert ezzel szemléltetni szerettem volna azt, hogy előfordul, hogy az eredményeket éppen a mérések helytelen végzésével, mi magunk "generáljuk".
Itt van a kérdésed: Honnan tudja a foton, hogy pont akkor és oda kell mennie? Vagy honnan tudja az elektron? Nos, egyik sem tudja.
Lajcsibát a másik fórumon éppen arra akartam rávenni, hogy találjuk meg az összefüggést az elektron mozgása és a foton sugárzás jellemzői között.
A lényeg az, hogy amikor mozgatunk sok elektront (áramot hozunk létre), akkor ezzel már egyfajta irányítottságot hozunk létre.
Mert amíg egy fémfelszínen a vezető szint elektronjainak elmozdulásait és ezzel a sugárzásait véletlenszerűnek látjuk, akkor persze tudjuk, hogy a hőmozgástól a beérkező kűlső fotonok hatásáig zajszerű eloszlás okoznak a időben és helyben véletlenszerűen megjelenő hatások.
Ezt a "káoszt" nagy mértékben csökkenti már egy gyenge statikus potenciál hatására bekövetkező áramlás is, majd még jobban csökkenthetjük azzal, ha változó sebességű potenciál hatásának tesszük ki az elektronokat, ha pedig az elektronmező fizikai alakjának meghatározásával tovább szabályozzuk az áramlást, akkor "összefésűlhetjük az egyes elektronok jellemzőit.
Ilyen alaki megoldás pl. az is, ha A felszínt nem egyetlen fémylemezből alakítjuk ki, hanem nagyon sok párhuzamos vezetőből. Mert ez esetben úgy növelhető a látszólagos térerősség, hogy közben a forrásban nem alkalmazunk sem nagyobb áramot, sem nagyobb feszültséget, a lemezt helyettesítő, egymáshoz nagyon közel, de egymástól elszigetelten elhelyezett nagyon vékony vezetékeken folyó áramok
hatására a kisugárzott fotonok frekvencia eloszlása nem egy klasszikus Maxwell görbe képét mutatják, hanem inkább egy Dirac impulzus jellegű, nagyon szűk frekvenciasávot adnak.
Ez persze annak köszönhető, hogy egy nagy felszínen lehetőség van a keresztirányú áramlásokra a rácshibák és a zajok keresztirányú hatásaira.
Miközben a vékony szálak rácsszerkezete a készítésük technológiájából (húzással készűlnek) adódóan hosszirányban sokkal homogénebb mint a lemezé, és az elszigetelés és a bőrhatás együttes hatása miatt a szálakban az áramlás lehetséges (legvalószínűbb) iránya fokozottan a szál hossztengelyének irányába hat,
sokkal több elektron fogja a szálak hossztengelye mentén végezni a mozgását.
Ha pedig a szálakből vékony síkot képezünk, akkor tovább befolyásolhatjuk a kisugárzást végző elektronok mozgását.
Így nem csoda, ha a fázisok és a frekvenciák sokkal jobban egybeesnek és ezzel
sokkal nagyobb hatást váltanak ki a detektorban is, mint akkor amikor a nagy felületű lemezről érkező fotonok egy része eleve más frekvenciűjú, fázisú és még tetejében ezek a "rossz" frekijű és fázisú fotonok interferenciája még a "jólnevelt"
fotonok hatását is csökkenti.
Szóval, merre is sugároznak ezek az elektronok?
Azt már tapasztalatból tudjuk, hogy ha a spint valamint a mozgási-gyorsulási irányokat nézzük, akkor a kisugárzás iránya ezzekkel szoros összefüggést mutat.
Ha pedig ennyire konkrétan meghatározott a kisugárzás iránya az adott elektron mozgásállapota által, akkor ameddig ez az elektron szoros rezonancia rendszer része, mindaddig a rendszer adott téridő pontjai felé fog sugározni.
Azaz amit Te valamiféle nyomás vagy feszültség okozta hordozónak tulajdonítasz, az nem a térben, hanem már a kisugárzás elött determinálódott.
Vagyis nem kell semmit sem feltételezni vezető közegként az ilyen fotonok számára sem, mert még a kisugárzás előtt maga az elektron vette fel azt a "célpontot" a rezonáns rendszerbeli helyével, szerepével.
