Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
A Lidlis mini fúró, gravírozó gépet is merem ajánlani, nagyon jó kis cucc hobbi célokra. Árban is sokkal jobb, csak egy acél vágó pengét kell hozzá venni. Zzemokinél van például.
Biztosan így van ahogyan írod, de ez a fránya korona-helyzet megcsappantotta a bevételi forrásomat és most nem engedhetek meg magamnak ilyesmit. Olcsóbb megoldásban kell gondolkodjak. De azért köszönöm a válaszodat!
Ha rárakod a sín alapokat -gondolom az is 9mm rétegelt lemez lesz- az fog még valamennyit merevíteni rajta, főleg azokon a részeken ahol több vágány van egymás mellett. A dolgon még úgy is lehet segíteni, hogy a terep alá 4mm -es lemezt ragasztasz, de ez már azért érezhető mértékben fogja növelni a súlyát. A domborzat viszont nem fog semmilyen merevítést adni, mivel a habanyag nem erre való.
Szerintem hosszútávon megéri a Dremel-t megvenni, ha az ember terepasztal építésére adja a fejét. Nem csak a sín darabolására lehet használni, később többször is használni fogod az építés során. Itt találtam a legolcsóbban:
Korábban én is lombfűrésszel próbálkoztam -biztos bennem van a hiba- de nem tudtam vele szépen vágni sínt. Dremel-lel ez nagyon szépen megy. Ami még mellette szól, hogy később sokféle egyéb kiegészítőt is tudsz hozzá venni, így tényleg multifunkciós kis cucc lesz belőle.
Én lombfűrésszel szoktam sínszálat vágni, de már beépített vágányhoz azzal valószínűleg nem férsz hozzá rendesen. Szerintem egyébként bármilyen fémhez avaló fűrészlap jó, csak megfelelően vékonyat kell szerezni, hogy ne hagyjon túl nagy hézagot. Nem annyira kemény a sínszál, hogy szerszámgép kelljen hozzá.
Ezt jó, hogy mondod, mert több helyen olvastam korábban, hogy nagyon "hangos" lesz a játék az asztalon, és elsősorban zajcsillapítás miatt alkalmazzák a parafát. Viszont nekem is fejtörést okoz a megfelelő beépítés, mert
- ez lesz az első modulom (asztalom)
- van benne lehajtható rész, aminél különösen kényes téma lesz a két rész illesztése N méretben
- ha a parafát, mint felépítményt szeretném alkalmazni, akkor pontosan kell illeszkedni a vágány vezetési vonalát követve, és nem biztos, hogy szépen ki tudnám vágni, hogy N méretben is optikailag elfogadható legyen.
Szóval nem zavaró akusztikai szempontból az elhagyása?
Sín szakaszoláshoz érkeztem és szeretném megkérdezni tőletek, hogy mit javasoltok a sín darabolására? Láttam speciális eszközöket (pl Dremel multifunkciós eszköz) de sajnos nem állok anyagilag úgy, hogy tízezreket költsek csak a vágásra.
A Roconak láttam manuálís sínfűrészét - de sehol nincs készleten - és nem is tudom, megéri-e.
Jártam barkácsáruházakban, hogy esetleges vágókorongot szerezzek, melyet egy kézifúróra tudok szerelni, de szabályosan hülyének néztek, mert ilyen korong nincs (szerintük).
Szóval tanácstalan vagyok, hogy mit használjak. Válaszaitokat előre is köszönöm!
Itt a lényeg: a rendeltetésszerű használata kizárja a nagy erejű csavaró mozgásokat.
Amit küldtél képet, abban egy andrásolás látható - ha jól tudom a nevét. Ezt kivitelezni bonyolult, így azt találtam ki, hogy minkét átlót megcsinálom. Az egyik irány az egyik darabon már megvolt - de önmagában kevésnek bizonyult. Így, minkét "átlót" berakva, már nagyságrendekkel kevesebbet tekeredik.
Az hogy szép munka, nem az én érdemem. Csak megterveztem, a bútorlpaszabász, levágta a darabokat. A szépen levágott darabokat már összecsavarozni+csapolni+ragasztani nem akkora kunszt. Súlya az van. A 3 darab együtt kb. 40 kiló...
Köszi! Nem tettem parafát, mivel az előző asztalnál nem voltak túl jó tapasztalataim vele. A szegmenshatároknál hajlamos volt elmászni, nem kevés fejfájást okozva.
Ezt egy régi kis füzetből másoltam ki és nekem bevált, de lehet hogy nincs is rá szükség.
Milyen mértékű nálad a csavarodás? A szerkezete nagyon hasonlít a Fremo szabványhoz. Annak is van némi csavarodása, de eddig ez tudtommal senkinek sem okozott problémát, mert a rendeltetésszerű használata kizárja a nagy erejű csavaró mozgásokat. Azért egy modult az ember óvatosan pakolgat. :)
Segítséget szeretnék kérni. Elkészült - végre - a terepasztal 3 darab kerete. Egyenként 85*150cm-es darabok. Illesztőkkel szépen összeilleszthetők, M10-es csavarral rögzíthetők. 18mm-es rétegelt lemezből csavarozás+ragasztással készült. Brutális stabilitás... majdnem minden irányba. Így állítva - ahogy a képen is látszik - fent megfogva a két sarkát/oldalát a kereteknek, megcsavarhatók a keretek, ha alul rálépek, hogy ne forogjon el. (A tekerés irányát próbáltam a nyilakkal érzékeltetni). Azaz tud tekeredni egy picit a keret. Csak ebben az irányban mozog. Nem olyan vészes, de van tekeredése. A másik irányokban iszonyat stabil, és erős. Lehet-e, érdemes-e tenni valamit ez ellen?
(valószínű nem, mert fizika az egész, és 9 cm a lemez átmérője, így ebből az irányból érkező erőhatásra egyszerűen, nem tud mit csinálni: tekeredik...)
Azért nem hiszem, hogy nagy mázlista lennék, egész egyszerűen csak arról van szó, hogy a saru azt az egy dolgot csinálja ami elvárható tőle: összeköti mechanikusan és elektromosan a síneket.
Nálam ez a vágányzat arra van, hogy az évek során kikísérleteztem a számomra legoptimálisabb geometriát - mert hát a monitoron a rajz egy dolog de a gyakorlati próba az meg rendszerint teljesen más - emiatt mint ahogy írtam már számolatlanul össze és szét voltak húzva a vágányok (most a harmadik lakásban vannak összeépítve, itt is a második szobában, volt már szőnyegen; egyenes-, L-, U- és O- alakú asztalelrendezésen többféleképpen is összeépítve az elmúlt 10 év folyamán, úgyhogy már nem számítok rá, hogy eljutok oda, hogy egyszer csak kontakt hibák lesznek szét-össze tologatástól, egyrészt mert nincs mitől kitáguljon a saru (nem lehet csak egyenesen szét-össze tolni különben törik a töltés), másrészt már csak azért sem mert ebben a lakásban állandóan asztalon volt, és az utóbbi 3 évben a pályarajz 80-85%-ban már nem bolygatott változatlan geometriájú, gyakorlatilag "terepasztal érett". :)
Az teljesen igaz, ha szakaszolni kell, akkor mindenképp kellenek plusz betáplálások, mint ahogy az is, hogy csonkáról messze nem ideális betáplálni, ez fix asztalon nem is így lesz majd, de most ha mozdonyt kell programozni, csak lehúzom a csonkát és ott a programozóvágány, nem kell az asztalon lévő többi mozdonyt leszednem.
Gyárilag átvezetés hibás kitérőm nekem is van, bár az csak az egyik csúcssín-közbenső sínnél szól bele, a papucsok között minden rendben, de például a gyárilag polarizált bázeli, és hármasváltók teljesen jól működnek hosszú évek óta.
Szóval a lényeg, hogy mindenki úgy csinálja magának ahogy csak jól esik, de én a saját gyakorlati tapasztalataim alapján nem látom feltétlenül indokoltnak a saruk forrasztását, és a sűrű betáplálást.
Az valóban kimaradt, hogy nálam "viszonylag" kevés darabból áll a pálya, mivel flexi sínt használok.
Nem tartom sok +munkának, mert azokat a rövid előónozott darabokat pillanatok alatt el lehet készíteni (esetemben N-es méretarányban), és a vezeték sem kerül sokba. A "papucsokban" pedig nem azért nem bízok meg, mert meglazulnak vagy elmozdulnak, hanem az oxidációs folyamatok miatt, amik évek alatt zajlanak le és lassan, de biztosan rontják a kontaktust. Ha időnként szétszeded, a mozgatás ez ellen dolgozik, valószínűleg ezét nem volt vele gond. Én modulokat építek, amiket nem szándékozom szétszedni, tehát alapvető érdek a hosszútávú stabilitás ezen a téren. Sokkal többet el lehet pepecselni a tereppel, az antikolással, stb. Szerintem nincs lehangolóbb látvány mint egy szépen megépített terepasztal, amin a kontaktusok minősége miatt akadozva megy a vonat.
A kitérőket egyébkén is muszáj külön betápolni, a szigetelések és a polarizálás miatt.
Nem nincs, benned hiba. A megoldás valahol a kettő véglet között lesz - arany középút. :)
Te egy piszok nagy mázlista vagy, és ezt általánosítani nem szabad!!!
Egy csonka-vágányról betáplálás, amúgy is necces, mert van ellenállása a pályának, így a távolabbi pontokra a sok sín/papucs/sín kontaktus miatt azért van veszteség. Előbb utóbb, a szétszedések miatt elérkezel abba a fázisba, hogy hirtelen mindenhol kontakthibád lesz - és mindjárt másképp fogsz ide írni.
Digit esetében a szakaszolás (foglaltságérzékelés) miatt úgyis lesz több szakasz, amiket legalább az egyik oldalon be kell tápolni (a másikat meg szinkronban vele érdemes). Így, amit előzőleg írtak (4-5 vágányelem) táplálása valahol az ideális. Ha ezen belül van gond, akkor azt könnyű javítani.
(Nekem pl. egy Roco angolváltót kellett utólag, már beépítés után forrasztani, mert a gyári átvezetők meggondolták magukat - a beépítés során....)
Biztos bennem van a hiba, de én nem értem mi az oka ennek a mindenhol betáplálok és forrasztom a papucsokat fétisnek.
Nálam fél állandó jelleggel úgy 5 éve van egy kb 3x1,4m-es sokszor variált pálya összerakva Roco Geoline-ból, 20+ kitérővel, általában 5-10 mozdony van rajta, és az egész 1 (EGY) helyen, egy csonkavágányon van betáplálva. A vágányok már vagy ezerszer lettek szét-össze rakva, de még soha nem volt semmilyen kontakt problémám (5 éve). Ha a betáp csonka vágányt 5mm-el széthúzom (ekkor a saru max 1mm-en érintkezik, a vonat meg kiesik a pályáról) akkor is minden tökéletesen működik. Egy fix asztalon ilyen elmozdulás elképzelhetetlen, szóval mintha egy kicsit túl lenne misztifikálva ez a dolog...
