Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Ezt a vágánykapcsolatot valamikor a '50-as évek végén, valószínűleg 1958-ban alakították át olyanra, mint a mostani. Ezalatt a 6-12 vágányokat értem. Az 1-6 nyilván 1973 után épült ki.
Szerintem is nagyon tetszetős és különös hangulatú épület. Amikor a Fallernél megjelent a modell, azonnal beleszerettem és meg kellett vennem. Összerakni még csak-csak, de kifaragni...:)
Segítségre lenne szükségem! Van 2 darab Viessmann 45139 kétkarú jelzőm és hozzá egy 5548 cikkszámú kapcsoló pult. Sajnos egyik dobozban sincs rajz a bekötésről.
Nem feltétlenül, de tekintve, hogy az Epoche III elejét-közepét (50-es évek vége / 60-as évek eleje) szeretném majd modellezni, akkora még nem épült minden teljesen újjá. Egyébként meg az én szememnek inkább ezek tetszenek:)
Imádom ezeket a hegyvidéki témékat. Kiváncsian várom már az újabb képeket.
Viszont egy dolog zavar. Még pedig az alagút falazatának lépcsőzetes teteje. Ilyet abban az esetben használnak, ha az alagút a domb vagy hegy oldalában fut és rézsűsen kell megtartani a földet vagy követ.
A Zsolnais tetők nem saját ötlet. Schwarzburg állomásnak egyébként is ilyen volt a teteje, még a régi képeken is. A Faller modellhez is adtak sárga és sötétbarna lakkfilcet, de nem azokat használtam, mert túl csillogósak voltak. Ecsettel pepecseltem, elég sokáig tartott a domború cserepek miatt, többször kellett oda-vissza javítani.
A másik Faller épületet pedig a Schwarzburg után csináltam és kipróbáltam milyen lenne ilyen Zsolnais cserepekkel, így jobban tetszett, ezért így maradt.
Igen arra gondoltam. Bocsi! A pigment is jó, csak a pasztelkréta olcsóbb és szerintem ugyan azt az eredményt éred el vele. Én úgy 20 éve vettem egy 10db-os Pannon Color készletet de még mindig nem fogyott el. Mondjuk akkor azért vettem, mert még nem kezdte el a MIG a pigment porokat gyártani.
Pár fotó még az öregbített épületeimről és pár ötlet.
Azért írtam, hogy makettes szemmel ezek nem nagy eresztések, mert az alkatrészeknél pl. az illesztésekre, beszívódásokra nem nagyon ügyeltem, ezeket nem javítottam. Szerintem egy terepasztalon nem 5-10 cm-ről nézzük ezeket, az ideális távolság 0,5-1,5 m, ebből a távolságból kell, hogy a csúcsformájukat fussák illetve a beszívódások ekkora távolságból már nem látszanak. Tehát nem ugyanaz az elvárás, mint egy makettnél. Ráadásul egy asztalon nagyon sok épület van és nincs rá energia és tényleg nem is indokolt a makett szintű részletesség. A távolság miatt a színeket, néha a színek tompítását, az élek kopását egy kicsit túl kell spilázni (szerintem). Olyan ez, mint az opera vagy színház, a nézőtérről teljesen rendben van az énekes vagy a színész, aztán utána az öltözőben „makró” módban, azt hisszük busójárás van:) A lényeg, egy ilyen épület nem lehet közelről és távolról is igazán szép.
Nagyon fontos a jó megvilágítás és persze természetes fényben minden sokkal jobban mutat, ezek pl. villanyfényben készültek. Az utolsó kis hármas házsor természetes fényben nem ilyen rikító, de valószínűleg még tompítani fogom a túl élénk sárga és rózsaszín házakat és a feliratokat sem így csinálnám ma már:
Ezek természetes napfényben készültek. A Kibri templom talán túl elhanyagolt lett, ezt porfestékkel fejeztem be, ebből egy kicsit vissza kell mosni. A kompresszoról még hiányzik az ékszíj:(
Ezek még nincsenek készen, csak matt festékkel minden alkatrészük be lett festve, a hígított átmosás, fugázás, a száraz-ecsetelés stb. nagy része még hátra van:
A belső megvilágítás is nagyot dobhat egy épületen. A Pola autókereskedésnél az eladóterem meleg fehér leddel, a felső szint hideg fehér leddel van megvilágítva, a bejárat normál izzóval, de csak a névleges töredéke feszültségen, hogy narancssárgás, beszűrődő fényt imitáljon. Nekem így tetszik:)
Tudod a mai kütyüs világban mindíg attól félek (és ez igaz)hogy kihal a kreativitás, és bizony jó látni, hogy szép dolgog születnek kis műhelyekben vagy egy sarokban lévő asztalon.:-)
